Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-03-04 / 9. szám

JNS- -C AZ ELŐZŐ NAPON meglátoga* tott tikkurilai Intézetekkel együtt ez az üzem Is a Helsinki Mezőgazdasági Tudományos Központhoz

tartozik. Hasonló, de kertészeti feladatokkal megbízott üzem működik délebbre, Piikkiöben.

A Poriba vezető út menti haméi kisvárosban, Forssában vár bennünket Manner professzor. Autóbusszal tettük meg az utat. Az utazás körülményei a helsinki repütőutunkra emlékeztetnek. Kalauznőnk a finn légikisasszonyoktól talán csak annyiban különbözik, hogy sapkáján nem visel kék fátylat. A kényelmes, süppedős üléseken ismeretlen az út fáradalma. A kalauznő valamennyi utasnak olcsó, alkoholmentes frissítőt, s ingyen kölcsön-újságot kínál.

Erdők, tavak, legelők, zöldellő vetések között (június 3.) száguldunk Forssa felé. Csak Karkkilában állunk meg, egy kis cigarettázó szünetre, hogy azok is „füstölhessenek“, akiknek nem jutott hely menetközben a kocsi végében levő „dohányos box“ban. Az express-autóbusz költségkülönbözete rendkívül kedvező, különösen a nagy távolságokon kifizetődő mind időmegtakarítás, mind kényelem szempontjából.

Érdekes a jegykezelés, olyan esetben, ha az utas az autóbuszban váltja meg a jegyét. A jegy kiállítása gépesített. Sokban emlékeztet pénztáraink blokkolására. Gépesített az aprópénz kezelése is, minden érmeegységnek megvan a helye, rugós-szerkezet biztosítja az érmék utánpótlását. Ez a gépesítés rendkívül meggyorsítja nemcsak a jegykiadást, de a kalauz számára is az elszámolást. Valamenynyi utas köteles az utazás befejeztével jegyét leadni.

Autóbuszunk fél perccel korábban érkezik Forssába. Pontosan fél tízkor kis autó áll meg melletünk. Manner professzor köszönt. A társalgás, Lívia kedvéért, a könnyebb megértés végett, németül folyik. Autójában köveket találunk.

— Érdekelnek a kövek. A szebbjét gyűjtőm, a kisfiámat is érdekli.

Valóban szépek. Színpompájuk a Karlovy Vary-i örvénykőre emlékeztet.

A lankás tájon folyócska kanyarog.

— Néhány hete kellemetlenkedett ez a víz — meséli, majd a táj ismertetése közben befutunk Jokioinenba.

Az állam 1917-ben vásárolta az itteni birtokot, amelynek területe 32 000 hektárt tett ki 1918-ban, ebből a szántó 12 400 hektár volt. Földhöz juttatták a zselléreket, majd a megmaradt birtok egész gazdálkodását belterjessé tették. Mai területe ennek a nemesítő üzemnek 2583 hektár, amelyből 813 hektár a szántó. Az egész területből 810 hektárnyit alagcsöveztek.

A birtok hektárhozam-átlaga őszi búzából 29,40—40, rozsból 21,90— 25,60, tavaszi búzából 18,70—19,40, árpából 27,30—30, zabból 21—26, burgonyából 209—250, takarmányrépából 550—760 mázsa. A birtok 1454 hektár^ erdővel rendelkezik. Az üvegházi tér-* mőfelület 760 négyzetméter.

Az állami intézmények egész sora megtalálhaó itt: a szarvasmarhatenyésztési-, tejgazdasági irányzatú iskolák, állami tej-technológiai intézet,

obszervatórium stb.

A nemesítő üzemet 1924-ben létesítették, s 1928-ban helyezték ide, Jokioinenba.

Az intézet parkjában vállán kaszával, oldalán kenyérzsákkal, elszántan néző zsellér lépő mozdulatát megörökítő szobor látható. Olyan élethű, önkéntelenül úgy érzem, lelép az alapzatról és folytatja útját a park gyepszőnyegén.

19. század eleji emléket őriz az öreg épület homlokzata. A nemesítők kissé megrövidítve érzik magukat a szépen és célszerűen berendezett, jól felszerelt, de mégis régi épületekben.

Az üzemben — reggelizés után — átnyújtom a magammal hozott legkedvesebb hazai könyvemet, Dr. Brecher magatlaszát, valamint a Diószegi Növénynemesítő Üzem félévszázados tevékenységéről szóló füzetet. Manner professzor gyönyörködik a plasztikus, szinte élő rajzokban és szívből megköszöni a könyvet.

Megismerkedünk a professzor munkatársaival, Lyyli Ryhtä kisasszony búzanemesítő, valamint Oiva Inkilä magister, borsó-, rozs- és zabnemesítővei és ígéretet kapunk, hogy az évelő takarmányok nemesítőjével, Kalevi Multamäkivel is találkozunk —■ aki jóllehet szabadságon van, de délután bejön az üzembe. Ugyanakkor megbeszéljük a programot: délelőtt a rozs- és zabnemesítés megtekintése, ebéd, utána évelő takarmányok, őszi búza, uzsonnya Manner professzornál, majd az árpa- és mutációs nemesítés, nemesítés és kísérleti technika megbeszélése.

Pesola professzor képe a falon. A kép a mai nemesítők tiszteletéről tanúskodik. Tudjuk mit jelentett a munkája a finn mezőgazdaság számára. Mégis: milyen más volt Tíkkurilában szemtől szemben látni vonzó egyéniségét.

Az üzem elismert fajtái 1965-ben: a Vakka őszi búza, az Ensi, Toivo, Pekka, Viisa őszi rozs, Apu, Touko

tavaszi búza, a Balder J. és a Paavo őszi árpa, a Paula és a Riito borsó, a Jaako, Koto, Teho és a Pito burgonya. Évelő takarmányok közül a Paavo réti csenkesz, a Tarmo réti komócsin, a Jokioineni lucerna, a Jokioineni vöröshere, a Tepa vöröshere, Iso svédhere.

A mellékelt térkép mutatja a tavaszi búza előrehatolását észak felé (Akerberg Skandináviai növénynemesítés c. munkája alapján). Ez az eredmény nemcsak Finnország, de valamennyi északi állam számára jelentős. így például a szovjet Trofimovszkája is méltatja a finn nemesített fajták értékét a szibériai mezőgazdaság szempontjából. Ez a siker Pesola professzor évtizedes munkájának az eredménye.

Inkilä magiszter kíséretében megtekintjük a tavaszi fejlődésnek induló rozsokat. A hosszú tél után feltűnő a finn fajták sokkal jobb áttelelése a nyugat-európai és a svéd fajtákkal szemben. A zabok éppen kelnek, így csak a munkamdószert vitatjuk meg.

Együtt ebédelünk Manner profeszszorral, Ryhtá kisasszonnyal és Inkilä mesterrel. Sok apró fogás. Megkísérlem,röviden: a székely fatányéros húsai és körítése külön-külön, kiegészítve sós hallal, a szepesiek rizikesalátájával, előtte és közben nyersvagy aludttej kinek-kinek kedve szerint, befejezésül kása sózva, cukrozva vagy tejezve, szájíz szerint. Az ételek elkészítési módja és fűszerezése sokban emlékeztet a miénkre, s jobbnak találtuk a nyugat-európai, a lengyel, de különösen a német kosztnál. A finn ember még a táplálkozásban is teljes szabadsággal ajándékozza meg vendégét, ami külön tiszteletet érdemel. (Folytatjuk.)

A Jokioineni Növény nemesítő Intézet

A szerző felvJ

A szarvasmarhák szőrtelenítése

— Tűz van! Tűz vanl — ordít torkaszakadtából a felvásárló. Kinyújtott jobbkarjával a rimaszécsi szövetkezet istállója felé mutat. Az istálló nyitott ajtaján csakugyan barnás füst gomolyog kifelé. Különben sehol semmi gyanús hang, vagy mozgás nem észlelhető. A riadt ember szalad az istállóhoz, belép, s a legnagyobb meglepetésére látja, hogy Hupka Barna zootechnikus nagy lelki nyugalommal, benzinlámpával pörköli a gulyabeli növendékmarháról a bozontos szőrt.

A szarvasmarha szőrzetének eltávolítását villany szőrnyírógéppel, vagy ha ez nincs, ollóval végzik. De a legtöbb helyen nem nyírják a marhát. Rimaszécsen és a rimaszécsi példa szerint már több környékbeli községben benzinlámpával égetik le a szőrt. Ez az eljárás nem fájdalmas, és ami a fő: kevesebb munkaerővel, rövidebb idő alatt, több marháról távolítható el a szőr. A nyírással szemben e::nek az eljárásnak még az is előnye, hogy elpusztítja a tetveket és petéit, sőt, részben a tarlósomért okozó trichoficiákat is. A szőr eltávolítása után a bőrlégzés hatékonyabb, több oxigén jut a vérkeringésbe, és élénkül a vérkeringés. Mindezt fokozza még az a körülmény is, hogy a lenyírt vagy lepörkölt állatokat kisebb erővel, alaposabban lehot kefélni. Az ilyen szarvasmarha szebb, tetszetősebb a bozontos szőrűnél. Haszonhajtása fokozódik, ellenállóképessége a betegségekkel szemben megszilárdul.

Melegen ajánlom a mezőgazdasági üzemeknek a szarvasmarhák szőrzetének ilyen benzinlámpás pörkölését, illetve eltávolítását. Aki nem hiszi, próbálja ki —, de pánikkeltés nélkül.

Dr. IZSŰF ZOLTÁN körállatorvos, Rimaszécs

A tavaszi búza termesztésének északi határa Finnországban / Akerberg, 1965J

Az őszi búzafajtáink között mind gyakoribbak a szovjet nagyhozamű búzafajták. Tekintettel arra, hogy ezeknek a bőtermő fajtáknak az élettani sajátosságai, fiziológiai különbözőségei még nem általánosan közismertek, szükségesnek tartjuk tapasztalatainkat közreadni a Szabad Földműves útján is.

Eddig a legtöbb tapasztalatot a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeiben szerezték. Ebben a járásban a Bezosztája I. és a Mironovszkája búzafajták nagyüzemi táblás termesztése évről-évre szélesebb teret hódít.

Tapasztalt mezőgazdasági szakemberek több éves kísérleteinek megfigyelései igazolják, hogy a gabonatermés minősége és mennyisége függ a növényegyedek területegységenkénti számától. Ehhez kell igazodni a télvégi és a tavaszi zsenge vetés ápolásának. A télvégi növekedés fajták szerinti különbözőségének ellenőrzésekor aprólékos szemlét tartunk, hogy az áttelelt növényegyedek száma biztosítja-e a területegységenkénti növénysűrűséget (az 5—10 cm mélységből kés segítségével kiemelt növénykéket megvizsgáljuk, mennyire alkalmasak a további növekedésre, fejlődésre). Szemügyre vesszük ezeket a növényeket, mennyire perzselte le a fagy a leveleket, vagy a gabonaszáracskát,’ mennyire egészséges a bokrosodási csomó, illetve a tenyészcsúcs.

A jól bokrosodott fajták esetében a legkedvezőbb növényegyedszám miként a 150—300, viszont a kevésbé bokrosodó fajtáknál a 200—400 növényegyed. A növekedéshez alapvetően fontos a fejtrágyázás, a felfagyott vetés hengerelése. Néhány nap múlva, amikor már szilárdan állnak, könnyű boronával a vetést sorok irányában megfogasoljuk. Ilyen boronálás főleg a fejtrágyázást megelőzően és a vetés hengerezése után a növényzet fejlődését segíti elő. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola növénytermesztési tanszékének négy őszi búzafajta ötéves kísérletei bizonyítják, minél ritkábbak a sorok, annál nagyobb a befolyás nemcsak az áttelelésre, hanem a növényegyedek végső számának kialakulására és a tápanyagfelvételre is a tenyészidő folyamán.

Minthogy az ősziek fejtrágyázásának, s főleg a téli nitratációnak előnye a mi gyakorlatunkban ismert, s e tapasztalatok általánosítva is használhatók, megnevezünk néhány nagyhozamú őszi búzafajtát.

0 A M^amvszkája búza levelei keskenyek, ősz végén, tavaszelőn a

növekedése gyöngébb, tavasszal azonban gyors fejlődésnek indul, s utoléri a levelesebb búzafajtákat a növekedésben. Növekedésének második szakasza lényegesen rövidebb, a szemzés szempontjából a legkoraibb fajták közé tartozik. Ez a fajta ellenálló a ledűléssel szemben. A második és a harmadik növekedési szakaszban fejtrágyázzuk, a téli nitratálás keretében, amely gyakorlatilag a növényke harmadik levélalakulásával kezdődik. A tavaszi bokrosodás időszakában ezt a fajtát nem fejtrágyázzuk, mert az ilyen műtrágyázás nagyon elbokrosítaná a vetést, amely a gyakorlatban azt jelentené, hogy nem több, hanem kevesebb egészséges kalászt fejlesztene. Ennél a fajtánál legjobban hasznosul a fejtrágyázás az ötödik és a hatodik fejlődési szakasz között, a szárbahajtás idején. A műtrágya ebben az időszakban a gabonaszár szilárdságát segíti elő — ellenállóvá teszi a ledűléssel szemben —, és az ezermagsúlyt növeli.

A műtrágyaadagot, az előzetes trágyázást figyelembe véve, a talaj tápanyagigényéhez szabjuk, az egész mennyiség ne haladja meg tiszta tápanyagban a 60 kg-ot a következő arányban — N 1: N 1,2 — 2 : K 1—1,5 — ez azt jelenti, hogy hátra marad még műtrágyázásra 15—30 kg/ha tiszta tápanyag. Ezért ajánljuk ellenőrizni a műtrágya felhasznált mennyiségét.

A Mironovszkája búzafajta az országos kísérletek eredményei szerint főleg a nehezebb és tápanyagban gazdag talajt hálálja meg, s nagyon jól reagál a CCC-készítményre, mivel rövidíti és szilárdítja a gabonaszárat.

9 A’ Bezosztája 1 a mi termelési feltételeink alapján kevésbé fagyálló, mint a Mironovzskája, s amellett nagyobb adag nitrogén műtrágyát kíván, amely hasznosul a nagyobb hektárhozamban. Ott, ahol a talajnedvesség kedvező, a Bezosztája 1 esetében a nitrogénműtrágyát kötszerre, háromszorra szórjuk ki. Ez a búzafajta jól hasznosítja a műtrágyát a harmadik és a negyedik fejlődési szakasz között, a tavaszi bokrosodás időszakában. Nagyon korai, a dunaszerdahelyi termelési igazgatóság szakembereinek tapasztalatai szerint 7—10 nappal hamarabb beérik, mint a hazai búzafajtáink, s ilymódon elkerülhető a kényszerérés, illetve „besülés“.

Tiszta tápanyagból 80 kg-ot kapjon hektáronként, a következő arányban: N 1: P 0,8—1,2 : KI—1,4.

Ez a bőtermő búzafajta CCC-készítményt nem kíván.

Q Bielocct'kevszkája búzaíajta ke

vésbé ellenálló a betegségekkel szemben, külterjes feltételek közepette a könnyebb talajon is elég jó termést ad, jobbat, mint a hazai szálkás fajtáink. Nehezebb és salétromdús talajban erősen megdűl, s éppen ezért a tavaszi ápolásnál ezzel számolni kell. Ennél a fajtánál az alapadag nitrogénben szegényebb talaj esetében sem haladhatja túl a hektáronkénti 40 kg tiszta tápanyagot. Az arány a következő N 1: P 1,8—2,2 : K 1—1,5. A harmadikból a negyedik fejlődési szakaszba való átmenet időszakában fejtrágyázhatunk mindenütt, ahol az előfeltételek kedvezőek (síkság, nincs hótorlasz), de a tavaszi bokrosodás időszakában e fajta esetében nem műtrágyázunk. Ha a fejlődés lassú, s műszakilag lehetséges, fejtrágyázzunk a szárbaszökkenés kezdetén.

Belocerkevszkája a Mironovszká- Jához hasonlóan reagál a CCC-készítményre, ami a szárbaszökés kezdetén használunk. 4

0 A Diana 1 búzafajta nagy tápanyagigényű, az ősszel kevésbé trágyázott talaj esetében megkívánja a téli nitratációt. A Kroméfízi Gabonatermesztési Kutatóintézet tapasztalatai szerint a Diana 1 nagyon észrevehetően reagál a nitrogénes fejtrágyázásra a szárképződés kezdetén, de többnyire, főleg nedvesebb, tápanyagban gazdagabb talajokon nem célravezető a műtrágyás tavaszi bokrosodás idején, mert terméshozam-növekedést nem eredményez.

Q A Kasticei szálkás az egyedüli termesztett őszi búza Szlovákiában, amely takarmánybúza. Ennél a fajtánál a téli és a késő tavaszi nitratálás (az utóbbi szárbaszökkenés kezdetén) jó hatással van. A bokrosodás időszakában csak akkor fejtrágyázunk, ha a vetés nagyon ritka a téli fagyok következtében.

A trágyázás és fejtrágyázás kérdéséhez meg kell jegyezni, hogy — mint a fenti példák is bizonyítják — nem minden esetben szükséges ősszel megejteni, lehet, főleg csapadékosabb feltételek között, a téli nitratáció keretében elegendő foszfor és káliumtrágyát juttatni a növényzet számára szuperfoszfát és 40 százalékos káliső formájában.

A felfagyott növények hengerezése, fejtrágyázása és azt követő boronálása érvényes a rozsra és az őszi árpára is. Ha a fogasolással nem pusztul el a gyom, minden esetben használjunk berbicid gyomirtószereket.

Húska Jozef, mérnök,

Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola

Megoldható a mák vegyszeres gyomirtása is?

A mák, különösen az elgyomosodott, gyomtalanítása sok kézi és gépi erőt igényel, tehát költséges. Sokhelyütt e munka időbeli elvégzéséhez munkaerők sem állanak rendelkezésre. A vegyszeres gyomirtás tehát olcsóbbá és biztosabbá tenné a termelést, a tisztább vetések aratása és a gyommentes termés további kezelése is könnyebb lenne.

H. Zahn, a Chemia Werk Artern munkatársa a hallei növényvédelmi intézet közreműködésével az NDK- ban már 1964-ben, illetve 1965-ben megkezdte a mák vegyszeres gyomirtásával összefüggő kutatómunkát. Elért eredményeiről a budapesti nemzetközi gyógynövényszimpóziumon számolt be, írásban pedig a Magyarországon megjelenő gyógynövény szakfolyóirat, a Herba Hungarica közölte eredményeit.

Kísérleteiben a 2—4D bázisú MCPA és MCPB készítmények különböző koncentrációjú kezelései minden esetben károsították a mákot. Ezzel szemben a hektáronkénti 1 kg-os Simazinadag (az NDK-ban W-6658 elnevezésű készítmény) terméscsökkenést nem okozott. Magasabb Simazin adagoknál

a termés lényegesen csökkent. Zahn a kezelés legmegfelelőbb időpontját a 4—6 levélállapotban látja. A mák morfintartalmát a kezelés nem befolyásolta.

1965-ben kísérletezett a Prometryn alkalmazásának lehetőségével is. A Prometrynt kétféle módon, éspedig a vetés és a kelés előtt alkalmazta, 1,5, 2 és 3 kg-os hektáronkénti adagok felhasználásával. A Prometryn vetés előtti alkalmazása teljes kudarccal végződött. Csak itt-ott, a tábla szélén — valószínűleg ott, ahova kevés permetanyag jutott — kelt ki egynéhány máknövény. Ezzel szemben a kelés előtt alkalmazott 1,5 kg-os adag már biztosabb eredményt adott. A kelés előtt alkalmazott 2 és 3 kg-os Prometryn adagok már káros hatással voltak a növényre.

Bár az ismertetett rövid tartamú kísérletekből egyelőre végleges következtetéseket a termelés számára, különösen pedig a mi viszonyaink közt nem vonhatunk le, mégis látjuk, hogy a mák vegyszeres gyomtalanításának megoldása is már csak idő kérríóse.

R. V.

időrendi és fajták szerinti ápolásáról

NE FELEDKEZZÜNK HEG AZ ŐSZI KALÁSZOSOK