Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
Nutriák betegségei A nutria tenyésztése hazánkban olyan mértékben terjedt el, hogy számolni kell a nutriatenyésztések rendszeres állategészségügyi ellátásával. Ez az értékes prémet szolgáltató állatfaj a hazai tenyésztők előtt még nem eléggé ismeretes, ezért — főleg a tenyésztés kezdeti időszakában — az állat biológiai követelményeinek meg nem felelő tartás okozta betegségek különböző állategészségügyi beavatkozást igényelnek. Az állatok meglehetősen nagy értéke miatt a tulajdonosok több esetben kérik a beteg vagy elpusztult nutriák megvizsgálását, hogy tenyészetük további károsodását a legkisebbre csökkentsék. A nutriák betegségeire vonatkozó hazai tapasztalatok még hiányosak, ezért a külföldi közlések alapján kísérelem megismertetni a nutriák gyakrabban előforduló betegségeit, hogy ezzel az állategészségügyi és állattenyésztési gyakorlat számára némi tájékoztatást nyújtsak az előforduló betegségek kórismeretéről és azok gyógyításának lehetőségeiről. A nutria vízi rágcsáló állat. Őshazája Dél-Amerika, ahonnan 1920 után került Európába, és Itt főleg Németországban, Lengyelországban és hazánkban, részben nagy telepeken, részben kis háztáji tenyészetekben kezdték meg tenyésztését. A nutria vadon élve folyók és tavak partjain tanyázik, a ketrecben tartását is csak akkor tűri, ha megfelelő nagyságú medencében víz áll rendelkezésére. Kizárólag növényevő, táplálékigénye hasonló a nyúléhoz: zöldnövények, széna, szemestakarmányok és ezek daratermékei, továbbá gumósnövények (répa, burgonya stb.j. Rendkívül kis igényű állat, és emiatt a tartásból és takarmányozásból eredő betegségek csak ott és akkor szoktak mutatkozni, ahol az állatok takarmányozásában és tartásában egészen súlyos hibák vannak. PARATÍFUSZ A nutriatenyészetekben a leggyakrabban előforduló fertőző betegség a paratífusz. A fiatal (2—6 hónapos) állatokon a betegség heveny alakban zajlik le. A betegek szomorúak, étvágytalanok. szőrük borzolt, néha hasmenés is jelentkezik. Az 1—2 napig tartó betegséget gyakran követi elhullás. Az idősebb állatok között a klinikai tünetek enyhébbek és az elhullás is kisebb. A betegséget átvészelt és látszólag meggyógyult állatok baktériumürítők maradhatnak és ez a tény további fertőzési forrást jelent. A betegség gyógykezelése nagy hatósugarú antibiotikumok szájon át történő adagolásával kísérelhető meg. A szájon át rendelt gyógyszereket nyelőcsőszondán át lehet a gyomorba juttatni, járvány esetén szóba jöhet a fertőzésnek kitett állomány megelőző oltása elölt vakcinával, ez kb. 3 hónapra terjedő védettséget ad. BÉLGYULLADÁS A nutriák eléggé gyakori emésztőszervi megbetegedése az Escherichia coli okozta bélgyulladás. Ez a betegség takarmányozási zavarok esetén (penészes, romlott takarmány etetésekor) szokott előfordulni. A betegeken bágyadtságot, étvágytalanságot és hasmenést lehet megfigyelni. A boncolás során elég gyakran vagy nincs elváltozás, vagy csak enyhe bélhurutot lehet találni. Szájon át adott antibiotikumokkal, A- vitaminnal, továbbá az étrend megváltoztatásával a betegség gyógyítható, illetve megelőzhető. A nutriák parazitás betegségei közül a legjelentősebb a coccidiumok okozta bélgyulladás és a trichostrongylusok okozta gyomor- és bélgyulladás. A parazitás fertőzés főleg a fiatal állatokra jelent veszélyt. Ezekben nemcsak önálló megbetegedést okozhat, hanem az állatokat baktériumos eredetű betegségekre is hajlamosítja. A coccidiosis gyógykezelésére a takarmányhoz kevert szulfonamidok használhatók. A német és lengyel nutriatényésztők a sárgarépa többhetes etetésével küzdenek a parazitás bántalmak ellen. A parazitás fertőződés elleni küzdelem leghatásosabb eszköze a higiénés tartás. EGYEBEK A statisztikai adatok szerint a nutriák betegségei közt elég gyakoriak a szervek nem fertőzéses megbetegedései. Ilyenek az emésztőszervek meteorismusa, a belek lefűződése, a bélcsavarodás, a hüvely és méhelőesés, a méhcsavarodás, továbbá a verekedés és harapás okozta sebzések. Télen gyakori lehet a különböző fagyásos sérülés, főleg a farok lefagyása. A megfagyott testrész elüszkösödése csonkítással megelőzhető. A nutriák gyógykezelése a kezelő állatorvosra nem veszélytelen beavatkozás. A farkánál megfogott állat, ha az élénkebb vérmérsékletű, támad és harap. Huzamosabb kezelésre, mint pl. sebellátásra vagy nyelőcsőszonda levezetésére legalább két ember segítését vesszük igénybe. A tenyésztők az állatok meddősége esetében nagyon gyakran kérnek tanácsot. A nutria ivarérettségét 6 hónapos korban ért el. Vemhességi ideje 130 nap. Egy ellés alkalmával 4—10 utódot szül és kicsinyeit : 6 hétig szoptatja. A jó tenyészállat az ellés után 1 hónapon belül újra fogamzik. Az előre- I haladott vemhességet a háton helyezkedő emlők megduzzadá- 1 sából kellő gyakorlattal meg I lehet állapítani. Meddőség esetén gondolni kell a nemi szer- j Európaszerte, de más földrészeken, így Amerikában is sokan kedvelik a gyöngyös húsát. E szárnyas Franciaországban is eléggé elterjedi s egyre többen foglalkoznak nagyobb mértékben a gyöngytyúk tenyésztésével és hizlalásával. Egy ilyen vállalkozásról olvashattunk a „Cocoricos" c. baromfi-szaklapban. M. R. Galliano telepe Touraine-ban működik néhány esztendeje, 1961-ben kezdett rendszeres árútermeléshez. Ekkor hetenként 1808 gyöngyöst értékesített. A kezdeti keltetést eredmények jól alakultak, a berakott tojások 75,3 ®/»-a kikelt, a napos csibék e gészségesek voltak, a tojások közül csupán 8—10 %-ék volt a meg nem termékenyültek aránya. A következő évben már heti 9000 állatot vihetett a piacra, ami — figyelembevéve, hogy a gyöngy tyúk keltetése a házityúkénál hosszabb időt igényel — már jelentős eredmény. A kelési arányi is sikerült javítani, ekkor elérte a 80.4 százalékot, a tojásokból pedig csak 6.B százalék nem fiasodott. A keltetéshez „Bekoto“ védjegyű gépet és ehhez sorozatban gyártott speciális bújtatót alkalmaz telepén. A gyöngyös nem tojik sokat. Galliant tojóinak évi tojáshazam átlaga 81. A törzsállományt jó küllemű, összeszedett állatokból alakította ki. Közlése szerint egyik naposcsibe vásárlója a múlt évben zárt tartásban 25 000 gyöngyöst hizlalt 1000—1200 as csoportokban. 13 hetes korukban 1,350 gramm élősúlyt ért el átlagosan, 1:3,4 takarmányértékesítési aránnyal. Az általa szállított hús 95 százalékban extra minőségű, 5 százalékban pedig elsőosztályú volt. Ez évben — mondotta Galliano — egy 200 000-es keltető építéséhez kezdtünk hozzá. Ha készen lesz, 45 000 naposcsibét szállítunk minden héten. A csibék öt hetes korig szabadon mozoghatnak. Huszonnégy hetes korukban selejtezünk, majd 1 kakashoz 5 tojót párosítunk. A szülőpárok télen is a szabadban tartózkodnak, természetesen a tojóidényben a tojóházat csak a tojás után, 14 órakor hagyják el. Arra a kérdésre, hogy milyen jövőre számíthat a gyöngyös, a francia tenyésztő a következőket válaszolta: A következő években erősen fellendülhet a gyöngyös tenyésztés, ha: 1. a keltetést specializált állomások végzik el, amelyek tojóüzemmel állnak kapcsolatban és nem kistenyésztőknél szétszórt állományokból összeszedett tojásokkal dolgoznak. Ez sora egészségügyi, sem tenyésztési szempontból nem jó. 2. a gyöngyös hizlalók nem követik a broiler hizlalókat, s ha a minőség érdekében 11— 12 hét előtt nem értékesítenek. Egyébként a Közös Piac országai közül csak a franciák és az olaszuk foglalkoznak a gyöngyössel nagyobb mértékben. (Cocoricos) A nutriák életeleme a víz, mely egészségvédelmi okokból legyen feltétlenül átfolyó (Kucsera Sz, felv.) /ek gyulladására. A nutriák idő meghosszabbodik. Leghelyevari ciklusában nagy egyedi sebb a nőstényeket a vemhesís évszaki eltéréseket lehet ség megállapításáig a bakkal Hegfigyelni. Tavasszal az ivari együtt tartani. :iklus rövidebb (5—20 napon- Dr. Serényi Tibor, cént ismétlődik), ősszel ez az körállatorvos (Zselíz) Egy francia gyöngyöstenyésztő munkájáról
