Szabad Földműves, 1967. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-07 / 1. szám
Bratislava, 1967. január 7. Ara 1.— Kés XVIII. évfolyam, 1. szám Növeljük a felelősségtudatot A köztársasági elnök újévi beszéde .............................................< ,...mi.........:> ............................................:..„::*a*ÍS Antonín Novotny elvtárs, a köztársaság elnöke újévi beszédét mondja Közel a munkahelyhez A CSKP XIII. kongresszusának téziseiről a mezőgazdasági üzemekben folytatott megbeszéléseken a dolgozók azt hangoztatták, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak lakásépítésének megvalósítása az alapfeltétele a munkaerő-probléma megoldásának. Jelenleg ugyan jobb a helyzet, mint azelőtt volt, ennek ellenére továbbra Is nehézségek mutatkoznak az építkezések előkészítésében, tervezésében és kivitelezésében. A mezőgazdasági dolgozók alapkövetelése az, hogy az előirt normák a mezőgazdasági termelés jelenlegi szervezettségével, valamint tervezett szakosításával és központosításával összhangban lehetővé tegyék a lakásépítések megvalósítását. Ez azt jelenti, hogy a lehető legközelebb lakjanak a mezőgazdasági üzemhez. Ezzel összefüggésben okvetlenül szükséges, hogy a központosításra kijelölt községek építésének eddigi hosszú lejáratú programját pontosabban határozzák meg. A falusi lakásépítkezéseknek jelenleg csak a kisebb hányadát alkotják a rendelésre, az ún. kulcsátadásra készült építkezések, nagyobb részüket a szövetkezeti vagy egyéni önsegéllyel épített családi házak teszik. A mezőgazdasági üzemek véleménye szerint azonban ezzel a módszerrel nem biztosítható az építkezési program tervszerű végrehajtása, mivel a mezőgazdaságban önsegéllyel végzik el a célépítkezési és talajjavítást munkálatokat is. Az épttőrészleggei rendelkező EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak elsősorban az a feladatuk, hogy önsegélyes módszerrel évente mintegy 2 milliárd korona értékű építkezési és karbantartási munkálatokat végezzenek el. A CSKP XIII. kongresszusának az a határozata, hogy 1970-ig 70 000 lakásegységet kell a falvakon felépíteni, azon alapult, hogy az ötéves terv utolsó éveiben kb. 24 000 lakásegységet adnak át rendeltetésének, továbbá önsegéllyel 12 000, egyéni építkezéssel pedig 28 000 családi házat építenek fel, s végül a célépítkezések során 6000 lakás kerül tető alá. Az 1967-es évi lakásépítési előkészületek júniusi ellenőrzése során kitűnt, hogy a kerületi nemzeti bizottságok addig még nem gondolkodtak arról, hogy biztosítsák a megfelelő számú lakásegység felépítéséhez szükséges építési kapacitást; viszont azt is megállapították, hogy az önsegélyes szövetkezeti építkezésben sokkal kedvezőbb a helyzet. A járásokban végzett ellenőrzések alkalmával a családi házakkal kapcsolatos 1967-es előkészületek helyzetéről abban az időben még nem volt megfelelő áttekintésük. A feladatok teljesítése érdekében okvetlenül szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek, a JNB-k, a mezőgazdasági termelési igazgatóságok a KNB-kal együttműködve az építkezési beruházásokat a helyi technikai adottságoknak megfelelően tovább folytassák a mezőgazdasági üzemegységek (farmok] modernizálására és a megkezdett építkezések befejezésére kitűzött program szerint. Az 1987-ig terjedő időszakban valamennyi kerületben 5000—9000 lakásegységet kell felépíteni. A Földművelésügyi Minisztérium tárgyalásokat folytat az illetékes szervekkel olyan intézkedések megtételéről, melyekkel egyszerűsíthetnék és meggyorsíthatnák az építkezések lebonyolítását. Elsősorban a lakásépítkezések állami és vállalati finanszírozása jelenlegi módja megváltoztatásának lehetőségeiről tárgyalnak. Az érvényes jogszabályok szerint az állam a teljes költségvetési előirányzat kb. 30 százalékával járul hozzá az önsegélyes és a rendelésre készülő szövetkezeti lakások építkezéséhez. Rendeléses építkezés esetén az üzem kamat nélküli kölcsönt folyósít az alkalmazottjának a tagsági rész összegének megfelelően, a költségvetési kiadások fedezetlen részére. Teljes önsegélyes szövetkezeti lakásépítés esetén az üzem csak a tagsági rész fele összegének megfizetéséhez nyújt alkalmazottjának 10—12,5 százalékot kitevő kamat nélküli kölcsönt, és a fennmaradó összeget aztán a szövetkezeti tag ledolgozza, vagy pedig készpénzben megfizeti. Családi ház építése esetén a munkaadó 25 000 koronáig terjedő kölcsönt adhat alkalmazottjának, azzal a feltétellel, hogy nem kell visszatérítenie, ha az illető kötelezettséget vállal, hogy tíz évig az üzemben marad. Az eddigi tapasztalatok alapján kibocsátott 138/66. sz. kormányhatározat értelmében kívánatos, hogy a mezőgazdasági dolgozók lakásépítését megkönnyítsék, s ezzel a mezőgazdasági üzemek munkaerőproblémájának a megoldását is elősegítsék. Ezért azt javasolja, hogy a mezőgazdasági és az erdészeti dolgozókra is terjesszék ki az alábbi kedvezményes építkezési formákat: üzemi és szövetkezeti lakásépítkezés, üzemi és egyéni családi ház építkezés, valamint meglevő objektumoknak lakásokká való átépítése. A mezőgazdasági és erdészeti üzemek és szervezetek maguk döntenek arról, hogy alkalmazottaik részére az üzemi vagy a szövetkezeti lakásépítést formát választják-e. A mezőgazdasági dolgozók egyéni lakásépítése keretében bármilyen fajta családi ház építhető. Az építkezések során csupán azt az egységes elvet kell szem előtt tartani, hogy köztársaságunkban elősegítsük a kulturált lakásmód további fellendítését. Természetesen arra való tekintettel, hogy a mező- és erdőgazdasági üzemek dolgozóinak fő ténykedésük a termelés, indokolt esetben az üzem az építkezéshez saját pénzalapjaiból támogatást nyújthat. A nem lakóépületek átépítését, a családi házakhoz való hozzáépítést vagy ráépítést, ha azzal új lakásegység nyerhető, szintén kedvezményben kell részesíteni. A mezőgazdasági lakásépítkezések újfajta finanszírozásának a kérdése megérdemli, hogy részletesen foglalkozzunk vele. J. BOUDNf, földművelésügyi miniszterhelyettes Tisztelt polgártársak, elvtársak! Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy az új év kezdetén szívélyesen üdvözöljem mindannyiukat, jó egészséget, sok boldogságot, a munkában és a magánéletben sok sikert kívánjak önöknek és családjuknak. Tisztelt polgártársak, szeretnék köszönetét mondani önöknek a múlt évi jó munkájukért, melynek eredményeként 1966-ban kedvezően fejlődött népgazdaságunk. Köszönetem fejezem ki azoknak az üzemeknek és munkakollektíváknak Is, amelyek az év végén hozzám küldött jelentéseikben beszámoltak munkájuk eredményéről — az 198B-os év tervteljesítéséről. Megköszönöm a karácsonyi és az újévi ünnepek alkalmából kapott jókívánságokat Is. Az 1967-es évbe léptünk, amely nagyon sok szempontból igen jelentős lesz számunkra. Az idén már egész népgazdaságunk az új irányítási rendszer alapján fog dolgozni, melyet az elmúlt években készítettünk elő. Ugyanakkor teljes mértékben ki akarjuk használni a szocialista rendszer előnyeit, és széleskörűen érvényesíteni fogjuk társadalmi életünkben s a termelésben a tudomány eredményeit. A párt központi bizottságának legutóbbi ülésén a KB elnöksége nevében jelentést terjesztettem elő. A beszámoló lényeges részét közölte a napi sajtó, ezért nem részletezem a múlt év eredményeit és a központi bizottság ülésén megtárgyalt további kérdéseket, csupán néhány problémát akarok kiemelni. Mit tapasztalhattunk az 1966-os évben? Az üzemekben, vállalatokban és a központi irányító szervekben kétségkívül sokat tettek az új irányítási rendszer bevezetéséért. Egyszersmind azonban az is megmutatkozott, hogy az üzemekben és a termelésben még nem minden vezető dolgozó és munkás értette meg teljes mértékben azokat az alaoelveket, amelyekhez népgazdaságunk tevékenysége az elkövetkező időszakban igazodik. Azok a kérdések, amelyekkel néhány polgártársunk fellép, arról tanúskodnak; még sok meggyőző munkára, valamint tapasztalat szerzésére lesz szükség, amíg az emberek teljes egészében megértik az új intézkedések és folvamatok lényegét. Nem sok idő telt el azóta, hogy nálunk, Csehszlovákiában bevégeztük i szocializálást. Nem volt ez egyszerű dolog. Direktív Irányításra és a gazdaságban nagy anyagi befektetésekre volt szükség, hogy támogassuk a születőben levő szocialista társadalmi viszonyok kialakulását. A múltban számos intézkedést kellett foganato sítanunk köztársaságunk védelménél megerősítése érdekében. Ismeretes hogy az ötvenes évek kezdetén a há ború komoly veszélye fenyegette i világot. Köztudott az is, hogy ki kel lett védenünk a kapitalista országéi ellenünk irányuló számos intézkedő sét, a nyersanyagok, gépek embargó ját és kivitelünk akadályozását. Nehéz évek voltak azok, s elkerül hetetlenné tették a társadalmunk irá ryítására, egész életünkre hatást gya korló intézkedések foganatosítását Azonban minden nehézség ellenéri sem csökkent az életszínvonal, sőt i kulturális és anyagi színvonal szün telenül emelkedett. A szocialista termelési viszonyul győzelme hazánkban, a nemzetköz feszültség enyhülése, a békés együti élés politikájának gyakorlati érvénye mese lokozatosan uj neiyzetet teremtett. Köztársaságunk életében az t áj körülmények új lehetőségeket 1 nyújtottak a szocialista rendszer tel- v jesebh kihasználására, a társadalom e további fejlesztésére. Látni kell, hogy 1 a népgazdaság további fejlesztésére f tett jelentős lépések és módosítások, s amelyek meggyőződésünk szerint jó f eredményeket hoznak, csakis azért valósíthatók meg, mert a szocialista í közösségbe tartozunk, és sokoldalúan 1 együttműködünk a szocialista orszá- j gokkal, elsősorban a Szovjetunióval, i amely ország számunkra továbbra is 1 biztonságunk záloga. j Népgazdaságunk új irányításának 1 bevezetése nem könnyű feladat. 1 Miért? Nyíltan megmondom: azért, i mert túlságosan hozzászoktunk bizo- i nyos életformákhoz, az irányítás és í a gazdaság meghonosodott szervezetéhez. Ez sokszor gondtalanságra ve- 1 zetett, sőt habozás nélkül állíthatom: : egyes embereket könnyelműségre és i felelőtlenségre is. Az elmúlt időszak- j ban elért sikereink olyan illúziót kel- I tetek, hogy mi mindent megtehetünk. Egyes emberek abban a hiedelemben : éltek, hogy mindaz, amit a közösség 1 társadalmi használatra, a kultúra fej- i lesztésére, az életszínvonal növelésé- i re fordít az magától értetődő, termé- j szetes dolog. Abban a hitben ringat- I ták magukat, hogy társadalmunk korlátlan erőforrásokkal rendelkezik. < Mindez csökkentette sok funkcioná- i rius felelősségtudatát is, s ennek kö- 1 vetkeztében elképzeléseikben nem az ; ország és a nemzeti jövedelem lehe- i tőségeiből indultak ki. Az új irányítási rendszer első célja i éppen az, hogy minden egyes emberben növelje a felelősségtudatot döntéseiért, elvégzett munkájáért. Rá kell ébresztenie mindenkit arra, hogy a saját munkájától, kollektívája, műhelye, üzeme, vállalata, hivatala tevékenységének eredményeitől függ életszínvonalának alakulása. Sok változásra lesz szükség a bérrendszerben is. Teljes mértékben érvényesülnie kell a szakképzettségnek és a tudásnak, úgyszintén a felelősségtudatnak, mind a munkásoknál, mind a műszaki és gazdasági dolgozóknál. Az ú| irányítási rendszer fő lényege: az anyagi érdekeltség teljes mértékű érvényesítése a termelés eredményeiben, hogy mindenki olyan |utalmat kapjon, ami megfelel a társadalom érdekében végzett munkája mennyiségének és minőségének. Ennek az alapelvnek érvényesítése nélkül az irányítás új rendszere nem teljesíthetné küldetését. A második alapelv, amit hangsúlyozni szeretnék, a következő: az új irányítási rendszer arra számít, hogy a dolgozók, a kollektívák, főképpen pedig az üzemek vezetősége fokozottabb kezdeményezéssel keresik majd a jobb minőségű és olcsóbb termelés lehetőségeit, s biztosítják termékeik kelendőségét a hazai és külföldi piacon. Amennyiben erre képtelenek lesznek, az természetesen hatással lesz az illető üzem és minden egyes dolgozója jövedelmére. Ilyen körülmények között mutatkozik meg majd azoknak az embereknek a szakképzettsége is, akik a vállalat jövedelméért felelősek. A piac szükségleteivel összhangban a terv adta lehetőségek keretében szabad utat kap a kezdeményezés. A harmadik dolog, amire ki akarok térni, az árak kérdése. Erről részben már beszéltem pártunk központi bizottságának ülésén. Mint tudják, egyes árakat módoslottunk. Egész árrendszerünket tecintve a módosítások egyáltalán nem roltak döntőek. Ismét hangsúlyozom: izeket a lépéseket az kényszerítette ci, hogy részben hozzájáruljanak a egyasztás összetételének megjavításhoz és a népgazdaság egészséges ejlődésének biztosításához. Amint említettem, a szocialista •endszer építése idején számos intézcedést kellett tennünk, hogy kivédük az embargo kihatásait. Mindez, ralamint számos más ok arra vezetett cennünket, beleértve az árak dotációét is, hogy kiegyenlítsük azokat a (ülönbségeket, amelyek elkerülhetetenül felmerültek az ország fejlődésének a kapitalista rendszerből a szocialista rendszerbe való bonyolult átnenete folyamán. Ma más a helyzet. A gazdaság realizálásának útján haladunk, lehetőséget adunk a termelésnek, hogy a nagykereskedelmi árak alapján dolgozzon, ami egészében megfelel a termékegységre fordított költségnek. A népgazdaság egészséges fejlődéséről beszélve, helyes viszonyt kell kialakítanunk a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árak, valamint a termelési költségek között. Fokozatosan megszüntetjük a dotációt, amelyek sok esetben bizonyos vállalatok gazdaságtalan termelésének terheit az egész társadalomra hárították. Számolni kell azzal, hogy ennek következtében egyes kiskereskedelmi árak Is emelkedhetnek. Másrészt ott, ahol a tényleges termelési költségekhez viszonyítva a fogyasztói árak indokolatlanul magasak, a kiskereskedelmi árakat fokozatosan csökkenteni kell. Nyíltan beszélek erről azért, mert a gyűléseken sok szó elhangzott ezzel kapcsolatban, s nem mindenki szólt ilyen világosan. Hangsúlyozom: nincs más út számunkra, ha egészségesen akarunk gazdálkodni. Ugyanakkor a központi bizottság és a kormány nem engedi és nem engedheti meg, hogy az árak módosítása csökkentse a lelkiismeretesen, becsületesen dolgozó emberek életszínvonalát. Lehetséges, hogy a denivelláció érinteni fogja azokat, akik felelőtlenül dolgoznak, és csak azért akarják fizetésüket felvenni, mert a munkahelyre bejárnak. Egészében azonban az életszínvonalat azzal biztosítjuk, hogy népgazdasági terveinkben a normális bérek növekedésére számítunk, ami évi átlagban magasabb lesz, mint a kiskereskedelmi árak átlagos szintjének fejlődése. A párt központi bizottságán tartott beszédemben említettem, hogy a dolgozók nemcsak fogyasztók, hanem termelők is. Ez azt jelenti: minden dolgozó elsősorban saját üzemében nézhetné meg, ki hogyan veszi ki a részét a munkából, mennyiért termelnek, miért magasak a termelési költségek és mi okozza egyes termékek rossz minőségét, miért tűnnek el a piacról bizonyos, főképpen olcsóbb árucikkek, s törődnie kellene azzal is, hogy a vállalatok, elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek rugalmasabban reagáljanak a lakosság igényeire. Azt akarjuk, hogy a mi piacunk gazdag legyen és a dolgozók megkeresett pénzükért olyan árucikkeket vehessenek, ami tetszik nekik és amire szükségük van. Az új irányítási rendszernek abban az irányban is hatást kell gyakorolnia, hogy a vállalatok gyorsabban reagáljanak a piac szükségleteire. Ezzel egyidejűleg a behozatal állandó fokozásával elejét vesszük az egyes üzemek által helytelenül kihasznált monopolhelyzetnek, és ezeket az üzemeket a termékek minőségének javítására, a választék bővítésére s az árak csökkentésére késztetjük. így kell tekintenünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájára, amely soha nem folytatott és nem folytathat a munkásosztály és a dolgozók túlnyomó többségének érdekeivel ellentétben álló politikát, olyan politikát, amelynek — és ezt aláhúzom — irányvonala részenként megengedné az életszínvonal csökkenését, (Folytatás a 2. oldalon) ^ Szak m e 11 é kIet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát