Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-18 / 11. szám
KEVÉS AZ ISTÁtLÓTRÁGYÁNK t Pótoljuk Yitahummal! Sok mezőgazdasági üzemünkben óriási gondot okoz a talaj tápanyagutánpótlása megoldásának kérdése. Csöppet sem reménytkeltő ez a tény, hiszen a szövetkezetek, állami gazdaságok termőtalajai, kevés kivételtől eltekintve humuszszegények. Az 1960-as kimutatás szerint a talaj átlagos humusztartalma alig érte el az 1,3 százalékot, jelenleg a 2 százalék körül mozog, s 1970-ig el kell érnünk a 3 százalékot. Ez bizony nagy erőfeszítéseket követelő feladat. Teljesítése különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben kíván hatványozott igyekezetét, ahol évente a szántónak csak 10—15 százalékára jut istállótrágya. S ilyen gazdaság nem éppen kevés van az országban. E meztelen valóság mélyen elgondolkoztató, hiszen a termelési feladatok teljesítése forog kockán. Tehát, sürgős intézkedésre, cselekvésre van szükség! ... Tudatpsítani kell az illető mezőgazdasági üzemekben: a mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen a talaj termőképessége nélküli MERRE A KIVEZETŐ ÜT? Ha több éves megfigyeléseinket, tapasztalatainkat összegezzük, megállapítható: a talaj tápanyagutánpótlásával kevésbé törődő mezőgazdasági üzemek fejlődése szünetel. Alacsony hektárhozamokat érnek el, szűkös a takarmányalapjuk, a gazdasági eredményeik nem számottevők. Elégedettség helyett zúgolódás apasztja a tagok munkakedvét. Termelési versengésről aligha beszélhetünk. Az ilymódon fejlődésben megrekedt mezőgazdasági üzemek mégis miként kecmereghetnek ki a kátyúból? Ha elsőrendű feladatnak tekintik a talaj termőerejének gyarapítását. Nos, az érv nem várat sokáig magára. Előhozakodnak: „Trágyáznánk mi akár három évenként az egész szántóterületet, de hogyan, hiszen nincs belőle elegendő ...?“ Ám a holnapba nézők megtalálják a módját: nemcsak zöldtrágyázás formájában, hanem egyéb módon is. Pótolják az Istállótrágyát szervestrágyával, amelyből nincs hiány. A szervestrágyát termelő üzemek nemcsak a pillanatnyi szükségletet képesek kielégíteni, hanem tartalékkal is rendelkeznek. Tehát, kínálva kínálja magát a lehetőség, csak meg kell ragadni. KELENDŐ-E A VITAHUM? A Diószegi Szervestrágya Üzem vezetőjével, Prillinger Károly elvtárssal beszélgetünk. Hamarosan megtudjuk, hogy 100—105 ezer tonna Vitahumot értékesítettek évente. Tavaly ebből a mennyiségből csupán a galántai járás mezőgazdasági üzemeire több mint egyharmada, összesen 36 800 tonna Jutott. — Miként hasznosították a szövetkezetek, állami gazdaságok ezt a talajzsírozót? Az üzemvezető konkrét példákat sorol fel: — A Diószegi Cukorgyár gazdaságában lucernát fejtrágyáztak vele. Hektáronként 180 mázsát boronáltak be a talajba Vitahumból, amely a lucernát gyors fejlődésre késztette. Az eredmény: lucernaszénából az átlagosnál jóval magasabb hektárhozam-átlagot értek el. A Hurbanová Ves-i szövetkezet 60 hektár kender alá 1000 tonna ilyen szervestrágyát használt el. (Folytatás a 4. oldalon) 1SUX liUIYlUKl KISKÖZSÉGBEN vállaltak ... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 50. évfordulójára országos méretű kötelezettségvállalási mozgalmat indítottak. A mozgalomba belekapcsolódtak a rimaszombati járásban levő Gesztete község lakói Is. Vállalásaik összértéke közel félmillió korona. Az EFs£ tagjai vállalták, hogy a 155 hektárnyi őszi vetés hektárhozamát gondosabb ápolással a tervezettnél három mázsával túlteljesítik. A cukorrépa átlaghozamát a tervvel szemben 10 mázsával növelik. Az állattenyésztés szakaszán 20 mázsa sertés- és 30 mázsa marhahús eladását vállalták terven felül, s a hústermelés folyamatos fokozásáért Í80 anyasertéstől 1 egy-egy malacot terven felül választanak el. A falu lakói 115 egyéni kötelezettségvállalást tettek a jelentős évforduló tiszteletére. (Kovács Zoltán, Rimaszombat) Tavasz az Ipoly mentén A nagyüzemi burgonyatermesztés ú{ formája Beszélgetés Smálik Michal kandidátussal, a Nagylomnici Növénynemesítő és Vetőmagtermesztő Állomás vezető mérnökével A nagylomnici tudományos dolgozók hét évvel ezelőtt kezdeményezték a poprádi mozgalmat, melynek célja a 200 mázsa burgonya hektárhozamának elérése volt. Akkor hihetetlennek tűnt, ma már valóság e magas hektárhotarr ■’lérése, nemcsak a poprádi, szepességi és a Havlííküv Brod-i járásban, hanem másutt is. A termelési költség természetesen még nagyon magas. A burgonya ára nem emelhető, hiszen lakosságunk élelmezésének 19 , százalékát képezi. Smálik mérnök, ismert kiváló szakember a burgonyatermesztés szakosítását sürgeti, nagyobb gazdasági egységek létrehozását tartja szükségesnek. • Mi indokolja a nagyüzemi burgonyatermesztés szakosítását? — A burgonya termesztésének szakosítása egyre sürgetőbb követelmény. Természetesen csak oly módon, ha először megteremtjük hozzá a szükséges előfeltételeket. Ott lehet szó erről, ahol már géppel történik az ültetés, a növényápolás és a betakarítás. Véleményem szerint az eredményességhez hozzá járulna, ha 6—7 olyan mezőgazdasági üzem társulna, amelyekben eddig is egyenként 70—85 hektáron termesztettek burgonyát, sikeresen. így az összterület már elérné a 600 hektárt. Lehetővé válna ekkora területen a burgonya termesztése ültetési, takarmányozási és étkezési célokra. % Mit kellene figyelembe venni? — Feltétlenül a közelben kellene lenni a burgonyafeldolgozó gyárnak. Az ipari burgonya termesztése ilyen esetben kifizetődne mind a termelő, mind az átvevő szempontjából. Ugyanis, az ipari burgonyánál nemcsak a mennyiséget, de a minőséget is alapul veszik, annak keményítő tartalma szerint. Az átvevő szívesen köt szerződést olyan burgonyára, amelynek keményítőtartalma eléri a 17,5 százalékot. 0 Miben látja ön a szakosítás előnyeit? — Főleg abban, hogy nem kell hatalmas beruházási összegeket fordítani a raktárak építésére. Nincs gond a raktározásra. Az átvevő egyenesen a mezőről veszi át az árut. No meg abban is, hogy a nagyüzemi burgonyatermesztés ilyen szervezési formája lehetőséget nyújt — korszerű gépi A tavaszi árpa besorolása a vetésforgóba TURCÁNY j. ES UHLIAR j. mérnökök,a Piesfany-i Növénytermesztési Kutató Intézet dolgozói nyilatkoznak eszközök, s korszerű növényvédelem, valamint a mezőgazdasági tudomány tapasztalatainak nagyméretű alkalmazására, s ezen keresztül — 250— 280 mázsás burgonya-hektárhozam elérésére. Az önköltség hektáronként 8000 korona, a bevétel pedig elérheti a 11 500—13 500 koronát átlagosan. Tehát, a tiszta jövedelem 4000—5000 koronára emelkedhet hektáronként. Kelet-Szlovákia legtöbb mezőgazdasági üzemében ilyen nyerstermelési bevételt nem igen érnek el. Vagyis, a burgonyatermesztés így sokkal Jobban kifizetődne. A gépi technika segítségével egy-egy ilyen üzemben 11 ember elvégezheti a mintegy 70 hektár burgonya összes termesztéssel járó munkáját. így évente egy dolgozóra 84 ezer korona kitermelése esik, s anyagilag érdekeltté tehetők a burgonyatermesztők. Ezt a szervezőmunkát a Spiáská Nová Ves-i járásban már megkezdtük. Természetesen a burgonyatermesztésnek e fejlettebb formája általános műveltségű embereket és kiváló szakembereket igényel. Az első összevont nagyüzem már megindult azon az úton, amely véleményem szerint járható, több jövedelmet biztosít a szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, amellett több és jobb minőségű burgonyát szolgáltat majd népgazdaságunknak. Lejegyezte: Béres József (Kassa) Aranyttszta magas csíraképességü árpavetOmag egyik záloga a )ó termésnek Nálunk a növénytermesztés a növények váltakozást rendszerén alapul, amelyben minden növényfajtának pontos helye és küldetése van. De az egyes mezőgazdasági termények értékét nemcsak annak termelőképessége alapján ítéljük meg, hanem abból a szempontból is, milyen — kedvező vagy kedvezőtlen — a hatása a talaj minőségére, az utána vetett növényekre, s végső soron az egész növénytermesztésre, az üzem gazdálkodásának eredményességére. A mezőgazdasági növények között kétségtelenül a tavaszi árpa foglalja el az első helyet a vetésforgóba sorolás szempontjából, a tavaszt illetően. A többi tavaszi vetésű növénynek már többé-kevésbé megállapítottuk a helyét azzal, hogy alájuk őszszel istállótrágyáztunk (cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, esetleg kukorica), vagypedig kis vetésterületük miatt nem játszhatnak döntő szerepet (például a hüvelyesek, tavaszi olajosnövények, ipari növények, stb..) A tavasziak közül a tavaszi árpa támasztja a legnagyobb igényeket a vetésforgóba sorolást illetően. Ezért ezt a kérdést a saját kísérleteink eredményei, valamint a hazai és külföldi szakemberek tapasztalatai alapján részletesebben elemezzük. A tavaszi árpa előveteményeként, a mi főbb termelési körzeteinkben aránylag kevés növényt vethetünk, s ez a választék a mezőgazdasági termelés szakosításával párhuzamosan állandóan csökken. Tudjuk, hogy az árpa tiszta, gyommentes és elegendő felvehető tápanyagot tartalmazó, úgynevezett őserőben levő talajt kíván. Ebből a szempontból legelőnyösebb az árpát istállótrágyázott talajban termesztett kapásnövények után vetni. Ezért a szakirodalomban leggyakrabban a cukorrépát, a takarmányrépát és burgonyát javasolják a tavaszi árpa előveteményeként. A kukoricára, mint a tavaszi árpa előveteményére vonatkozó vélemények eltérőek. Most, amikor a kukorica vetésterületét a lehető legjobban kibővítettük, feltétlenül meg kell oldani azt a kérdést is, vajon az árpát ajánlatos-e kukorica után vetni, vagy sem?! Nálunk, a Piesfany-i Növénytermesztési Kutató Intézetben már néhány éve foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Három irányban kísérletezünk. Elsősorban meg kellett állapí(Folytatás a 4. oldalon) Lapunk tartalmából: 3. oldal: Másfél évtizedet mérlegeltek • 4. oldal: Finnországi pillanatképek • 7. oldal: Szenei Molnár Albert napok • 8. oldal: Európa békéjéért • Szakmelléklet: így gazdálkodtunk Kifizetődik a nagyüzemi méhészet • Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Bratislava, 1967. március 16. Ara 1,— KCs XVIII. évfolyam, 11. szám. Szakmelléklet
