Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-25 / 8. szám

Az ígéret szép szó Még élénken él emlékeze­tünkben, amikor a hömpölygő Duna kilépett medréből és el­árasztotta a csallóközi falva­kat. A víz felmérhetetlen káro­kat okozott. Amerre elhaladt, pusztulást okozott. Akkor na­gyon kevesen gondoltak arra, hogy nemcsak a házak romba­dőlésével keletkezett nagy kár, de az árvíz megölte a termé­szet kincsét, az apró- és nagy­vadat egyaránt. Szinte felbe­csülhetetlen kárt okozott a vadállományban bővelkedő csal­lóközi rónán. Az emberek összefogásából adódott, hogy a galántal járás vállalta Keszegfalu újjáépíté-Vadászbál Farsang idején a galántal /árást vadászegyesület évről-, évre reprezentációs vadász­bált rendez és mondjuk meg őszintén, sikerrel. Ide nem­csak a fegyverforgatók jóm nek szívesen, de a termé­szetkedvelők, a vadászokkal szimpatizáló egyének és a ,fiatal nemzedék is jól érzi magát a vidám zöldkalapo­sok körében. Ez alkalommal a Druzba szálló termei zöld pompába öltöznek. A természet örök zöldjei koszorúként ölelik a falakat s közötte a járás legszebb trófeái díszlenek. Vadkan hatalmas agyarak­kal, őzbak és őzgida üveg-I szemei csillognak a villany­fényben. Ismert tárgyak, , mégis elnézegetjük, megcso­dáljuk. ' A bál nem sokat külön­­' bözne a többitől, ha a tom­­' bolán ... a tombolán felesé­gem is nyert egy fácánka­­>kast. Nemcsak húsvér álla- Uot, de csokoládényulakat ls egyéb vadra emlékeztető ,holmit sorsoltak a jelenle­vők között. A zamatos bo­­' rocska és a zenekar is meg­etette a magáét. Jó volt, nagyszerű volt. Méltó befejezése annak a szorgalmas munkának, ame­lyet a járás vadászai kifej­tettek az elmúlt vadász­­idényben. —sá­sét, ugyanakkor a járás vadá­szai ünnepélyesen megígérték, hogy pótolni fogják az elpusz­tult vadállományt. Erre a ne­mes cselekedetre a közelmúlt­ban került sor. Ugyanis a galántai járás va­dászai február másodikán kap­tak engedélyt arra, hogy meg­fogják a Keszegfalunak szánt élővadat. így történt, hogy február 4-én a Galántai Állami Gazdaság vadásztársasága mun­kához látott. Részükre nem számított a felengedett, sáros szántóföld, azért leverték hálói­kat. A nyúlfogás úgy ment mint a parancsolat. A délutáni órák­ban már 90 nyúl várta a ket­recekben az egészségügyi vizs­gálatot. Állatorvos vizsgálta és tetoválta a nyulakat s ezt a munkát aznap be is fejezte. Ugyanebben az Időben a fel­sőszeli vadásztársaság magas hálót feszített ki, hogy a me­zőgazdaság leghasznosabb vad­ját, a foglyot is hálóba kerítse. Bizony nem volt könnyű a 150 fogoly befogása, de az akarat, a tettrekészség minden aka­dályt leküzdött. A foglyokat lábgyűrűkkel látták el s úgy kerültek zárkájukba. A befogott állatok február 6-án a korareggel! órákban ke­rültek fel a teherautóra s indí­tották rendeltetési helyükre. A szállítmányt a járás vezetőinek népes tábora kísérte: Polák István a vadászszövetség járási elnöke, Horváth József a járási nemzeti bizottság titkára, Války János vadászelőadó, Lukász Pé­ter kinológus és Vodicska Sán­dor. Nagy volt az öröm, amikor a rakomány Keszegfaluba érke­zett. Mityko András, a vadász­­társaság elnöke, Terényi Imre, Szlávik Laci, Kürti József, Mráz István és Horváth Károly vadá­szok megilletődve vették át az állatokat. Külön élvezetet jelentett szá­munkra, amikor a kijelölt he­lyen a vadakat ünnepélyes ke­retek között zárkáikból kibo­­csátottuk. A foglyok repülése, a nyulak iramodása felejthe­tetlen élményt szerzett mind­­annyiunk számára. Ünnepélyes volt a pillanat, mert a vadak szabadonbocsájtása nemcsak a galántal és keszegfalusi va­dásztársaság barátságát szilár­dította, de annak az összefo­gásnak szimbólumát ls jelen­A TARTALOMBÓL: 4* Szép tervek Paláston A vadászkutya kiképzése ^ Az agyaras halála 4k A vad etetése és védelme Bodrogközön 4» Téli horgászat 4» A komáromi horgászok évzárója 4« Halastókarbantartási problémáink 4* Tógazdaságok helyzete az NDK-ban 4> Az ifjú horgász­nemzedék nevelése 4* Isznak-e a halak? 4» Hej, halászok, halászok ... 1 4« A Gyükerréti tó sorsa 4* Mindig csak egyfajta halra horgászom tette, hogy a bajbajutott barát sosincs egyedül. Amíg járásunk egyes üzemei, állami gazdasá­gai és szövetkezetei segédkezet nyújtottak és felépítették Ke­szegfalu rombadőlt házait, ad­dig a vadászok benépesítették a határt nyúllal, fácánnal. A keszegfalusiakkal együtt örülünk, hogy ígéretünket tel­jesítettük és azt kívánjuk, hogy a galántal járásból, Csallóközbe került vadállomány erőben, egészségben szaporodjon. Lukász Péter A nyírfajdkakas tavaszi násza, a dürgés alkalmával szép tollazatával igyekszik hódítani. (Xucsera Se. tata) VADÁSZ ",=®

Next

/
Oldalképek
Tartalom