Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-08 / 14. szám
T izenhatodik járási konferen- 1 ciájukat tartották március 11-én a losonci járás CSEMADOK helyi szervezeteinek küldöttei. A losonci CSILLAG ÉTTEREM nagytermébe közel 160-an jöttek össze, hogy értékeljék eredményeiket, s bírálják kulturális életünk árnyoldalait. A múlt évben szervezett nagyszabású rendezvények a jé munkáról tanúskodnak. Csupán néhányat említünk: Nagydarócon körzeti, Szécsénkén járási CSEMADOK-napot rendeztek, Füleken pedig jól sikerült kerületi, népművészeti fesztiválban gyönyörködhettek a nézők ezret, s a csábi szüreti ünnepély is sokak számára felejthetetlen élmény marad. Megelégedéssel nyugtázható, hogy a CSEMADOK-rendezvényeken fellépő népi együttesek és kultürcsoportok nemcsak számban szaporodnak, de a minőség terén Is előretörtek. Tavaly a nyári rendezvényeken 4 énekkar, 13 tánccsoport, 5 népi zenekar, 10 szólóénekes és 360 szereplő lépett fel, akiknek mintegy 15 ezer lelkes néző tapsolhatott. A színvonal fejlődését bizonyítják: a kiemelkedő kul-Szocialista kultúrál 1 A CSEMADOK járási konferenciái Losoncon és Ersekújvárott turálls tevékenységért arany emlékplakettet kapót Csákányháza, Csáb és Lukanyénye, ezüstfokozatot Ipolynyék, Fülekpüspöki és Sávoly, bronzfokozatot pedig Nagydaróc, Zsély és Szécsénke község népművészeti csoportja. Az eredmények mérlege azt mutatja, hogy számos községben (Panyldaróc, Vilke, Rapp, Varhó, Bolyk, Pinc és másutt), ahol az elmúlt években kifogásolható volt a CSEMADOK tevékenysége, az utóbbi Időben jelentős Javulás következett be. A járásban négy új tánccsoport alakult, és jelenleg már 18 aktiv tánccsoport működik. Hasonló fejlődés észlelhető az énekkarok vonalán is. Különösen a csábi énekkar fejlődése szembeötlő, főleg azóta, hogy vezetését Tóth András tanító vette át. További örvendetes tény, hogy Nagyzellőn a közel-AZ ŐSHAZA KUTATÓJA KORÜSI CSOMA SÁNDOR útrakelésétöl (1819) mintegy nyolc évtizedet Blei föl azoknak az utazásoknak a kora, amelyekről több-kevesebb joggal elmondható, hogy összefüggésben voltak a magyarok őshazájának és testvérnépeinek földerítésével. A Fekete tengertől az Északi jeges-tengerig és a Volgától a Sárga tengerig terjed kutatásaik területe, julianus után hat évszázados ugrással érkezünk meg Körösi Csorna Sándor nemes alakjához. Milyen cél lebegett Csorna ábrándos szeme előtt? „...szegény tanuló vagyok csak“ — Írja önmagáról tibeti szótára előszavában — „akinek óhajtása, hogy lássa Ázsiának országait... megfigyelje a különféle népek szokásait, megtanulja ifyelvüket, abban a reményben, hogy eredményeinek a világ egykoron hasznát látja“. Egészítsük ki ezt a szerény vallomást a bécsi angol követnek írt levelével (1832): „Célom a magyarok eredeti lakóhelyeinek felkutatása, történelmi adatok gyűjtése viselt dolgaikról és a különféle orientalista nyelvek és a mi nyelvünk között mutatkozó hasonlóságok megfigyelése.“ Igazuk is volt tehát, meg nem is azoknak, akik a középkori magyar Julianus barátnak kései, ábrándos utódát látták benne. Kőrösön született, Háromszék vármegyében 1784. április 4-én. Szegény katona családból származott, és csak igen nagy erőfeszítéssel tudta elvégezni az enyedi gimmuiiDan ou tagú eneKKar aiaicuit. Kemélhető, hogy a Jövőben még sokat hallunk a nagyzellőiekről. A konferencia résztvevői bátran bírálták azokat a tényezőket, amelyek fékezik a kulturális élet fejlődését falvalnkon. Azt sem hallgatták el, hogy a CSEMADOK helyi szervezeteinek munkájában sok a formaiság. Túl sokat hivatkoznak egyes vezetők a televízió hatására, ha a pangó kulturális élet okairól számolnak be. Igen helyes javaslat született például azzal kapcsolatban, hogy a losonci járás 10 kilencéves alapiskolájában a jelenleginél sokkal többet kellene foglalkozni a tanulók énekkultúrájának fejlesztésével — ez egyik előfeltétele annak, hogy a falvakon ne legyen „fehér holló“ az énekkar. Örömmel vettük tudomásul, hogy a CSEMADOK színjátszói tavaly valóban aktivak voltak: 165 háromfelvonásos színművel léptek közönség elé. Az is előrehaladásnak számit, hogy a bemutatott darabok eszmei tartalma csaknem minden esetben kifogástalan volt, ugyanakkor a művészeti követelmények mércéjét is egyre magasabbra tolják. Különös elismerést érdemelnek a kulturális élet fejlesztése terén kifejtett munkásságukért a fülekpüspökiek, az ipolynyékiek, rappiak, tőrincsiek, szécsénkeiek, sávolyiak — ügyeltek arra, hogy csak értékes színművet mutassanak be. A Járási versenyből a tőrlncsl színjátszók kerültek ki győztesen, akiket sorrendben a szécsénkeiek, sávolyíak és zsélylek követtek. A járás CSEMADOK szervezeteinek tagjai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját méltóképpen akarják köszönten!. Szocialista kultúrát akarnak teremteni — a Járás legeldugottabb falvaiban is — mindenütt, ahol a magyar szót, a magyar kultúrát igénylik. (A. V.) ☆ ÉRSEKOJVÁROTT is ugyanazon a napon került sor a CSEMADOK járási konferenciájának megtartására. Dr. Szlrmák Imre, a Járást vezetőség elnöke üdvözölte a konferencia résztvevőit és a vendégeket. Ezután Benefi János tartalmas beszámolója következett, amelyben értékelte a múlt év eredményeit és hiányosságait. Sajnálkozásét fejezte ki, hogy a járás magyarajkú dolgozóinak csupán 5,7 százaléka tagja a CSEMADOK-nak, holott legalább 10 százalék volna az arányos. E téren még sok megértésre, még több felvilágosító munkára van szükség. A járásban 32 színjátszó együttes, 11 tánccsoport, 3 honismereti kör és 2 énekkar fejtett ki értékes kulturális munkát. S a konferencia tiszteletére a 35 helyi szervezet 110 új tagot szervezett a kultúrakedvelők népes táborába. A 109 résztvevő közül 20-an szólaltak fel a vita keretében: terveikről beszéltek, bíráltak, sérelmeket soroltak fel. Első Ízben említődött a sport ügye is a vitában, sőt a határozatba is bekerült. Majd dr. Krivosik és Barta István, a CSEMADOK Központi Bizottságának tagjai szólaltak fel. A vita értékelését Dr. Szirmák tartotta. Végül a konferencia határozatot fogadott el, amely a szervezeti élet, a népművelési munka, s a népművészet fejlesztését segíti majd elő. A járási vezetőség most azon munkálkodik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját a helyi szervezetek tagjai gazdag műsorral köszöntsék. (B. Gy.) UdálUlllUl. , . Csorna, a székely diák, a tudományoknak, nyelveknek szentelt küzdelmes ifjúkor után harminchatodik évében, 1819 novemberében kel útra Nagyenyedről Ázsia belseje felé. Bukaresten, Szófián át Konstantinápolyba gyalogol, onnan Alexandriába, majd Ciprus szigetén át Latakiába hajózik, Alenpón keresztül Bagdadba vándorol. 1820—1821 telét Teheránban tölti, tavasztól őszig Mesedben időzik, novemberben megérkezik Bokharába. Onnan Kabulon és Lahore-on át Szinaporba (Kasmír) megy, júniusban eléri Ladáth székhelyét. Visszatérőben Kasmír felé 1822 júliusában találkozik Moorcroft angol utazóval. Moorcroft felismeri Csornában a rendkívüli embert. Barátsága és támogatása sorsdöntő Csorna életében. Neki köszönhető, hogy az őshaza kutatója a tibeti irodalom tanulmányozásába mélyedt. Visszafordult Ladáthba és tizenhat hónapot tölt Zauszkarban, a tanglai lámakolostorban. Megtanulja a tibeti nyelvet, elolvas többszáz tibeti könyvet, s közben bejárja egész Tibetet. 1824 végén felbukkan a szabathu-i katonai állomáson, Simla mellett. Fölszólítják, adjon számot terveiről és viselt dolgairól. Csorna megírja jelentését. Megkapja az engedélyt, hogy visszatérjen Tibetbe. Havi ötven rúpia segítséget szavaznak meg neki tudományos tanulmányai folytatására. 1825 júniusában indul el phuktali kolostorba. Másfél évvel később Calkuttában újabb három évre meghosszabbítják kiküldetését. Ekkor Baselban indul (1842) utolsó kutató útjára, Lhassza felé, hogy onnan behatolanyagát. Körösi Csorna eközben sokat szenved a hidegtől, fűtetlen cellában dolgozik. Calkuttába visszatérve befejezi és kiadja a szótárt és a tibeti nyelvtant: „legszebb és legmaradandóbb emlékművét". 1836-tól 1838-ig a Himalája tövében tartózkodik, ötvennyolc éves korában indul (1842) utolsó kutató útjára, Lhassza felé, hogy onnana behatoljon a „jugarok földjére". i A sors másképp határozott. Agyanhajszolt szervezete nem bírta ki az újabb megpróbáltatásokat és 1842. április 11-én Dardzsingben áldozatul esik egy lázas betegségnek. Itt halt meg messze keleten a nemesszívű hős székely, messze a szépséges Erdélyországtól. Sírján a bengál ázsiai társaság állított emléket. Molnár Ferenc (Dunaszerdahely) FELHÍVÁS A magyarnyelvű Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola felhívja mindazon fiatalok figyelmét, akik most végzik el az alapiskola kilencedik osztályát és szeretik a természetet, jelentkezzenek a mezőgazdasági technikumba. Iskolánknak kitűnő tangazdasága van. Azok a tanulók, akiknek a tanulási eredményük nem lépi túl a 2,5 jegyátlagot, ösztöndíjat kapnak, mely 325 koronáig terjedhet. A félárvák külön segélyt kaphatnak, ha arra rászorulnak. A jelentkezési íveket a következő címre küldjék: Riaditefstvo SPTS Dunajská Streda. Minden további információt az igazgatóság szívesen megad. A MATESZ áprilisi műsora Április 8, Ipolyság Április 9, Vágfarkasd Április 11, Taksony Április 11, Párkány Április 13, Érsekújvár Április 14, Diószeg Április 15, Sókszelőce Április 16, Vágkirályfa Április’17, Pozsony Április 18, Deáki Április 18, Nyitra Április 20, Nagymegyer Április 20, Köbölkút Április 21, Nagymegyer Április 21, Bátorkészi Április 22, Nagyfödémes Április 23, Farnad Április 26, Komárom Április 27, Vásárát Április 28, Komárom április 28, Zselíz Április 29, Alsószeli Április 29, Perbete 19.30 Szent Péter esernyője 19.30 A néma levente 14,00—19,30 Űri muri 19.30 Dandin György —Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Haramiák —„— Szent Péter esernyője —„— Haramiák —„— Rejtélyes körülmények között 19.00 Bolhabál 19.30 Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Bolhabál —Rejtélyes körülmények között —„— Szent Péter esernyője —Szent Péter esernyője 10.00 Rejtélyes körülmények között 19.30 Szent Péter esernyője —„— Bolhabál —„— Rejtélyes körülmények között —„— Dandin György —Úri muri Körzeti szavalóverseny Dunaszerdahelyen Március 23-én rendezték meg első ízben Dunaszerdahelyen a körzeti szavalóversenyt, amelyen a Brattslava-vldék, a lévai, a komáromi és a dunaszerdahelyt járás legjobb szavalói és prózai előadói vettek részt. A járást szavalóversenyek győztesei mintegy hatvanon jöttek ősze Dunaszerdahelyre, hogy összemérjék erejüket és tudásukat az országos szemle, a KOMAROMI JÖKAl NAPOK előtt. Ha a rendezvény Jelentőségét akarjuk méltatni és értékelni, akkor mindenekelőtt a kezdeményezés helyességét kell kihangsúlyozni. Azt a kezdeményezést, amely a járási versenyeken túl lehetőséget biztosít a legjobb szavalóknak és prózát előadóknak ahhoz, hogy az országos rendezvény előtt tapasztalataikat tovább bővíthessék. Szükség van-e erre? — kérdezhetnénk. A válasz egyértelmű: szükség van rá. Mégpedig több oknál fogva. Az első, hogy a járási versenyek győztesei és helyezettjei Itt már magasabb szinten, az országos rendezvény színvonalához közelebbi helyzetben mérkőznek egymással. A hibáik, de a tudásuk Is jobban megmutatkozik. Ezen kívül még fontos szerepet játszik az ts, hogy mtlyen a választék, hogy mennyi a felfedező kedv és erő azokban a szavalókban, akik ezt a műfajt képviselik majd Komáromban. A tapasztalatok azt mutatták, hogy létezik Ilyen Irányú Igény és kedv. A szerzők és a költemények sora sokszínű volt. Népballadák, klasszikusok, mai költők és prózaírók művelt Interpretálták a szavalóverseny résztvevőt. A színvonallal ts elégedettek lehetünk, s ez reméljük hatással lesz a komáromi vetélkedő színvonalára ts. A bírálóbizottság alapos és részletes elemzés után a következőképpen osztotta el a díjakat: I. kategória, vers: Rácz Klára, próza: Kolárik Róbert, II. kategória, vers: Szuchy Márta, próza: Lukacsovlcs Mária. III. kategória, vers: Szépe Katalin, próza: Hütttnger Györgyi. Az ünnepi akadémián délután fellépett a bratlslavat FORRÁS Irodalmi Színpad MAGYAR NéPBALLADÄK című műsorával. A színvonalas és jól szervezett rendezvénynek csupán egy szépséghibája akadt, hogy a dunaszerdahelyt közönség távol maradt. Ez a tény legyen figyelmeztetés a jövőre vonatkozóan. Kár egy Ilyen alkalmat kihagyni, s talán ha egy ktcstt többet és bátrabban élnének a propagálás lehetőségével, mást mutatna a mérleg. —g— Szövetkezeti klubok Valóság és A közelmúltban már foglalkoztunk a szövetkezeti klubok jelenlegi helyzetével, azok alapvető vonásaival. Azonban — mint azt később tapasztaltuk — nem mindenhol érvényesek azok a tényezők és hatóerők, amelyekről az említett cikkben beszéltünk. A szövetkezeti klub, mint fogalom és lehetőség, nem egységesen jelenik meg a köztudatban. Járásonként mutatkoznak ilyen értelemben eltérések. A komáromi járásban működő szövetkezeti klubok átgondoltabb, szervezeti felépítésűek; lényegük és céljuk az egész falu társadalmi és kulturális életének irányítása. Ezzel szemben az újvári járásban levők lazább halmazállapotú létesítmények. Persze, ezt nem lehet teljes egészében általánosítani. Ettől függetlenül mégis Inkább ez jellemző rájuk. De az Ilyen megfogalmazás Is eléggé viszonylagos. Alapjaiban azonban a valóságos helyzetet érzékelteti. A líbádi szövetkezeti klub helyzete és tevékenysége talán a legjobb bizonyíték erre. Az említett szövetkezeti klub 1963-ban alakult, tehát Időben a nagy átlaghoz tartozik, velük egyidős. Vezetője Bitter Mihály, aki — mellesleg szólva — évtizedek óta szervezője és irányítója a falu kulturális életének. Hogy mennyi színdarabot ős irodalmi estet rendezett, hirtelenében nem Is tudja felsorolni. De ami eszébe jut, már az is megmutatja, hogy ez a repertoár összetett, sokszínű. A Cigány, a Liliomfi, a Dódi s a Tizenegyedik parancsolat voltak azok, amelyek a legnagyobb rendezői élményt jelentették számára. Mint mondja, a klub tevékenysége előre meghatározott terv alapján folyik. Azonban még így is sok probléma akad. Az a helyzet, hogy ebben az alig 800 lelket számláló kisközségben a szövetkezeti klub mellett működik még a népművelési ház is, s a tömegszervezetek is a saját lehetőségeiken belül tevékenykednek. Ez a szétforgácsolt állapot már eredendően elhibázott valamit; s hatása sokszorosan érződik, ha ilyen kis községről van szó. Véleményünk szerint — s ezt már korábban is hangsúlyoztuk — a szövetkezeti klubok csakis ott és akkor dolgozhatnak eredményesen, ahol az egész közösség társadalmi és kulturális életét összefogják, szervezik és irányítják. Az ilyen kis faluban, mint Libád, ahol amúgy is elég gond lehet a kulturális élet területén, a meglévő erőket még tovább osztani, eléggé helytelen. Erre persze az illetékes járási szerveknek kellene flgyelnll Ha valahol szükség van a változtatásra, akkor elsősorban ezzel kellene lehetőség kezdeni. A szövetkezeti klub: lehetőség. Ezt a lehetőséget maximálisan ki kell használni a falu, s ezen túl a társadalom javára. Külön probléma a népművelési ház és a szövetkezeti klub. A komáromi Járásban a vezető szervek azt a nézetet és elvet valósítják meg, hogy ahol szövetkezeti klub van, ott leépítik a népművelési házat. S ez természetes is. Semmi értelme nem volna sem erkölcsi, sem gazdasági szempontból, ha mindkettőt támogatnák. Viszont ahol nincs szövetkezeti klub, ott a népművelési ház a kulturális tevékenység Irányítója. Ez a Józan és racionális gondolkozás eredménye, amely természetesen összhangban van az új gazdasági irányítási rendszer elveivel. Reméljük, ezeket a tapasztalatokat — már amennyiben a környezeti tényezők lehetővé teszik — átgondolják az újvári járás népművelését Irányító dolgozók, s megpróbálják követni a komáromiak példáját ezen a területen. A szövetkezeti klubok fejlődésében minden esetben a legerősebben ható tényező a szövetkezet gazdasági fejlődése és fejlettsége. S nemcsak anyagi, de erkölcsi vonatkozásban Is. A nagy szövetkezetek és faluk esetében ez nem jelent általában problémát; még a kis szövetkezetekében sem addig, amíg azokat nem egyesítik. A libád! szövetkezet tulajdonképpen négy falut egyesít, s itt, ezen a ponton válik bonyolulttá a helyzet. A jelen esetben csupán Libádon van szövetkezeti klub, a másik három faluban nincs. Ellenben az ott élő és dolgozó szövetkezeti tagok kulturális igényét ős érdeklődését is ki kell valamilyen módon elégíteni. S ez már egyáltalán nem egyszerű feladat. Ahány falu, annyi sajátosság, annyi szokás, annyi elképzelés. A termelés összehangolása sem könnyű dolog, bár itt a megoldás egyszerűbb: termelni kell, s ez a „kényszerkörülmény“ minden tétovázást kizár és mellékessé tesz. A kulturális életet azonban nem lehet ugyanolyan alapon „megszervezni“. De valamilyen megoldást mégiscsak kell találni. A kulturális alapot az egyesített szövetkezetben is arányosan kell elosztani, ez természetes. Természetes, de nem egészen egyszerű. S mert így van, foglalkozni és törődni kell vele. Végeredményben is sok falu, sok szövetkezet gondjáról van sző, s hacsak egy kicsit előbbre jutunk ezen a területen, társadalmilag fontos és hasznos dolgot műveltünk. — gs— SZABAD FÖLDMŰVES 7 1967. április 8.
