Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-31 / 52. szám
4 Koszigin szovjet miniszterei* ' • nők törökországi látogatásának ntolsó napján a tiszteletére rendezett banketten beszédet mondott, amelyben kifejezésre juttatta köszönetét a szívélyes fogadtatásért és elégedettségét fejezte ki a Demirel miniszterelnökkel folytatott tárgyalásairól, amelyek lehetővé tették, hogy a szovjet—török kapcsolatok élénkebbé váljanak. Az a tény, hogy a két állam egyes politikai kérdésekben eltérő nézeteket vall, a kapcsolatok fejlesztését nem akadályozza. Válaszbeszédében Demirel török kormányfő mindenekelőtt arra mutatott rá, milyen nagy felelősség hárul a Szovjetunióra a világbéke megőrzéséért, majd azon meggyőződésének adott kifejezést, mennyire hasznos volt a két ország vezető politikusának tárgyalása, amelyek révén számos kérdésben — így az ENSZ megszilárdításának, az európai országok kapcsolatai fejlesztésének, a szovjet— tőrök kapcsolatok, a területi sérthetetlenség és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás ügyeiben azonos nézetek alakultak ki. A török miniszterelnök a továbbiakban megelégedéssel állapította meg, hogy a jövőben a Szovjetunió technikai támogatást nyújt Törökországnak. A két államférfi hangsúlyozta, hogy a szovjet és a török kormány a békét kívánó országok kormányaival együtt mindent megtesznek, hogy hozzájáruljanak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a háborús veszély kiküszöböléséhez. A vitás kérdéseket békés úton igyekeznek majd megoldani. Elhatározásukat fejezték ki, hogy a Közel- és a Közép-Kelet váljon a béke és a biztonság övezetévé. A szovjet miniszterelnök a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány nevében Sunay török köztársasági elnököt és Demirel miniszterelnököt hivatalos látogatásra hívta meg a Szovjetunióba. J E hét elején a tekintélyes New York Times-ban feltűnést keltő cikk jelent meg Vietnamról, amely teljes határozottsággal cáfolja a Pentagon mindazon híresztelését, mely szerint az amerikai légi haderő a VDK-ban csakis a stratégiai célokat bombázza. A cikk szerzője, Harrison Salisbury, a Nemzetközi Vietnami Ellenőrző Bizottság külön repülőgépén érkezett a VDK kormányának engedélyével Hanoiba. „Kevés amerikai hallott még Namdinh-ről, az ország harmadik legnagyobb városáról, amelyet az USA gépei 1965. június 25. óta eddig már több mint ötvenszer bombáztak — írja Salisbury. A bombázások előtti 90 000 lakosú városban evakuálása után ma mintegy 20 000 ember él. A házak 13 százaléka elpusztult. Egyetlen hivatalos amerikai jelentésben sem olvashattuk, hogy Nam-dinh-ben katonai célok lennének és bárhogyan is magyarázzák, nyilvánvaló, hogy az USA gépei óriási mennyiségben dobálják a robbanóanyagot a város lakónegyedeire, főképp a textil-üzem környékén.“ Amint a napi sajtó már jelentette, a saigoni kikötő munkásai sztrájkba léptek. Az amerikai parancsnokság a 9000 főnyi vietnami sztrájkolót 1500 katonával igyekszik pótolni, akik azonban csak nagy késéssel győzik kirakni a kikötőben horgonyzó hajók hadianyagrakományát. Világszerte egyre erősebben jut kifejezésre a népek ellenszenve az USA délkelet-ázsiai agressziójával szem-Fogynak a gépek -és az emberek ben. Olaszországban a karácsonyi ünnepek alatt több tüntetés folyt le. Bolognában a tüntetés résztvevői a parlamentet szólították fel, követelje a háború befejezését. Palermóban röpcédulákkal harcolnak a vietnami békéért. Feltünéstkeltő az a hír is, mely szerint a svájci kormány 250 000 frankot folyósított a VDK sokat szenvedő gyermekei számára. 3 Az új nyugat-német kormány • feltűnő aktivitásról tesz tanúbizonyságot mind bel-, mind külpolitikai szakaszon. Kiesinger kancellár e napokban újabb kemény intézkedéseket helyezett kilátásba az erősen passzív költségvetés kiegyenlítésére és a gazdasági fejlődés biztosítása érdekében. Nyugat-Németországban eddig már elrendelték a dohány, a szeszes italok és a benzin adójának emelését. Mivel azonban a költségvetés hiánya még ezen intézkedések után is csaknem 4 milliárd márkát tesz ki, további adóemelések elkerülhetetlenek lesznek. Kiesinger szerint külpolitikai vonalon Nyugat-Németországnak legfontosabb feladata, hogy a lehető legelőnyösebben alakítsa ki kapcsolatait Franciaországgal és az Egyesült Államokkal. A A varsói „Trybuna Ludu" karácsony utáni számában foglalkozik a lengyelországi katolikus egyház köreiben megnyilvánuló nézetekkel. Az ország ezeréves fennállásának ünnepségei folyamán a templomokban nem egyszer hangzottak el olyan kijelentések, hogy a párt és a kormány intézkedései sok esetben gátolják a szabad vallási életet. A lengyel népi állam ezzel szemben minden egyes polgára részére biztosítja a szabad vallási életet, de nem tűrheti, hogy a papneveldékben a papokat államellenes irányzatban neveljék. Az iskolaügyi szervek feladata legyen, hogy felügyeljenek minden intézmény fölött, amelyekben a leendő polgárokat tanítják. Miután hat szeminárium vezetősége nem engedélyezte iskolaügyi szervek belépését a papnöveldékbe, négy szemináriumot adminisztratív úton kellett bezárni. C Indiában a kormány az utóbbi időben súlyos küzdelmet vív a jobboldali reakcióval, amelynek vezetői a nép bigott vallásosságát kihasználva igyekszik magához ragadni a hatalmat. A „szent“ tehenek védelmére alakult bizottság és a kormány közötti tárgyalások még mindig nem hoztak eredményt. A reakciós Dzsan Szang párt köré csoportosuló ortodox hinduk azt követelik, hogy a tehenek vágását az egész ország területén tiltsák be. Kissé enyhült a helyzet Pandzsab államban, ahol a szik-ek önálló államot követelnek maguknak és vezetőjük Sant Fateh Singh öngyilkossággal fenyegetőzött. Tíz napos éhségsztrájkja utolsó napján azonban Sardar Hukam Singh-nek a népgyűlés elnökének sikerült meggyőznie a szikvezetőt, hogy lemondjon az önkéntes tűzhalálról. SOMLÖ MIKLÓS Thanh-hoa tartomány lakosai székhelyük kórházának romjait takarítják el egy amerikai bombatámadás után. Képünk is azt bizonyítja, mennyire ha.i mtsak azok a hivatalos amerikai nyilatkozatok, melyek szerint az USA légi ereje csak katonai célokat, üzemanyagraktárokat és radar-állomásokat bombáz Eszak-Vietnamban. A z E N ÍZ ét a béke fzoljálata © Üj kormány Jordániában. Amanban nagy meglepetést okozott a kormány lemondása. Husszein király megbízta Waszfi Teli eddigi miniszterelnököt az új kormány megalakításával, aki új munkatársait már be is mutatta. © Jozef Broz-Títo Ausztriában. Jugoszlávia elnöke februárban hivatalos látogatást tesz Ausztriában, az utazás pontos időpontjáról eddig még nem adtak ki hivatalos értesítést. Tito az osztrák köztársasági elnök Franz Jonas meghívására érkezik Bécsbe. © Santiago Carillo nyilatkozata. „Spanyolországban a demokratikus mozgalom csak akkor indulhat meg, ha a Franco-uralmat megszüntetjük és a nép veszt át a hatalmat — jelentette ki Santiago Carillo, Spanyolország Kommunista Pártjának vezértítkára a spanyol népszavazás eredményével kapcsolatos nyilatkozatában. Carillo rámutatott arra a tényre, hogy a spanyol hivatalok az utolsó percekben csaknem két millió „választó“ nevét hamisították az eredménylistákra. © Erősen csökken Johnson népszerűsége. A New York Times szerint a demokrata párt vezetőinek csaknem a fele elégedetlen Johnson elnök tevékenységével. 30 USA-állam 125 vezető funkcionáriusa közül mintegy ötvenen azt a nézetet vallják, hogy a legközelebbi választásokra helytelen lenne Johnsont újra jelölni. Az elnök népszerűsége az USA északkeleti államaiban a legerősebb, míg legkevésbé a déli és a közép-nyugati vidékeken szeretik. MOLT HÉT KEDDJÉN véget ért az ENSZ-közgyűlés XXI. ülésszaka. Egy időre Ismét csend honol a new-yorkl East River üvegpalotájának nagytermében, ahol negyedéven és egy napon át 122 tagállam küldöttei tanácskoztak. Vitaanyag volt bőven. Az ülésszak programja csaknem 100 problémát ölelt fel és maga az általános vita majdnem egy hónapig tartott. Hangulatára ólomsúllyal nehezedett az amerikaiak vietnami agressziója, amelyet az általános vitán felszólaló 108 küldött túlnyomó többsége élesen elítélt. Nem kevésbé nyomasztóan hatott e világbékét veszélyeztető konfliktus az egyes bizottságok és albizottságok tanácskozására Is. Pedig a Vietnamban folyó fegyveres beavatkozás ügye nem is szerepelt a programon. Az általános vita légkörére mindenesetre jellemző volt, hogy az Egyesült Államokhoz hű nyugati szövetségesek nyíltan nem merészelték az agresszió mellett álló prókátorok szerepét vállani. Számos küldött hangsúlyozta a vietnami konfliktus kiszélesítésével járó veszélyeket is; sokan kormányuk nevében követelték a Vietnam ellen folytatott fegyveres intervenciónak és VDK légi bombázásának azonnali beszüntetését. Élénk érdeklődés kísérte azokat a felszólalásokat is, amelyek főleg a gyarmati rendszer maradványainak teljes felszámolásával, a leszerelés és az európai biztonság problémáival, nem utolsó sorban pedig az ENSZ belső ügyeivel foglalkoztak. Ha a közgyűlés legutóbbi ülésezésén elfogadott határozatok gyakorlati megvalósításában öltenének testet, mérföldes léptekkel haladna világunk a béke felé. Nem lenne-e például jelentős pozitívum annak a csehszlovák kezdeményezésnek megvalósulása, amely felhívja az ENSZ tagállamait, tartózkodjanak nemzetközi kapcsolataikban az erőszak alkalmazásától vagy erőszakkal való fenyegetődzéstől és tegyenek meg mindent a gyarmattartók uralma alatt álló nemzetek önrendelkezési jogának, valamint a nemzetközi béke és biztonság érvényesülésének érdekében. A csehszlovák határozati javaslat fő elveit, ha ugyan csak általános fogalmazásban, majdnem 100 küldöttség tette magáévá, közülük persze nagy számban Ázsia és Afrika nemzeteinek szószólói. Annál nagyobb ellenszenvet váltott ki azonban e kezdeményezés az imperialista hatalmak képviselőinél, akik mindent elkövettek, hogy a konkrét formulációk lehetőleg ködös általánosságokban oldódjanak fel. Nem kevésbé széleskörű támogatásban részesült az a szovjet javaslat, amely elítéli a nemzetek belügyeibe való beavatkozás minden formáját. Hatalmas szótöbbséget kapott a 47 el nem kötelezett tagállam határozat-tervezete, amely felszólítja a tagállamokat, kössenek mielőbb egyezményt a nukleáris fegyverek terjesztését meggátló intézkedésekről, a nukleáris hatalmakat pedig felhívja, ne alkalmazzanak atomfegyvereket azon államokkal szemben, amelyek intézkedéseket foganatosítanak azok terjesztése ellen. Erről a közgyűlés elé terjesztett határozati javaslatról érdemileg a 18-tagú leszerelési bizottság lesz hivatott tárgyalni. A kolonializmus elleni kemény és szívós harc jellegzetesen nyilvánult meg abban a határozatban, amely a küldöttek túlnyomó többségének támogatásával elítéli a portugál gyarmattartókat és erélyesen felszólítja Portugáliát, tartsa tiszteletben s szabadságukért küzdő gyarmatainak, Angolának, Mozambiknek és Guineának önrendelkezési jogát. Ugyanakkor követeli ez a határozat, vonjanak meg Portugáliától katonai szövetségesei minden segítséget, amíg e gyarmatok el nem nyerik függetlenségüket. Pellengérre állította a küldöttségek zöme a Dél-afrikai Köztársaság fehér fajvédőinek a néger lakosság ellen irányuló embertelen uralmát is. Sajnos, azonban annál felemásabb az a megszavazott vizenyős javaslat, amely csak korlátozott és — elsősorban éppen a Délafrikai Köztársaság által — könnyűszerrel kijátszható szankciókat tartalmaz a négerfaló rhodéziai rezsim ellen. A visszahúzó imperialista erők, főleg Washington sötét politikájára vall a Politikai Bizottságnak a koreai kérdésben hozott határozata, amely állandósítani kívánja Dél- Korea megszállását. Már pedig ez igazán nem lehet közömbös a Távol- Kelet békéjére. További súlyos negatívum, hogy az Egyesült Államok és a mellette felsorakozott államok ismét meghiúsították a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Helyét tehát továbbra is Csan-kaj-sekék bitorolják. Fénypont gyanánt értékelhető viszont az az egyhangúlag elfogadott megállapodás, amely szerint a Holdat és más égitesteket csakis békés célokra szabad felhasználni. A termonukleáris fegyverek figyelembe vételével korántsem becsülhetjük le ennek — a Szovjetunió és az Egyesült Államok által kidolgozott megállapodásnak a jelentőségét. Persze a Földhöz kötött emberiség szemében mérhetetlenül megnövekedne ennek a leszerelés irányába mutató lépésnek értéke, ha nemcsak a világűrnek, hanem sok megpróbáltatásokkal sújtott Földünk békéjét is sikerülne szavatolni. Ám éppen ebben az irányban marad még az ENSZ régi adósunk, ha nem is állítható, hogy működése teljesen sikertelen lenne. A béke és a biztonság kulcskérdéseihez világos elvi útmutatást, illetve irányvonalat ad az ENSZ alapokmánya, de a szavak — mint a tapasztalatok igazolják — az imperialisták ellenállása és fondorlatai folytán csak rendkívül küzdelmes erőfeszítések után érlelődnek itt-ott tettekké. Az ENSZ küldetése azonban túlságosan magasztos, sem hogy a szocializmus és a demokrácia haladó erői akár csak egy pillanatra is felhagyhatnának kezdeményezéseikkel mindazon problémák megoldása érdekében, amelyekben az emberiség zöme elemien érdekelt. SZÍRT------------------------ , .© Kuba ünnepel. Nyolcadik szüle- * tésnapját ünnepelte meg január 1-én a szocialista Kuba. Fidél Castro népe a nyugati féltekén elsőnek rázta le 1 magáról az amerikai monopoltőke ' bilincseit, hogy a szocialista országok 1 táborába lépjen. A Szovjetunió vezette ' szocialista tábor népeinek támogatá- 1 sával ez a szigetország ma egész J Latin-Amerika dolgozó tömegeinek példaképe, ahol már nem az amerikai nagytőkések, hanem a nép maga > élvezi munkája gyümölcsét. i 1 © Sztrájkok Olaszországban. Olasz- i ország kikötő-munkásai december 27- *■ én 48-órás sztrájkba léptek, hogy ki- s kényszerítsék már több mint egy éve 1 követelt bérjavításukat. © Husszein és Fejzál megállapo- ' dása. Jordánia és Szaud-Arábla uralkodói a Vörös tenger partján elte- ( rülő Akaba kikötő-városkában megállapodtak, hogy Jordánia védelmére közös katonai parancsnokságot léte- s sítenek. A megállapodás szerint Huszszein a szomszédos arab államok had- r seregei közül csak a szaud-arábiai t egységeknek ad engedélyt arra, hogy v Jordániában tartózkodjanak. j s © Jóváhagyták Románia költségve- 1 tését. A Román Szocialista Köztár- e saság Nemzetgyűlése egyhangúlag jó- 1 váhagyta az ország 1967-évi állami 1 tervét és költségvetését. \ nagy kiesésekkel a vietnami hadszíntéren. Nagy a hiány azonkívül pilótákban ts. A tengerészet légiereje 1600, a tengerész-gyalogság pedig 650 vezetőt kénytelen nélkülözni. Mintegy 200 pilóta légi harcokban vesztette az életét, több mint 100 esett eddig fogságba. Ezeken kívül pedig több mint 700 pilóta lépett ki a hadsereg kötelékéből, mivel előnyösebbnek látják helyzetüket, főleg biztosabbnak életüket jól fizetett állásokban a magán légi vállalatoknál, mint a vietnami fronton. SM Az amerikai repülők veszteséget a kelet-ázsiai hadszíntéren az utóbbi hetekben olyan méreteket értek el, hogy a légi háború folytatása a jelenlegi arányokban egyre kérdésesebbé válik. A tonkini öbölben cirkáló három anyahajón állomásozó egységek kivételével a tengerészet és a tengerész-gyalogság légihaderejének valamennyi raja erősen csökkent létszámmal működik. Az amerikaiak Vietnamban a hivatalosan beismert veszteségeknél lényegesen többet kénytelenek leírni. A Pentagon adatai szerint a VDK légelhárítói, a MIG-vadászgépek és a szovjet rakéták eddig mintegy 550 harci gépet pusztítottak el: kb. 400-t Észak-, a többit Dél-Vietnam fölött. Ez a számadat nem tartalmazza azonban azokat a gépeket, amelyek bár visszatértek támaszpontjukra, olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy további bevetésre már használhatatlanná váltak. De nem öleli fel a Pentagon hivatalos veszteséglistája azokat a gépeket sem, amelyek műszaki hiba következtében zuhantak le, valamint azokat sem, amelyeket a Felszabadító Front egységei a földön tettek tönkre. Ezeket a veszteségeket is számítva az USA hadereje a vietnami háborúban ezernél jóval több gép elvesztését kénytelen beismerni, ami — amerikai szemszögből nézve — mintegy két és fél milliárd dollárnak felel meg. Különösen súlyosnak tekintik azon géptípusoknak a veszteségeit ', amelyek a legalkalmasabbnak bizonyultak a dzsungelharcban. A tengerészet légi hadereje ezért kénytelen volt a már régen kimustrált, korszerűnek egyáltalában nem tekinthető T—33 típusú gépeket újra aktivizálni. Amint a New York Times hadi szakírója közölte, az Egyesült Államok taktikai légi erőjének parancsnoksága alatt jelenleg az USA területén már csak két korszerű gépekkel felszerelt raj található. A többi egységet mind kiképző állomásokká degradálták és ezt a két modern géptípusokkal ellátott rajt is áthelyezik Vietnamba. A Pentagon és a tábornoki kar között éles vita folyik arról, ki tehet a géphiányról. A tábornokok szerint a hadügyminisztérium későn és nem elég energikusan intézkedett a repülőgép gyártás ügyében. A Pentagonban pedig azt állítják, a generálisok túl későn jelentették a növekedő szükségletet, mert nem számoltak a $ SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 31.
