Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-18 / 11. szám
AZ ÉSSZERŰ GAZDASÁGI IRÁNYÍTÁS HÍVEI Eredmények és céíkitüzések a losonci járás mezőgazdaságában Elöljáróban le kell szögezni, hogy a járási termelési igazgatóságok rövid pár esztendei ténykedésük alatt derekas munkát végeztek. A kezdetre a kitűzött cél lehető leghamarábbi elérése, s az útkeresés jellemző. Később azonban a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok a mezőgazdasági üzemek konkrét megsegitőivé váltak. Ismeretes, hogy a losonci járás mezőgazdasági üzemei nem a legkedvezőbb feltételek mellett termelnek. Az átszervezés előtti kékkői járás területén levő, továbbá a Fülek és Poltár környéki gazdaságok helyzete sem irigylésreméltó. Ennek természetes velejárója, hogy a termelési igazgatóság irányító és szervező tevékenysége is nagyon sokrétű. Nem is oly rég volt, amikor ebben a járásban a szövetkezetek nagy része gyenge eredménnyel gazdálkodott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ma nincsenek gyenge, segítségre szoruló szövetkezetek. Még mindig vannak, de számuk lényegesen kisebb, mint évekkel ezelőtt volt. Tudomásul kell vennünk továbbá azt is, hogy a sokrétű feltételek mellett a losonci járás területe megközelíti egyes apró államok területének nagyságát. Hfdvégtől Losoncig például csaknem 90 km a távolság. Ezek a tények speciális helyzet elé állították az irányítószerveket. Megoldásra várt továbbá az üzemszervezésben jártas szövetkezeti káderek átcsoportosítása is. Ennek keretében a termelési igazgatóság kénytelen volt olyan szervezési intézkedéseket tenni, hogy a gazdaságilag megszilárdult egyes szövetkezetek vezető dolgozóit a gyöngébb üzemekbe helyezte, hogy ott is rendet teremtsenek a portán. Így került például Tóth János elvtárs Kalondáról Rapra, onnan pedig Nagydarócra. Hasonló eset a járásban persze több is volt, de meg is látszik az eredménye. Ezt az intézkedést, — mely a járás mezőgazdasági termelésének fellendítését szolgálja, — feltétlenül pozitiven kell értékelnünk. Természetes, ezzel még a káderkérdés nem oldódott meg teljesen. További tehetséges vezető emberekre lesz szükség ahhoz, hogy elérjék célkitűzéseiket. A járás mezőgazdaságában további megoldásra váró feladatok Is vannak. Ilyen például a talajjavítás és a talejerőfokozás. A legutóbbi években 2185 hektár kevéshozamú rétet és legelőt tettek termővé, s 1077 hektár földterületről vezették le a vadvizet. A csapadékban szegény vidéken hét vízgyűjtőmedencét építettek. Szükség esetén lesz honnan öntözni a szomjazó növényzetet. Az ötéves terv végéig újabb talajjavítással is számolnak. Talajfelújítás, víztelenítés, újabb víztárolók építése kerül sorra. Jó jel az is, hogy az utóbbi években 5,5 százalékkal növelték a szervestrágyák termelését és hasznosítását, miközben az ipari trágyaszerek alkalmazása is megsokszorosodott. Tavaly például 113 kg (tiszta hatóanyag) ipari trágyát használtak hektáronként, ami az 1963-as évhez viszonyítva 45 százalékos növekedés. Többhelyütt kirívó hiányosságok mutatkoztak a trágyázási technikában. Itt is a termelési igazgatóság szakemberei segítettek, hogy kiküszöböljék a hibákat. Kirívó fogyatékosságok voltak ezen a téren például a kiskürtösl szövetkezetben is. A kiszellői szövetkezet hasonló termelési feltételek mellett gazdálkodik, mint a kiskürtösl. Ipari trágya használatuk is hasonló, a kiskürtösiek gabonafélékből mégis 10 mázsával alacsonyabb hozamot értek el hektáronként, mint a kiszellőiek, mert találomra, szakszerűtlenül alkalmazták a tápanyagokat. A jövőben járási átlagban tovább növelik az Ipari trágyák adagját, úgyhogy a hektáronkénti adag 1970-ben elérje a 168 kg tiszta hatóanyagot. Ezekből is látható, hogy a termelési igazgatóság szakemberei elsőrendű feladatnak tekintik a talajerőfokozást, de meg is van a látszata, mert a losonci járás rétjeinek és legelőinek állapota, egy egységnyi terület terméshozama annyira megjavult, hogy szlovákiai méretben a legjobb járásként értékelték az országos konferencián. Hogyan érték el a megtisztelő helyezést? Ogy, hogy 1965-ben 4727 hektár rétet és legelőt, kezeltek ipari trágyával (NPK) hektáronként 145 kg tiszta hatóanyagban. Tavaly pedig 9955 hektár terület gondozására 160 kg hektáronkénti tiszta hatóanyagra került sor. Ezzel egyidőben a juhtrágyázás és a trágyaleves öntözés is folyamatban volt. Réti és szántóföldi takarmányuk most bőven van. A járásban az 1963-as esztendőtől kezdve rátértek a nagyüzemi gyümölcsösök és szőlőskertek telepítésére. Huszonkét gazdaságban telepítettek gyümölcsfákat, de a jövőben a járást négy gyümölcstermesztő körzetre osztják fel, ahol 1079 hektár gyümölcsfatelepítést létesítenek, üzemegységenként 45 hektár gyümölcsössel. Szőlészettel 18 üzem foglalkozik. Távlati tervükben úgy számolnak, hogy 1980-ban a szőlő területe eléri az 1484 hektárt, üzemegységenként 48 hektárral. A növénytermesztés szakosítása és körzetesítése nagy erőfeszítést követel a termelési igazgatóságtól, de a feladatok teljesítésénél segítségükre van az évekkel ezelőtt kidolgozott mezőgazdaságfejlesztési távlati terv, amely a szlovákiai járások távlati tervének egyik legtökéletesebbike. Említésre érdemes továbbá a termelési igazgatóság szervező-irányító tevékenységében az állattenyésztés céltudatos, irányszerfi szakosítása. Jó jel, hogy a legutóbbi három esztendőben a tehénállomány számszerűleg is gyarapodott, s a tejhasznosság növekedett. Hasonló a helyzet a sertéshústermelésben is. De talán a legnagyobb eredményeket mégis a tojástermelésben értek el, merész központosítással. Annak ellenére, hogy az előbbi állományhoz viszonyítva 5500- zal csökkent a tojóállomány, mégis 4 millió 168 ezerrel több tojást termeltek, mint annakelőtte. Míg 1963- ban 113, addig 1966-ban már 169 tojást értek el tyúkonként. A Lovinabányal Állami Gazdaság például 199,5, az ipolynyéki szövetkezet 199, a rapi szövetkezet 192, a szelestyéni 186, a FUleki Állami Gazdaság pedig 180 tojást termelt tyúkonként. Az ipolynyéki szövetkezet tojónként! önköltsége 44 fillér volt, s egy-egy tojásért a piacon 88 fillért kapott. Ebből Is látható, hogy a jól átgondolt központosítás nagy eredménnyel járt. A jövőben több mezőgazdasági üzem termelésének egybehangolásával, úgynevezett termelési körzeteket létesítenek, s ezek a körzetek bizonyos idő múlva egy-egy mezőgazdasági üzemegységgé alakulnak át. Ez azért lesz jó, mert a nagyüzemi állattenyésztésnél alkalmazni tudják a legcélszerűbb termelési technológiát. Az új szervezési formának az lesz az előnye, hogy a szarvasmarhaállományt járási átlagban további 20,8 százalékkal növelhetik, s ebből a tehenek számát 40 százalékkal. Ezzel egyidejűleg megoldódik a szervestrágya az eddiginél nagyobb mennyiségű termelése is, amely a talajerőfokozás szempontjából nélkülözhetetlen. A közeljövőben 48 üzzemegységre bízzák a növendékmarha-tartást, ebből 28 gazdaságban nevelik majd a járás mezőgazdasági üzemei számára az üsző-utánpótlást. Hatékony marhahizlalásra 26, törzskönyvezett állatok nevelésére pedig 17 üzemet szakosítanak. Milyen növekedés várható a termelésben? Elsősorban is az új szervezési forma életbeléptetése után a tehenek tejhasznossága a múlt esztendei 1730-ról 2550 literre, vagyis 47,3 százalékkal növekedik. A piaci termelés marhahúsból 54, tejből pedig 37,4 százalékkal lesz magasabb. Az eddiginél több termeléssel és piaci értékesítéssel számolnak a sertéshúsnál is, ahol a jelenlegihez mérten, 4,5 százalékkal csökkentik a kocák számát, ellenben növelni kívánják az egy koca malachasznosságát. A célkitűzésben számolnak a termelési körzetek (későbben üzemegységek) üzemközi együttműködésével, amit szerződéses alapon oldanak meg az érvényes jogi normák figyelembevételével. Idén 17 körzet szervezését ütemezték be 28 szövetkezettel. A gazdaság vezetői jól ismerik az iránytervet, hiszen többhelyütt már az idei termelési pénzügyi tervben számoltak az új helyzettel. A körzetesítés aránylag gyorsan megy majd végbe, úgyhogy 1970-re teljesen befejeződik a mezőgazdasági termelés árszervezése, ami abban jut kifejezésre, hogy az üzemegységek számát a szakosítással és a körzetesítéssel a jelenlegihez mérten 50 százalékkal csökkentik. Ennek pedig az is az előnye, hogy a termelési igazgatóság irányítómunkája nem aprozódik fel annyira, mint jelenleg. S végeredményben a mezőgazdasági üzemek új szervezeti felépítésénél megoldódik a káderkérdés is. összevonhatják a beruházásokat, korszerűsíthetik és egyben olcsóbbá tehetik a termelést, s még valami, ami a legfontosabb, a losonci járás mezőgazdasága a jövőben népgazdasági feladatait a jelenlegi valósághoz mérten jóval könnyebben teljesítheti, s mi több, egyes mutatóiban sokszorosan felülmúlhatja. HOKSZA ISTVÁN 1^1 EZÖGAZDASÄGUNK szociali* * ZÁLÁSA sok pozitív elemet hozott magával. Ha tüzetesen szemügyre vesszük a dolgot, akkor egy eléggé komoly problémát észlelünk. Mégpedig azt, hogy népgazdaságunk egyik fő ágazatában, a mezőgazdaságban az állandó dolgozók száma TŐZEGKORPA SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS ELLEN Savanyú környezetben a száj- és körömfájás vírusa tönkremegy. Egyes tőzegkorpák pH értéke 3—4, ami kitűnő viricid hatást biztosít. A tőzegkorpa erősen higroszkópos, a felrepedő aphtákból kiszabaduló vírust maradéktalanul felszívja és savtartalmánál fogva elpusztítja. Így a tőzegkorpa egyidejűleg hatóanyaghDrdozó és hatóanyag. Nagyon jól ellenáll a bélsár és a vizelet behatásának, és naponként frissen szórva az állatok alá biztosítja a száj- és körömfájás inaktiválását. A száj- és körömfájás 22 esetében a fertőzés kivétel nélkül 12—16 nap alatt megszűnt, további megbetegedések jelentkezése nélkül, a tőzegen tartott állományokban. Csak az a tőzeg alkalmas, melynek pH értéke maximum 4. A belterjesség egyre csökken. A lakosság létszámának növekedésével egyidejűleg több élelmiszerre van szükség, s ez egyre nagyobb feladat elé állítja mezőgazdaságunkat. Feladatunk, hogy a meglevő területen kitermeljük a szükséges élelmezési cikkeket. Kérdés, melyik az az út, amelyen a jövőben haladnunk kell, hogy célunkat elérjük. Ha erre a kérdésre helyes választ akarunk, akkor a belterjesítés útját és a szakosítást kell követnünk. A termelés hatékonyságának növelése és a szakosítás problémája koránt sem egyszerű dolog. A cél az, hogy a lehető legkisebb mezőgazdasági területet is kihasználva a lehető legnagyobb hozamot elérjük. A hatékony belterjesítés és ésszerű szakosítás e téren meghozhatja a várt eredményt. A belterjesség alapjául vegyük az egy hektárra eső mezőgazdasági termelést, de ne felejtsük ellenőrizni, hogy a fokozott beruházás és költségvetés meghozta-e a kívánt eredményt. Vizsgáljuk meg, hogy azok a munkamódszerek, amelyeket a fokozott gépesítés eredményez, meghozták-e az előirányzott munkatermelékenység növekedését, s a nagyobb ráfordítás kedvezően alakította-e a termelési költségeket. Amennyiben a szakosításról van szó, beszélnünk kell arról is, melyek azok a feltételek, amelyek a szakosítást megszabják. Q Vizsgáljuk meg gazdaságunk természeti, talaj, fekvési, éghajlati és gazdasági feltételeit (a rendelkezésre álló gazdasági épületek, termelési eszközök, készletek). . Q Tartsuk szemelőtt a rendelkezésre álló munkaerőt (állandó mezőgazd asági dolgozók). • Olyan fő termelési irányokat szabjunk, amelyek kedvezően befolyásolják s összhangban vannak esetleges mellék-, vagy segédüzemág kialakításával. 0 A szakosítás fokozza üzemünkben a gazdaságosságot, szolgálja a munkatermelékenység növekedését, az önköltség csökkentését és fokozza az anyagi érdekeltséget. • Végül, de nem utolsó sorban a népgazdaság érdekeinek megfelelően válasszuk meg a termelés szerkezetét. A szakszerű belterjesítés vagy akár a szakosítás, igényes feladat s hoszszabb Időt vesz Igénybe. Jóba Mihály, Nyitra Honnan származnak lovaink ? Mivel az átlagember bajosan tudna a Jentt kérdésre szabatosan válaszolni, Idézzük a tudományos feljegyzések kivonatait: Nytkoláj Mihajlovlcs Przewalskt orosz tudós 1879-ben Közép-Azsta sztyeppvidékén látott néhány, később róla elnevezett vadlovat. A század elején ezek is kivesztek. Európai változata volt a Dnyeper alsó folyása mentén tanyázó t ar p án. Egyedül a prágai Mezőgazdasági Főiskola Zootechnikal Intézetének sikerült 1921-ben egy Przewalskl-féle „ló-házaspárt" vásárolnia a Hagenbeck-cirkusztól. Az állatok száma közben 31-re szaporodott. Ez a legnagyobb állomány az egész világon. Nemzetközi állatcsere viszonylatában egy pár Przewalskl-ló értéke felér egy Mercedes kocsi árával! Az egykori torzonborz vadlovak alig 135 cm-es farmagasságukkal, felálló sörényükkel és sárgásbarna színű szőrzetükkel lényegesen eltérnek a mat lovaktól, amelyek különféle keresztezések által fejlődtek kt. Az őslovmk eredetét a földtörténeti harmadkor második korszakától kezdve tudjuk követni. Fejlődésük két ágon bontakozott ki. Amíg egyik águk Európában élt, addig a másik ág — őskort leletek tanúsága szerint — Amerikában tanyázott. De az amerikai vadlovak még a történelem előtti korban kipusztultak. Az Ojvilág felfedezésekor tehát már egyetlen ló sem élt Amerikában. Háziasított négylábúink ígéretes jövőjét legjobban az a tény jellemzi, hogy a lótenyésztéshez azok az országok is „bűnbánóan" visszatértek, ameluek azt átmenetileg elhanyagolták. K- E, Kevés a hazai lucernavetőmag Á behozatal nem fedezi a szükségletet! Általánosan ismert tény, hogy a múlt esztendő évelőtakarmánymagvakban nem bővelkedett. Sajnos, ezen a téren a jó tapasztalatokkal rendelkező járások mezőgazdasági üzemei is az egyik évről a másikra élnek. Akadnak olyan egyének, akik a termelőket hibáztatják, s a technológiát kifogásolják — ebben sok igazság rejlik —, mások pedig azokat bírálják, akik nem teremtik meg az aprómagvak tárolásának lehetőségeit, hogy a hozam nélküli ínséges években is legyen vetőmag. Persze, egyiknek is, másiknak is sok igaza van. Azon rágódni most az egyre közelgő tavasz küszöbén, hogy hol a hiba, nem segít. Inkább beszéljünk arról, hogy Szlovákia mezőgazdaságának irányító szervei és a velük szorosan együttműködő szervek mit tesznek azért, hogy a jövőben elegendő lucerna és herevetömag legyen. ■ JÁN BUDAJ elvtárs, a Szlovákiai Területi Terményfelvásárlási Főigazgatóság vezető dolgozója ezzel kapcsolatosan így nyilatkozik: „Bő termésű években 300—350 vagon évelőtakarmány vetőmagot vásárolnak fel járási üzemeink. Tavaly azonban a kedvezőtlen termelési feltételek csak 50 vagon vetőmag megvásárlását tették lehetővé. Ebből természetesen nyilvánvaló, hogy viszonteladási lehetőségeink erősen korlátozottak. Az évelőtakarmány magvak termesztése és értékesítése terén tavaly a legszámottevőbb eredményt a lévai, losonci és a rimaszombati járások érték el. Mind a három járásban főképpen a vörösherén fogtak magot. Lucernamagból pedig kevés termett, így kénytelene-kelletlen a külföldi piacon értékesítettünk kisebb menynyiségű heremagot, hogy lehetőség nyíljék legalább annyi lucernamag behozatalára, hogy bizonyos mértékben fedezzük a magszaporító területek, továbbá a szárítók szükségletét. A magszaporító területek nagyságán, növényállományának gondozásán múlik, milyen mennyiségű vetőmag áll majd jövő tavasszal rendelkezésünkre. Takarmánytermesztésre csak elenyésző mennyiségű lucernamagot adhatunk a termelőknek. Sajnos, nem tudjuk teljesíteni partnereink ezirányú kívánságát, hiszen a beérkezett igénylések jóval túlhaladják lehetőségeinket. Többek fölvetették a jogos kérdést, mit tegyenek? Mindenekelőtt, amint az idő engedi, vizsgálják meg a régebbi vetésű lucernásokat, s a növényállomány állapota szerint, minél nagyobb területen hagyják meg. Ha az ellenőrzésnél bebizonyosodott, hogy az egyes területek állapota nem kielégítő, csak aztán szántsák fel, s helyükbe egynyári fehérjés keveréket vessenek. Ezek vetőmagjából ugyanis raktárainkban elegendő van. így az állatállomány zöldtakarmánya egész éven át biztosítva lesz. Kívánatos, hogy a herét és a lucernát minél nagyobb mennyiségben hagyják szénának." ■ STANISLAV GALBO mérnöknek, a Losonci Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főagronómusának megjegyzése: „örvendetes, hogy járásunk mezőgazdasági üzemei számára a múlt év vöröshere vetőmagtermés szempontjából aránylag jó volt. Ennek eredményeképpen heremagot az állami alapokba is juttattunk, s ugyanakkor saját szükségletünk 100 százalékban biztosított. Nagy szó ez manapság, amikor más járásokban keresett hiánycikk az évelők vetőmagja. Lucernamagból persze nagyon kevéssel rendelkezünk. Ebből csak a magszaporító területekre s kb. 20 mázsát pedig takarmánytermesztésre kaptunk. Szükségünk lenne 100 mázsa lucernavetőmagra, hogy kielégítsük az igényeket. Kiutat ügy keresünk, hogy a meglevő lucernások ellenőrzése után a jó állományú területeket meghagyjuk. Talán kibír még egy esztendőt Erre annál is Inkább szükségünk van, mert ebben az évben terv szerint 18 szövetkezetben rátérünk a szakosított marhatartásra, ami természetesen szorosan összefügg a takarmánytermesztéssel is. Járásunkban évente 2000 hektáron újítjuk fel az évelőtakarmányokat alávetéssel. Idén erre mintegy 500 mázsa vetőmagra lenne szükségünk. A kiszántásra kerülő területeket egynyári fehérjés takarmánykeverékekkel pótoljuk." ■ PAVEL BUKOVEN elvtárs, a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságának főagronómusa a fenti kérdésről a következőket mondta: „A lucernán kívül vöröshere vetőmagból is elegendő áll rendelkezésünkre. Saját lucernamagkészletünk 350 mázsa. A szaporítóterületekre 90, a szárítók részére pedig 40 mázsát kaptunk az állami alapból. A szükséglet fedezésére 400 mázsa lucernavetőmag kellene szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak. Járásunk mezőgazdasági vállalatai évente 6000 hektárnyi alávetést végeznek. Milyen megoldást keresünk a lucernával való legnagyobb terület bevetésére? Intézkedést tettünk, vagyis a gazdaságok agronómusaival megbeszéltük, hogy idén az alávetésnél csak 20 kg s esetenként kísérletképpen 12—14 kg lucernát vessenek hektáronként. Ily módon a rendelkezésre álló vetőmaggal mód nyílik a lehető legnagyobb vetésterület kibővítésére. Emellett természetesen nem zárkózunk el az egynyári fehérjéskeverékek termesztésétől sem.“ ■ HORVÁTH JÓZSEF elvtárs, a Dunaszerdahelyi Járás Terményforgalmi és Ellátó Vállalatának dolgozója az alábbiakban nyilatkozik: „Két esztendővel ezelőtt az árvíz következtében nem vásárolhattunk fel lucernavetőmagot. Idén sem kerülhetett sor állami felvásárlásra. Egyes mezőgazdasági üzemeink, mint például a csallóközkürti, balázsfai, udvarnoki, gellei stb. gazdaságok számára tavaly ugyan mintegy 300 mázsányi lucerna vetőmagot kitisztítottunk szolgáltatásképpen, de ezt a mennyiséget saját célra hagyták. A gazdaságok készlete körülbelül csak 50 százalékban fedezi a szükségletet. Magszaporításra 150, a szárótk részére és szénatermesztésre 100 mázsa vetőmagot kapunk az állami alapokból. Reméljük, hogy az 1967-es esztendő lucernavetőmag termés szempontjából gazdag lesz.“ • • • A fentiekből kitűnik, hogy a lucernamag nagyon keresett cikk országszerte, de mindenkinek meg kell értenie, hogy abból a 100 mázsából, amit tavaly a nyugat-szlovákiai kerületben a termelőktől felvásároltak, nagyon kevés jut. Igaz, vörösheréből több, vagyis 600 mázsa került piacra, amelynek többségét a lévai és a losonci Járások adták — de ez mind kevés. Nincs más megoldás, mint a meglevő lucernások felülvizsgálása és további megtartása, s szakszerű ápolással elérni, hogy a megmaradt területek ebben az évben Is bő takarmányterméssel gazdagítsák a mezőgazdasági üzemeket. —hai—•
