Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
Kettős hústermelésa szarvasi halastavakon A baromfitenyésztéshez hasonlóan az utóbbi években a kacsanevelésben és hizlalásban is rendkívül nagy változások történtek. A kísérletek majd gyakorlati tapasztalatok alapján a kacsa is alkalmasnak bizonyult, hogy zárt, iparszerű telepeken a fürdővíz teljes vagy nagymérvű kizárása esetén jó eredménnyel neveljék, hizlalják. Számos országban, mint például Hollandiában, Nyugatnémetországban és az USA-ban hatalmas kacsafarmok l gyárak) létesültek és ezekben százezer számra állítják elő a pecsenyekacsát. E gyárszerű termelés igen gazdaságosnak bizonyult. Több esetben ugyanakkor azonban a fiatalkorú hizlalás vége felé az állatok viselkedése és külleme, a nehézkes járás, lihegés, tollcsipkedés, fakó töredezett tollazata azt mutatta, hogy ez a „száraz" felnevelési mód az állat számára nem mondható optimálisnak. A 8 hetes korban és 2,5 kg súlyban levágott kacsák zsírtartalma gyakran igen nagy, sokszor a 30 %-ot is eléri. E hiányosságok megszüntetésére kézenfekvőnek látszott a kacsának, mint közismerten víziszárnyasnak a szabadvízi illetőleg halastavi nevelése. A kezdeti biztató kísérletek alapján — különösen az utóbbi 10 évben — a Szovjetunióban, az NDK-ban, de a csehszlovák halgazdaságokban is száraz vagy félszáraz nevelés mellett egyre nagyobb arányú halastavi kacsatartás valósult meg. A kedvező eredmények mellett természetesen az az új tartási mód is több kérdés megoldását vetette fel. kidolgozták azokat a legmegfelelőbb módszereket, amelyekkel a felnevelési veszteségek minimálisra csökkenthetők, a takarmányozás gazdaságosabbá tehető, a munka termelékenysége lényegesen növelhető, a hizlalás időtartama megrövidül és a hús minősége nagymértékben javítható. E cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy részletesen ismertessük a Szarvason alkalmazott módszereket. A leglényegesebb „újítások“ rövid bemutatása is elegendő lesz azonban, talán arra, hogy segítséget adjon a gyakorlati szakemberek részére. » Az előnevelési veszteségek elkerülése végett a száraz tartáshoz hasonlóan az első 2—3 hétben a halastavi kacsafarmo kon is általában a „meleg" előnevelési módszert vezették be. Ezzel valóban biztosítják azt, hogy az első 2 hét vesztesége 2 % alatt marad, de a későbbiek során nem tudják elkerülni, hogy a tavi hizlalás idején keletkező veszteség el ne érje a 4—5 %-ot. Ez a veszteség gazdaságilag igen jelentős, hiszen az el$.pllott állatok ekkor már (53— 2,00 kg súlyúak. E károk elkerülésére Szarvason rátértek a növendékek szervezetének sajátos előkészítésére. Nem az első napok, hanem a rákövetkező hetek elhullásának csökkentését tűzték célul. Tudatos edzési programmal arra törekednek, hogy a növendékek mielőbb vízálló tollazatot nyerjenek és — akár a vadkacsa — teljesen előkészített legyen a kiszállítás időpontjában gyakran zord tavi élet — hideg víz, tartós eső és átható szél — Átadásra váró pecsenyekacsák A problémák megoldásában különösen úttörő munkát végzett az elmúlt években a Szarvasi Kísérleti- Halastavak kollektívája. Számos kísérleti összehasonlító vizsgálat, majd nagyüzemi kipróbálás alapján fedél nélküli elviselésére. A nevelőházat csak 6—8 napig fűtik. Ez alatt ráállnák a külső hőmérsékletre. A kiskacsákat 2—3 napos kortól egyre hoszszabb ideig engedik szabadlevegőre, napfényre, majd fürdővízbe. 10—12 napos kortól aztán már véglegesen kizárják őket a szabad kifutóra, melyekhez edző tavak csatlakoznak. Ezzel a módszerrel az első — 1— 2 hétben a veszteség ugyan 2— 3 %-ot tesz ki, de ugyanakkor lehetővé válik, hogy a tóra kiszállított állomány megrázkódtatás nélkül beleilleszkedjék új környezetébe, ahol viszont 5 év átlagában a veszteség 1 % alatt maradt. A tóra kiszállított állatok súlygyarapodása rögtön rohamosan emelkedik. Meleg hónapokban ezért már 14—16 napos korban kiviszik a növendékeket, de a hidegebb hónapokban nem töredezett, szennyeződésmentes. A levágott állatok több mint 90 %-a minden évben export minőségű árut adott. A mell, comb fejlett, húsa ízletes és porhanyós, nem túlzottan zsíros. A kacsatartás eredményeihez kell számítani azt is, hogy ál* falában a haltermelés legértékesebb hányada a „Természetes hozam“ megduplázódott, a hektáronként elért 200—300 kg-ról 400—600 kg-ra növekedett. Kacsássziget a halastóban sem tart az előnevelés 20 napnál tovább. A növendékek a kiszállítás után félórán belül ellepik az edző tavon már megismert önetetőket. Parti pihenőhelyükről éjjel-nappal szabadon úszkálhatnak a tóban. A nagyobb tavakon pihenőhelyként mesterséges szigeteket építenek, melyekkel a tó egyenletesebb trágyázását, gyorsan felszáradó pihenőhelyét, az emlős ragadozók elleni védekezést biztosítanak. A szigetről a közeli önetetőket úszva keresik fel a kacsák,, ezeket minden falka után más helyre helyezik, hogy a túlzott trágya felhalmozást elkerüljék. A szigetek építési költségeit a kisebb kiesés bőven fedezte. A kihelyezett kacsák gondozására az önköltségnek csupán 3 %-át fordították. Egy gondozó ugyanis 8—12 000 db kacsát kezel. A takarmányköltségek csökkentésére Szarvason speciális kacsanevelőtápot és hizlalótápot dolgoztak ki. Az előállított tápok etetésével elérték, hogy míg korábban 1 kg súlygyarapodásra 645 g fehérjét használtak fel, addig jelenleg már csak 396 g-ot etetnek. A tápok etetésével az önköltség több mint 10 %-kal javult, a hizlalási idő megrövidült és ugyanakkor az importból származó fehérje megtakarítás jelentős összegű devízamegtakarítást is eredményezett. Egy kg súlygyarapodáshoz átlagosan 3, 3,4 kg takarmányt használtak fel. A tavon nevelt kacsák igen jól fejlődnek. 7 hetes átlagsúlyuk négy év állagában 2,47 kg-ot ért el. Tollazatuk ép, tömött, A haltermelés növekedése a halak egyedi átlagsúlyának emelkedéséből adódik, ami a fehérjében gazdag természetes táplálék állandó szaporodásának és nagyobb bőségének következménye. A vizsgálatok szerint a kacsatartás mellett jelentősen javult a halhús minősége is. Csökkent a halak elzsírosodása, fehérjetartalmuk viszont lényegesen nőtt, hektáronként legalább 20 %-kal több fehérje termett. A tavakon négy egymás utáni évben tartanak kacsát, hektáronként 600—800 darabot, ami évente egy tonna súlygyarapodást jelent. Az intenzív kettős hasznosítással így az évi hal- és kacsahús-termés együttesen meghaladja a hektáronkénti két tonnát. A négy évig tartó kettős hasznosítás után célszerűnek mutatkozott egy évig a kacsatartás szüneteltetése és csak halhústermelést folytatni, illetőleg a tőfenék teljes hygénjének helyreállítására szántóföldi termelést végezni. Az itt termelt termésátlagok — lucernából, lóheréből, kukoricából — öntözetlenül is kétszeresét adták az országos átlagnak. A tavi kacsanevelés esetén a kettős hústermelés révén a tóépítési beruházások költségei fele annyi idő alatt térültek meg, illetőleg azonos összegű beruházással kétszer annyi mennyiségű hús termelhető. A halastavi kacsanevelés ugyanis csak az előnevelésre, tehát az első két hétre kíván külön beruházást. Az utónevelés a meglévő halastavakon folyik és
