Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-31 / 52. szám

4 Koszigin szovjet miniszterei* ' • nők törökországi látogatásának ntolsó napján a tiszteletére rendezett banketten beszédet mondott, amely­ben kifejezésre juttatta köszönetét a szívélyes fogadtatásért és elégedett­ségét fejezte ki a Demirel miniszter­­elnökkel folytatott tárgyalásairól, amelyek lehetővé tették, hogy a szov­jet—török kapcsolatok élénkebbé vál­janak. Az a tény, hogy a két állam egyes politikai kérdésekben eltérő nézeteket vall, a kapcsolatok fejlesz­tését nem akadályozza. Válaszbeszédében Demirel török kormányfő mindenekelőtt arra muta­tott rá, milyen nagy felelősség hárul a Szovjetunióra a világbéke megőrzé­séért, majd azon meggyőződésének adott kifejezést, mennyire hasznos volt a két ország vezető politikusá­nak tárgyalása, amelyek révén szá­mos kérdésben — így az ENSZ meg­szilárdításának, az európai országok kapcsolatai fejlesztésének, a szovjet— tőrök kapcsolatok, a területi sérthe­tetlenség és a más országok bel­­ügyeibe való be nem avatkozás ügyei­ben azonos nézetek alakultak ki. A török miniszterelnök a továbbiakban megelégedéssel állapította meg, hogy a jövőben a Szovjetunió technikai tá­mogatást nyújt Törökországnak. A két államférfi hangsúlyozta, hogy a szovjet és a török kormány a békét kívánó országok kormányaival együtt mindent megtesznek, hogy hozzájá­ruljanak a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez és a háborús veszély kikü­szöböléséhez. A vitás kérdéseket bé­kés úton igyekeznek majd megoldani. Elhatározásukat fejezték ki, hogy a Közel- és a Közép-Kelet váljon a béke és a biztonság övezetévé. A szovjet miniszterelnök a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány nevében Sunay török köz­­társasági elnököt és Demirel minisz­terelnököt hivatalos látogatásra hívta meg a Szovjetunióba. J E hét elején a tekintélyes New York Times-ban feltűnést keltő cikk jelent meg Vietnamról, amely teljes határozottsággal cáfolja a Pentagon mindazon híresztelését, mely szerint az amerikai légi haderő a VDK-ban csakis a stratégiai célokat bombázza. A cikk szerzője, Harrison Salisbury, a Nemzetközi Vietnami El­lenőrző Bizottság külön repülőgépén érkezett a VDK kormányának enge­délyével Hanoiba. „Kevés amerikai hallott még Nam­­dinh-ről, az ország harmadik legna­gyobb városáról, amelyet az USA gé­pei 1965. június 25. óta eddig már több mint ötvenszer bombáztak — írja Salisbury. A bombázások előtti 90 000 lakosú városban evakuálása után ma mintegy 20 000 ember él. A házak 13 százaléka elpusztult. Egyet­len hivatalos amerikai jelentésben sem olvashattuk, hogy Nam-dinh-ben katonai célok lennének és bárhogyan is magyarázzák, nyilvánvaló, hogy az USA gépei óriási mennyiségben do­bálják a robbanóanyagot a város la­kónegyedeire, főképp a textil-üzem környékén.“ Amint a napi sajtó már jelentette, a saigoni kikötő munkásai sztrájkba léptek. Az amerikai parancsnokság a 9000 főnyi vietnami sztrájkolót 1500 katonával igyekszik pótolni, akik azonban csak nagy késéssel győzik kirakni a kikötőben horgonyzó hajók hadianyagrakományát. Világszerte egyre erősebben jut ki­fejezésre a népek ellenszenve az USA délkelet-ázsiai agressziójával szem-Fogynak a gépek -és az emberek ben. Olaszországban a karácsonyi ün­nepek alatt több tüntetés folyt le. Bolognában a tüntetés résztvevői a parlamentet szólították fel, követelje a háború befejezését. Palermóban röpcédulákkal harcolnak a vietnami békéért. Feltünéstkeltő az a hír is, mely szerint a svájci kormány 250 000 frankot folyósított a VDK sokat szen­vedő gyermekei számára. 3 Az új nyugat-német kormány • feltűnő aktivitásról tesz tanúbi­zonyságot mind bel-, mind külpoliti­kai szakaszon. Kiesinger kancellár e napokban újabb kemény intézkedé­seket helyezett kilátásba az erősen passzív költségvetés kiegyenlítésére és a gazdasági fejlődés biztosítása érdekében. Nyugat-Németországban eddig már elrendelték a dohány, a szeszes italok és a benzin adójának emelését. Mivel azonban a költség­­vetés hiánya még ezen intézkedések után is csaknem 4 milliárd márkát tesz ki, további adóemelések elkerül­hetetlenek lesznek. Kiesinger szerint külpolitikai vona­lon Nyugat-Németországnak legfonto­sabb feladata, hogy a lehető legelő­nyösebben alakítsa ki kapcsolatait Franciaországgal és az Egyesült Álla­mokkal. A A varsói „Trybuna Ludu" ka­­rácsony utáni számában foglal­kozik a lengyelországi katolikus egy­ház köreiben megnyilvánuló nézetek­kel. Az ország ezeréves fennállásának ünnepségei folyamán a templomokban nem egyszer hangzottak el olyan ki­jelentések, hogy a párt és a kormány intézkedései sok esetben gátolják a szabad vallási életet. A lengyel népi állam ezzel szemben minden egyes polgára részére biztosítja a szabad vallási életet, de nem tűrheti, hogy a papneveldékben a papokat állam­ellenes irányzatban neveljék. Az isko­laügyi szervek feladata legyen, hogy felügyeljenek minden intézmény fö­lött, amelyekben a leendő polgárokat tanítják. Miután hat szeminárium ve­zetősége nem engedélyezte iskolaügyi szervek belépését a papnöveldékbe, négy szemináriumot adminisztratív úton kellett bezárni. C Indiában a kormány az utób­­bi időben súlyos küzdelmet vív a jobboldali reakcióval, amelynek ve­zetői a nép bigott vallásosságát ki­használva igyekszik magához ragadni a hatalmat. A „szent“ tehenek védel­mére alakult bizottság és a kormány közötti tárgyalások még mindig nem hoztak eredményt. A reakciós Dzsan Szang párt köré csoportosuló ortodox hinduk azt követelik, hogy a tehenek vágását az egész ország területén tiltsák be. Kissé enyhült a helyzet Pandzsab államban, ahol a szik-ek önálló államot követelnek maguknak és vezetőjük Sant Fateh Singh ön­­gyilkossággal fenyegetőzött. Tíz napos éhségsztrájkja utolsó napján azonban Sardar Hukam Singh-nek a népgyűlés elnökének sikerült meggyőznie a szik­vezetőt, hogy lemondjon az önkéntes tűzhalálról. SOMLÖ MIKLÓS Thanh-hoa tartomány lakosai székhelyük kórházának romjait takarítják el egy amerikai bombatámadás után. Képünk is azt bizonyítja, mennyire ha.i mtsak azok a hivatalos amerikai nyilatkozatok, melyek szerint az USA légi ereje csak katonai célokat, üzemanyagraktárokat és radar-állomásokat bombáz Eszak-Vietnamban. A z E N ÍZ ét a béke fzoljálata © Üj kormány Jordániában. Aman­­ban nagy meglepetést okozott a kor­mány lemondása. Husszein király megbízta Waszfi Teli eddigi minisz­terelnököt az új kormány megalakí­tásával, aki új munkatársait már be is mutatta. © Jozef Broz-Títo Ausztriában. Ju­goszlávia elnöke februárban hivata­los látogatást tesz Ausztriában, az utazás pontos időpontjáról eddig még nem adtak ki hivatalos értesítést. Tito az osztrák köztársasági elnök Franz Jonas meghívására érkezik Bécsbe. © Santiago Carillo nyilatkozata. „Spanyolországban a demokratikus mozgalom csak akkor indulhat meg, ha a Franco-uralmat megszüntetjük és a nép veszt át a hatalmat — jelen­tette ki Santiago Carillo, Spanyolor­szág Kommunista Pártjának vezértít­­kára a spanyol népszavazás eredmé­nyével kapcsolatos nyilatkozatában. Carillo rámutatott arra a tényre, hogy a spanyol hivatalok az utolsó per­cekben csaknem két millió „választó“ nevét hamisították az eredménylis­tákra. © Erősen csökken Johnson nép­szerűsége. A New York Times szerint a demokrata párt vezetőinek csak­nem a fele elégedetlen Johnson elnök tevékenységével. 30 USA-állam 125 vezető funkcionáriusa közül mintegy ötvenen azt a nézetet vallják, hogy a legközelebbi választásokra helyte­len lenne Johnsont újra jelölni. Az elnök népszerűsége az USA észak­keleti államaiban a legerősebb, míg legkevésbé a déli és a közép-nyugati vidékeken szeretik. MOLT HÉT KEDDJÉN véget ért az ENSZ-közgyűlés XXI. ülésszaka. Egy időre Ismét csend honol a new-yorkl East River üvegpalotájának nagytermében, ahol negyedéven és egy napon át 122 tagállam küldöttei tanácskoztak. Vitaanyag volt bőven. Az ülésszak programja csaknem 100 problémát ölelt fel és maga az általános vita majdnem egy hónapig tartott. Hangulatára ólomsúllyal nehezedett az amerikaiak vietnami agressziója, amelyet az általános vitán felszólaló 108 küldött túlnyomó többsége élesen elítélt. Nem kevésbé nyomasztóan hatott e világbékét veszélyeztető konfliktus az egyes bizottságok és albizottságok tanács­kozására Is. Pedig a Vietnamban folyó fegyveres beavatkozás ügye nem is szerepelt a programon. Az általános vita légkörére mindenesetre jel­lemző volt, hogy az Egyesült Államokhoz hű nyugati szövetségesek nyíltan nem merészelték az agresszió mellett álló prókátorok szerepét vállani. Számos küldött hangsúlyozta a vietnami konfliktus kiszélesíté­sével járó veszélyeket is; sokan kormányuk nevében követelték a Viet­nam ellen folytatott fegyveres intervenciónak és VDK légi bombázásá­nak azonnali beszüntetését. Élénk érdeklődés kísérte azokat a felszó­lalásokat is, amelyek főleg a gyarmati rendszer maradványainak teljes felszámolásával, a leszerelés és az európai biztonság problémáival, nem utolsó sorban pedig az ENSZ belső ügyeivel foglalkoztak. Ha a közgyű­lés legutóbbi ülésezésén elfogadott határozatok gyakorlati megvalósításában öltenének testet, mérföldes léptekkel ha­ladna világunk a béke felé. Nem lenne-e például jelentős pozitívum annak a csehszlovák kezdeményezésnek megvalósulása, amely felhívja az ENSZ tagállamait, tartózkodjanak nemzetközi kapcsolataikban az erőszak alkalmazásától vagy erőszakkal való fenyegetődzéstől és tegye­nek meg mindent a gyarmattartók uralma alatt álló nemzetek önren­delkezési jogának, valamint a nemzetközi béke és biztonság érvényesü­lésének érdekében. A csehszlovák határozati javaslat fő elveit, ha ugyan csak általános fogalmazásban, majdnem 100 küldöttség tette magáévá, közülük persze nagy számban Ázsia és Afrika nemzeteinek szószólói. Annál nagyobb ellenszenvet váltott ki azonban e kezdemé­nyezés az imperialista hatalmak képviselőinél, akik mindent elkövettek, hogy a konkrét formulációk lehetőleg ködös általánosságokban oldód­janak fel. Nem kevésbé széleskörű támogatásban részesült az a szov­jet javaslat, amely elítéli a nemzetek belügyeibe való beavatkozás min­den formáját. Hatalmas szótöbbséget kapott a 47 el nem kötelezett tagállam határozat-tervezete, amely felszólítja a tagállamokat, kössenek mielőbb egyezményt a nukleáris fegyverek terjesztését meggátló intéz­kedésekről, a nukleáris hatalmakat pedig felhívja, ne alkalmazzanak atomfegyvereket azon államokkal szemben, amelyek intézkedéseket fo­ganatosítanak azok terjesztése ellen. Erről a közgyűlés elé terjesztett határozati javaslatról érdemileg a 18-tagú leszerelési bizottság lesz hivatott tárgyalni. A kolonializmus elleni kemény és szívós harc jellegzetesen nyilvánult meg abban a határozatban, amely a küldöttek túlnyomó többségének támogatásával elítéli a portugál gyarmattartókat és erélyesen felszó­lítja Portugáliát, tartsa tiszteletben s szabadságukért küzdő gyarmatai­nak, Angolának, Mozambiknek és Guineának önrendelkezési jogát. Ugyanakkor követeli ez a határozat, vonjanak meg Portugáliától katonai szövetségesei minden segítséget, amíg e gyarmatok el nem nyerik füg­getlenségüket. Pellengérre állította a küldöttségek zöme a Dél-afrikai Köztársaság fehér fajvédőinek a néger lakosság ellen irányuló ember­telen uralmát is. Sajnos, azonban annál felemásabb az a megszavazott vizenyős javaslat, amely csak korlátozott és — elsősorban éppen a Dél­afrikai Köztársaság által — könnyűszerrel kijátszható szankciókat tar­talmaz a négerfaló rhodéziai rezsim ellen. A visszahúzó imperialista erők, főleg Washington sötét politikájára vall a Politikai Bizottságnak a koreai kérdésben hozott határozata, amely állandósítani kívánja Dél- Korea megszállását. Már pedig ez igazán nem lehet közömbös a Távol- Kelet békéjére. További súlyos negatívum, hogy az Egyesült Államok és a mellette felsorakozott államok ismét meghiúsították a Kínai Népköz­­társaság felvételét az ENSZ-be. Helyét tehát továbbra is Csan-kaj-sekék bitorolják. Fénypont gyanánt értékelhető viszont az az egyhangúlag elfogadott megállapodás, amely szerint a Holdat és más égitesteket csakis békés célokra szabad felhasználni. A termonukleáris fegyverek figyelembe vételével koránt­sem becsülhetjük le ennek — a Szovjetunió és az Egyesült Államok által kidolgozott megállapodásnak a jelentőségét. Persze a Földhöz kö­tött emberiség szemében mérhetetlenül megnövekedne ennek a leszere­lés irányába mutató lépésnek értéke, ha nemcsak a világűrnek, hanem sok megpróbáltatásokkal sújtott Földünk békéjét is sikerülne szava­tolni. Ám éppen ebben az irányban marad még az ENSZ régi adósunk, ha nem is állítható, hogy működése teljesen sikertelen lenne. A béke és a biztonság kulcskérdéseihez világos elvi útmutatást, illetve irányvonalat ad az ENSZ alapokmánya, de a szavak — mint a tapasz­talatok igazolják — az imperialisták ellenállása és fondorlatai folytán csak rendkívül küzdelmes erőfeszítések után érlelődnek itt-ott tettekké. Az ENSZ küldetése azonban túlságosan magasztos, sem hogy a szocia­lizmus és a demokrácia haladó erői akár csak egy pillanatra is fel­hagyhatnának kezdeményezéseikkel mindazon problémák megoldása érdekében, amelyekben az emberiség zöme elemien érdekelt. SZÍRT------------------------ , .© Kuba ünnepel. Nyolcadik szüle- * tésnapját ünnepelte meg január 1-én a szocialista Kuba. Fidél Castro népe a nyugati féltekén elsőnek rázta le 1 magáról az amerikai monopoltőke ' bilincseit, hogy a szocialista országok 1 táborába lépjen. A Szovjetunió vezette ' szocialista tábor népeinek támogatá- 1 sával ez a szigetország ma egész J Latin-Amerika dolgozó tömegeinek példaképe, ahol már nem az ameri­kai nagytőkések, hanem a nép maga > élvezi munkája gyümölcsét. i 1 © Sztrájkok Olaszországban. Olasz- i ország kikötő-munkásai december 27- *■ én 48-órás sztrájkba léptek, hogy ki- s kényszerítsék már több mint egy éve 1 követelt bérjavításukat. © Husszein és Fejzál megállapo- ' dása. Jordánia és Szaud-Arábla ural­kodói a Vörös tenger partján elte- ( rülő Akaba kikötő-városkában meg­állapodtak, hogy Jordánia védelmére közös katonai parancsnokságot léte- s sítenek. A megállapodás szerint Husz­­szein a szomszédos arab államok had- r seregei közül csak a szaud-arábiai t egységeknek ad engedélyt arra, hogy v Jordániában tartózkodjanak. j s © Jóváhagyták Románia költségve- 1 tését. A Román Szocialista Köztár- e saság Nemzetgyűlése egyhangúlag jó- 1 váhagyta az ország 1967-évi állami 1 tervét és költségvetését. \ nagy kiesésekkel a vietnami hadszín­téren. Nagy a hiány azonkívül pilótákban ts. A tengerészet légiereje 1600, a tengerész-gyalogság pedig 650 veze­tőt kénytelen nélkülözni. Mintegy 200 pilóta légi harcokban vesztette az életét, több mint 100 esett eddig fog­ságba. Ezeken kívül pedig több mint 700 pilóta lépett ki a hadsereg köte­lékéből, mivel előnyösebbnek látják helyzetüket, főleg biztosabbnak éle­tüket jól fizetett állásokban a magán légi vállalatoknál, mint a vietnami fronton. SM Az amerikai repülők veszteséget a kelet-ázsiai hadszíntéren az utóbbi hetekben olyan méreteket értek el, hogy a légi háború folytatása a jelen­legi arányokban egyre kérdésesebbé válik. A tonkini öbölben cirkáló há­rom anyahajón állomásozó egységek kivételével a tengerészet és a tenge­rész-gyalogság légihaderejének vala­mennyi raja erősen csökkent létszám­mal működik. Az amerikaiak Vietnam­ban a hivatalosan beismert vesztesé­geknél lényegesen többet kénytelenek leírni. A Pentagon adatai szerint a VDK légelhárítói, a MIG-vadászgépek és a szovjet rakéták eddig mintegy 550 harci gépet pusztítottak el: kb. 400-t Észak-, a többit Dél-Vietnam fölött. Ez a számadat nem tartalmazza azon­ban azokat a gépeket, amelyek bár visszatértek támaszpontjukra, olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy további bevetésre már használhatat­lanná váltak. De nem öleli fel a Pen­tagon hivatalos veszteséglistája azo­kat a gépeket sem, amelyek műszaki hiba következtében zuhantak le, vala­mint azokat sem, amelyeket a Fel­szabadító Front egységei a földön tet­tek tönkre. Ezeket a veszteségeket is számítva az USA hadereje a vietnami háború­ban ezernél jóval több gép elveszté­sét kénytelen beismerni, ami — ame­rikai szemszögből nézve — mintegy két és fél milliárd dollárnak felel meg. Különösen súlyosnak tekintik azon géptípusoknak a veszteségeit ', ame­lyek a legalkalmasabbnak bizonyultak a dzsungelharcban. A tengerészet légi hadereje ezért kénytelen volt a már régen kimustrált, korszerűnek egyál­talában nem tekinthető T—33 típusú gépeket újra aktivizálni. Amint a New York Times hadi szak­írója közölte, az Egyesült Államok taktikai légi erőjének parancsnoksága alatt jelenleg az USA területén már csak két korszerű gépekkel felszerelt raj található. A többi egységet mind kiképző állomásokká degradálták és ezt a két modern géptípusokkal ellá­tott rajt is áthelyezik Vietnamba. A Pentagon és a tábornoki kar kö­zött éles vita folyik arról, ki tehet a géphiányról. A tábornokok szerint a hadügyminisztérium későn és nem elég energikusan intézkedett a repü­lőgép gyártás ügyében. A Pentagon­ban pedig azt állítják, a generálisok túl későn jelentették a növekedő szükségletet, mert nem számoltak a $ SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom