Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-03-04 / 9. szám
Nagy termést nyújtó A gyümölcstermelést a legrövidebb időn belül a már kiültetett gyümölcsfák gondozásával fokozhatjuk. Ám valóban nagy gyümölcstermést csakis új gyümölcsfa-telepítményekkel érhetünk el, ha felhasználjuk a tudományos ismereteket és a külföldi tapasztalatokat. A magonc alanyra oltott magas és félmagas (140—160 cm és 120—140 cm magas) törzsű almafákat és körtefákat nem tekintjük már intenzív faalaknak. Ezek csupán kiültetésük után 10 évvel kezdenek gyümölcsöt hozni. Azután is rendszertelenül és ritkán teremnek, így hektáronként alig 150 mázsa gyümölcsöt hoznak. A magas törzsű és félmagas törzsű fák gyümölcsét létra segítségével lehet csak betakarítani, ami nagy időveszteséggel és fokozott rezsiköltséggel jár. A gyümölcsszüret felemészti az összes költségek 50 százalékát, s az ausztráliai gyümölcstermelők szerint minden egyes létrafok 20 %-kal csökkenti a gyümölcstelepítvény hozamát. A 100 cm magas törzsű magonc vagy M XI alanyú gyümölcsfát intenzívnek értékeljük, mivel klültetés után 6 évvel kezd teremni, továbbá rendszeresen terem és jobb minőségű gyümölcsöt nyújt. Az ilyen gyümölcsfák ápolása és gyümölcsének szüretelése is könynyebb, ezzel szemben a fák alatti talaj művelése nehezebb. Ezen kívül a gyümölcsöst drótháló-kerítéssel kell védelmezni a nyulak és más kártevők ellen. Az M XI alanyú gyümölcsfákat 5—6 méteres sorközökkel 3—4,5 m-es tőtávolságban kell telepíteni, a magonc alanyú fákat pedig 5—7X4—6 méteres kötésben. A kertészkedők még ennél is kisebb kötést választhatnak. A terméshozam gyümölcsfánként eléri a 60—85 kg-ot. A magas és a félmagas törzsű fákat kiültetésük előtt vagy után a törzs egyszerű lerövidítésével negyedmagas törzsű fákká alakíthatjuk, vagy pedig a kívánatos magasságban a törzsbe beoltjuk. A bokorfák sávos telepítése (2. sz. rajz) valóban intenzív telepítési módot jelent. Már a negyedik évben termésre számíthatunk, s a nagy termőképességű törpealanyokon kétszer annyit termést kapunk, mint más gyümölcsfáktól. A bokor alakú fa koronáját szokványos metszéssel orsó alakúra formáljuk. Az alanyt a talaj típusa és a fajta növekedőképessége alapján választjuk meg. Az M I a nedvesebb, az M II a szárazabb, az M IV pedig a homokos talajok megfelelő alanya. A gyümölcsfaültetvények telepítését 5X3 méteres kötésben valósítjuk meg, a kertészkedők azonban — megfelelő agrotechnika betartása esetén — 3X1,5 méteres kötést is alkalmazhatnak. A sorokat mindig úgy jelöljük ki, A negyedmagas törzsű gyümölcsfák sávos telepítése. hogy észak-déli irányban haladjanak, s így a fák koronáját mind a két oldalról elegendő világosság érje. Sávos telepítés esetén gömb alakú koronát alakítunk. A gyümölcsösök telepítésének legintenzívebb módja a mai értékelés szerint a füzér, amelynek több változata van. Jellemző vonása, hogy a fák koronája lapos, és ágaikat rendszerint támaszberendezésre kötik. Ezek koronája így mindkét oldalról jól át van világítva, nagy termőterületet lehet belőlük nevelni, s ezért a legjobb minőségű és jól színeződött gyümölcsöt nyújtják. Az Időjárás nem tesz bennük kárt, mivel a tartóágak a támaszberendezéshez vannak kötve. Az ápolással és a szürettel kapcsolatos összes munkálatokat kényelmesen, a földön'állva lehet elvégezni. A sorok közötti távolság lehetőséget nyújt a talaj traktorral végzett művelésére, mivel az ágak nem nőnek a sorközök irányába. A világ gyümölcstermesztése a füzérek telepítése felé orientálódik. A füzért a 3. sz. rajz szemlélteti. Ez a Hungária rendszer, amelyet Magyarországon fejlesztettek ki és sikeresen alkalmazzák a Jonathán alma termesztésében. A talajelőkészítés után először kiépítjük a támaszberendezést. Észak-déli irányban egymástól 10 méteres távolságra négyzet-, vagy köralakú (10X10 cm átmérőjű és 2,5 m hosszú) vasbeton oszlopokat állítunk fel. Ha vasbeton oszlopok közé egy-egy fapóznát is felállítunk, akkor a vasbeton tartóoszlopok között 15 méter távolságot hagyhatunk. A tartóoszlopokat 70 cm mélyen a földbe ültetjük, s a sorok elején és végén álló tartóoszlopokat dróthuzallal kikötve rögzítjük, vagy az ellenkező irányból kitámasztjuk. A sorok között 4—5 méteres távolságot hagyunk. A tartóoszlopokra 3—3,5 mm vastag horganyozott dróthuzalt erősítünk 60, 120 és 180 cm magasságban a föld színe felett. A támaszberendezés mellé, egymástól 2—3 méteres távolságokban egyéves oltványokat ültetünk. A fiatal gyümölcsfákat az első évben az első dróthuzal magasságában lemetszük és két egymással szemben álló rügyből hagyjuk kifejlődni a két alsó kart, s a harmadikból pedig a csúcsvesszőt. Az alsó karokat rövidre metsszük és a csúcsvesszőt a második dróthuzal magasságában lekurtítjuk. Júniusban az alsó karokat az alsó dróthuzalhoz kikötjük. A karokon fejlődő hajtásokat már nem metsszük le, hanem június végén a karok irányában kikötjük (C). Az egyes hajtásrügyek differenciálódás útján még ugyanabban az évben virágrügyekké változhatnak. A második évben a csúcsvesszőt a második dróthuzal magasságában váltómetszéssel lekurtítjuk és három új hajtásból az előző bekezdésben leírt Törpefák sávos telepítése. módon további karokat nevelünk. Ugyanígy neveljük ki a harmadik kordont is. Itt a* csúcshajtás feleslegessé válik, ezért lemetsszük, vagy a karok irányában a dróthuzalhoz lehajlítjuk. A metszés itt a minimumra korlátozódik. A fa a megtakarított tápanyagokat a gyümölcs képzésére fordíthatja, nem kell feleslegesen ifjítani, s így nem kénytelen az újításkor keletkezett sebeket gyógyítani. • A csúcsrügyeket nem távolítsuk el fölöslegesen, s ezért a csúcsrügyek auxínjai kedvezően befolyásolják a vlrágrügyek kifejlődését. A gyümölcsfa termőerejének fokozásához azonban az ágak vízszintes irányban való kikötése járul hozzá a legjobban. A levelekben asszimilálás útján keletkezett tápanyagok az ágakban maradnak, s elősegítik a gyors termőrefordulást, a rendszeres terméshozamot és a gyümölcs minőségének fokozását. A füzérek gyümölcse nagy, szépen színezett és édes ízű, mivel közvetlenül érik a nap sugarai. A támaszberendezés kitűnő védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben. Dr. F. Gyúró, a budapesti kertészeti és szőlészeti főiskola docense 1966. szeptember 20-án előadást tartott Prievidzán és többek között elmondotta, hogy az említett módon kezelt gyümölcsfák már a harmadik évben visszatérítették a telepítésükkel járó összes költségeket. A Hungária rendszerrel telepített füzérek a 7. évben hektáronként az alábbi terméshozamot nyújtották: 600 q Jonathán alma, 1067 q Golden Delicious, 608 q Starking, 588 q Steima-HAZÁNKBAN évente 150 ezer tonna gyümölcsöt termelünk. Ez a mennyiség nem elégséges a hazai gyümölcsszükséglet fedezésére, ezért az elfogyasztott gyümölcs egyharmadát kénytelenek vagyunk külföldön beszerezni. Mindamellett az egy polgárra eső átlagos gyümölcsfogyasztás alig éri el a más államokban elért polgáronkénti átlagos gyümölcsfogyasztás 50 %-át. Nálunk gyümölcsfánként átlagban csupán 12—15 kg gyümölcsöt termelünk, azaz hektáronként 40—60 mázsát, ezzel szemben a világátlag hektáronként — I---------100 mázsa, sőt helyenként eléri a 600—1500 mázsás átlagot is.
