Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-01 / 39. szám
A jő irányítás äs a dolgozók szorgalmának eredménye Néhány év telt el azóta, amikor egy verőfényes őszi délutánon meglátogattuk az Eperjestől mintegy öt kilométernyi távolságban élő Csiba családot. A Dunatőkési Állami Gazdaság egy eléggé rozzant épületében lakott a nagy család, amelynek hat tagja az állami gazdaságban dolgozott. Ismerkedés közben sokmindenről sző esett. A nyugdíjban levő családfő beszélt arról, hogy a gazdálkodás sokkal eredményesebb, mint néhány évvel azelőtt volt. Keresni is elég jól lehet. De van valami, ami mégsem tetszik. Miért kényszerítik a tanyavilág lakóit a „ha nem Jősz, viszlek“ közmondás gyakorlására. Megérthetnék végül az irányítók, hogy az isten hátamögül nem lehet mindenért zöldség- és más üzletekbe szaladni. — Miért nem kaphatunk mi is földet, mint a szövetkezetben — panaszolták. — Ha lenne hol termelnünk, nem fanyalodnánk a lopásra. A legidősebb fiú, egy napégette-arcú, magas férfi, kerek-perec kijelentette: ha nem adnak földet, búcsút mond a gazdaságnak. Haltman István igazgató jó irányító és szervezőmunkájának köszönhető elsősorban, hogy az első félévben 838 672 korona értékű összeget takarítottak meg az állati tenyésztésben. Azóta nem jártam a gazdaságban. De az elmúlt napokban egy jó hír mégis elvitt Dunatőkésre. Az éter hullámain szárnyalt a hír, hogy kitüntetik az álllami gazdaságot a szocialista munkaversenyben elért féléves eredmények alapján, és megkapják a Földművelésügyi Minisztérium vörös zászlaját. Az állami gazdaság igazgatója egy megnyerő arcú, középkorú férfi, Hajtman István mérnök inkább a tettek, mint a szó embere. Talán ezért szeretik annyira a gazdaság dolgozói, akiket az igazgató is nagyra becsül. A kérdésre, hogy miben látja az elért eredmények titkát, „Az emberek szorgalmában és törekvésében“ — válaszolja határozottan. Túl szerény ez a megjegyzés, de sok benne az igazság. Persze, emellett az Is bizonyára hozzájárul az elért eredményekhez, hogy megértésre talált a dolgozók Jogos kérése. Nem vártak a rendelkezésre és a termelési igazgatóság hallgatólagos belegyezésével földet kaptak a termelésben szorgoskodók. Orvoslásra talált hát Csibáék és mások panasza, a sajátjukból tarthattak már baromfit és sertést, nem kellett zöldséget vásárolniuk. Ki is értette volna meg jobban ennek a szükségességét, mint Hajtman igazgató, aki közülük való és napszámos sorsból küzdötte fel magát az igazgatói székbe. De nemcsak ő, hanem többen is az irányítók közül a Popper-féle nagybirtokon izzadtak hajnaltól napnyugtáig. — A dolgozók szorgalma az elért eredmények titka — ismételte többször Is az Igazgató. Arról egy szót sem szólt, hogy az átgondolt Irányítás, a jő szervezés Is jelentős szerepet játszott a gazdaság fellendítésében. Pedig nem is olyan egyszerű az Irányítás a szétszórt tanyavilágban. De a vezetők fáradhatatlansága és tudása minden akadályt legyőzött. A tudása... és itt álljunk meg egy pillanatra. A 2300 hektáros gazdaságban négy végzett mérnök tevékenykedik. Nyolcán a Mezőgazdasági Intézet hallgatói. Ugyanannyian középfokú végzettséggel töltenek be különböző funkciókat. A gondolkodó szakemberek kis hadserege ez s minden bizonnyal nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaság eredményei általában jók. S talán ez az erőssége a Tőkési Állami Gazdaságnak. Nincsenek kiugró eredmények, de mindenben elérik a jó közepest. S ami a legfontosabb: a jövő kilátásai még kecsegtetőbbek, mert takarmányból már most is jelentős a tartalékalapjuk, évenként nem kevesebb, mint a földterület egynegyede istállótrágyát kap. A még gyorsabb fejlődés előfeltétele a gazdaság specializálása. Szarvasmarhatenyésztés és tojástermelés lesz a fő termelési ág a gazdaságban. Ez természetesen lényeges változásokat Idéz elő a növénytermesztésben is, és a jövőben jelentősen csökkentik a termesztett növényfajták számát. Azt hiszem helyes, ha kissé a számok tükrében is megvizsgáljuk a gazdaság eredményeit, amely már most előfeltételezi, hogy a Tőkési Állami Gazdaság még ebben az évben rentábilis lesz. A Tőkési Állami Gazdaságban a szocialista munkaversenybe 274 dolgozó kapcsolódott be és 456 411 korona értékű kötelezettséget vállaltak terven felül. Vállalásukat magasan túlteljesítették, az érték meghaladja a 900 ezer koronát. A gazdaságban a négy versenyző kollektíva közül már három elnyerte a megtisztelő Szocialista Munkabrigád címet. Az első félévben a húseladás tervét 112 százalékra, a tejeladásét ugyanannyira teljesítették. A tojásét 107 százalékra. A súlygyarapodás a sertéseknél elérte a 49 dekát, a szarvasmarháknál pedig több mint 70 dekás volt az átlagos súlygyarapodás. A növénytermesztésben elért hektárhozamok is mind a járási átlag fölött voltak. Az elért eredmények fő részesei természetesen az ott dolgozó emberek és irányítók. A jók közül néhány legjobbat említünk meg a számok tükrében. A Pavlusz Ádám által irányított nyolctagú szocialista munkabrigád a felsőpatonyi részlegen ért el kiváló eredményt. A vállalt 176 841 liter tej helyett 235159-et fejtek ki, s így tervüket 133 százalékra teljesítették. Címer Albert, a patonyiréti gazdaság tehenésze 10,22 liter fejési átlagot ért el, és tervét 147 százalékra teljesítette. Címer Anna patonyi fejőnő szintén hasonló eredményt ért el. Juhos Imre és kollektívája a szigeti részlegen ért el 0,506 grammos súlygyarapodást. Fördös Nándor a csoltfai részlegen egy anyától 9,23 malacot választott el az első félévben, és a tervét 143 százalékra teljesítette. Szalai Nándor a tőkési részlegen 80 dekás súlygyarapodást ért el a növendékmarháknál. Varga Sándornak, a felsőpatonyi állattenyésztés vezetőjének nagy érdeme van abban, hogy kiválók a hústermelésben, és ebben az évben elérik a tehenenként! 3000 literes fejési átlagot. Sorolhatnám még tovább azoknak a kiváló dolgozóknak a nevét, akik az állattenyésztésben és a növénytermesztésben élenjárók voltak. A Dunatőkési Állami Gazdaságban az ünnepélyes értékelés keretében a jövőről Is tanácskoztak. A tervek szerint minden előfeltétel meg van, hogy fokozzák a termelést. Ez egyben a magasabb kereseti lehetőségek mellett azt is jelenti majd, hogy lehetőség nyílik a dolgozók lakáshelyzetének a megjavítására és különböző kulturális intézmények létesítésére. Tóth Dezső Szántóverseny Közép-Szlovákiában Méhln a rimaszombati járásban tartották meg a közép-szlovákiai kerület III. szántási versenyét. A versenyen nyolc járás 19 legjobb traktorosa vett részt a következő jelszó alatt: „PAX ARVA COLÁT“ — a béke termékenyítse meg a földet. A szántási versenyek az egész világban elterjedtek. 1952-ben tartották az elsőt 21 ország traktorosainak részvételével. Tavaly Norvégiában gyűltek össze a világ traktorosai és jövőre Űj Zélandban mérik össze erejüket. A közép-szlovákiai kerület szántóversenyén az egyes járások magas színvonalat értek el, melyet a résztvevő traktorosok létszáma is bizonyít. A verseny első napján szaktanácsokat adtak a traktorosoknak, a második napon kötelező gyakorlat és verseny volt a lucernaszántásban. A harmadik nap a tarlószántásban mérték össze tudásukat és utána kihirdették az eredményt. Valamennyi résztvevő bebizonyította, hogy mestere gépének, valamennyien kitűnően reprezentálták járásukat, kerületüket. Egyik jobb volt, mint a másik. A szántási verseny vezetőbizottságának nagy fejtörést okozott az értékelés. Senkit sem akart megkárosítani. Végül is a következőkben állapodtak meg: A közép-szlovákiai kerület MI. szántási versenyének első helyezettje Balázs István, a Feledi Állami Gazdaság (rimaszombati járás) traktorosa, jutalmul 1500 koronát és egy kristályból készült vándorserleget kapott a Banská Bystrica-i járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóságtól. A második helyre Bahyl János került, a zólyomi járás Vefká Lúka-i szövetkezetének versenyzője. A szép teljesítményért 1200 koronával jutalmazták s ezenkívül ők ketten részt vehetnek az országos versenyen. A harmadik Uhliar András, a zólyomi járás oCovái szövetkezetéből, a negyedik Hanko Alojz, a bojnicei EFSZ traktorosa és az ötödik Ondrejsik András lett, a Tornai Állami Gazdaságból. Az első öt helyezett pénzjutalomban részesült. A többi résztvevő elismerő oklevelet kapott. A szántási versenyen kívül sor került a traktor tolatási gyorsaságának versenyére pótkocsival. Huszonketten jelentkeztek és kilencnek sikerült bejutnia. Az első Bahyl jános (Vefká Lúka), a második Bodola elvtárs (méhi) és a harmadik Balázs József feledi traktorista lett. Titus Panöík Fáradságos foglalkozás W ÉKE a tőketerebesl járás egyik * legkisebb községe. Lakosai rendkívül szorgalmasak. , A Horthy-rendszer idején ez a falu sárfészek volt. A mindennapi robot mellett (amelyet az uraság földjein végeztek) a nyomor és tüdővész tanyázott itt. A főúttól távoleső falucskában a szegénység mellett vérszegény volt az emberek kultúrája. A királyhelmeci hegyről széttekintő Vándor Vékét csupán tanyának látta a községek sorában. Még a szabadság fénye sem volt képes azonnal szétfoszlatni az elmaradottság sötét fellegeit. Lényeges változás csak a szövetkezet megalakulása után következett be. Azóta már csaknem másfél évtized telt el, s a valaha nyomortanyának titulált falucskából járásunk egyik legszebb, leggazdagabb Vékei körkép községe lett. Erről tanúskodik a járási statisztika is, mely szerint a vékei szövetkezet a járás, második legjobb közös gazdasága. Már magam is hallottam némi jót Példás tisztaság riportom színhelyéről, de az, ami ott fogadott mégis meglepő volt. A házak, udvarok ragyogóan tiszták. Hasonló rend és tisztaság fogadott a szövetkezet udvarán, istállókban is, ahová Tóth István zootechnikus kalauzolt. — Látja, ezek a mi büszkeségeink — mutatott a fényes szőrű üszőkre. — Még tavaly átépítettük és szellőzhetőbbekké tettük az istállók nagy részét. Ezek az istállók különböznek az országos szabványoktól. Az építőket mi azzal fogadtuk: „Ha nem úgy rakjátok a falakat, mint ahogy ml mondjuk, akkor szedjétek a szerszámokatl“ Már két éve likvidálták a fertőző güműkórt és a bangót, annak ellenére, hogy a háztájiban sok volt a kóros tehén ... A tiszta, egészséges istállókban sikerült kinevelniük annyi üszőt, fiatal tehenet, hogy a háztáji gazdaságokban is felszámolhatták a beteg Jószágállományt. Jelenleg a közösben 62 egészséges szarvasmarha jut 100 hektárnyi területre. Ez a szám év végéig még 70-re emelkedik. — Ez nem nagy eredmény — jegyzi meg a közben megérkezett szövetkezeti elnök —, ha az országos, illetve az élenjáró szövetkezetek mutatóját nézzük. Miért jó a vékei szövetkezet? Istállószemle után a szövetkezet irodájában Cető János főkönyvelő Igazított el minden lényeges kérdésben, s adott választ: — Négyszázhatvannégy hektáros szántónk csöppet sem különb, mint a környék szövetkezeteié; a nép szorgalma, igyekezete ám lényegesen jobb. A tagság lelkes, odaadó munkájának köszönhető jó hírnevünk. Az elnök így vélekedett: — Tanulnivágyó nép ez a mienk. Nem szabad gyengeséget mutatni előtte. Azért mentem már 1962-ben a mezőgazdasági üzemek vezetőinek egyéves technikumába, és ezért tette ezt utánam még két tisztségviselő. Itt már nem elegendő azt mondani csupán, hogy a többtermelés rajtuk függ. Tisztában vannak az agrotechnikai követelmények betartásának fontosságával. Szövetkezetük valamennyi tagja rendszeresen olvas. Az Űj Szó 50, a Szabad Földműves 60 példányban jár, az időszaki dolgozók pedig a járási újságot kapják kézbe. Épp olvasottságuknak köszönhető, hogy felismerték az állattenyésztés fontosságát, s annak hasznosságát. Tavaly a 2 millió 688 ezer koronából 1 millió 756 ezer koronát az állattenyésztés hozott. Ez utóbbi 284 ezer koronával több a tervezettnél. A minimumra csökkentették az állatelhullást. A borjaknál mindössze 3, a csirkéknél viszont 1,5 százalék volt az elhullási veszteség. Dicséret illeti Szabó Istvánnét, aki már 700 borjút nevelt föl 1—2 százalékos elhullással. Ide tartozik még: Vékéri nem ismerik a tej hígítását. Kora reggel még úgy tűnt, hogy nyugalmas nap elébe néznek. Nagyezsda Ivanovna Eremina előző este megkérte a szolgálatost, hogy készítsen be a telepre friss szalmát. Nos, az állatokat már meg is etették, s az almozni való még nincs sehol... Az állatgondozók természetesen nyugtalankodtak. A megkésett takarmánybekészítő, látva a brigádvezetö borongás arcát, magyarázkodni kezdett. Bezzeg forró lett a talpa alatt a föld!... Nagyezsda Ivanovna bekukkant a takarmánykeverőbe, ellenőrzi a keveréket, érdeklődik, nem merült-e fel valamilyen probléma, majd abba a helyiségbe siet, ahol hidropóntáoal zöldséget termesztenek. Ezután újból a sertésólakat járja sorba, tanácsol, utasításokat ad a gondozóknak, segít a fiatal munkaerőknek. így klsebb-nagyobb gondok között telnek a napok a Dimitrov Szovhoz szaratovt terület sertéstenyésztő telepén. Minden nap, pontosan négy órakor délután, az egész kollektív a telep klubjában, a vörös sarokban gyülésezík, hogy résztvegyen a zoológiái szakkör munkagyűlésen. Ezt a kört sztntén Nagyezsda Ivanovna vezeti. Tevékenységük elsősorban természetesen a szakmai ismeretek elmélyítésem vallanak szégyent A félévi termelési-pénzügyi tervüket teljesítették, sőt tojásból az évi 150 ezer helyett 160 ezer darabot értékesítettek, már július elején. Árpából 26, búzából 28—30 mázsa a hektárhozam. Az előirányzott 8 mázsa méz helyett 12 mázsát adott be Horosz bácsi, a szövetkezet méhésze. Kapásaik szép termést ígérnek, ami a kapálásnak, szakszerű talajkezelésérte. Idős korunk ellenére is 1000— táridők betartása mellett. Búcsú A szőlőhegy tetején állunk, s boldog elégedettséggel nézünk szét az új ültetvényen, a szövetkezet elnökének terve alapján létesített lugasokon. Aztán kocintottunk, s beszélgetünk — a nemrég épült présházban. Életről, munkáról, múltról, jelenről folyik a szó. Egy éltesebb, dereshajú bácsika megjegyzi: — Bizony, az én időmben (a század első évtizedeiben) nagyon meg kellett dolgozni azért a pár krajcárért, amit az uraság szőlőjében kereshettünk. Azt hiszem, ma senki sem dolgozna, még csak félnapot sem érte. Idős korunk ellenére is 1000— 1200 korona Jön havonta a házhoz, a közös munka révén. Majd a vincellér szól közbe: — Fiataljainkat nem csábítja az ipar. Itt akarnak letelepedni. Községünkből öt fiatal jár mezőgazdasági technikumba s kettő pedig mezőgazdasági mesteriskolába. Alkonyodik. Napunk lejárt, öt órát töltöttem Vékén, amely a fejlődés útján nagyot haladt előre. Teleírtam egy jegyzetfüzetet, csináltam néhány fényképfelvételt, s kaptam néhány fényképet. S ami a legtöbb: utána léptem az életnek. Kertész Pál (Nagykaposj séf szolgálja. A kiadós baráti beszél* getések után nem sietnek haza a kör tágját. Négy fiatal lány telepszik le az otthonos helyiségben és csendesen beszélgetnek. Lassan alkonyodik. — Mit töritek a fejeteket, lányok?, — érdeklődik Nagyezsda Ivanovna. — Az idő... — kacsintanak egy-i másra huncutul a lányok. — Arról beszélgetünk, milyen gyorsan múlik az idő ... Lassan beesteledik. Kigyúlnak az első csillagok. Mindannyian merengő hallgatásba burkolóznak. Kisvártatva újbői Nagyezsda Ivanovna töri meg a csendet. — Bizony, az idő gyorsabban re* pül, mint a madár. Am az ember megelőzheti... Csak akarni kell! Nem ám a többiek nyomában kullogni, ki-kt törjön előre a saját ösvényén ... — Nagyezsda Ivanovna, beszéljen magáról, meséljen az életéről — kéi rik öt a lányok. — Nicsak talán nem ismertek elégi gé — lepődik meg a brigádvezetö. Majd engedve kérésünknek, emléket között kezd kutatni. — Hát, idestova negyed évszázada, hogy dolgozni kezdtem. Éppen olyan fiatal voltam, mint tt. Talán még fiatalabb... A fai siszták elleni harcban három bátyám veszett el, később a férjem is, szei gény anyám ... e súlyos csapások alá-1 ásták egészségét. S ekkor én egyi szerre megértettem: az élet nagy feladatok elé állítja az embert. Am az összes megpróbáltatást el kell viselni, s úgy kell élni, hogy az ember emelt fővel járhasson a világban. Bizony, sokminden változott azóta. A szovhozunkra például alig lehet rái ismernt... Hát igen. Az elmúlt időszakban tízi szeresére nőtt az állatállomány. Nai gyezsda Ivanovna szorgalmas munkája révén kitűnő állattenyésztővé képezte magát, mígnem megbízták a telep vezetésével. Az állattenyésztés fejlesztésében elért eredményeiért nem is olyan régen Vörös Munkai érdemrenddel tüntették ki. Hogy mii lyen munkát végzett a vezetése alatt a telep az elmúlt években, azt nem lehet pár szóval elmondani. Talán elég, ha ennyit mondunk: az utóbbi három évben a brigád tizenkétezer sertést nevelt fel! Természetesen a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalói saikat is maradéktalanul felleshették, így aztán Nagyezsda Ivanovna nyugodt lelkiismerettel indulhatott útnak, es foglalhatta el helyét a kongresszus küldöttei között. Munkatársai türelmetlenül várták a TMP°t, amikor vezetőjük visszaérkezik Moszkvából. Nos, amikor megérkezett örvendezve fogták körül. S bezzeg volt mit tennie, ha az összes kérdési re válaszolni akart. Persze, ne gondoljuk azt, hogy a kérdések pusztán kíváncsiskodásból hangzottak el. De nem ám! Nagyezsda Ivanovna értékes tapasztalatokra is szert tett útja során. Elhatározták tehát, hogy anyakocánként tizenhat malacot választanak el a jövőben át-, lagosan. A hizlalda dolgozói viszont kötelezték magukat, hogy napi ötven dekás súlygyarapodást érnek el, az eddigi harminc helyett. Így aztán a telep a szovhoz magasan rentábilis részlegei közé tartozik majd. Lám. így teljesíti, a brigád a huszonharmadik pártkongresszus által kitűzött céloi kati Sz. K. B, Hírek _ a losonci járásból Jól sikerült a dohány. A nagyzellői szövetkezetben az idén igen bevált a dohány termesztése. Húsz hektáron termesztették ezt a fontos ipari növényt és a tervezett 546 000 korona bevételüket már elérték. A „dohányszezont“ azonban még nem fejezték be, mert még mindig van szednivaló dohányuk. Napirenden a cukorrépa. A Kürti Állami Gazdaságban a napokban fejezték be a 15 hektáron termesztett cukorrépa kiásását és / elszállítását. A gyors és jó minőségű munkában nagy szerepet játszott az a tény, hogy a gazdaság dolgozóit premizálással érdekeltté tették a munka határidőben való elvégzésére. (Agócs Vilmos)
