Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-25 / 12. szám
A röplabdasport helyzete a losonci járásban Még lehet javítani Általánosan Ismert tény, hogy a röplabda egyike a legkisebb anyagi követelményeket igénylő sportágaknak. A röplabdázök számára nem szükségesek sokezres kiadással |árá játékteret felépíteni, elegendő pár négyzetméternyi terület, egy kifeszített háló — és mind a városi, mind pedig a falusi fiatalok az év tülnyomő többségében szabad ég alatt sportolhatnak. S télen sincsen különösebb baj, hiszen a falvak nagy részében ma már vagy tornateremmel rendelkező iskola, vagy olyan kultflrház van, ahol a röplabdázök is szóhoz juthatnak. Ennek ellenére — különösen a falvakban — a röplabdasport még nem tudta kivívni azt a helyet, amelyet méltán megérdemelne. A falusi ember csak a labdarúgásban látja a sportolási lehetőséget. Lényegében ez a helyzet a losonci járásban is, ahol a többtucatnyi labdarúgócsapat mellett jóval kevesebb röpiabdaegyüttes fejt ki aktív tevékenységet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben a gazdag sportmúlttal rendelkező járásban teljesen hiányozna a röplabdasport. A Csehszlovák Testnevelési Szövetség JB keretében aktív röplabdaszakosztály működik, amelynek élén az elmúlt évben Majko Milos mérnök állt. S hogy a szakosztály tagjai nem tétlenkedtek és az adott lehetőségeket igyekeztek jól kihasználni, azt az alábbi néhány számadat is bizonyltja. Az elmúlt évben mind a felnőtt, mind pedig az ifjúsági röplabdázök különböző versenyeken és bajnokságokon vehettek részt. A serdülő korú lányok versenyében 4 csapata szerepelt, a fiúk csoportjában pedig öt együttes küzdött a bajnoki elmért az 1966-os esztendőben. A lányok versenyében a losonci pedagógiai iskola csapata, a fiúknál pedig az Uhorskei Kilencéves Alapiskola együttese végzett az első helyen. A felnőttek járási bajnokságában is aktív munka volt és Igen kemény küzdelem folyt a járási bajnok megtisztelő cím megszerzéséért. Ebben a bajnoki csoportban B csapat rajtolt és nagy meglepetésre egy igen kicsiny falu, Bystriőka együttese bizonyult a legjobbnak. A nők versenyében öt együttes küzdött a bajnoki pontokért és a bajnoki cím megszerzésével járó feljebbjutásért. Itt nem született meglepetés, az első helyet a Krnái Druzstevnlk lányai szerezték meg, akik már évek óta igen jó színvonalon játszanak. A járás röplabdázói azonban nemcsak a járás méreteiben hallatnak magukról. Számos együttes szerepel magasabb bajnokságokban — kerületi bajnokságban, sőt a ligában is. Az 1966-os évben a Losonci Gépgyár ifjúsági női csapata és a Tátrán Poitár ifjúsági lányai a kerületi bajnokságban, a Losonci TSZ ifjúsági női együttese pedig az ifjúsági ligában szerepelt. Igen jelentős fegyverténynek tekinthető, hogy a Poltári Tátrán serdülő fiúcsapata a kerületi bajnokságban tavaly az első helyen végzett, és minden reménye meg van arra, hogy fellebb jusson. A losonci járás röplabdasportjának 1. számú reprezentánsa a losonci TSZ serdülő női röplabdacsapata. Ez az együttes az elmúlt idényben az ifjúsági ligában nagyszerű küzdelemsorozatban egy pont hátránnyal a 2. helyet szerezte meg. A jó szereplés az 1966/67-es bajnoki idényben is folytatódott, mert a csapat a telet a bajnoki tabella 1. helyén töltötte. A csapat képességeiről mindennél többet mond az a tény, hogy azon az országos versenyen, amelyet Osztravában rendeztek meg 14 együttes részvételével, a losonci lányok a 3. helyet szerezték meg, pedig ezen a versenyen sok ligás együttes vett részt. Ennek a röplabda csapatnak a sikereiről beszélve, meg kell említeni Strapko János nevét, aki évek óta a csapat edzője, s munkájának eredményességét éppen a fenti sikerek bizonyítják. A TSZ-nek egy másik együttese, a női csapat a II. ligában szerepel és 12 résztvevő közül a 6. helyen áll. Magasabb bajnoki csoportokban szerepelnek még a következő csapatok: Strojár Luöenec, JRD TomaSovce, Magnezit Lovinobaöa és a Hradlitei Sokol. A fentebb említett együttesek zöme városi csapat. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: hol vannak a falusi együttesek? Hiszen a járásban nagyon sok olyan falu van, amelyben eredményes labdarúgást találhatunk, ugyanakkor ió röplabda együttest is össze lehet hozni. Hol van tehát a hiba, hogy a röplabda még mindig mostohagyerek? Tény, hogy Itt elsősorban a testnevelési együttesek vezetőségét érheti elmarasztalás. Tudunk olyan esetről, amikor egyes községekben a fiatalok jó röplabdacsapatot hoztak össze — de a sportegyesület vezetősége azzal „hűtötte" le lelkesedésüket, hogy „honnan pénzeljünk még titeket is, elég nekünk a futballisták kiadásait fedezni... “ Ilyen „biztatás" persze ne mszolgálja a falusi röplabdasport felemelkedését. A másik hiányosság, hogy egyes falvakban ágyán megalakul a röplabdaegyüttes, egy ideig játszogat is, aztán ellenfél hiányában szétesik. Ellenfél hiánya? Ez meg micsoda? Kérdezheti az olvasó. Ez anynyit jelent, hogy egy párszáz lakosú falu sportvezetőitől valóban alig lehet elvárni, hogy a röplabdacsapatot 70— 80 kilométert utaztassa a legközelebbi ellenfélhez. Itt az lenne a feladat, hogy egymáshoz közel eső községekben kellene röplabdacsapatot alakítani, Így a fiatalok könnyen eljutnának az ellenfelek pályáira is. Ezen a téren jelentős feladatok várnak a CSTSZ járási bizottságaira is. De a feladatok oroszlánrésze mégis a falusi testnevelési szervezetek vezetőségére hárul. Hihetetlen, hogy Bussán, Nagycsalomiján, Ipolynyéken, Nagydarócon, Ragyolcon, Síden, Vilkén vagy a járás bármelyik falujában ne lehetne egy jó röplabdacsapatot alakítani, amely sok kellemes órát szerezhetne a falu sporttáborának. Számos jelből arra lehet következtetni, hogy az idén ezen a téren is jelentős előretörés várható. Hiszen több faluból (Ipolyba Ingről, Ipolynyékről, Divinből stb.) érkeznek hírek, hogy aktív röplabdacsapatot akarnak szerepeltetni a járási bajnokságban. Most már arra van szükség, hogy a jő kezdeményezést minél több faluban kövessék az Ipoly mentén is. AGÖCS VIMOS Nagy volt az öröm a losonci labda^ rúgó körökben, amikor az 1965/66-os idény végén bizonyossá vált, hogy a csapat megnyerte a kerületi I. A osztályú bajnokságot, és az ősszel már a divízióban fog szerepelni. Nagy si-< kér volt ez, hiszen erős mezőnyben szerezte meg az együttes az első helyet, ami végeredményben többéves tervszerű munka eredménye is volt. A losonci szurkolók öröme tovább fokozódott, amikor az őszi rajt várakozáson felül sikerült, és a Losonc-1 Apátfalvai TSZ együttese több fordulón keresztül a tabella élcsoportjában szerepelt, s csak a bratislavai Slovan „B“ garnitúrája előzte meg a bajnoki táblázaton. Minden szurkoló, sőt Kucsera László, a csapat akkori edzője is bizakodva jelentette ki, hogy ha a csapat teljesítményében nem következik be törés, minden reményük megvan a harmadik vagy a negyedik hely megszerzésére. Nos, az események mást hoztak. A losonci csapat fordulóról fordulóra visszaesett, és még a „holtbiztosnak" látszó pontokat sem sikerült megszerezniük. Különösen elgondolkoztató volt a csapatnak a hazai környezetben nyújtott silány teljesítménye, az otthoni mérkőzésein sem tudta bevenni az ellenfelek kapuját, és győzelem helyett csupa döntetlen, esetleg vereség született. Ezek után nézzük meg kissé a lo= soncl csapat teljesítményét számokban. Az együttes 13 bajnoki találkozóból hármat megnyert, 6 esetben játszott döntetlenre és 4 találkozón szenvedett vereséget. Gólaránya 16:23, pontjainak száma 12. így első pillantásra nem is fest rosszul a losonci csapat helyzete, hiszen a bajnoki csoport 4—11. helyén álló csapatokat mindössze négy pont választja el egymástól. A losonci fiúk a 10. helyet szerezték meg. így aztán önkéntelenül is az Jut az ember eszébe, hogy hiszen semmi nincsen veszve, a tavaszi fordulók során nagyon sokat javíthat helyzetén a csapat. Igen, Javíthat, hiszen a labdarúgásban sohasem lehet előre tudni semmit, itt mindig kéznél van egy-egy vaskos meglepetés. Ebben az esetben azonban, reális körülmények között, nehezen lehet számolni azzal, hogy a csapat tavasszal jelentősen javít helyzetén, mivel az ősz! idényben a 13 találkozóból 7-et hazai környezetben játszott le, és csak hat alkalommal szerepeltek az ellenfél pályáján, addig tavasszal fordítva lesz a helyzet, így mindjárt 2 pont veszteségre van „kilátás". A losonci csapatot azonban még korai lenne elparentálni. Hiszen ez köztudomású, hogy a csapat az akarat együttese, és az őszi halványabb szereplést sem az okozta, hogy tudás dolgából nem érnék el a csoport színvonalát. Egyszerűen nem ment a góllövés. Pedig nem egy mérkőzésen három találkozóra is bőségesen elegendő gólhelyzetet dolgoztak ki — csak a labda nem akart kikötni a hálóban. Az együttesben egyébként számos igen tehetséges labdarúgó szerepel. Solymosl, Uhorskai, Siraky — akik valamennyi bajnoki találkozón szerepeltek, vagy Farsang, Lámi, Gál stb. semmivel sem maradtak a csoport többi játékosának tudása mögött. S ha tavasszal a szerencse sem pártol el a csapattól, remélhetőleg az eredmény is Jobb lesz. Az őszt szereplés kapcsán nem lehet elhallgatni azt a tényt sem, hogy a losonci csapat — mint a csoport újonca — nem rendelkezett kellő tapasztalatokkal. Hiszen olyan ellenfelekkel kellett megküzdeniök, mint a bratislavai Slovan „B“, Púchov, Tapolcsán stb., amelyek már hosszabb ideje szerepelnek a divízió E csoportjában. A téli időszakban kiértékelték az őszi szereplés tanulságait, és kellő intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy tavasszal sikeresebb legyen a szereplés, '(-av-)' A TANÍTÖK NAPJA Bíztató fejlődés előtt áll a rőplabdasport a losonci járás falvaiban is. <VWWWVWWV»/WW\ A labdarúgás aljas rágalmazói Akkor történt, amikor a llgetfálusí Kovosmalt sporttelepét még PTE-pályának hívták. Oda jártunk mi is futballozni. A szomszédos, ma ts rr.éq létező teniszpályákon „pacstrtáző" leányok akkor még nem érdekeltek bennünket, kisportolt Ifjakat. Néha azért elbámészkodtunk a lenszőke amazonok csodálatos teljesítményein: hogyan is képesek ütőjükkel ilyen szédületes magasságba felhajítani a teniszlabdát? Amely — mire nagysokára visszatért a jellegekből (ezt neveztük pacstrtázásnak) — még véletlenül sem ért földet a háló túlsó oldalán, hanem következetesen kilövője lába elé pottyant vissza. Serdülő kamaszeszünkkel már akkor tudatosítottuk, vétkes könnyelműség lenne, ha valamelyikünk egy ilyen félelmetes izomerővel meqáldott hajadonhoz láncolná életét. És nem ts láncoltuk. Asszonykeserítő férjuram minden vasárnap elbttangol valamilyen mérkőzésre ahelyett, hogy velem töltené a szép délutánokat... Következett a békés hitvesi együttélés gyönyöreinek festői ecsetelése, amelyekben szinte lubickolhat az arra termett férjanyag. Majd így folytatta fejtegetéseit a testes anyagalamb: — Mindezt hiába magyarázom drágalatos uramnak, nem tudja megbecsülni a szerető feleség finom lelkűletét ... ...és hatalmas térfogatát — tettem hozzá magamban —, amely az archimédeszi törvény szerint annyit veszítene súlyából, mint amennyit a helyéből kiszorított víz nyom; ha most történetesen víz alá tarthatnám a fejét... — A mérkőzés még csak hagyján — ráspolyozta tovább érces hangján a hitvesi hűség lelkes védelmezője. — A futball erkölcsrontó hatása abban rejlik, hogy férjem, a zsivány, nőismeretségeket köt a nézőközönség soraiban, akikkel éjszaka is álmodik. De engem nem ejt át a gézengúz!... Almában ugyanis locsogni szokott és sorra kifecsegt trágár ismeretségeit. ... A maga férje ts beszél álmában? — szegezte társnőjének a nem várt kérdést. — Azt éppen nemI — válaszolta a másik mama szemlesütve. — Csak átszellemülten mosolyog álmában... a gazemberi Sípjel szólított a pályára, nem hallgathattam tovább az épületes eszmecserét. De azóta ts kínosan ügyelek arra, hogy legalább éjszaka ne járjon el a szám. És ma már hallgatás tekintetében bármelyik, némasági fogadalmat tett szerzetesrend tagjaival felvehetem a versenyt. Kozics Ede Egy fülledt, nyári délután éppen a lelátó alatti jutball-öltözőben bíbelődtem, amikor különös párbeszéd hangját ütötték meg fülemet. A tribün egyik deszkarepedésén át nemcsak hallottam, hanem szemügyre ts vehettem a két „mamát", akik teniszező leánykáik erkölcsét vigyázták. Fogalmuk se volt persze, hogy egy láthatatlan harmadik hallgatózik a deszkafal mögött. Különben bizonyára finomabb húrokat pendítettek meg volna „társadalmi" rangjukhoz mérten. Nekem pedig egyenesen kapóra jött ez a párbeszéd, hiszen nem volt még alkalmam kihallgatni két mama belügyeit. — Itt az idő, most vagy soha! Csak haliga, haliga — szóltam magamban és füleltem. — Én mondom magának, drágám, mindennek az az istentől elrugaszkodott futball az oka! — búgott öblös galambhangján az egyik mama. — ^ 0SZABAIJ FÖLDMŰVES 1967. március 25. Ilyen Is van Nehéz a falusi sportegyesületek élete — halljuk nap mint nap járásunk falusi egyesületeinek vezetőitől. Persze, nem mindegyiknek — mondom én. Vannak kivételek is. De éppen a kivételek erősítik a szabályt, ezúttal a nehézségeket. Az §M TJ Mikusovee csapata nem küzd anyagi nehézségekkel. Ez a most már Losonchoz tartozó volt kis falusi egyesület 1948 éta működik és előbb az EFSZ-et, majd újabban az állami birtok segítségét, támogatását élvezte, illetve élvezi. Ezentúl csupán a neve változik meg: TJ §M Luőenec néven folytatja működését. Tavaly például felszerelést kapott az egyesület az AG-tóI, az év folyamán autóbuszokat bocsátott a csapat rendelkezésére, amikor kint kellett a csapatnak játszani. Az ősszel pedig, a III. osztályú bajnokság megnyerése jutalmául autóbuszon vitette a csapat játékosait az őszi budapesti Vasas—Internacionále mérkőzésre. Nem csekélység ez. így aztán Miksiben nyugodtan, anyagi gondok nélkül sportolhat a fiatalság. A vezetők és a védnökségi üzem komoly helytállást vár a csapattól a II. osztályban is. Nem nagy a követelés... Azt hiszem megérdemli a védnökségi üzem, no meg a közönség is — hiszen jóban-rosszban kitart a csapat mellett — hogy a futballcsapat játékosai odaadó játékkal, fegyelmezettséggel hálálják meg a róluk való gondoskodást. A sportélet fejlődését bizonyítja, hogy a 425 lelket számláló kis községnek jelenleg 75 egyesületi tagja van, ezek számát ez évben még 10 taggal kívánják bővíteni, ami azt jelenti, hogy a lakosság 20 %-a lesz a sportklub tagja. Sólyom László VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9. és 22. sorban. 10. Betűt vet. 11. Akadály. 12. Lélegzik. 13. Ékezettel: disz. 15. Török katonai rang. 17. Ékezettel: a legmagasabb értékű kártyalap. 19. Kicsinyítő képző. 20. Német névelő. 23. Volt sakk-világbajnok. 24. Menyasszonyod. 25. Lom ikerszava. 27. Ősi apátságáról híres város Ausztriában, a Duna mellett. 28. Kötőszer. 29. A tészta erjedéséhez szükséges. 31. Ak! 32. Indíték. 34. Messze. 36. Például röv. 37. Kórus. 39. Ünnepi lakoma. 40. Közlekedési vonal. 42. Madár. 45. Föléje. 46. Nem kevés. 48. Oktat. 49. Gyulladás. 50. Női név. 51. Régi Ármérték. 52. Folyó Kongóban. 53. Folyó Ausztriában. 54. Jószívű teszi. 55. Asszonynév végződés. 57. Lapos edény. 58. Indulatszó. 59. Mária Lujza. 60. Sir. 62. Nógató szócska. 64. Pép. 66. Nem egészen rideg. FÜGGŐLEGES: 2. Személyes névmás. 3. Mátka. 4. Járom. 5. Morse-jel. 6. Időhatározől névutó. 7. Szemével észlel. 8. Hangjelző szócska. 9. A vízszintes 1. folytatása. 14. A kocsi része. 16. Menj — angolul. 18. Kettős betű. 19. Fejfedő. 21. A kocsi teszi rossz úton. 22. A függőleges 9. folytatása. 23. Üdítő ital. 25. A Lengyel Légiforgalmi Társaság rövidítése. 26. Magyar Államvasutak röv. 30. Szakszervezeti Országos Tanács röv. 33. Régi súlymérték. 35. Mindenféle ócskaság. 38. Csúnya. 41. Magyarországi vármegye. 43. Arad betűi felcserélve. 44. Város Franciaországban (i—y). 45. Baráti nép. 47. Gyötrelem. 49. Azonos a függőleges 25-el. 54. Felső ellentéte. 56..........a búzakalász, magyar népdal kezdete. 59. Nem ugyanaz. 61. Mutatószó. 63. Tyúklakás. 64. Azonos mássalhangzók. 65. Ha ugyan — szlovákul. 66. Sír. 67. ö — németül. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 9. és 22. számú sorok megfejtése. Megfejtések A Szabad Földműves 10. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A Nemzetközi Nőnap alkalmából szeretettel köszöntjük asszonyainkat és leányainkat." Könyvjutalomban részesülnek: Töltésy Matild, Ipolyság, Tóth Mária, Lelesz, Imre Ernő, Karva, Lukács Katalin, Tornaija és Kiss Lajosné, Nagymegyer.