Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-23 / 29. szám
Az anyaváltás és anyapótlás természettani feltételei Sokszor tapasztaljuk, hogy a méhcsalád néha anyabölcsőket épít akkor is, ha még fejlődésének csak a kezdetén van. Akkor Is, amikor legjobb a hordás. Adódik úgy is, hogy bölcsőket épít már márciusban, vagy akár szeptemberben, sőt még későbben is. Igen, megtörténhet ez bármikor, ha a régi anyával olyasmi történik, ami a család fenntartásához szükséges fokozódó tevékenységét valahogyan gátolja és előbb-utóbb lehetetlenné teszi. Ez a gátlás lehet betegség, rokkantság vagy kiöregedés. Kétségtelen, hogy ez a mozzanat a méhcsaládnál előfordulhat, ez annak önkényes tevékenysége és a természetben zajlik le. Azt a célt szolgálja, hogy egy véletlen vagy más hiba miatt ne pusztuljon az egész család. Az is igaz, hogy e tevékenység végeredménye néhány anya, ezért fel kell tennünk a kérdést, anyanevelés-e ez is? A válasz könnyű lesz akkor, ha megvizsgáljuk ennek a tevékenységnek a biológiai feltételeit. Legelőször is azt látjuk, hogy a méhcsalád ezen tevékenysége nem a faj szaporítását szolgálja, hanem csupán a család fenntartása miatt történik. Azt is látjuk, hogy e tevékenység igaz, természetszerű, de mindenképpen csak szükségmegoldás, mert a biológiai egység így csak a családot menti meg. A fejfénntartást nem így végzi. Az csak a rajzásban valósulhat meg, annak a természetes feltételei szerint. Csak az az anyanevelés természetes, amely a faj továbbvitelét szolgálja. A méhészek, a méhcsalád ezen tevékenységét szaknyelven csendes anyaváltásnak nevezik. És most ennek a természetszerű anyaváltásnak melyek a természettani feltételei? 1. Az anya jelenléte és a váltást előidéző valamilyen hiányossága. A váltás ebből indul ki. 2. Az anyaváltásban kimagasló, családfenntartási ösztön tudata, vagyis keletkezése, mint a fenntartásra irányuló hajtóerő. 3. Bölcsőkezdetbé rakott pete. 4. Az álca kikelésének első pillanatától való táplálása, a bölcsőkezdetbe adagolt nagyobb mennyiségű pempővel. 5. Az anyaváltás ténye, mely az új anya segítségével a családfenntartási ösztönt ki fogja elégíteni. A természetszerűen lezajlott anyaváltás felboncolásakor még azt is látjuk, hogy a népes család, a bőséges élelem, a fiatal méhek pempőt termelő túlsúlya és az otthon szűk kerete nem feltételek. Mégis, ki kell emelni, hogy főhordásban, tehát nem kora tavasszal vagy késő 2 13 H ősszel, bőséges élelem idején, minél népesebb családban, minél több pempőt termelő fiatal méh, valamint here jelenlétében lezajlott anyaváltásban, az anya minősége jobb lehet és ez a magyarázata annak, hogy néha kiváló minőségű váltottanyákkal is találkozunk. Ezek után most már kimondhatjuk: anyákhoz juthatunk úgy is, ha eljárási módunkban az anyaváltás természettani feltételeit használjuk fel. A gyakorló méhészek tapasztalata is igazolja, hogy a válto.ttanyák általában jók. Tapasztalataim szerint állítom, hogy biológiailag is nagyon értékesek. ☆ Most még beszélnünk kell az anyapótlásról, mert a méhcsalád a természetben ennek segítségével is anyához juthat. Megtörténik, hogy az anya valahogyan elpusztul vagy eltűnik. A méhek ekkor a család gondozásában lévő dolgozófiasításból pótolni tudják az anyát. Nyilvánvaló, hogy a méhek az anyapótlást egészen kivételes esetben és végszükségben alkalmazzák csak, és ezért nem vitás, hogy a biológiai egység ezen munkamozzanata csak természetszerű, alkalmi anyapótlás, de egyáltalában nem természetes munkamozzanat és nem lehet anyanevelés. Az anyák azokból a dolgozópetékből, illetve álcákból fejlődnek, melyek az anya elpusztulása vagy eltűnése idején vannak a kaptárakban. Az anyapótlás hajtóereje pedig az árvaság és a kétségbeesés tudata, azaz a családfenntartás itt is. Az anyák a családot megmentik, de tökéletesen fellendíteni ritkán tudják. Elvétve jobb anyával is találkozhatunk akkor, ha a dolgozóálca kikelésének első pillanatától már nagyobb menynyiségű pempővel volt táplálva és kedvezően alakultak a többi feltételek is. Mégis a bölcsők zöme mindig idősebb dolgozóálcára épül, méghozzá nagyon folyamatosan. A munkássejtek bölcsővé alakítását és magát az anyapótlást az árvaság tudata végzi el. Az álcák kora ismeretlen. A pótlás anyáinak biológiai értéke teljesen bizonytalan. Ezért az anyapőtlást nem helyeselhetjük és sajnálatos, hogy elég sokszor előfordul. Mégis ki kell emelnünk az elárvulás következtében fellépő hajtóerőt, mert ha sok fiatal dolgozóval rendelkező, erős családot anyátlanítunk, ez a hajtóerő számottevő és a méhésznevelési eljárásban eredményesen felhasználható. Ennek a mozzanatnak is meg vannak a természettani feltételei, mert a természetben előfordul. És pedig: 1. Anyátlan család, melynek összes egyedei tudják már, hogy anyátlanok. 2. Az anyapótlásban kimagasló családfenntartási ösztön tudata. 3. Dolgozópeték, esetleg dolgozóálcák a család saját Hasításából és a sejtek mielőbbi átalakítása bölcsőkezdéssé. 4. A pempő mielőbbi nagyobb mennyiségű adagolása a bölcsőkezdésekbe. 5. Az anya kikelése, mely a biológiai egység családfenntartási ösztönét kielégíti és annak a kétségbeesését megszünteti. Nyilvánvaló, hogy ha ezek a feltételek teljesítve nem lennének, akkor az anyapőtlás lehetetlen. Megint csak azt látjuk, hogy a szűk lakás, sok fiatal méh, bőséges élelem és herék nem feltételek, de — hogy az eredmények jobbak legyenek — kívánatosak. 1961-ben a keceli akácosokban voltunk első akácon. Egy kissé korán érkeztünk. A virágzás még alighogy indult, itt-ott lehetett csak fehér fürtöt látni. Mégis, amikor reggel kirepültek a méheink, néhány órával a szokásos tájolás után, különös esetre figyeltem fel. Hasonló volt ahhoz, mint amikor az akácról a gyűjtés megindul, s elkezdenek potyogni a méhek. Most is terítve volt a kaptárak előtt a fű. Csakhogy a lepottyant méhek rendszerint fölrepülnek, vagy igyekeznek bemászni a kaptárba. Most azonban a kaptáraktól eligyekeztek, s ellepték a fűszálakat. Egy-egy fűszálon 5—6 méh is iparkodott felmászni, vagy szárnyrezgéssel próbált felrepülni, de mind lepottyant a földre. Először mézhiányra gondoltam, de mézük volt. Azután arra, hogy a szállításkor rázkódó keret megnyomta a méheket, de ez sem lehetett, mert a keretek szilárdan álltak. Végül mérgezésre gyanakodtam, de az erdőben akácvirágzáskor nem permeteztek. Másnap folytatódott a mászkálás. Néhány méhet megfogtam, potrohát megnyomtam: nagy csepp nektár buggyant ki belőle, s ez rendkívül kellemetlen ízű és büdös volt. Még órák múlva is éreztem rossz ízét a számban. Ekkor már határozottan mér-Végezetül most a következőket tudjuk megállapítani. A biológiai egységű méhcsalád a természetben létező feltételek szerint fgy jut anyához: a) rajzáskor — faj tovább vitele miatt — természetes anyaneveléssel, b) az anya hibája esetén — családfenntartás miatt — szükséges anyaváltással, c) az anya elpusztulása esetén — szintén családfenntartás miatt — ugyancsak szükséges anyapótlással. A méhcsalád a természetben másképpen anyához jutni, vagy anyát nevelni nem tud. gezésre gyanakodtam. Mivel az erdőben gyanús virágot nem találtam, nem tudtuk sem én, sem társaim megmagyarázni a dolgot. A következő nap az akácvirág nektárképződése megindulhatott, mert egyszerre eltűntek a mászkáló méhek, üogy hová, ezt sajnos nem tudom. A rákövetkező évben újból csak meglátogattuk a keceli erdőt, mivel korábban kezdett nyílni az elűző évi sükösdinél. Most majdnem későn érkeztünk — már fehér volt az erdő. Rendellenességet nem tapasztaltunk. Néhány nap múlva felkeresett egy méhésztárs. Elmondta, hogy ők még csak ma jöttek ide. Nem érkeztek kissé későn? — kérdeztem. Nem, válaszolta, ők már régóta idejárnak, és mindig így osztják be az időt. Elbeszélte, hogy kb. 2 km-re az erdő szélén vannak, ahol nagyon sok a bürök, s ha korán jönnek, amikor még az akác nem nyílik, a méhek a virágzó bürköt lepik. Az megmérgezi őket. Nem tudnak repülni, csak mászkálnak a földön. Ekkor világosodott fel bennem a két évvel ezelőtti dolog. Elmondtam neki az akkori esetünket. Azt a következtetést vontuk le, hogy mivel az akác még nem virágzott, a méhek felkutatták a virágzó bürköt, s az ártott nekik. Hábi Gábor ft Szirmai István 'Ak Pároztatókaptárak Király fán A méhnek ártalmas bürökvirág