Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Halastókarbantartási problémáink HALGAZDASÁGI BERENDEZÉSEINK jelenlegi állapota nem kielégítő. Főleg azért, mert az utóbbi években csak a legfontosabb berendezések karbantartását végeztük el. Teljes javítást és átalakítást csak egyes sürgős esetekben eszközöltünk. Ez az állapot többek között azért következett be, mert a Csehszlovák Horgász Szövetség tartós gondozásába olyan halastavak kerültek csak, amelyek gyakran cseréltek gazdát. A hiba főleg abban volt, hogy a tulajdonosok többségének fogalma sem volt arról, miként kellene bánni a halastóval. Gyakran előfordult az is, hogy a halastó éveken át parlagon hevert, sőt olyasmire is volt példa, hogy a tulajdonos kisebb javítás helyett lecsapoltatta, aminek az eredménye az lett, hogy a tó begyepesedett. A halastavak rendszeres karbantartására csak a 102/63-as számú törvényrendelet megjelenése után került sor. Ennek ellenére halastavaink állapota olyan, hogy tökéletes rendbehozataluk több évet vesz Igénybe. Főleg iszaptalanításuk kíván sok munkát és hosszú időt. A HELYZET A FOLYÓVIZEKEN sem sokkal jobb. Erre vall páldául a Sázaván levő zsilip állapota is. A jövőben itt mindenekelőtt a tulajdonjogi viszonyokra kell fényt deríteni, mivel egyes objektumok a múltban a nemzeti vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok stb. fennhatósága alá tartoztak. A rendezetlen viszonyok, a gyakori gazda-csere következtében a berendezések nem teljesíthették küldetésüket. Nem, mert a pillanatnyi tulajdonos csak kevés gondot fordított rájuk, vagy egyáltalán hozzá sem nyúlt. Ezeknek a berendezéseknek a felújítása nemcsak milliókat vesz majd igénybe, hanem huzamosabb időt is. A felelősségérzet hiányát az is lehetővé tette, hogy vízgazdálkodásunk — s így haltenyésztésünk is — meg sem melegedhetett valamelyik minisztérium hatáskörében, máris egy másikba került, javulás csak A lakosság jobb ellátása érdekében a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 1964 júliusában határozatot hozott a tógazdaságok folyamatos fejlesztése érdekében. A tervezés és irányítás új ökonómiai rendszere keretében 1964 szeptemberében állami vállalatot létesítettek a tógazdaságok összefogására. A Német Demokratikus Köztársaság fennállása óta a tógazdaságok jelentős ß VAUASZ b * HAlAS? azóta észlelhető, amióta Smrkovsky miniszter elvtárs vezetésével megalakult a Vízgazdálkodási Intézet Központja. MI KÖVETKEZIK MINDEBBŐL? Tógazdaságaink berendezéseinek karbantartására, a tavak fokozatos, de teljes javítására kell törekednünk. A teljes javítás keretében az iszaptalanítást is szorgalmaznunk kell. Ezeket és a további feladatokat az Illetékes szervekkel — a Földművelésügyi Minisztérium, a Vízgazdálkodási Központ, a szövetkezetek, az állami gazdaságok, a helyi és járási nemzett bizottságok stb. — közösen kell megoldanunk, valóra váltanunk. Az erre vonatkozó terveinket s elképzeléseinket már benyújtottuk jóváhagyás végett. Javasoljuk például, hogy olyan kerületi jellegű gépesítő központokat létesítsenek, amelyek a többi között az iszap kitermelésével is foglalkoznának. A tavak iszapjának hasznosítását — mivel az iszap igen értékes trágya — a mezőgazdasági termelési igazgatóságok közreműködésével óhajtjuk értékesíteni. JAVASLATUNK TOVÁBBI RÉSZÉBEN azoknak a tavaknak a felújítása is szerepel, melyeket a múltban szántóföld és rétszerzési igyekezettől vezérelve lecsapoltak, de nem váltak be és ma parlagon hevernek. Főleg azokról a vizenyős talajokról van szó, melyeknek növényzetük minősége nem üti meg a kívánt mértéket, — úgyszólván hasznavehetetlen. Ezek a javítások nem igényelnek jelentős beruházásokat, mivel a nem használt tavak gátja szinte sértetlen, vagy kevés munkával helyreállítható. Az említett tavak feneke sem szorul különösebb javításra. Valamennyi esetben azonban szükséges lesz levezetőcsatorna és vízátömlesztő-berendezés építése. Felülvizsgálásaink eredményeiből kitűnik, hogy ilymódon csekély befektetéssel több tíz hektárnyi vízfelületű halastavat nyerhetünk. Javaslatunk utolsó pontjaként (de csak abban az esetben, ha ezt népgazdaságunk megkíváneredményeket értek el. 1952- ben négyezer tonna halat termeltek, míg egy évvel később már 7600 tonnát. Mindezt a vízfelület növelése nélkül érték el, sőt számos tavat átadtak a horgászszövetségnek. Ezerkilencszázötvenöt óta bevezették a szabad vízi kacsatartást a tógazdaságokban. Jelenleg mintegy kétmillió hízókacsát szállítanak a kereskedelemnek évente. Mindenekelőtt az állami szektor járul hozzá a kacsatenyésztés eredményeihez, ugyanakkor a halászott hal mennyiségének is 62,2 százalékát adta 1963-ban. ja!) új halastavak építése is szerepel. Ezek nagyobbrészt halteleltetők lennének, melyekből hazánkban alig található né hány. Folyóvizeink esetében a fő súlyt mindenekelőtt oda összpontosítjuk majd, ahol különösképpen jó feltételeink vannak a haltenyésztésre. A vízgazdálkodási igazgatóságokkal és más központi szervekkel közösen azoknak az objektumoknak — zsilipek, zúgők, vízátömlesztők stb. — az építését helyezzük előtérbe, melyeknél gátépítés esetén veszélyeztetve lenne a folyó, vagy folyam alacsonyabb része. Különleges figyelmet fordítunk a Százavára, mivel itt ez a probléma a legégetőbb. AZ EDDIG ISMERTETETT FELADATOK valóraváltásával párhuzamosan új halkeltetők építését, valamint a meglevők átalakítását úgy osszuk majd meg, hogy közülük mindegyik elláthassa egy bizonyos körzet szükségleteit. Termelésüket úgy szabályozzuk, hogy a halkeltetők csakis a Csehszlovák Horgász Szövetség szükségleteit fedezzék. Azt is meg kell mondani, hogy a keltetők többsége pisztrángtenyésztésre lesz beállítva. Végezetül, számos komplex keltető-termelő egységet Is építünk, amelyek a népgazdaság szükségletei alapján egységes vízgazdálkodási rendszert képeznek majd. Ezek mellé lakásegységeket is építünk a munkások számára, önálló fejezetet képeznek az újonnan létesített víztárolók, s a mellette létesített halastavak, melyek már a költségvetésben is szerepelnek. Ezek egyike lesz például a Nyrsko közelében épülő víztároló halneveldéje is. BEFEJEZÉSÜL: már ebben az évben sor kerül a LaviCka, valamint a Novovesky tó átalakítási munkáinak befejezésére. Továbbá átalakítjuk a kolíniak friönai teleltetőjét, a fíőany-i halastavat és a cvíkovi, valamint az ivanőicei horgászegyesület halastavait. Fokozatosan sor kerül a Csehszlovák Horgász Szövetség halgazdasági A halászok jelentős része halászati szövetkezetekbe tömörült. Ezek a halgazdaságok jövedelmezően gazdálkodnak. A tudományos intézmények és egyetemek is hozzájárultak a tógazdaságok sikereihez. Egyes halászati szövetkezetekben a dolgozók 95 százaléka szakképzett. Ez szavatolja, hogy a következő években a hal- és kacsatenyésztést még nagyobb mértékben tudják majd fokozni. A múltban gátló körülmény volt az egységes irányítás hiánya, ami akadályozta az új módszerek bevezetését, a gépesítést, a belterjes pontytenyész'ést stb. Az új szervezési forma egységesíti a javadalmazást, növeli az anyagi érdekeltséget és biztosítja a továbbfejlődés zavartalanságát. Olyan tógazdálkodást folyt tassunk, hogy a lehalászáskor Ilyen óriás-pontyok akadjanak a kerítőhálóba. (Stano Barőák felvétele) üzemei és épületei átalakítására is. A szlovákiai építkezések közül elsősorban is a losonci, a besztercebányai, a Dubná Skala-i stb. tógazdaságok kiépítése említhető. (Csl. ryb.) A halgazdaságok felújítására Jugoszláviában az utóbbi négy évben 2,3 milliárd dinárt folyósított hitelként a Jugoszláv Mezőgazdasági Bank. A hitel visszafizetésének határidejét a régebbi 10 év helyett 30 évben javasolják megállapítani. A nyújtott hitelektől azt reméli a jugoszláv kormány, hogy a haltermelés évről évre növekedik majd. Évente kereken 12 ezer tonna pontyot és 180 tonna pisztrángot terveznek, ami 50 százalékkal haladja meg az utóbbi négy év átlagát. Speciális kombinált takarmányok felhasználásával pedig a termelés önköltségét 20 százalékkal kívánják csökkenteni. IFI-HORGÁSZOK ÖRÖMÉRE A csehországi „Znak“ jjelvénykészítő) kisipari szövetkezet az ifi-horgászokra, illetve gyermekekre is gondol. Számukra különböző állatokat, vit rágokat, vonatokat, várakat, meseképeket stb. ábrázoló pecséteket is gyárt. A Csehszlovák Horgász Szövetség javaslatára a kisipari szövetkezet rövidesen különböző halakat mintázó pecsétek gyártását is megkezdi. A kis nyomdaberendezést bizonyára nagy örömmel fogadja majd a legkisebb horgászok tábora. Márcsak azért is, hogy segítségével naplójukat harcsákkal, pontyokkal és más halakkal „népesíthetik“ be. De kis halatlaszt is készíthetnek folyóink halaiból, sőt a kedvenc halukat írott levélpapírra is rányomtathatják, s elküldhetik barátjuknak. A nyomdafelszerelés egyébként tízféle hal pecsétjét fog-i lalja majd magában, s ha keletje lesz, a gyártó szövetkezet újabb sorozatokkal is megtoldja. (őr) Á tógazdaságok helyzete a nénjet demokratikus köztársaságban
