Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-31 / 52. szám
A SZOVJETUNIÓBAN Immár néhány éve vizsgálhatják a tavaszt növények télt vetésének lehetőségeit — írja a Tyehnytka mologyozst. Hiszen az Oszt veiét sek ts a földben telelnek, amiért ellenállóképesebbek, sőt általában jobb terméssel ts kecsegtetnek a tavat szlaknál. De vtgyázatl Az Oszt vetést semmi szín alatt sem alkalmazhatjuk minden egyes mezőgazdát sági kultúránál — és távolról sem mindenütt — éppt úgy, mint a téli vetést sem. Mindenekelőtt a legnagyobb akadállyal kell szót molnunk: a fagyott talajjal. A szovjet feltalálók azonban azzal Is megbirkóztak. A marógép elvei alapján tökéletesített vetőgépük tetszés szerinti mélységben és 8—10 mm-es szélességben barázdákat mar a talajba, egyúttal pedig földdel szórja be az elvetett magvakat. Az új típusú vetőgép legyűrt a 20—30 cm magas hótakaró okozta akadályt, csupán ennél vastagabb hóréteget kell először az útjából eltakarítani. Az eddigi tapasztalatok alapján hatékony segítséget nyújt a téli vetés a mezőgazdáknak a szárazság leküzdésében. A vetés ugyanis rendkívül gyorsan fejlődik, felhasználja a talaj teljes téli és tavaszt nedvességét. A növényzet szinte burjánzik, betakarja a földet, megóvja a száradástól és repedézéstől. Ugyancsak gyors fejlődésnek indul a gyökérzet. Amíg kiszárad a felső talajréteg, a gyökereknek még mindig elegendő idő Jut arra, hogy lejussanak a mélyebb rétegekbe, amelyekben még akad nedvesség. Ugyancsak Jól bevált a módszer a gyomnövények • elleni küzdelemben, mert a télen ültetett kultúrák magúk nyomják el a gyomot, úgyszólván föléjük kerekednek. A téli vetés továbbá megváltoztatja a mezőgazdaság idényjellegét, eltolódnák as agrotechnikát határidők és a télt holt idény gazdaságosabb kihasználásával klegyelítödlk a mezőgazdasági munkálatok torlódása. Hiszen a tavaszt vetésnél ki kell várni a talaj megmunkálhatűsügának Időpontját. A magvak ezalatt a raktárakban tespednek és rengeteg Idő megy veszendőbe, ha történetesen Idő előtt meleg és nedves napok állnak be átmenetileg. Végül pedig nem szabad lebecsülnünk a téli vetés nyújtotta előnyt sem, amely a haszonnövényeket megóvja a kártevőktől és betegségektől. Köztudomású, hogy a kártevők elhatalmasodását nem egyszer a korai fejlődésre kell visszavezetni. De a télen elvetett cukorrépa levelei például már nem zsengék, kevésbé élvezhetők és ízletesek a kártevők számára, amikor azok felütik fejüket. A lent és a mustárt sem kezdi kt egykönnyen a földi bolha, stb. Az új eljárásban semmt „ördöngösség" sem rejlik. Bizonyos értelemben véve nem egyéb, mini visszatérés az ősi állapotokhoz. Hiszen a magot vetés céljából az ember vette kt a földből és ezzel megszakította az őst folyamatot. A magvak eredetileg a földben teleltek, nem pedig a raktárakbanI A téli vetést ma már nemcsak kísérleti áJUomáso? kon, hanem a Szovjetunió mezőgazdasági üzemeiben ts alkalmazzák kecsegtető távlatokkal, ahol megvannak arra a kellő adottságok. (Feljegyezte!- K. Ej Ä észak-afrikai országok mezőgazdasága 1^1 AROKKO mezőgazdasági potens ■ ■ ciálja nagy, az ország kihasználatlan termőterülettel rendelkezik, talaja kedvező, az öntözésbe újabb 800 000 hektár területet lehetne bevonni. Az észak-afrikai országok küzül Marokkó az, ahoi a volt gyarmati birtokokon leginkább elterjedtek a modern mezőgazdasági módszerek. Ezek azonban az ország termőterületének csak kis hányadát alkotják. A mezőgazdasági kivitel elsősorban Franciaország felé irányul. Minthogy 13 millió főnyi lakosság jelentékeny hányada segélyből él ás mind falun, mind városon nagy a teljes és a részleges munkanélküliség, sok függ attól is, hogy a jelenleg javarészt önellátásra termelő mezőgazdaság milyen ütemben tud áttérni a korszerű mezőgazdasági árutermelésre. IFA) Tanácsadó szolgálat Franciaországban Az állam 1959 óta támogatja a mezőgazdasági tanácsadó szolgálat fejlődését. Ekkor alakították ki az állami tanácsadó irodák hálózatát. Ezek az irodák elsősorban arra törekszenek, hogy minél több termelőt szervezzenek be az ún. tanácsadókörökbe. A tanácsadókörök szakértőt alkalmaznak, aki minden egyes üzem problémáival egyedileg foglalkozik. A költségeket felerészben az állam, felerészben a tagok fedezik, akik 1 ha mezőgazdasági terület után 0,50 fr. hozzájárulást fizetnek. Jelenleg mintegy 1500 tanácsadókör működik. Ahol még nem alakult Ilyen tanácsadókör, ott az állami tanácsadó irodák látják el ezt a szerepet. A tanácsadókörök kísérletező csoportokat alakítanak. Ezek 15—20 üzemet egyesítenek, amelyek a helyi viszonyok között felmerülő termelési problémák gyakorlati kikísérletezésével foglalkoznak. A tanácsadó szolgálat továbbfejlesztésénél az a fő célkitűzés, hogy lehetőleg minél több termelőt szervezzenek be a tanácsadókörökbe. A termelés fejlődésével kapcsolatos kérdéseket ugyanis elsősorban az üzemen belül kell megoldani, az ú] módszerek csak akkor növelik a termelést, ha az üzemek széleskörben és szakszerűen alkalmazzák azokat. (—m) Növekszik a takarmányok világpiaci ára A világ mezőgazdaságában a takarmányszükséglet évről évre növekszik, t a termelést nem lehet a költségek növelése nélkül fokozni. 1957-től 1906-tg — Kína nélkül — a világ takarmánytermelése évenként 1,5 százalékkal növekedett. A gabonafélék állati takarmányként való felhasználása viszont évenként 4,7 százalékkal emelkedett. A búzának takarmányként való felhasználása azonban a lakosság számának növekedése folytán ma már nem engedhető meg. A takarmányárak évek őta emelkednek. Például 1960/1961-ben az amerikai kukorica tonnája Angliában 53,8 dollár volt, 1964/1965-ben pedig már 62,2 dollár. Ezenkívül a készletek Is visszaestek. Ismeretes, hogy a szójababnak Igen hagy jelentősége van különösen olajpogácsa formájában. A felhasználás az utóbbi években évi 9 százalékkal nö. A nyugatnémet mezőgazdaságban évről évre 15 százalékkal több szőjapogácsát használnak fel. Előreláthatóan csupán a nyugat-európai szójaigóny figyelembevételével öt év alatt 5.7 millió tonna olajpogácsatöbbletre van szükség, aminek kitermelése mintegy 5 millió hektárt vesz igénybe. Az USA szőjatermelése egy év alatt 20 százalékkal emelkedett, mégis csökkentek a készletek, ami igen feszült piaci helyzetet Jósol, miután ez évben legfeljebb 6 százalékkal bővül a termelés. A halllsztárak az előző évben voltak a legmagasabbak. A termelés erősen fokozódott, különösen Peruban. A készletek növekedtek, mert Inkább növényi fehérjék lránt mutatkozott érdeklődés. Peruban hosszabb halászati tilalmat vezettek be, de a készletek ennek ellenére minden keresletet ki tudnak elégíteni. Az áralakulást a jelenlegi halászati idény eredményei határozzák majd meg. (MDLG) Ahol az öntözővíz arannyal felér Indiában a mezőgazdasági terület 80 százalékán a termés az időben érkező és elegendő csapadéktól válik függővé. Az országos csapadékátlag évenként 1270 mm, a szélső értékek; az északnyugati sivatagokban 130 mm, Asamban 2500 mm. A csapadék szempontjából döntő szerepe van a délnyugati monszumnak, amely júniustól szeptemberig az Arab-tengertől hoz csapadékot. A monszum-hatás Dél- Indiától Bombay-ig bőséges esőzést okoz, amely az ország északnyugati részén fekvő sivatagok felé lassan csökken. A monszum-időszakra jut India évi csapadékának 3/s-e, 13 százaléka a monszum-követő októbernovemberre. 10 százaléka pedig március-májusra. Az északkeleti monszum decembertől februárig tart, s egyes országrészeken jelentős csapadékmennyiséget hoz, de országosan csupán a csapadékszükséglet 2 százalékát. India nagy részén öntözés nélkül alig terem a föld. 1950—1951-ben 20,8 millió hektárt, 1960—1981-ben 24 millió hektárt öntöztek, az emelkedés 8.7 százalékos. A harmadik ötéves terv folyamán (1966-ig) körülbelül ‘4 millió hektárral növekedett az öntözött terület. Az 1988—1971-es évek közti időszakban az öntözött terület a tervek szerint 35 millió hektárrúl 45 millióra emelkedik. India folyóvizei eléggé jelentős öntözési kapacitást képviselnek. Például I960—1961-ben a felhasználható kapacitásnak 27 százalékát, s 1966-ben már 36 százalékát hasznosították. Az öntözővíz 30 százalékát kutak szolgáltatják. 1951-ben 2500 csőkutat létesítettek s 1961-re számuk már háromszorosára növekedett. Indiában az öntözés egyötödét mesterségesen létesített tavakból végzik. (FAW) ETIÓPIA mezőgazdaságát a ki nem használt állattenyésztési lehetőségek jellemzik. A mezőgazdasági termelés fejlődésének üteme kevéssel múlja felül a népesség számának emelkedését A mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére az Egyesült Államok segítségével sokatígérő kezdeményezések történtek. A mezőgazdasági fejlesztés legfőbb akadálya a végrehajtatlan földreform: a gazdálkodás országszerte kisbériét! rendszerben folyik, ahol a termelési költségeket a földbirtokos viseli, de ugyanakkor őt illeti a kisbérlő által termelt termény túlnyomó része. SZUDÁN mezőgazdaságának legnagyobb kihasználatlan tartaléka szintén az állattenyésztés. Az ország jelentős öntözési program lebonyolításához fogott hozzá. A mező-A lengyel mezőgazdaság 1966-1970 közt A sok termelési cél között az ötéves tervben kiemelkedő jelentősége van a gabonatermesztés növelésének. A terv merész célkitűzése az 1961— 1965. évi 17,3 mázsa/ha átlagos gabonahozam, 20—21 mázsára való növelése 1970-ig. A terv megvalósítása érdekében erősen növelik a műtrágyázást, elterjesztik a növényvédelmet, szélesítik a vetésterületet, a meliorációt, javítják az agrotechnikát stb. A hozamok átlagos emelésének célkitűzését reálisnak kell minősíteni. Legnehezebb a gabonafélék árutermelésének növelése, ami tengelye az új ötéves tervnek. 1965-ben a gabonatermékek 21,4 százalékát sikerült felvásárolni, 1970-ben pedig a termés 35,5—37,4 százaléka kerül állami felvásárlásra. A termelési terv másik fő feladata az állattenyésztés összetételének fokozatos megváltoztatása, a szarvasmarhatenyésztés gyorsabb fejlesztése és a tejhozam növelése. A szarvasmarhaállományt az 1965. évi 9,9 millióról 1970-ig 11,4—11,8 millióra kell növelni. Évente tehát 400 ezer szarvasmarhát kell felnevelni. A sertésállományt stabilizálják. Mind a szarvasmarhaállomány növelése, mind a sertésállomány stabilizálása összefügg a takarmánytermelés fokozásával és az Import-takarmányok fokozatos leépítésével. (NDW) gazdasági lehetőségek kihasználása — elsősorban az állattenyésztés fejlesztése — késedelmet szenved a mezőgazdasági szaktanácsadás és szakoktatás hiánya következtében Is. EGYIPTOM mezőgazdaságát a mezőgazdasági termőterület maximális kihasználása jellemzi. A gazdálkodás modern módszerei még nem honosodtak meg. Az ország gazdasági kilátásai nem sokatígérők: az ipari alap szűk és még csak kiépülőben van, az ország külföldi fizetőeszközt elsősorban a turistaforgalomból és a Szuezi csatorna bevételeiből szerez, de e többletet a rohamosan szaporodó népesség emelkedő szükséglete nemcsak felemészti, hanem meg is haladja. Az ország jelentős összegű külföldi kölcsönt és anyagi támogatást élvez. LÍBIA mezőgazdaságilag nem önellátó: összes területének mindössze 6 százaléka művelhető. Az újonnan felfedezett olajkutak termelése révén bekövetkezett városiasodás, valamint a belföldi fizetési eszközök mennyiségének növekedése kedvezőtlen helyzetbe hozta a javarészt önellátásra termelő parasztságot, az ipari árak emelkedtek, a mezőgazdasági termelői árak nem, az ország ipari és mezőgazdasági lakosságának életszínvonala között eddig is meglevő szakadék elmélyült. A kormány ártámogatást ad a paradicsom-termelőknek, és hasonló intézkedéseket tervez az oliva-olaj, más növényolajok, gabnnaneműek termelőinek és a gyümölcsermelők támogaására. A piac stabilitását is biztosítani kívánják, a terméktöbblet átvételéről az állam gondoskodik. A parasztok hitelkedvezményeket kapnak, javul az egészségügy és a szakosítás. Ezeket az intézkedéseket az olajexportból befolyó többletjövedelem teszi lehetővé. TUNÉZIA mezőgazdasága nagy■ mértékben ki van szolgáltatva az időjárás alakulásának, elsősorban a szárazság kártételének. A kormányzat igyekszik az ország víztartalékát teljes egészében hasznosítani. A mezőgazdasági termelés lassan bár, de emelkedik, a termelt többletet azonban teljesen fölemészti, sőt meghaladja a népességszaporulat. Az ország mezőgazdasági exportjának kétharmada az Európai Gazdasági Közösség országai felé irányul, ezért mezőgazdaságának jövője erősen függ a Közös Piactól. Az ország gazdasági élete belátható ideig a külföldi segélyek függvénye marad. A román mezőgazdaság eredményei A hatéves terv befejezésével Románia ipari termelése 2,25-szeresére nőtt. A kedvezőtlen természeti viszonyok ellenére a mezőgazdasági termelés is növekvó Irányt mutat 1965- ben a mezőgazdaság 12 millió 600 ezer tonna gabonát termelt, mely az ország történetében eddig a legmagasabb terméshozam. Az év elején tartott éllatállományősszelrás adatai közel 5 millió szarvasmarhát, 5,5 millió sertést, 13 millió juhot és több mint 40 millió szárnyast mutatott A mezőgazdaság össztermelése 1951— 1955-höz viszonyítva 130,8 százalékkal, 100 hektárra átszámítva pedig 126.8 százalékkal, s egy mezőgazdasági munkaerőre viszonyítva 144,6 százalékkal nőtt Az eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a hatéves tervidőszak folyamán a 29 milliárd tejes állami segítség. A traktorok száma 88 ezerre* a vetőgépekó 61 ezerre, a kombájnoké 37 ezerre növekedett. Az 1859-ik évi 270 ha földdel szemben 1985-re 122 ftb jutott egy traktorra. 1965-ben a vegyipar 268 ezer tonna műtrágyát adott. Jelentős összeget fordítottak talajjavításra és a kártevőit elleni védelemre. 1960—1985 között 830 millió fejt fordítottak tudományos célokra. Emelkedett a parasztság kulturális színvonala. Négy évvel a kollektivizálás befejezése után a mezőgazdasági termelés teljes értéke 1962-höz viszonyítva 117,7 százalék, a hektáronkénti átlagtermés búzánál és rozsnál 148,4 százalékkal, kukoricánál 110 százalékkal, cukorrépánál 121,4 százalékkal nőtt, 1962-höz viszonyítva. Az állatállomány sűrűsége 100 hektáronként szarvasmarhánál 107,3 százalékkal, sertéseknél 127,7 százalékkal nőtt. A közös vagyon értéke 100 hektár mezőgazdasági területre 153,5 százalékkal, a termelőszövetkezetek alapeszközei + a gépállomások alapeszközei 144,9 százalékkal növekedtek 100 hektáronként. A 100 hektárra elért jövedelem 148.8 százalékkal emelkedett A mezőgazdasági termelés összértéke 370 millióval nőtt. A dolgozó parasztság jövedelme ez idő alatt 1300 millió lejjel növekedett. Ennek megfelelő arányban nagyobbodott falun a hús-, cukor-, rizs- és olajfogyasztás. A falusi áruházak 16 600 millió lej értékben iparcikkeket, főleg tartós fogyasztási cikkeket adtak el. Az utolsó 15 évben 1 millió falusi családi ház épült és 6690 falut villamosítottak. Nagy erőfeszítéseket tettek a parasztság egészégügyl kulturális színvonalának emelésére. K. M. Az algák élelmezési jelentősége A tengerben előforduló algatömegek talán belátható időn belül már hasznosíthatók lesznek az emberi élelmezés céljaira is. Ez ideig algákat csak Távol-Keleten fogyasztottak és csak kismértékben. Jelenleg mintegy 540 000 t-ra tehető az alga világtermés, ebből 425 000 t japánra jut. Kínában, a Szovjetunióban és Chilében is használják étkezésre az algát. Európában és Észak-Amerikában a vadon előforduló algáknak eddig nem volt jelentősége. A tenyésztett édesvízi algák sem találtak még piacra. Az ízlésnek kell megváltozni, hogy az alga mint élelmiszer bevezethető legyen. Az algák 94 százalékban vízből állnak, egyébként zsírokon, szénhidrátokon és vitaminokon kívül az ember szempontjából lényeges 8 aminosavat tartalmazzák. Az algák nemnsak takarmányozásra, de közvetlen étkezésre is alkalmasakká tehetők. A tenyésztett algákból tápszert készítenek. (FAZF) A szaratovi körzetben több mint háromezer „Kirovec—700“ elnevezésű traktor dolgozik. A gépnek nagy teljesítőképessége van. Kitűnő eredményeket érnek el vele az őszi szántás, valamin, a vetés során is. A „Gyekabriszt Szovhozban“ több mint 45 ilyen traktor-óriás dolgozik.
