Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-04 / 5. szám

iskolázással gyökereztetek. Ki­helyezéskor a hajtatóládákból óvatosan előbb kisebb gyü­­mölcsszállitó-rekeszekbe rakják és széthordják az oltványokat, majd innen a kb. 20—25 cm mélyen kiszántott barázdába helyezik. A merőlegesen leszúrt oltványokra félig földet húz­nak, földire vékony komposzt­­réteget szórnak, majd az egé­szet beáztatják. Ezután az olt­ványsort betakarják és teljesen bakhátazzák. A bakhátat állan­dóan gyommentesen tartják, porhanyítják. Az első szőlőhaj­tások kibújása után 5—6 na­ponként Novozir N-el permete­zik, később esetleg bordói lé­vel. A felső rügyekből fejlődő harmatgyökereket kétízben el­távolítják, majd a bakhátat jú­lius második felétől, augusztus elejétől részletekben lebontják. KITERMELÉS Lombhullás után, október vé­gén, november elején a gyöke­res oltványt kiszedik az isko­lából, az állami szabvány elő­írásai szerint osztályozzák, s 100 darabonként kötegezik, majd átadják az Állami Vető­magtermesztő és Nemesítő Vál­lalatnak, vagy saját szükség­letre elvermeiik. Ez a vállalat osztályok és fokozatok szerint veszi át a gyökeres oltványo­kat és például az I A-s minő­ségért vesszőnként 2,96 Kcs-t fizet, s 4,25 Kős-ért adja tovább. SAJÄT TELEPÍTÉS A köbölkúti EFSZ-nek jelen­leg az anyateleppel együtt 90 hektár szőlője van. Ebből 1967- ben 42 hektárnyi a termő, a többi 48 hektárnyi pedig há­roméves, kétéves és egyéves telepítésű. Terv szerint 1969- ben végzik el a tervezett 120 hektáros terület utolsó 30 hek­tárnyi telepítését a Szedresben, mégpedig egytagban. Jelenleg a Papföldön 39, a Szedresben 30, a Harasztoson pedig 20 hek­tár terjedelmű szőlőjük van egy tagban. Nagyobbrészt Móser­­féle kordonművelést végeznek 250X130 cm-es kötéstávolság­ban, csak a tíz évvel ezelőtt telepített 12,5 hektárnyi terüle­ten a 150X130 cm-es kötéstá­volságú telepítést alakították át palmettás módszerűvé, miköz­ben minden ötödik sort kiszán­tották, és most innen végzik a permetezést, trágyaszórást, stb. SZŐLŐELADÁS Termőszőlőben ezidei tervük 55 q/ha, kilónként 7,— koroná­jával. Az elmúlt évben 68 má­zsás átlagtermést értek el, amit csaknem 8,— KCs-s áron adtak el. Az érsekújvárí járásban ta­valy így az első helyet érték el. Bort csak saját szükségletre dolgoznak fel. Váljék egészsé­gükre! KUCSERA SZILÁRD §4^11 3 Téli szölőoltás Köbölkúton • HAJTATÁSBAN KÜLÖNBÖZIK A TAVASZITÚL • TÉLI FOGLALKOZTATÁST NYÚJTANAK • ELKERÜLIK A TAVASZI MUNKACSÜCSOT • ÁLLANDÓ MUNKACSOPORTOK MŰKÖDNEK • LEGJOBBAK A JÁRÁSBAN ben az oltvány összeforradása csaknem teljesen valószínű, persze csak az esetben, hogyha ehhez a többi szükséges felté­tel is biztosított. Azelőtt az oltványt folyékony parafinba mártották, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez felesleges, mert a parafin a kissé elálló metszlapok közé kerül, és ilyen­kor az összeforradás ki van zárva. LÄDÄZÄS Hajtatáshoz az oltványokat olyan ládába rakják, melynek egyik hosszanti oldala és egyik vége nyitott. A ládát aljas vé­gére állítják és erre 5—8 centi­­méternyi vastagon nedves fe­­nyőfafűrészport szórnak. Erre felső, vagyis oltóvesszős végé­vel kifelé helyeznek el kb. öt­ven oltványt, amit kénporral meghintenek a penészgombák ellen. A fektetett oltvány alsó vége és a láda közé is fűrész­­por kerül. A kénporra ismét fű­részpor, majd vesszősor, vala­mint kénpor kerül és a rétege­­ződés folytatódik. A ládába így 700—800 oltványt ágyaznak be,­­majd a felülnyitott ládavéget az odatartozó tolórekesszel le­zárják. A hajtatőládát lefordít­ják és az oltványvégeket is fű­részporral fedik, majd ezt be­locsolják a vesszősorok közé és a ládát befödik. A hajtatáshoz így előkészített oltványokat 3— 4 °C hőmérsékletű helyiségben tárolják. A régebben tárolt olt­ványokat kéthetenként nedve­sítik, hogy megvédjék a kiszá­radástól. Azok, akik a szőlé­szeti csoportokból értenek az oltáshoz, február elejétől már­tárnyi területen az Északameri­kai Egyesült Államok északi, hűvösebb vidékeiről származó Riparia portalis közvetlenül használható alanyfajtát állítják elő. Ezt P. Viala szelektálta egy Portalis nevű helyiségben Dél- Franciaországban, ahol egyéb­ként R. Gloire de Montpellier néven ismeretes. Legjobban el­terjedt alanyfajtánk, de egyes talajokon a ráoltott termőfajták gyöngébben növekednek, ezért a Berlandieri x Riparia alanyok mellett erősen lemarad. A hu­zalos támaszokról mind a négy szőlészeti munkacsoport dolgo­zói segítenek lebontani téli hó­napokban a kb. négy méter hosszúra növő alanyvesszőt. A ferdén futó huzalos támasz­rendszert hosszabb, 2,5 méter magas betonoszlopok tartják, míg a termőszőlőt csak 2 mé­teres oszlopok. A lebontott és megtisztított alanyszálakat ugyanezek a munkacsoportok 40—45 cm-es hosszúságú vesz­­szőkre vágják és 100 darabon­ként kötegbe kötik. Ezeket a kötegeket nedves helyen ho­mokba ágyazzák, és az oltás idejéig itt tartják. ANGOL-NYELVES PÁROSÍTÁS Oltás előtt az alanyvessző­­kötegeket és az oltővesszőköte­­geket, melyeket itt rügyeknek mondanak 12 óra hosszat ká­dakban áztatják. Oltáshoz tör­ténő előkészítéskor az alany­vesszőről a rügyeket késsel el­távolítják, az alsó rügy alatti csonkot pedig 3—4 mm-re visz­­szavágják, úgyhogy hosszuk csaknem egyformán 40 cm. Az európai fajtájú oltóvesszőt egy­­rügyes csapokra darabolják fel. Rügy fölött 1,5—2 cm-es cson­kot hagynak, hogy a rügy ki ne száradjon. Az oltást angol­­nyelves párosítással végzik. Ez mind az alanyon mind a nemes oltóvesszőn sima, ferde metsz­­lapot kíván. A metszlap hossza akkor a legjobb, ha a vessző vastagságának kb. a másfélsze­rese. Az alany metszlapján, an­nak felső harmadában éles kés­sel bevágást, vagyis nyelvet ké­szítenek. Ezzel párhuzamosan az alanyvessző vastagságának megfelelően megválasztott ne­mes oltócsapon hasonló bevá­gást eszközölnek. Az így kelet­kezett nyelveket egymással szemben összeillesztik. Fontos, hogy mindkét metszlap sima, rézsútossága egyforma fokú és a nyelve egyforma mélységű és elhelyezésű legyen, különben a metszlapok összetolás után nem fednék egymást. Az így elké­szített oltvánnyal suhintani szoktak egyet, s ha az nem esik széjjel, úgy valószínűleg min­den rendben van. Ha a vesszők héja fedi egymást s a metszla­pok között nincsen rés, akkor az ivarsejtek közötti vonzódás, vagyis az affinitás következté­cius ru-ig segeuKeziieK. tsnur megkezdik a hajtatást, amihez a helyiség hőmérsékletét 28 °C- ra emelik. Mihelyt megjelennek a hajtások, a hőmérsékletet fo­kozatosan 15—16 °C-ra csök­kentik. A helyiség levegőjét párásán tartják. _______ISKOLÁZÁS_______ Az előhajtatott oltványokat, mihelyt a talaj felmelegedik, Számos mezőgazdasági üzem­ben nagyarányú szőlőtelepítés folyik, ennél fogva az Állami Vetőmagtermesztő és Nemesítő Vállalat nem képes teljes mér­tékben kielégíteni a mutatkozó szőlőoltvány-szükségletet. Ez kényszeríti egyes üzemeket ar­ra, hogy anyatelepet tartsanak fent, és maguk állítsák elő az oltványokat, mely iránt bizo­nyára más üzemekben is érdek­lődnek, sőt háztáji méretekben magánszemélyek is megpróbál­nák kivitelezését. Ez adott indítóokot arra, hogy felkeressük a köbölkút! EFSZ szőlészetét és Varga Józsefnél, a speciális növények agronó­­musánál érdeklődjünk munka­­módszereik iránt. Két gyümöl­­csészeti és négy szőlészeti mun­kacsoport irányítása tartozik munkakörébe. A szőlészetiek közül három munkacsoport a termőszölőben dolgozik — ezek vezetői Tóth Zoltán, Kelemen János és Barta Ádám, — egy munkacsoport pedig Barta Im­re vezetésével az anyatelepke­­zelést, valamint tenyészidőszak­­ban az oltványkezelést végzi. Az utóbbi munkacsoport tizen­két állandó taggal működik. A csoportvezetők közül ketten a Szőlőskei, — ketten meg a Kar­­vai Gyümölcsészeti és Szőlé­szeti Szaktanintézetben szerez­tek szakképesítést. FAJTAÖSSZETÉTEL Főleg három nemes szőlőfaj­ta szaporításával foglalkoznak: a Müller Thurgau, a Zöldvelte­­líni és az Olaszrizling. Igaz, hogy ezek a szőlőfajták az I B minőségi osztályba tartoznak, viszont ezek adják a legbővebb termést. Azért is esett e fajták­ra a választás, mert a Müller Thurgau érik a legkorábban, utána következik a Zöldvelte­­lini, s legkésőbb érik közülük az Olaszrizling, mely fajták ma munkaszervezési és ökonómiai okokból telepítéseik 60 %-át képviselik. Hozzávetőleg 20 % erejéig Szürkebarátot, Leánykát és Bouviert telepítenek. Újab­ban a Bouviert fajtát is oltják. A felmaradó 10 %-ban találjuk a Zöldszilváni, a Fehér burgun­di, a Szent Lőrinc és egyéb faj­tákat. ALANYVESSZÖSZEDÉS Alanyvesszőt három hektár anyatelepen állítanak elő. Eb­ből két hektárnyi területet fog­lal el a Kober 5 BB alanyfajta, melyet Kober osztrák szőlész szelektált a Teleki 5 A-ból. Az összes alanyfajta közül ennek van a legnagyobb vesszőhoza­ma, teljesen filoxéra-ellenálló, legjobban gyökeresedik, s ami a helyi viszonyok szempontjá­ból legfontosabb, bírja a me­szes talajt, s a Ripariát min­denütt jól helyettesíti. Egy hek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom