Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-30 / 30. szám
Pisztrángetetés Ismét halmérgezések járásunkban HORGÁSZ-KÖRÖKBEN szettében- hosszában halmérgezésröl tárgyaltak nemrégiben a komáromi járásban. Vödrös Béla, a horgászegyesület alelnöke pedig egyenesen a rendőrségtől kapott értesítést, hogy víztisztasági ellenőrző készülékével azonnal menjen a bogyai kanális térségébe, mert ott valahol halmérgezés történt, s derítse fel a mérgezés körülményeit. VÖDRÖS elvtárs nem tétovázott. Azonnal a helyszínre sietett. Megállapításai szerint a mérgezés nagyon is látható nyomai a Nagymegyeri Tejüzemhez vezettek. Három helyen vett vízmintát készülékével. Egyet közvetlenül a tejüzem szennyvízkifolyójánál, a többit pedig távolabb. Sajnos, a szennyvíz mindennemű tisztítás nélkül folyik a bogyai kanálisba, onnét pedig a nagykanálisba. A vízmintákat nyomban elküldték a bratislavai kísérleti intézetbe, kivizsgálás végett. A tudományos felülvizsgálás ntán kerül sor a halmérgező tejüzem bírósági feljelentésére. ^ Hogyan is nézett ki a kanális vize közvetlenül a mérgezés után? A vizsgálatokat végző Vödrös elvtárs erre a kérdésemre ilyképpen válaszolt: — A nagymegyeri tejüzem szennyvízkifolyájától egészen a zsemlékesi halastóig a víz felületét kisebb-nagyobb harcsák, csukák borították, a rengeteg fehérhalról nem is beszélve. Röviden: mázsákban egyelőre nehéz felbecsülni. Az anyagi kór nagyon számottevő. NEMCSAK A HORGÁSZOKAT, de minden becsületesen gondolgozó, józan embert elkeserít, illetve feldühít az ilyen cselekedet. Joggal kérdezhetjük: minek is halasítunk, költekezünk? Minek is tartjuk be mi, a horgászegyesület tagjai a halvédelmi rendeleteket, ha az egyes üzemek felelőtlen vezetői akkor engedik horgászvizeinkbe a mérgező folyadékot, amikor nekik jólesik? Vajon meddig tart még ez a vandalizmus, ami a balpusztítást illeti? ... Reméljük, hogy végre sár kerül a tömeges halpusztulás előidézőinek felelősségre vonására’ Eddig könnyen „legénykedtek“ a gyárak, üzemek vezetői, hiszen az üzem, avagy gyár anyagi eszközeiből futotta a pénzbüntetés megfizetésére. Kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ezen az áldátlan állapotokon változtassanak. Épp ideje már, hogy ne a vállalatok, gyárak, üzemek fizessék a pénzbírságot, hanem azok egyes felelőtlen vezetői, akik parancsot adnak a szennyvíz kanálisba, patakba, folyóba engedésére. TELJESEN Oj, korszerű a szóbanforgó tejüzem. Mégsincs szennyvízszűrő berendezése, holott erre rendelet kötelezi az illetékeseket. Magyarázzák meg, miért nem teljesítik ezirányó kötelességeiket? S végül: köszönet a lakszakállasiaknak azon fáradozásukért, amit az oszlásnak induló halak ezreinek, tízezreinek kigereblyézése és elfödelése érdekében kifejtettek! Vajon mit szól mindehhez a Nagymegyeri Tejüzem vezetősége? Reméljük, a válasszal nem marad adós! Holczer L Tanulmányút, tanlságokkal Múltkoriban a Szlovák Nemzeti Tanács Mezőgazdasági Megbízotti Hivatala erdészeti-halászati szakosztályának szer-: vetése révén háromnapos tanulmányúton vettünk részt, Szlovákiában. E tanulmányút lehetőséget nyújtót több halkeltető és viadéknevelő, valamint tenyésztő telep megtekintésére. Aki nyitott szemmel-füllel járt, sok mindent láthatott, hallhatott, lélekvidítót. s bosszantót egyaránt. Örömünk telt a mintaszerűen működő halkeltetők, ivadéknevelőkben, Pov. Bystricán, Dubná Skálán, Demanován. Rendkívül jő természeti lehetőségeiket az illető horgászegyesületek meszszemenően kiaknázzák. Leleményességben, szorgalomban nincs hiány. Például Povááská Bystricán a Holt-Vág medrébe ágyazták a mesterséges tavacskákat, amelyekben kifogástalanul nevelik a pisztrángokat. MIÉRT DRÁGA A PISZTRÄNGHÜS? | A beavatatlan könnyen azt ! hiheti, hogy e halnak a minő' sége diktálja a magas árát. \ Nem ez az igazi oki Egybehangzó vélemény: takarmányozási gondokkal küzdenek. Amíg az előző években a vágóhídi hulladékhúst és egyéb haltakarmányt nagykereskedelmi áron, egy koronáért kapták kilóját, idén már csak kiskereskedelmi áron jutnak takarmányhoz, amely az előbbinek négyszerese. így azután nem csoda, ha 17 korona a pisztránghús kilójának termelési kölsége. Jó lenne, ha a pisztrángtenyésztés fellendítésének útjába ilyen akadályok nem gördülnének. Az illető horgászegyesületek, amelyekhez a haikeltetök, ivadéknevelök és haltenyésztő telepek működtetése tartozik, még eredményesebben fejthetnék ki fáradságot nem ismerő, annál több türelmet és szakértelmet kívánó munkájukat. A HALTENVÉSZTÉS MESTERE Andek Jánnal a Dubná Skala-i haltenyésztő telepen ismerkedtünk meg. A telep díszeinek — a hatvannégy galócának — etetése közben váltottunk pár szót. Néhány köbméternyi kristálytiszta,, átlátszó vízben keringtek körbe-karikába a hatalmas galóca-példányok. — Hány kilót nyomhat a legnagyobb? — kíváncsiskodnak egyesek. — Hány kilót? Ügy huszonöt körül — feleli a kérdezett, majd néhány élő halat vet a farkasétvágyü galócák közé. Egy-két másodperc, s a ficánkoló jászkeszegek eltűnnek a „feneketlen" gyomrú ragadozók szájában. De csak az élők! A döglötthöz oda sem szagolnak, hiába libeg-lebeg a vízfelszínen. A kérdezösködés hulláma csapdossa a mestert. — S az a huszonöt kilós mennyi esztendőt élt meg? — Tizenhetet — vágja rá ján Andek, aki harmincnégy éve dolgozik ezen a haltenyésztő telepen, amelynek alapítója. — Most mi a beosztása? — A telep vezetője vagyok. Lám, a szakma mesterét megbecsüli társadalmunk. Bízik benne. S ő ezzel a bizalommal nem él vissza. Szenvedélyesen szereti a szakmáját. Igazi, vérbeli haltenyésztői Tudását a horgászegyesület, a népgazdaság, s egyben a saját javára gyümölcsözteti. A pisztrángövezetek ivadékutánpótlását jobbára innét fedezik. Sőt, a galóca-ikrát, évente egymilliót külföldre szállítják. Tehát, értékes valutát kapunk érte. A "MEGZABOLÁZOTT PATAK Rengeteg bajt okozott a völgyben lakóknak a Papradnyanka patak, főleg nagyobb esőzéskor, hirtelen hóolvadáskor. Több méter magasan' hömpölygött lefelé, elsöpörve útjából mindent. A kár évente szinte felbecsülhetetlen volt. Ennek a fékevesztetten alázúduló gyakori víztömegnek emelt duzzasztó gátat népi demokratikus rendszerünk, hogy végre ne háborgassa az ittlakókat. A Papradno nevű hegyi falucska közelében. A több évig tartó munkálatokat a Banská Bystrica-i Patakszabályozó Vállalat dolgozói végezték. Nem csupán a több méter magas gát megépítéséről van itt szó. A patak medrét is szabályozni kellett. A falvakat átszelő vízmedrét kikövezték, s gondosan ügyeltek arra, hogy az alázúduló víz esését mérsékeljék. Ám emberi gyarlóság létezik. Sajnosl Az oly sokat szenvedő, árvíz által nyomorgatott falvak lakói nemcsak feledékenyek, de hálátlanok is. A patak vizének sodrását mérséklő kőhányásokat saját portájukra hordják, építőanyagnak. Azzal nem számolva, mily kárt okoznak ezzel a közügynek. A megzabolázott patak csak a falvakon át folyik kikövezett mederben. A falvakon kívüli patakmeder szabályozása esetében egészen új, az előbbinél jobb módszert alkalmaztak. Befásították. Nemcsak a mederoldalt, a hullámteret is. Az így kiképzett zöld sáv mindkét oldalon lefékezi a vízsebességet. Évente ifjítják ezeket a bokrokat, fácskákat. Ha magasab a' vízállás, akkor a víztömeg a talajra nyomja ezeket a sűrűn ültetett fákat, s ilymódon talajrombolás veszélye nélkül vonul le az áradat » • • Helyszűke miatt a tanulmányút további állomásán — az Árvái Tavon — szerzett tapasztalatainkról a 8. számú Vadász és Halász mellékletben számolunk be. N. Kovács István
