Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
IMPULSA juhfejőberendezés A juhtenyésztés átmeneti visszafejlődésének egyik oka az volt, hogy nagyüzemi feltételek között, a munkaerőhiány következtében nem volt mód a juhok fejésére. Ez természetesen kihatással volt a tenyésztés gazdaságosságának szintjére, s mivel a tiszta bevétel egyik irányítója volt a gazdasági tévékenységnek — ami jelenleg még fokozottabb mértékben érvé-> nyes — így a juhtenyésztés háttérbe szorult. Igaz nem ez volt az egyedüli ok, mert a fejlődés megtorpanásában például a gyapjú felvásárlási ára is közrejátszott, a nemkívánatos helyzet kialakulásában azonban a tej hiányos értékesítésének igen jelentős szerep jutottí A kistenyészetekben a visszaesést az egyes községekben működő helyi szervek rosszakarata vagy megnemértése okozta, főleg a másképpen nem értékesíthető legelők kiutalásával kapcsolatban. A kistenyészetek ilyent irányú sérelmeire ma már valóban csak kivételes esetekben mutathatunk rá, ezért a kérdést most nem is boncolgatjuk. Ellenben felhívjuk a figyelmet a nagyüzemek egyik alapvető lehetőségére a juhtej megmentésével összefüggésben. Moszkvában módunkban állt a Jelenlegi Mezőgazdasági Gépék és Munkaeszközök Nemzetközi Kiállításán megtekinteni a Német Demokratikus Köztársaság kerekeken gördülő, ügyes megoldású IMPULSA juhfejőgépét, amelyet a VEB Alfa üzem gyárt Elsterwerdában. A juhfejőberendezés segítségével egy munkaerő óránként 100 juhot fejhet meg. A juhok két feljárón jutnak a fejöállásra. A kocsi bal és jobb oldalán kétszer 12 juh, tehát összesen a dobogón 24 juh fejhető egyidőben. A központi pulzátor ütem-i száma percenként 180. A pulzátor kétütemű és villanyáram meghajtású légszivattyúval működik. A villanyhálózattól távoleső helyeken, például a legelőn a juhfejő berendezés áram-1 fejlesztő agregátummal hozható működésbe. A kifejt juhtej a műanyagból készült átlátszó vezetéken keresztül jut a gyűjtőtaetályba. A fejés befejezése után az egész szerkezeten és csővezetéken fertőtlenítő anyagot tartalmazó vizet kell átvezetni az egyes géprészek szétszerelése nélkül, tehát a gép bizonyos értelemben önműködően végzi el a tisztítást. Egyébként a fejőkelyhek és kívül a csészék alakja és nagysága teszi lehetővé, hogy a juhok gépi fejősét kifogástalanul lehet elvégezni. A csehszlovákiai gyártmányú juhfejőgépen kívül — amelyről legutóbbi kisállattenyésztési szakmellékletünkben már számot adtunk — az Elfa gyártotta IMPULS juhfejőgép is lehetővé teszi a juhtenyésztés nagyüzemi fejlesztését, összhangban a jövedelmezőség elvének betartásával. Kucsera Szilárd Az IMPULSA juhfejőberendezés 24 fejőálláshoz két feljárat vezet. (A szerző felvételei) Ä Indák tolltermelése A ludak, vagy általában a víziszárnyasok tolltermeléséről keveset olvashatunk, mind a szakkönyvekben, mind a szaklapokban. Jelentősége pedig nagy, meri minden családban az ágyneműket a jó, puha tollai töltik meg. Tudtommal jelenleg még semmiféle műanyagból nem állítható elő a toll, ez a rugalmas, puha, hőszigetelő anyag. A toll a háztáji lúdtartás költségeit jórészben fedezi. Viziszárnyasaink tolla közül a lúdtoll az értékesebb. A kacsatoll nehezebb és idővel csomósodik, így ezt inkább az iparban használják fel. Legkeresettebb a pehelytoll, amely közvetlenül a lúd testét takarja. A pehelytoll felett elhelyezkedő fedőtoll szára merev és keményebb a zászló. A teljesen kemény szárny- és farktollakat az ún. evezőket, az ipar használja fel. MIKOR TÉPJÜNK? Vajon mikor és hogyan hajtsuk végre a ludak tépését vagy —ahogy sokhelyen mondják — „kopasztását" avagy „menesztését"? A tépésre mindig akkor kerüljön sor, amikor ludainkon megérett a toll, mert ezt úgyis elhullatnák. Ha a kitépett toll csévéje (töve) sárga színű, úgy a toll érett, meg kell kezdeni a tépést. Semmi szin alatt ne tépjük meg ludainkat, ha a kitépett, tüszőbe ágyazott toll esévéje véres. Az ilyen toll hamar megbomlik, ami a jó tollat is elronthatja. Idei nevelésű lódjainkat kb. 10—12 hetes korukban kell először tépni. Természetesen a tollazat beérésének időpontját több körülmény befolyásolhatja. Edzett, vizen nevelkedett ludaink tolla jobb minőségű és hamarabb érik be. Az első tépés után kb. 8 hét múlva újra megtéphetjük idei ludainkat, sőt vannak vidékek, ahol a második tépés ntán kb. 7 hétre harmadszor is megtépik ludaikat. Hizlalásra szánt ludainkat esak kétszer tépjük meg, nehogy a harmadik tépés miatt sokáig elhúzódjon azok tartása. Törzsállományban levő ludaink tépését úgy irányítsuk, hogy a harmadik tépés után ezek október végére újra teljesen kitollaskodjanak. Lúdállományunkat tépés előtt hajtsuk vizre, s ba ez nem lenne lehetséges, úgy nagyobb edényekben tegyünk nekik vizet, hogy szép tisztára mossák „ruhájukat". Természetesen ez alkalomra óljaikat lássuk el tiszta száraz alommal. Fűrészpor, száraz homok, pelyva egész évben jó alomnak, de most tépés előtt ezt ne tegyük ludaink alá. Ládáink tolla szebb lesz és a tépést is könnyebben végezzük, ha ezt megelőzően néhány hétig eleségükbe kis menynyiségben olajos magvakat keverünk. Nagyobb lúdállomány esetén az EFSZ-ben és az ÄG- ban megfelelő ügyes tépőasszonyokról kell gondoskodni. Egy ügyes, gyakorlott tépőasszony 35—45 ludat is megtép egy nap alatt. A ludak tolltépését lehetőleg száraz, meleg időben végezzük. HOGYAN TÉPJÜNK? A megfogott lúd lábait és szárnytollait összefogjuk s a ludat hátára fektetjük. Fejét lábaink közé fogjuk. Az így „nyugalmi állapotban" lévő lúd mell- és hasrészéről tépünk majd. A fedőtoliakat tépjük ki és egy külön edénybe (zsákba) rakjuk. A hátrész fedőtollainak kitépése után a legértékesebb pehelytollak tépésére kerül sor. A pehelytollat is külön edénybe gyűjtsük. A tollat mindig a növés irányába hűzzuk-tépjük ki. A ludak nyakát, mellét, hasát, oldalát és hátsórészét tépjük meg. De semmi szin alatt ne tépjük meg ludaink begyét és a szárnyak alatt a szárnytartő tollakat, mert ezek kitépésével lndjaink szárnya lógni fog. Ez az állapot ludainkra káros, fájdalmas és az új toll képződését is hátráltatja. Egészséges jól fejlett három lúd után évente 1—1,3 kg tolihozamra számíthatunk. Megtépett Indáinkat kíméljük s 2—3 hétig ne engedjük őket a vízre, ne hajtsuk az erős tűző napra. Hideg, szeles időben zárjuk őket az ólba. De tán mindennél fontosabb a jobb, bőségesebb takarmányozásuk. Növeljük a szemes takarmányok etetését és ha módunkban áll, olajosmagvakat is etessünk. JÖTANÁCSOK Sajnos a legnagyobb elővlgyázat mellett is a tömés ideje alatt mind a ludak, mind pedig a kacsák tolla bepiszkolódik, átnedvesedik. Így ezek tollának értéke lényegesen csökken. A bízott állapotban levágott libát vagy kacsát mindig szárazon tépjük meg. Forrázáskor a levágott állat tolla összezsugorodik, csomósodik. A nedves tollat tiszta ruhán vagy papíron teregessük szét a szellős padláson és többszöri forgatás közben mielőbb szárítsuk meg. A jó fedőtollat, pehelytollat is jó levegős, szellős zsákban kell tartanunk, hogy az jól kiszáradjon, megérjen. Száradás alatt naponta többször is rázzuk fel a zsákokban lévő tollat, hogy a levegő minél jobban át tudja járni. Lúd- és kacsatartással nemcsak sok ízletes „falatot" kapunk, hanem azok tolla vánkosainkat, dunnáinkat megtölti. Vagy ha már ez megtörtént, úgy az eladott toll árából bevételünket fokozhatjuk. Péterfalvi László, Nyitra
