Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-04-08 / 14. szám

Kacsanevelés, . , 10 napos korig sceirec&en épület és egyéb felszerelés állott rendelkezésre. A Dél-ukrajnai Gép­kísérleti Állomás tavaly próbálta ki az űj KM 100 jelű battériát, amely a kacsanevelésre 10 napos korig igen alkalmasnak bizo­nyult. Ez a berendezés központi fűtésű, csatornázással és vízvezetékkel ren­­— delkező épületben w==‘------'_l'------------------* " ’ 1 ' 11 szerelhető fel. A battéria négyeme-Az etetővályú, és az Itató vázlatos képe letes, egy tömb­ben 58 ketrec van, A TECHNIKA VÍVMÁNYAI egyenként 54 kiskacsa számára, nemcsak a tyúkienyésztésben Teljesen fémből készült, itatőja és a broilercsirke nevelésben automatikus, a száraz takar­­éreztetik jó hatásukat, hanem mányt kézzel töltik be a ket­­a kacsatartásban is. A Szovjet- recre függesztett tárolóba, in­unióban az intenzív kacsaneve- nen pereg le a vályúba, léshez eddig is használtak ti- A trágyát motorral hajtott pusketreceket, ahol megfelelő szállítószalag viszi el a ketrec alól. Egy gondozó 9000 kiska­csát képes könnyűszerrel el­látni. A súlygyarapodási és felne­velési eredmények kedvezőek, az ismertetett battéria gazda­ságosabban üzemeltethető, mint a régebbi típusúak. A kiskacsák, tehát a pecse­nyekacsák battériás nevelése nemújkeletű. A jól megszer­kesztett és automatizált batté­ria használata az önköltséget lényegesen csökkenti és a súly­­gyarapodás üteme is gyorsabb, mert a kiskacsák mozgási le­hetősége korlátolt. Nem ússzák le, nem sétálják le a felvett súlyt. Szikora András (Bp. | A sikeres galambtenyésztés feltételei A galambtenyésztők számára márciusban kezdődik a várva­­várt költési szezőn. Ilyenkor gyakran felvetődik a kérdés, hogyan érhető el Jobb ered­mény. írásomban erre a kérdés­re szeretnék a kezdő galamb­tenyésztők számára útbaigazí­tást adni. Véleményem szerint a ga­lambtenyésztés sikere a követ­kező fontos tényezőktől függ: a galambok elhelyezése, tisz­tántartása, a tenyészpárok cél­tudatos összeállítása és a he­lyes takarmányozás. Amikor elhatároztuk milyen galambokat tenyésztünk, első lépés, hogy számukra megfele­lő férőhelyet készítsünk. Gon­doljunk arra, hogy az összes háziállat közül a galamb ra­gaszkodik legjobban otthoná­hoz, a galambnak van a leg­több ellensége: macska, kutya, patkány, görény, menyét, a ra­gadozó madarak és különböző élősdiek. Olyan férőhelyet biz­tosítsunk tehát, amely könnyen tisztítható, jó pihenőhelyül szolgál, biztonságérzetet nyújt számukra és védelmet az idő­járás viszontagságai ellen. Az Ilyen követelményeknek leg­jobban a galambház (földre épített önálló épület) és a ga­lambpadlás felel meg legjob­ban. Az oszlopos galambdúcok galambtenyésztésünk kerékkö­tői. A galambház 2 m magas le­gyen, alapterületét a benne tar­tott fajta és példányszáma szabja meg. A belső berendezé­séből ne hiányozzanak az ülő­­rudak, a költőszekrények, az etetők és itatók. A galambházat rendszeresen takarítsuk. A köl­tési idény befejezése után és kezdése előtt meszelünk, az élősdiek ellen DDT készítmény­nyel védekezhetünk. A légtöbb galambtenyésztő az idény befejezése után, télen elkészíti a párok összeállításá­nak tervét az elkövetkezendő költési időszakra. Ez azért fon­tos, hogy a tenyészetbe nem való jószágot a tél folyamán ne etessük feleslegesen és fi­gyelmünket csak a megmaradt galambokra összpontosítsuk. Azoknak a tenyésztőknek, akik erre nem gondoltak aján­lom, hogy legalább az idény kezdete előtt dobják ki tenyé­szetükből azokat a galambokat, amelyek nem felelnek meg a tenyészkövetelmányeknek. Hely­telen az a nézet, hogy ha már átteleltettem, a következő köl­tési Idényre maradjanak. A születendő utódok értéke elsősorban a megfelelő párosí­tástól függ. Ahhoz pedig, hogy a párosítást helyesen végezzük, tudni kell a galambok életko­rát, ismerni elődeiket, átörökítő képességüket, teljesítményüket és egészségi állapotukat. Egy­szerre csak egy megkívánt kö­vetelményt igyekezzünk javíta­ni. Tudvalevő, hogy a galambok tenyészképességének átlagos időtartama rövid (6—8 év, ki­vételesen 10 év), ezért egy év­ben többször is szét kell páro­sítani az olyan párokat, melyek utódai nem felelnek meg. So­hasem szabad olyan galambokat egymással párosítani, amelyek­nek egyforma a hibájuk, vagy testvérek. Azokat viszont, ame­lyek kiváló utódokat hoznak, hagyjuk állandóan párban. A galambok takarmányozásá­ra különös gondot kell fordí­tani. Tudnunk kell, hogy mint minden élő állati és növényi szervezet, így a galamboké is elemekből épül fel (szén, oxi­gén, hidrogén, kalcium, fosz­for, vas, kén stb.). Ha tehát azt akarjuk, hogy szervezetüket fenntartsák, egészséges utódo­kat nemzzenek és neveljenek, úgy takarmányozzuk azokat, hogy a szükséges összes táp­anyagot megkapják. Azok a ga­lambok, melyek szabadon él­nek, ösztönüknél fogva maguk­hoz veszik mindazon tápanya­got, melyre szükségük van. Ha tehát megfelelő mennyiségű magkeveréket (bükköny, borsó, köles, kukorica, búza, árpa) eléjük teszünk és megadjuk a lehetőségét annak, hogy az ele­­ségért a földre repülhessenek, akkor sikerünk lesz. Az etetés kiegészítője az itatás. Galamb­jaink számára tiszta, friss Ivó­vizet biztosítsunk, amelybe 1—2 hetenként fertőtlenítőt (Chole­­sol) tegyünk. Végül, különösen nyáron, gondoskodjunk a ga­lambok fürdési lehetőségéről is. Pleva Kálmán Alacsony mésztartalmú takarmány Az amerikai Nutrena takarmánygyár kísérlete szerint az alacsony mésztartalmú takarmány tojótyúkoknál súlyos követ* kezményeket okoz. Az egyik kísérleti csoportnál 0,8 % elemi kalciumot tartalmazó tápot etettek a már tojó jércékkel, míg a másik csoport a normális 3,5 % mésztartalmú tojótápot kapta. Az alacsony mésztartalmú tápon tartott csoportnál a tojás* termelés két nap múlva csökkenni kezdett. Erős csökkenést az etetés ötödik napjától észleltek, és mindez tartott addig, míg a 12-ik napon megjelelő mésztartalmú takarmányra nem tér* tek át. A kísérlet ideje alatt a normális tojótápon tartottak terme* lése 71,26 % volt, a mészhiányos takarmányon tartottaké 48,83 százalék. Az eladásra alkalmatlan tojások arányszáma az első* nél 0,24 %, a hiányos takarmányú csoportnál 6,42 % volt. Az alacsony mésztartalmú takarmányon tartott tojók keve* sebb takarmányt fogyasztottak ugyan de az egy tucat tojás termeléséhez szükséges takarmány 4,71 font volt a normálisan takarmányozottak 2,85 fontjával szemben. A trágyaeltávolítás vázlata 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom