Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-04-01 / 13. szám
Faiskola helyén gyümölcíöí Kelet-Szlovákiában évről-évre növekedik a gyümölcsvásárlás. Ez érthető, mert egyre több az Ipari dolgozó, míg a gyümölcstermesztők száma a régi maradt. A piac rohamos növekedése szükségessé teszi a gyümölcsterületek bővítését. Ezt látva Kelet-Szlovákiában ma már alig akad nagyüzemi gazdaság, amelyik ne létesítene gyümölcsöst, de a kertek tulajdonosai is egyre több gyümölcsfát ültetnek. E nagymérvű telepítéshez azonban sok facsemetére van szükség. A gyümölcsfák szaporításával — néhány kertészkedő kivételével — a faiskolák foglalkoznak. Ez érthető, hiszen a csemeték nevelése szakértelmet, gondos ápolást kíván. A faiskolák tehát a gyümölcstermesztés fellendítésének elsőrendű tényezői. Ennek ellenére sajnos, Kelet-Szlovákia déli részein a faiskolák javarészét felszámolták, és újakat nem létesítenek annak ellenére, hogy nagy szükség volna rájuk. Szakemberekben, valamint megfelelő talajban nincs hiány és az éghajlati viszonyok is megfelelőek. Az iskolákban nevelt csemeték szépek, egészségesek voltak, vevőre találtak, sőt sosem volt elég fa eladó. Többek között a Bárcai Állami Gazdaság faiskolája is bezárta kapuját a 15 éves sikeres működése után. A faiskola 8 hektár területet foglalt el és évente mintegy 10—15 ezer csemetét neveltek bennük. Hírneve messze vidékre terjedt. Szabói József kertész elmondotta, hogy keze nyomán 200 ezer vadócban fogant meg a szemzés az említett idő alatt. Tavasztól őszig 10—15-öd magával dolgozott, de a nemesítés javarészét saját maga végezte. Sajnos, eddigi munkája nagyon szűk térre szorult, mert a faiskola helyén gyümölcsöst létesítettek. Három évvel ezelőtt 0,80 hektár területen kezdték a gyümölcsös telepítését 4X2 méteres kötésben. Két éve a kert felét, a múlt évben pedig majdcsaknem az egészet befásították. Csupán egy kis rész maradt a 2000 kiültetésre váró csemetével, amelyeket saját szükségletükre tartottak vissza. A 8 hektáros területre 4600 fácskát ültettek el mértani pontossággal. Szemre is nagyon szép, ahogy az ember látja a nyílegyenes sorokat. A törzsek egyformák, egyenlő magasságúak, illetve alacsonyak. A harmadéves almafák ágai már lassacskán összeérnek a két méteres növényközökben. A sorköz 4 méter, de ott ág nincs, mert levágják, hogy ne akadályozza a talaj művelését. Mert az sem marad kihasználatlan, hiszen szamócával ültették be. A gyümölcsfákat kordonszerűen több lépcsősre nevelik, akárcsak a szőlőlugast. Ezek a kis törpefák idén lesznek három évesek, de már ágaikon sok a termőrügy. Ez azt jelenti, hogy Szabói elvtárs idén már szüretel. Számításuk szerint egy vagon válogatott almájuk lesz. El keH még árulnunk, hogy a korai termőrefordulás a szakszerű trágyázás, tápanyagellátás, öntözés, a helyes metszés és nem utolsó sorban az alany megválasztásának következménye. Telepítéskor nagy gondot fordítottak a fajták kiválasztására, különös tekintettel a virágok megporzására. Az Ontárióhoz Jonathánt, Delicioust és még két fajta nehezen porzó almát ültettek. Nehéz lenne felsorolni, mi mindent tettek és mire számítottak a telepítéskor, hogy a volt faiskola helyén a járás legszebb, legintenzívebb gyümölcsöse legyen. A tények azt mutatják, ez sikerülni fog, annál is inkább, mert a kertész 20 éves gyakorlati tapasztalattal, kétéves mesteriskolával és hároméves mezőgazdasági technikummal rendelkezik. Arra a kérdésre, hogy miért semmisítették meg a faiskolát, a kertész azzal a magyarázattal szolgált, hogy nagy a pajzstetű veszélye. Igaz, faiskolájukban ez a betegség nem fordult elő, de a környéken igen. Már pedig a fertőzés behurcolását főképpen úgy lehet megakadályozni, hogy az ilygn területeken nem végeznek gyümölcsfaszaporítást. Ezek után önként felvetődik a kérdés, a meglevő faiskolák tudnak-e elegendő csemetét előállítani a vidék számára. Szabói elvtárs bízik benne, hogy igen. Szerinte jelenleg még hiány mutatkozik, de a minőség terén előnyös a helyzet. A zordabb éghajlaton nevelt, fiatal csemete jobban nő és többet terem, ha melegebb vidékre kerül. Környékünkön nagy különbség nem lesz a faiskolák csemetéi között, hiszen a bárcai faiskola sem maga állította elő az alanyokat, hanem java részét az északi vidékekről, főleg a csehországi faiskolákból szerezte be. Megjegyzendő, hogy azokon a részeken nincs pajzstetűfertőzés, így nem fenyeget annak veszélye, hogy valaki behurcolja magával a kártevőt. Nagyüzemi gyümölcstelepítéskor ajánlatos ha figyelembe vesszük a talaj és éghajlati viszonyokat, mert minden vidéknek megvan a maga kedvenc gyümölcsfajtája, ahol egészséges gyümölcsöt és bő termést hoz. Ezen kívül vegyük figyelembe a piaci keresletet, és olyan gyümölcsfajták telepítését szorgalmazzuk, amelyek kelendők. Nem cikk például a cseresznye, meggy, de sok helyen a szilva is a fán marad, holott a téli almának mindig kereslete van. Telepítésre az értékes fajtákból is azokat válogassuk össze, amelyek jól termékenyítik egymást. Országszerte e téren történik a legnagyobb hiányosság. A termelők sokszor későn ismerik fel a helyzetet, amin azután nagyon nehéz segíteni. Szabói kertész beszélgetésünk alkalmával sok gyakorlati dolgot ismertetett, mely hasznára válik a kertészkedőknek. A környékbelieknek érdemes őt felkeresni, ha fákat nem is adhat, de jótanácsot igen. Aki meglátogatja, üres tarsollyal nem távozik. Csurilla József „Látomás“ Madarak napja'n avaszl felhők között büjkäloa lövellte rézvörös tugaratí a határra a nyugovóra térő napocska. Minden élőlény mohón szippantott a fekete föld hódító illatából. Párás volt a levegő, ködfüggöny nehezedett a patak fölé. Mintha láthatatlan sellők lebegtetnék tündérfátylukat ... Éppen indulni készültem, amikor a parit fűzfa tetejéről — huss! — elém toppant egy pöttömnyi széncinke. Először csak ttlegette-billegette magát, azután csőrével kisimította tollai tatát. Végül pedig hetykén megszólalt: — Madárország küldöttje vagyok. Engem szemeltek ki madártársaim a tavaszi kongreszszuson, hogy tolmácsoljam üzenetüket. Meghagyták, köszönjem meg az embereknek, hogy az év egy napját nekünk széni telték. Egyúttal telkemre kötötték, figyelmeztessem őket sok olyan apróságra, amit senki sem vesz észre. A kis madár oldalt billentette fejét és folytatta: — Látod ott az arany fa-cser je tövében a szorgalmas feketerigót? Tudod-e, hány kövér kukacot kapirgál ki csőrével a zsíros földből, amelyben nélküle hallatlanul elszaporodnának a férgek? En ugyan őszintén szólva, ki nem állhatom a törtető mesterdalnokot, akt énekszámaival minden évben megelőz bennünket. Különben is tisztségtelen versenyt folytat. Még naplemente után is szólóban kornytkál, amikor minden jól nevelt madár szárnya alá dugta csőrét. Szorgalmát azonban nem lehet elvitatni. Ha arrébb fordulsz, meglátod a mezsgyét szántó barázdabillegetőt, meg a mezei pacsirtát. Nini, éppen fel-. repül, hogy trillázva köszöntse a Madarak Napját. Figyeld meg a jegenyefa tetején szorgoskodó vetési varjakat, amint serényen építik nászágyukat. Nagyon önérzetes madarak. Régimódi, fekete császárkabátjukban tetszelegnek, oda se hederítenek a bodzabokrokon perlekedő, haszontalan verebekre. De hallgat Túl a patakon most kopogtat a fakopács az erdőn. Ott lakik az öreg han kál'y, aki bekopog, kikopog mindent. Mindent, ami a fák kérge alatt nyüzsög, settenkedik, lopakodik, és kárt okoz. Ügy látom, ma nyújtott műszakban dolgozik az öreg. Csak nem akarja túlteljesíteni napi tervfeladatát? Pedig már eljárt az idő a tollavesztett vénlegény fölött. A Nap vérvörös korongja már lebukott a láthatáron, de a kis cinke rendületlenül csicsergett: — Figyelj csakI Éppen felcihelődnek a baglyok. Éjjeli műszakba indulnak. A tapasztalt gazda nem hessegeti sikertelenül fajtestvéreinket, mert garmadszámra gyilkolják a rágcsálókat, amelyek a sötétség leple alatt termését dézsmálják. Kevesen tudják, hogy egy bagoly ezernél több egeret pusztít el évente. Arról nem tehetnek szegények, hogy szépségosztáskor éppen elcsavarogtak. Apropó. Majdnem elfelejtettem valamit. A madárország nevében köszönöm, hogy nem hagytatok télen éhen veszni bennünket. Most búsásan megháláljuk jóságtokatl Kötelezettséget vállalok, hogy leendő családommal naponta háromszor annyi kártevőt elpusztítunk, mtnt amennyit nyomunk. Kis cinkém egyszerre nyugtalan lett. Ki is bökte aggodalmát: — Sötétedik. Egy tiszteséges cinke-hajadonnak ilyenkor fészekben a helye. Szegény anyám belehal a szégyenbe, hogy ilyen soká elbitangoltam .., Vagy megkopasztja tollaimat. Elvégre nem vagyok rigó! No, de mindegy! Küldetésben vagyok, el kell mondanom, amivel a kongresszus megbízott. A derengő félhomályban a cinkeleányzó lehajtotta pici buksiját. Oly halkan, oly alázatosan csipogott, le kellett guggolnom, hogy szavát értsem. — Emberek! Kérünk benneteket, ne tűrjétek, hogy csintalan kölykök kirabolják fészkeinket és pajkosságból vásott sihederek halálra parittyázzanak, és megnyomorítsák testvéreinket. Ezt kérjük tőletek, jó emberek, a mi ünnepünkön — Madarak Napján! KOZICS EDE 2
