Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-18 / 11. szám

Napozók a helsinki Dóm lépcsőjén A tavaszi árpa besorolása a vetésforgóba TURCäNY J. ÉS DHLIAR J. mérnökök,a Piest’any-i Növénytermesztési Kutató Intézet dolgozói nyilatkoznak (Folytatás az 1. oldalról) tani az árpa rendkívül ]6 elővetemé­­nyelt, továbbá azokat a növényeket, amelyek után ugyan árpát termeszt­hetünk, de ez a terméshozam nagy­ságának és minőségének rovására megy, s végül olyan növényeket kel­lett keresni, amelyek után árpát, fő­ként sörárpát nem szabad termesz­teni. A kísérletek folyamán átlagon fe­lüli árpatermést értünk el a trágyá­zott kapásnövények után (valameny­­nyi elővetemény után a terméshozam átlaga 103,6—114,1 százalék volt). Kapások után az árpának nagyon jő söripari értéke volt. Más elővetemé­­nyek (hüvelyesek) után az árpa bu­jábban nőtt, megdült, és a szemter­més minősége rosszabbodott, mivel fokozódott fehérjetartalma. A trá­gyázott kapásnövények után — ha az előző nyár száraz volt és a talajban sok felhasználatlan tápanyag (nitro­gén) maradt — az árpa megdül, s ez nemcsak a betakarítást nehezíti, ha­nem a termés söripari értékét is rontja. Ebből az okbői egyes szak­emberek javasolják, hogy a cukor­répa után először őszi vagy tavaszi búzát vessünk, s csak azután árpát. Annak ellenére, hogy a cukorrépát a búza nagyon jó előveteményének te­kinthetjük, ezt a növényi sorrendet szervezési okbői nem javasoljuk. A kukorica- és részben cukorrépa­termesztési körzetekben az a növényi sorrend a legjobb, amelyben az árpát kukorica után soroljuk be. A tavaszi árpa vetését — szemeskukorica és silókukorica után — több kísérlet fo­lyamán kipróbáltuk és elmondhatjuk, hogy a szemre termesztett kukorica után vetett árpa nem hozott kisebb termést, mint a cukorrépa után ter­mesztett, sőt, több esetben még túl is szárnyalta. Még ennél is nagyobb terméshozamot értünk el a silókuko­rica után termesztett árpa esetében. Ezek a kísérleti eredmények rendkí­vül értékesek azoknak a mezőgazda­­sági üzemeknek a számára, amelyek a kukoricatermesztő körzetbe tartoz­nak, ahol a cukorrépa vetésterülete 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1967. március 18. kisebb, mint a tavaszi árpáé. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, mi­lyen növényi sorrendet érvényesít­sünk a vetésforgóban a szakosítás után, amikor csupán négy-öt termesz­tett növénnyel számolunk. Ez esetben sem hagyhatjuk figyelmen kívül a termesztett növények kölcsönhatását. Ennek a tényezőnek nincsen abszolút értéke, csupán viszonylagos. A tavaszi árpát ezekből a szem­pontokból egyrészt gabonafélének te­kinthetjük, másrészt önálló növény­fajtának. Az első esetben a növények váltakozásénak egyszerű rendszerét alkalmazzuk, azaz, váltakozva egy lombos terményt, majd száras ter­ményt vetünk. Ez a gyakorlatban ál­talánosan érvényesített növényi sor­rend: trágyázott kapásnövény (répa, takarmánykáposzta, késői burgonya, kukorica stb.) —, tavaszi árpa. Ebbe a csoportba soroljuk be az olyan nö­vények némelyikét, amely után tarló­keveréket termeszthetünk. Ilyenek például a korai burgonya, őszi repce, len, mák stb. Ebben az összetételben kevésbé felel meg a hüvelyesek be­sorolása (például borsó, lóbab, csil­lagfürt). A második szempont akkor válik szükségessé, ha kiszélesítjük a gabonafélék vetésterületét a vetés­forgóban, s ilyenkor sok esetben meg kell oldanunk az árpa besorolásának kérdését a száras növények után. Rendkívül kedvezőtlennek tekinthet­jük az alábbi növénysorrendet: őszi búza — tavaszi árpa és rozs — tava­szi árpa. A vetésforgó ilyen szervezé­sénél felhasználhatjuk a hallei Kön­­necke professzor munkaeredményeit, aki harminc év alatt gazdag anyagot gyűjtött az egyes gazdasági növények előveteményeinek értékéről és azok követelményeiről az előző termény után hagyott talaj tulajdonságaival szemben. Könnecke már régebben tudta, hogy a gabonafélék vetésterü­letét a mezőgazdaságban állandóan fokozni fogják. Tudományos munkás­sága folyamán, amelyet ebben az irányban végzett, olyan megállapítás­ra jutott, hogy a gabonafélék közül a tavaszi árpa számára az őszi búza és rozs jelenti viszonylagosan a leg­jobb előveteményt. Tudományos ered­ményei alapján Könnecke professzor ű] rendszert, azaz, a növények kettős váltakozási sorrendjét dolgozta ki, amely szerint a klasszikus váltako­zással szemben (egy lomblevelű ■—> egy száras) a vetésforgóba két lomb­leveles után két száras növényvetésé­nek besorolását Javasolja. E rendszer előnyeit az alábbiakban összegezhet­jük: a lombleveles növények kétszer egymásután termesztése megsokszo­rozza azok hatását a talajra és annak tulajdonságaira, s ezért utána egész nyugodtan termeszthetünk két egy­mással kölcsönösen összeférő gabo­nafélét. E gabonafélék két évi ter­mésátlaga nagyobb, mintha mindig lombleveles növény után egyenként vetnénk őket. Ebben az esetben köny­­nyebbé válik a talajművelés és a másik lombleveles növény ápolása, valamint a száras növények alá vég­zett talajelőkészítés. Egyszerűbbé vá­lik a gyomnövények, betegségek és kártevők elleni harc is. Kísérleteink folyamán nagyon jó eredményeket értünk el a következő növénysorrend­del: szemeskukorica — szemeskuko­rica — tavaszi árpa és szemeskukori­ca — silókukorica—tavaszi árpa. Ez a növényi sorrend a mi melegebb ég­hajlatú körzeteinkben a legjobban érvényesíthető, főként herbicidek használata esetén, mivel ezzel a nö­vényi sorrenddel semlegesítjük a her­bicidek utóhatását. A tavaszi árpa besorolásának kér­dése a jelenlegi vetésforgó keretébe bonyolultabb kérdést jelent, mint eb­ből a rövid elemzésből kitűnik. Ese­tenként kell megoldani a konkrét feltételek, főként az éghajlati és ta­lajviszonyok, valamint a termést be­folyásoló összes tényezők alapján. Ezek némelyikét nagyobb mértékben befolyásolhatjuk, például a talajmű­velést, trágyázást, a fajtakiválasztást, a tenyészidő alatti növényápolást. Más tényezőkre, például az éghajlati viszonyokra nem gyakorolhatunk na­gyobb hatást, s ezért kénytelenek va­gyunk velük számolni. Minden egyes növény — ebben az esetben a tava­szi árpa — helyes besorolása jobb feltételeket teremt a többi tényező érvényesülésére is, és lehetővé teszi a többi környezeti tényező kedvezőt­len hatásának könnyebb leküzdését, így nemcsak az állandó terméshoza­mokat, de a hektárhozamok fokozá­sának feltételeit is megteremthetjük. Elöcsiráztatjuk a burgonyát A nyár elején piacra kerülő új burgonyát mindnyájan kedveljük. Ter­mesztése nem ördöngösség. Ahhoz, hogy korán hozzájuthasson a fogyasztó, a termelőnek a vetőburgonyát előcsíráztatni kell. Az előcsíráztatásra helyi­ségként megfelel pajta, zárt folyosó, üvegház, vagy más zárt, fagymentes zug. Az előcsíráztatással elérjük azt, hogy az újburgonya kát héttel hama­rabb kerül piacra. S ez már igen lényeges előny, főleg az értékesítés szem­pontjából. Mi kell az előcsiráztatáshoz? A vetőgumók kiválogatása. Egy kilóba legalább 14—15 darab egészséges burgonya megy. Az így kiválogatott bur­gonyát melegebb éghajlatú vidéken február második felében, a hűvösebb éghajlatú vidéken viszont március első hetében 65X40 cm-es oregoni lá­dákban tároljuk. Két sornál magasabban ne helyezzünk el burgonyát a lá­dákban, mert nem kap elegendő világosságot. így ládánként mintegy 12,3 kg burgonya fél el. A ládákat tágas, világos helyre rakjuk (pl. dohány­pajták, öreg épületek stb.). 12 ládát helyezünk egymásra és két sort rakunk egymás mellé. Közte 60 cm széles járdát hagyunk, azután ismét két sor láda jön. Így mintegy hat mázsa burgonya fér el egy négyzetméternyi területen. A kevésbé megvilágított épületben alkalmazhatunk mesterséges fényt (villany, neon stb.). Am a neonlámpákat úgy helyezzük el, hogy a burgo­nyát minden oldalról megvilágítsa. Csíráztatás idején a hőmérsékletet aszerint szabályozzuk, hogy siettetni, vagy lassítani akarjuk a csíráztatást. A burgonya 12 C fok melegben 5—6 hét, 15 C foknál 4—5 hét alatt kicsí­rázik. Arra azonban vigyázzunk, hogy a hőmérséklet soha ne lépje túl a 18 Celsius fokot. Ahhoz, hogy a burgonya nagyon ki ne száradjon, a le­vegő nedvességtartalmának el kell érni a 80—85 százalékot. Ezt vagy per­metezéssel, vagy a víz elpárologtatósával biztosíthatjuk. Hogy a csíra egyenletesen fejlődjék minden ládában, a ládákat hetente átrakjuk, így elérjük, hogy a burgonya 1—2 cm hosszú, zöldesszürke csírát hajt. Az így csíráztatott burgonyát a kiültetés előtt egy héttel (akkor, ami­kor a talaj hőmérséklete 8 cm mélyen eléri a 6 Celsius fokot), gyakori szellőztetéssel megedzhetjük. A hőmérsékletet egyúttal 6—8 Celsius fok alá csökkentjük. Ilymódon a kiültetett burgonya a talajban gyökeret hajt, és ellenállóbb a betegségekkel szemben is, amellett az előcsiráztatott burgo­nya két héttel korábban válik piacéretté. Kovács Kázmér, mérnök-agronómus, Zselíz KEVÉS AZ ISTÁLLÓTRÁGYÁNK t Pótoljuk Vitahummal (Folytatás az 1. oldalról) A tápanyagutánpótlásra fordított 50 ezer korona hamarosan visszatérült. A gazdag kendertermésből több mint másfél millió korona bevételük szár­mazott. Am kitűnő ez a szervestrágya gyümölcskertészetekbe, az idősebb telepí­tésű szőlőkbe (400—500 q/ha), valamint a zöldségkertészetek részére is. Ez utóbbi esetében ajánlatos kétéves Vitahumot felhasználni. MIÉRT KIFIZETŐDŐ? Mert olcsó, tonnája 50 koronába kerül. Azon kívül a termelőüzem úgy­mond, házhoz szállítja, pontosabban megfogalmazva: a tábla szélére. Vétek nem élni ezzel a kedvező lehetőséggel! Amellett, hogy a talaj termőerejének gazdagítója — 38-r40 százalék szervesanyagot, 0,8—1,2 százalék nitrogént, 0,5—0,9 százalék foszfort és 0,4—0,8 százalék káliumot tartalmaz —, a hasznos baktériumok tömegeit juttatja a földbe. Vagyis, lényegesen hozzájárulhat az istállótrágya pótlá­sához. — Mégis, mi oka annak, hogy a nagyfokú érdeklődés az idén alább­hagyott? — Az, hogy erre az évre már csak 30 ezer tonna Vitahum megvételére szerződtek a mezőgazdasági üzemek. Ennek okát nem a minőségben kell keresni — erre nagy gondot fordítunk —, hanem az anyagi kiadásoktól való Indokolatlan óvakodásban. Kérdezzük: vajon az illető szövetkezetek, állami gazdaságok vezetői elég­gé alaposan mérlegelték a mezőgazdaság tökéletesített irányításából adódó új helyzetet, amikor lemondtak a Vitahum vásárlásáról? Alighal Elhamar­kodott cselekedetnek mondható az, ha a talaj termőereje utánpótlását hát­térbe szorítva akarnak anyagi eszközöket megtakarítani. Ez bumeráng, amely visszaüti Még hozzá nagyon visszaüt. Itt van például a Vágsellye—Gúta öntöző­­rendszerre kapcsolódó mezőgazdasági üzemek esete. Többségükben eddig is szűkében volt az istállótrágya. Szántóterületüknek csupán 14—18 szá­zalékát istállótrágyázták évente. Úgy hisszük, egyetlen agronómusnak sem kell bizonygatni, hogy az ön­tözéses gazdálkodás az átlagos istállótrágyaszükséglettől jóval többet kí­ván. Bőségesebb termés csakis így várható. Tehát a szervestrágya vásárlása nem mellőzhető... Jó lesz minél előbb gondoskodni róla. TÖBB MEGÉRTÉST AZ IPARI ÜZEMEK RÉSZÉRÖL! Á Vitahumhoz, az említett talajerőpótlóhoz, olcsóbban is hozzájuthatná­nak, ha az ipari üzemek engednének a „huszonegyből“. Vagyis, az ipari hulladékot olcsóbban számlázhatnák a szervestrágya üzemnek. Például a Leopoldov-i Élesztőgyár mellékterméke semmi egyébre nem alkalmas (élesztőtörköly), csupán a Vitahum nyersanyagának egy csekélyke része. Am az élesztőgyár tonnáját 18 koronáért számlázza. Ha ehhez még hozzá­számítjuk a szállítási költséget, akkor... Vagy itt van a Diószegi Cukorgyár esete. Amíg a szervestrágya üzem nem létezett, a cukorgyár hulladékanyagának „hegyeit" a gyárnak kellett elta­karítani. Az eltakarítás évi költsége félmillió koronájába került. A helyi szervestrágya üzem 1965 óta felhasználja a cukor lepárlása után vissza­maradt mésziszapot, a répagyökérmaradványokat. Szűkösen számítva ez mintegy 200 ezer korona megtakarítást jelent a cukorgyárnak; mert a hul­ladékfeldolgozó üzem szállítja el nyaktörő, süppedékeny úton. Kemény burkolatú út kellene, hogy a hulladékanyag akadálytalanul szállítódhas­­sék. A cukorgyár legalább az utat hozathatná rendbe.. .1 Csöpp kívánság ez a problémák tengerében, mégis azt példázza, a hul­ladékszolgáltató ipari üzemek több megértést tanúsíthatnának a szerves­trágya üzem irányában. Egy kis jóakarattal könnyíthetnének gondjaikon. A VÄSÄRLÖK PANASZA Amikor a Vitahum vásárlása kerül szóba a vevő, szívesen hivatkozik az anyagi eszközök hiányára, főleg az év elejétől... Erről már az előbbiek­ben szó esett. A másik indok: gyommagvakat is tartalmaz az említett szer­vestrágya. Éppen a cukorrépatermelő üzemek jóvoltából. A legtöbb gyom­mag q répaföldekről kerül szállítás útján a hulladéktelepre. Hogyan szüntethető meg a Vitahum gyomtartalma? Ajánlatos a tarló­hántással egyidőben a talajba juttatni. Így a kikelt gyom a tarlóhántást követő középszántással elpusztítható. S megelőzhető a gyommagnak a Vita­hum nyersanyagába jutása olymódon is, ha a mezőgazdasági üzemek (a cukorrépatermelők) több gondot fordítanak a répa gyommentes tartá­sára ... Egy szó, mint száz: a Vitahum legalább annyit ér, mint a műtrágya. Egyrészt olcsóbb annál, másrészt három-négy éven át érezteti termésfokozó hatását. Többszöri vitahumozással nagymértékben gyarapítható a talaj hu­musztartalma. Anyagi eszközök hiányára hivatkozni, enyhén szólva indo­kolatlan, mert a Vitahumra fordított költség hamarosan és búsásan vissza­térül. N. KOVÁCS ISTVÁN étáltató leányka. Ez á kacsaetetés a lelsinkiek nagy öröme. Az utcai lrsllárusok mellett Is akad mindig gy-két vadkacsa. Este a parkban egellk a dús gyepet, vagy ha kedvük allk, az öblökre, vagy a tengerre zállnak ezek a mindenki kedvencei. A múzeum fölötti dombon akkora reg vörösfenyők, amekkorákat ná­­unk csak a Szepességben látni. Pi­henünk egyet a múzeum előtti pádon, íajd nagyobb vargabetű következik: lmegyünk Helsinki nyugati tenger­árjára, körülkerüljük a várost, az polt temetőt a virágos bódékkal, megint a belvárosba. Megtekintjük neoromán stílű és mégis jellegze­­ssen finn építészeti remeket, az .grlcola Mihály templomot. Gyönyör­­ödés közben egy idősebb ember sze­­ődik hozzánk: — Tessék bentről is megnézni, íajd kinyitom a kaput, én vagyok a ondnok — mondja. Szokatlan színek s világítás, mégsem zavaró. Akár­­sak Vükben az előadóterem: új épí­­ianyagok harmóniája. Visszafelé megvettük a tejet. Va­rn létezik-e ilyen kirándulás után )bb Ital a jégbehűtött nyerstejnél? yen gyorsan még nem aludtunk el fehér égboltű Helsinkiben. Jó éj­­zakátl f Folytatjuk) a 19. század elején Turku volt a köz­pont. A félszigetet, amelyre Helsinki épült, egymást derékszögben metsző, egyenes utcák hálózzák be. A leg­több út, utca a tengerpartra vezet. A félsziget legmagasabb pontján épült a katedrális, Tuomiokirkko. Tornácá­ból a tengerre látsz, látod az erdős­sziklás Korkeasaarit, meg a többi szigetet Is, a kikötőben ringó nagy hajókat. Megfeszített, emberölő mun­ka lehetett a nyílegyenes utcákat a sziklából kivésni. Mégis az utcák csak síkban egyenesek, térben nem. Hatalmas emelkedések, s itt-ott kí­­kandtkál a szikla. Ilyen a Béke-utca, amelyben lakunk, s ilyen a Lilskan­­katu, amelyiken az állomásra Járunk. Most is ezen tartunk vissza szállás­helyünkre, mert megeredt az eső ... Rövid pihenő után kilépünk a szálló kapuján. Úgy érezzük, hogy tökéletesen kipihentük az előző hét fáradalmait. Tehát, kerüljük meg Hel­sinkit! Fel a Béke-utcán, az Unió­utcán a „Csikó“ szoborhoz, onnan az állomáshoz, majd a Kaisanieml park­ba. A park egy sűrűbb helyén újabb szobor: jávorszarvast ábrázol. Mintha a Jégkorszakból maradt volna itt. A vörösfenyők friss zöldje közt itt­­ott csórmány virágzik. A belvárosba nyúló két tengeröblöt töltés választja el egymástól. Az öböl partján több helyen oszlopra függesz­tett mentőöv. Rajta finn és svéd fel­irat: A VAROSÉ!, és az oszlopon táb­la: Életveszély esetére! Az oszlop te­tején sirály tollászkodik. A park tele madarakkal: sirályok, galambok, vad­kacsák — és a tengerről is bejön egy-két karcsú, villásfarkú, fekete­­sipkás küszvágó csér. Azok a helsin­kiek, akik nem mentek az olimpiai stadionba, vagy csak később készül­nek oda, élvezik a vasárnap délutáni pihenőt. Fiatal mamák, vadkacsát etető fiatal házasok, gyönyörű kutyát HELSINKIBEN A hétvégét pihenéssel töltjük. Késő délután kedvünk szottyan egy kis sétahajózásra. így hát Jegyet váltunk a Korkeasaari szigetre járó hajóra. A felhők, mintha parancsot kaptak volna, estére mind eltakarodtak az égről. Ml meg a tenger tarajos, habos hullámaiban gyönyörködtünk. Mikor hajónk célba ér, diákok egész csapata jön. Kérésünkre énekelnek. Amikor le akarom fényképezni őket, néhány lépéssel tovább intik a közénk álló autóbuszt, majd Jókedvűen elviharza­­nak... A sziget állatkertjét nem övezi ke­rítés, a hajójegy egyúttal belépésre jogasít. Csupán a medvék, majmok néhány kiválasztott példányát tart­ják külön elkerített helyen. A belépti díj minimális. A diákok itt is külön kedvezményben részesülnek. Legmagasabb pontján a szigetnek, többemeletes kilátó. Észak fehér vá­rosa most narancsszínű a lenyugvó nap sugaraitól. A másik oldalon a tenger kékje. Hajónk huszonkét órára ér vissza Helsinkibe, még világossal. Az enyhe naplemente után beborult az ég, s éjfél után megeredt az eső... És zuhogott reggel Is... Helsinki ma ünnepélyesen halk — hétköznap sem lármás —, a forgalom lecsökkent. Az ünneplőbe öltözött emberek Is halkabban beszélnek. A Snellman-szobor előtt halvány­­sárga, hoszsúszirmú tulipánok viríta­nak, mögötte a fehér katecfrális ku­polája. (Snellmann, a finnek Szé­chényije, vagy ha úgy tetszik Kos­­súthja. Mindnyájuk kettős nagy célja: népüknek szabadság-adása, s az or­szág gazdasági talpraállítása volt; csak a körülmények és lehetőségek különböztek.) Helsinki fiatal főváros. Korábban,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom