Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-25 / 8. szám
Körültekintőbb szervezéssel jobbak lehetnének az eredmények! AMIKOR 1961-BEN a tompái és a horváti szövetkezeteket egyesítették mindegyik a kívánt színvonalon volt. Pénzügyileg talán a horváti szövetkezet Jobb volt, de a jövő termelését biztosító alapjai és üzemszervezése bizony erősen kifogás alá esett. A horváti szövetkezetben előzőleg alkalmazott okszerűtlen üzemszervezés az egyesítés után is maradt, aminek az lett a következménye, hogy a termelés színvonala leromlott, s az egyesített szövetkezet a gyenge eredménnyel gazdálkodók közé került. A fejlődés hívei — a szövetkezeten belül — keményen harcoltak a maradi nézetek ellen s végül is kenyértörésre került sor. A megfontolt Cápák elvtárs vette kezébe a gyeplőt s Tipari ökonómussal, valamint a tagság közreműködésével kikorigálták az előbbi botlásokat. Aránylag rövid időn belül elérték, hogy az egyesített tompái szövetkezetét törülték a gyengék névsorából, de még nem emlegették a közepesek között. A konszolidálódás utáni esztendők mindegyike hozott valami eredményt. ÉVEK SORÁN a növénytermesztés egyes ágazataiban elérték a kiváló színvonalat. Ilyen termelési ágazat például a cukorrépa. Ebből a fontos termékből 1962-ben csak 204 mázsát, 1966-ban már 554 q/ha-t takarították be, vagyis a hektáronkénti többlet 240 mázsa lett. Ez természetesen a pénzügyi eredményekben is megmutatkozott, mert terven felüli bevétel címén 120 ezer koronát értek el. A cukorépa kimagasló eredményét a kedvező Időjárás és a szakszerű tápanyagellátáson kívül a közös gazdálkodás asszonytagjainak is köszönhetik, akik az egyelésnél, a növényápolásnál, a betakarításnál derekasan kivették részüket a munkából. Az egyelés gyors, jóminőségű befejezésénél sokat segített az áranként kilátásba helyezett és közvetlenül az egyelés után kifizetett két korona időprémium, s a betakartíásnál a terven felül elért minden egy mázsa répáért kifizetett hat korona különjutalom. Hasonló jó eredményt értek el a fűszerpaprika termesztésben is. Itt 212 ezer koronával szárnyalták túl a pénzügyi bevételi tervet, s egy hektár eredménye 42100 korona lett. Ezek természetesen közvetlen hatással voltak a pénzügyi terv teljesítésére, de a saját termesztésű takarmányfélék közvetve hatottak a pénzügyre. Mondhatni, hogy szénafélékből és szilázsból bőven akad, van mivel rendbeszedni a tejtermelést! Kell is, hiszen itt komoly tartalékok vannak, — mód nyílik a pénzszerzésre. EGYESÜLÉS ELŐTT 1960-ban Tompén például 2392, Horvátiban pedig 2180 liter tejet fejtek minden tehéntől. Az egyesítés utáni évben kevés takarmánya termett a szövetkezetnek, nem volt mit etetnie s ezért 1962-ben 13 tehene ellés közben, a gyenge táplálás következtében elpusztult. Ez a körülmény nagyban kihatott a tejtermelésre is. Ezért volt az, hogy 1963- ban csak 1423, 1964-ben 1898, 1965- ben pedig csak 1791 liter volt a tehenenként! tejhasznosság. A múlt évben 2068 liter tejet fejtek minden egyes tehéntől, de ez még mindig kevés. Ha most, a tél folyamán sikerül elérniük, hogy a tejtermelést tavaszig állandósítsák, akkor nyert ügyük van. De továbbra is alapos, lelkiismeretes munkára van szükség a tagság részéről s a zootechnikusnak becsületes ellenőrzést kell folytatnia, mert csak akkor lesz bőviben tej, ha a szakszerű takarmányozáson kívül állandó, célszerű lesz az ellenőrzés. Gondolom e téren még mindig akad tennivaló a tompái szövetkezetben. Intő példa erre Csernák Sándor esete, aki a múlt esztendő első, második és harmadik negyedévében járári viszonylatban az első helyet tartotta a marhahizlalásban 1,2 kg-os napi átlagsúlygyarapodással, s a későbbi rossz minőségű takarmány etetése után — ami a növénytermesztők hibája — már nem tarthatta meg az első helyet. Ugyanúgy javítani kell a malacszaporulaton is. Ezt egy részt a kocaállomány fokozatos kicserélésével, más részt szakszerűbb takarmányozással, okszerűbb tenyésztési technikával lehet elérni. Véleményem szerint a jövőben a szövetkezet zootechnikusának és agronómusának többet kell egymással értekeznie az önköltség csökkentésének, valamint a hasznosság növelésének hogyanjáról, s a dolgozókat is hasonló szellemben kell nevelniük. Mint már annyiszor ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy bízni kell az emeberkben, ám tevékenységüket alaposan ellenőrizni kell. így nem maradhat el az eredmény. A MÚLT ESZTENDŐ termelési-pénzügyi helyzete már azt bizonyítja, hogy a tomnai szövetkezet elérte a közenesnél jobb színvonalat. Pénzügyi tervét 690 ezer koronával túlteljesítette. Ebből az összegből minden egyes munkaegységre két korona prémiumot fizettek. Az üzembiztosítási alapra 376 ezer koronát tettek, s a tagok által a szövetkezetbe vitt leltári tárgyakért 100 ezer koronát fizettek ki. A termelési költségek csökkentése terén is figyelemreméltó eredménnyel zárták a múlt esztendőt. Míg például az egyesítés évében — 1961-ben — a bevételeknek 37,1 százalékát fordították a termelésre költségek címén, addig tavaly ez az arány kerek 9 százalékkal alacsonyabb volt! Nagy lépés ez előre. Idén már rátértek a gazdálkodás magasabb formájára, a szilárd javadalmazásra. Pénzügyi tervükben — a tavalyihoz viszonyítva — körülbelül félmillió koronás többlettel számolnak. Ez a célkitűzés helyes, azonban a jövőben mindenkinek alaposabban, öntudatosabban hozzá kell látnia a munkához, mert csak így várható lényeges előrehaladás. Tanácsos, hogv az üzemszervezésben jártas Tipari László ökonőmus a jövőben még jobban, mint eddig a termelés és a könyvelés ütőerén tartsa kezét s mindjobban betöltse az üzemvezető-ökonómus szerepét. Ez a szövetkezet számára nagyon kifizetődő lenne, mert szakmai felkészültsége, józan megítélése, alanos ellenőrzése különösebb nehézség nélkül 200—300 ezer korona többletet eredményezne a szövetkezetnek, ami már nagyon tekintélyes összeg. HOKSZA ISTVÁN tFolytatás az 1. oldalról) növekedési prémium jár. Az így nyert, a díjazási alapba folyó összegek a legérdemesebb dolgozók között kerülhetnek elosztásra. Idén erre a célra körülbelül 450 millió koronával számolunk. A terv a mezőgazdaság fejlesztését azonban más módon is biztosítja. Elsősorban elegendő és jóminőségű vetőmag beszerzését, valamint a fajtanemesítés színvonalasabbbá tételét irányozza. A műtrágyaellátás az utóbbi három évben mintegy 50 n/o-kal emelkedett. Ennek' gyümölcsét máris észlelhetjük a bőséges hektárhozamokban, hiszen tavaly már 1,2 millió tonnával több szénát takarítottunk be, mint 1965- ben. Meg kell jegyeznem és ez léptennyomon kitűnik, hogy a társadalmi, az üzemi és az egyéni érdekek csupán komplex megoldással hozhatók közös nevezőre, akár a termelés hatékonyságának növelését, akár a munkatermelékenység fokozását tartjuk szem előtt. Mi a helyzet az önköltség csökkentése terén? Az új megoldás értelmében a dolgozók részesednek a jobb eredményekből. Erre a részesedésre elsősorban azok tarthatnak igényt, akik hozzájárultak a kedvezőbb eredmények eléréséhez. ^ Ml a véleménye a feldolgozó és értékesítő vállalatok üzemközi társulásáról? A tökéletesített irányítási rendszer korlátozza a terményfelvásárlás monopóliumát. Néhány üzem már a múlt évben saját feldolgozó-értékesítő vál-Mezőgazdaságunk és a tökéletesített gazdaságirányítás lalatot létesített együttműködési alapon. Eredményeik a szocialista vállalkozás újszerű, pozitív jelenségének tekinthetők. Az üzemek ily módon törekszenek eredményeik fokozására, a munkaerők és termelőeszközök gazdaságosabb kihasználására. Kétségtelen, hogy ez a korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodás felé vezető út, amint azt a múlt év decemberében NOVOTNÍ elvtárs is hangoztatta. A mezőgazdasági-ipari komplex fejlesztési program egyik része a tudományos-műszaki haladás, ami integráció útján sokkal gyorsabban és progresszívebben érvényesül. Ezzel a problémával csak úgy, mint a népgazdasági ágak fejlesztésének távlati lehetőségeivel a CSKP KB márciusi plenáris ülése foglalkozik majd. A problémák különféle formában kerülnek megoldásra, aszerint, hogy a mezőgazdasági termelés, a szolgáltatások, az értékesítés, a feldolgozás stb. szervezéséről van-e szó. A tárgyalások alapján bizonyára olyan értesüléseket szerzünk, melyekből következtetéseket vonhatunk le munkánkhoz és amelyekre néhány hónap múlva konkrét formában is visszatérhetünk. A A mezőgazdasági Üzemek egy részének vezetősége nem ért egyet a termelési gazdasági egység szerinti Hogyan tovább? Lontó községben, a régi zselízi járásban, csak 1958-ban — utolsóként — alakult meg a szövetkezet. A gazdálkodást eleinte 190 hektáron kezdték. Jelenleg 430 hektár az összterület. Míg 1980-ban a szövetkezet bevétele egy millió 443 973 korona volt s a munkaegység értéke 13 korona, addig a következő évben már két millió 488 807 korona bevételt könyveltek el. Egy munkaegység értéke 21 s a természetbeni pénzértéke 1,98 korona volt. Tavaly két millió 485 ezer koronát bevételeztek. A szövetkezetnek 43 tagja van, akik a múlt esztendőben fejenként 22 500 koronát és 14 mázsa gabonát kerestek. A szövetkezet vezetői időben elkészítették az idei termelési pénzügyi tervet, amely azt mutatja, hogy a bevétel majdnem félmillió koronával nagyobb lesz. mint a múlt esztendőben. Kihasználják az állattenyésztésben rejlő tartalékokat; tejtermelésre és sertéshizlalásra szakosítanak. A szövetkezet vezetői remélik, hogy a növénytermesztésben idén is jó eredménnyel zárják az évet. Nem fordul majd elő, hogy a paradicsom és a paprika a fölvásárló szervek hibájából elrothad, mert a szerződések mindkét fél részéről kötelezőek. Belányi János, Deménd mezőgazdasági adó kivetésével, illetve a földek osztályokba való sorolásával. Milyen megoldás várható ezen a téren? Tapasztalataim szerint a természeti viszonyok megállapításánál némi pontatlanságokat észleltünk, különösen a dombos vidéken, vagy a különféle talajminőségű községekben. A panaszokat indokolt esetekben természetesen kedvezően elintézzük. Többen azonban a szövetkezetek gazdasági helyzetével érveltek, a földek előnyösebb osztályzatát kérve. Ezeknek csak kisebb mértékben tehettünk eleget. De voltak olyanok is, akik indokolatlanul, jogtalanul törekedtek előnyökre. Mondanom sem kell, hogy ezeknek a kérelmeit elutasítottuk. Az elmondottak alapján arra szeretném felhívni a mezőgazdasági üzemeket, hogy munkánk során mindvégig a legnagyobb tárgyilagosságra törekedtünk. A szlovákiai községekkel kapcsolatos feladatokat a bratislavai Agrárgazdaságtani Kutatóintézetre bíztuk. Az osztályozásnál az éghajlati, talaj- és terepviszonyokból indultunk ki. A gazdasági feltételekre csupán másodlagosan voltunk tekintettel. Ha tudniillik az üzemek ugyanazon természeti adottságokat különböző módon használják ki és ezzel egymsától eltérő eredményeket érnek el, akkor ugy-e nem vitás, hogy másmás gazdasági viszonyaikat szubjektív Jellegűeknek kell tartanunk. Ezzel azt is elérjük, hogy a jövőben majd jobban kihasználják a helyi termelési lehetőségeiket. Tájékoztatásul még megemlítem, hogy a községek termelési, gazdasági egység szerinti osztályozását és az Indokolt módosításokat múlt év szeptemberében a termelési igazgatóságokkal letárgyaltuk. Az eredeti javaslattal szemben a kiigazítások száma a cseh kerületekben 5 °/o, Szlovákiában pedig 9,2 % volt. Ebből is kitűnik, hogy hazánknak körülbelül 10 500 községét általában véve tárgyilagosan, igazságosan osztályoztuk. Emellett az osztályozás célja nem csupán a különbözeti árpótlékok megállapítása és a mezőgazdasági földadó kivetése volt. A termelési igazgatóságok az ily módon szerzett adatoknak jó Válasz munkanorma kérdésben Horos Ferenc lapunk régi olvasója és lelkes terjesztője az alábbiakkal fordult szerkesztőségünkhöz: „Szövetkezetünk kezdetben gyen- azért van így, mert nem Ismerjük ge eredménnyel gazdálkodott, de a normákat. Sót, olyan esetek is az utóbbi években már elértük a előfordultak, hogy egyes munkák jó közepes színvonalat. Minden megkezdése előtt megkérdeztük a egyes ledolgozott munkaegység vezetőt, milyen a norma, akt azt után előlegre 10, osztalékként pe- felelte, hogy maga sem tudja. Így dtg 8 koronát kaptunk. Igen ám, a hónap végén sem tájékozódtunk akinek több munkaegysége volt, keresetünk mennyiségéről. Azzal a az több osztalékot kapott, de akt kéréssel fordulok a Szabad Földa nyáron a szálastakarmány beta- műves szerkesztőségéhez, hogy karításánál, vagy a szalma kaza- küldjön számomra egy munkanorlozásnál dolgozott, mint jó ma- ma könyvet, miszerint a jövőben gam, 50—60 munkaegységnél töb- ellenőrizhetem teljesítményeimet bet nem szerezhetett havonta. Té- és a számomra jóváírt javadalmaién pedig jóval kevesebbet. Ez kát." Ott kell kezdenünk, hogy a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium által 19B4-ben kiadott állami mintanormák gyűjteményét ingyenesen megküldték minden egyes mezőgazdasági üzemnek, így a sirníkl szövetkezetnek is. Természetes, hogy a mintanormák csupán tájékoztató jellegűek, azaz, nem kötelezőek a mezőgazdasági üzemek számára. Az a gyakorlat, hogy a munkanormák megszabására évente minden szövetkezetben bizottságot alakítanak, amely az állami mintanormák figyelembevételével a gazdaság termelési adottságai, valamint házirendje szerint saját normarendszert dolgozik ki. Ezeknek a normáknak bevezetése előtt munkaszakaszonként ismertetik a dolgozókkal (a növénytermesztésre vonatkozó normákat a növénytermesztőkkel, az állattenyésztésre vonatkozókat az állattenyésztőkkel), majd a közgyűlés elé terjesztik, amely szentősíti, illetve jóváhagyja s ezzel a szövetkezet saját munkannrmái érvényre lépnek. Tudni kell továbbá azt is, hogy az államilag javasolt munkanormákat többnyire a szövetkezeti gazdálkodás magasabb formájában, azaz a szilárd javadalmazásnál vezetik be, ahol már nem munkaegységekben, hanem munkanorma-értékben, időegységben, esetleg teljesítménynormában számolnak, vagyis hasonlóan, mint az állami mezőgazdasági üzemekben. Ezért, ha a szövetkezetben megtalálja az államilag kiadott munkanormák gyűjteményét, azt aligha használhatná, mert teljesen eltérő a munkaegység-rendszer normáitól. Nagyobb baj, hogy a vezető nem isemeri a saját normáit, akinek kötelessége, hogy a munka megkezdése előtt ismertesse a beosztott dolgozókkal a soronlevő feladatok terjedelmét és a munka feltételeit, továbbá a javadalmazást. Beosztásánál fogva tehát ismertetni kell a normát is. Másrészt a vezetőnek meg kell vizsgálnia az elvégzett munka minőségét s aszerint kell jóváírnia a dolgozó vagy a munkacsapat javadalmát. Itt tehát nemcsak a mennyiség, hanem a minőség is döntő. Ha a mennyiség és a minőség megállapításánál bebizonyosodott, hogy a dolgozó vagy a munkacsapat a meghatározott időtől előbb, jó minőségben végezte feladatát, — ha a gazdaságban előzőleg bevezették a prémiumrendszert — ilyen esetben a megszabott munkaegységen vagy munkanormán kívül külön jutalom is jár. A külön jutalom lehet időszaki prémium vagy egyszerű évvégi jutalom, esetleg mindkettő. Ha például ün a takarmány betakarításánál a nyári időszakban tevékenyen kivette a részét s közreműködésével kitűnő minőségű szálastakarmányt raktároztak el a közös gazdálkodás állatállománya számára — s ha volt szövetkezetüknek kidolgozott prémiumrendszere és erre pénze — feltétlenül járt volna önnek és munkatársainak külön jutalom Is. Egyébként a saját, üzemi munkanormákat a szövetkezet irodájában a könyvelőnél bármikor megtekintheti s esetleg az ön számára fontos adatokat abból ki is jegyzetelheti. —hai— hasznát veszik, különösen a mezőgazdasági termelés szakosításával kapcsolatosan. ^ A termelés szakosításának mely formáját tartja előnyösnek, a zárt állományforgó melletti szakosítást, nagy gazdasági egységek létesítésével vagy pedig a nyitott állományforgó melletti szakosítást, kisebb üzemek együttműködésével? Mindenekelőtt arra szeretném figyelmeztetni, hogy a szakosítás problémája nem szűkíthető le zárt vagy nyitott állományforgó kérdésére. Idő- és helyszűke folytán csupán a szarvasmarhatenyésztés szakosításával, annak is csak néhány főbb problémájával kívánok foglalkozni. Hangsúlyoznom kell, hogy a sablonos utasítások elképzelhetetlenek ezen a téren. Mivel az éghajlati, a talaj- és gazdasági viszonyok hazánkban nagyonis eltérőek, földműveseink hagyományosan gazdag tapasztalataikra támaszkodva, saját belátásuk szerint választanak megoldást. Ugyanez vonatkozik a külföldön szerzett tapasztalatok felhasználására is. Az állattenyésztésnél a szakosítás bevezetése összefügg a beruházási építkezésekkel és az erre a célra szolgáló anyagi eszközök biztosításának lehetőségeivel. Az ezekről a kérdésekről folytatott vitákból kitűnik, hogy legcélszerűbb, ha az állattenyésztésre szánt beruházási eszközöket a borjúnevelésre fordítják. Ez az út vezet ugyanis a nagyüzemi gazdálkodáshoz. A növendék-marha, a tehénállomány, a marhahizlaldák stb. a helyi és területi követelményeknek megfelelően helyezhetők el. Így kerül sor a belüzemi szakosításra a nagy mezőgazdasági üzemek vagy egyesített szövetkezetek esetében, illetve az üzemközi társulásra. Sürgető követelmény a tehénállomány gyarapítása és ezzel a tejtermelés fokozása a városok közelében. Ezzel arányban kell gondoskodni például a tejföldolgozó üzemek teljesítő- és befogadóképességének kibővítéséről. A kukorica- és répatermő körzetekben előnyösebb a szakosítás a vágómarha-hizlalásra. Ezen a téren mutatkozó lehetőség — a helyi viszonyok figyelembevételével — a belüzemi szakosítás, vagy marhahizlalásra szakosított üzemek létesítése, a kisebb-nagyobb szövetkezetek, esetleg állami gazdaságok társításával. A hegyi vagy a hegyaljai mezőgazdasági üzemek szempontjából ajánlatos az egészséges üszők nevelése. Bizonyára jó eredményeket érnek el ezek az üzemek, ha síkvidéki szövetkezetekkel vagy állami gazdaságokkal társulnak. Amint látjuk lehetőség bőségesen kínálkozik. A megoldások elengedhetetlen közös vonása azonban a megfontoltság és a szaktudás. Mert a szakosítás esetében ösztönösségnek, rögtönzésnek nincs helye. A döntések hosszú időre szólnak, gyakori módosításuk jóvátehetetlen hiba lehetne. összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a szakosítás a nagyüzemi gazdálkodást bevezető program része. Ehhez az elvhez tartsuk magunkat! KARDOS MÁRTA
