Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-31 / 52. szám
A CSKP Központi Bizottságának ülése I December 19—20-án ülésezett a CSKP Központi Bizottsága. Az ülésen A. Novotnj? elvtárs számolt be a központi irányítás szerveinek tevékenységére vonatkozó határozat teljesítéséről. A Központi Bizottság ezzel kapcsolatban meghagyta a KB elnökségének, hogy dolgozza ki a beszámolóból eredő feladatokat és biztosítsa teljesítésüket. A Központi Bizottság ezután Jóváhagyta J. Lenárt elvtérsnak, a külföldi kapcsolatok és külkereskedelem fejlesztésének kérdéseiről szóló beszámolóját. Majd megtárgyalta és Jóváhagyta az ellenőrző és revíziós bizottság munkájáról szóló alapelveket, melyekről P. Hron elvtárs tartott beszámolót. NOVOTN? ELVTÄRS beszámolójában foglalkozott a vállalatok irányításának ökonómiai eszközével, a központi szervek szerepével az állami bizottságok munkájának megjavításával és a minisztériumok munkamódszereinek szükségszerű megváltoztatásával, a külkereskedelem célkitűzéseivel és a belső piacon kibontakozó versengés érvényesülésével. Ez utóbbiról többek közt a következőket mondotta: — Ha elvárjuk kereskedelmünktől, hogy eleget tegyen alapvető küldetésének, abban a helyzetben kell lennie, hogy a termeléssel szemben érvényt szerezhessen a lakosság érdekeinek. Ha pedig ragaszkodunk ahhoz az elvhez, hogy a piacnak nálunk sem most, sem pedig a jövőben nincs és nem is lehet ösztönös hatása, úgy fokozni kell belkereskedelmünk jelentős szerepét. Ehhez azonban semmiképpen sem elegendő belkereskedelmünk tevékenységének jelenlegi módja s megszervezése. Új utakon haladva kell magasabb színvonalra jutnunk. További célunk, hogy a kereskedelem kezdeményező és vállalkozó készségével, egyre tökéletesebb tevékenységével lehetővé tegye a lakosság igényeinek egyre jobb kielégítését. Ennek egyik előfeltétele az, hogy belkereskedelmünket ezentúl úgy értelmezzük és fejlesszük, hogy olyan egységes rendszerről van szó, amely a teljes egyenjogúság s felelősség elvei alapján magában foglalja mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelmet és a szolgáltató üzemeket is. Az egyenjogúság említett elve alapján lehetővé kell tenni a két kereskedelmi rendszer — az állami és szövetkezeti kereskedelem — versengését. Sőt az említett rendszereken belül a kereskedelmi vállalatok, az áruházak stb. közötti versengést is. Természetesen e téren fontos szerepet kap az árubehozatal, mert a külföldi árucikkekkel nemcsak a hazai piacot akarjuk gazdagítani, hanem annak feltételeit is megalapozzuk, hogy ezzel a hazai termelőkre bizonyos gazdasági nyomást gyakorolhassunk. A nemzeti bizottságok szerepéről szólva hangsúlyozta: 100 éves gyógyszerész Ezekben a napokban ünnepelte MARCZEL ELEMÉR századik születésnapját. Nagyrőcén született, 1888-ban szerezte meg a magiszteri oklevelet a budapesti egyetemen. Több mint 65 évet dolgozott, mint gyógyszerész. Az ünnepelt a legjobb egészségnek örvend s a születésnapja alkalmával kijelentette, hogy még az életében sohasem volt orvosnál, és nem ismeri még csak az aszpirinnak az ízét sem. Még soha a feje sem fájt. A pálinkát sosem szerette, de a jó bornak nem volt ellensége. A budapesti Orvostudományt Egyetem rektora a vasdiplomát adományozta a 100 éves magiszterit nek érdemei elismeréséül. (KFG) — Nyíltan meg kell mondanunk azt i*, hogy a felvásárló s a feldolgozó szervezetek bizonyos termékeket nem vesznek át idejében vagy pedig — tekintet nélkül az érvényes szerződésekre — csupán annyit vesznek át belőlük, amennyivel kielégíthetik saját szükségleteiket. Ez sok gondot okoz a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, mivel problematikus a termékek értékesítése. Ezentúl azt sem tűrhetjük, hogy a felvásárló szerv — ha a termelő a szerződéses kötelezettség betartására s a zöldség szerződésben lekötött mennyiségének átvételére kényszeríti — formálisan felvásárolja a termékeket, kifizesse, de a mezőgazdasági üzemben hagyja, ahol feletetik, jóllehet ugyanakkor más körzetek elárusítóhelyein az említett zöldségféle egyáltalán nem kapható. A mezőgazdaság kérdéséről szólva kifejtette, hogy szervezettebbé kell tenni a nagyüzemi termelést, majd így folytatta: — A mezőgazdaságban az új irányzatokat úgy kell kibontakoztatnunk, hogy társadalmi hozammal járjanak, lehetővé tegyék a szövetkezeti és az állami vállalatok közös eszközeinek, kezdeményezésének és szocialista vállalkozó szellemének jobb kihasználását, a társadalom szüntelenül növekvő szükségleteinek tökéletesebb kielégítése érdekében. A szövetkezeti, esetleg az állami—szövetkezeti alapon, az önkéntesség betartásával megvalósított integrálódás elősegíti a tudományos-műszaki haladás gyorsabb alkalmazását és gazdasági előnyére lesz mind a szövetkezeti tagoknak, mind a társadalomnak. Ez azonban nem egyszeri akció, hanem hosszabb fejlődési folyamat. Ennek a fejlődési szakasznak legyen jellemző vonása a mezőgazdasági termelés, a közszolgáltatás, az értékesítés és a feldolgozás olyan sokrétű és hatékony szervezeti formáinak megválasztása, amelyek harmonikus egységben állnak majd a társadalom szükségleteivel, az alapvető gazdasági egységek, vagyis az EFSZ-ek, az állami gazdaságok és az illetékes iparvállalatok és szolgáltatások érdekeivel. Bár mindez a további fejlődés objektív irányzata, a gyakorlati megvalósításban helytelen lenne rábíznunk magunkat az ösztönösségre. A központi befolyásnak jelentős szerepet kell vinnie. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági irányításnak szervezettsége már nem felel meg az adott feltételeknek és szükségleteknek, ki kell dolgoznunk a szervezésnek és az irányításnak olyan tervezetét, amelynek megvalósítása biztosítja a mezőgazdaságnak és a lakosság ellátásának komplex fejlesztését. Ezt a szervezetet a CSKP Központi Bizottságának márciusi plenáris ülése elé terjesztjük. A közrend érdekében A társas együttélés sok problémát szül Klrályhelmecen is. Bár a lakosság a különböző társadalmi szervezete knevelőmunkája nyomán állandóan művelődik, úgy igyekszik viselkedni, ahogy azt megkívánja a társadalmi erkölcs, az illem, mégis szép számmal akadnak olyanok, akikkel a városi nemzeti bizottság közrendvédelmi bizottságának kell foglalkozni. Pikor László, a városi nemzeti bizottság titkára, néhány csoportba sorolja az olyan eseteket, amelyekkel több ízben kell foglalkozni. A házastársak perpatvarkodása bizony elég sok munkát ad. Hosszú türelmes munkával legtöbb esetben sikerül békét teremteni a civakodók között. Az összecsapások oka főleg a mértéktelen alkoholfogyasztásból ered. Ha a fér] túlságosan mélyre Jutott az alkoholizmus lejtőjén, elvonókúrára küldik. Idén három esetben alkalmazták ezt a nevelési módszert. Utána a házastársak békéje helyreállt. Elég sok a közrendbontó is. A bizottság szigorúan foglalkozik az ilyen természetű esetekkel. Általában 50— 100—150 korona büntetést rónak ki a „fenegyerekek"e". Egy esetben a büntetés 500 kornná',a emelkedett, mert G. 0. selyemfiú olyan messzire merészkedett, hogv az egyik asztaltársaság italát higiéniai szempontból fogyasztásra alkalmatlanná tette. A büntetésen kívül a bizottság még szigorú dorgálásban is részesítette. Persze, akadnak más ügyek is. Szomszédok közötti perpatvar, klsebbnagoybb lopások, fiatalkorúak legénykedése. A bizottság minden esettel alaposan foglalkozik és elsősorban nevelőmunkával igyekszik Jobb útra vezetni a tévelygőket. Persze, ha ez nem sikerül, átadják az ügyet a népbíróságnak. A királyhelmeci közrendvédelmi bizottság munkája lényegesen hozzájárul a lakosság erkölcsi neveléséhez, (bállá) SZÜNÖFÉLBEN A NÄTHALÄZ-JÄRVÄNY A múlt hét óta nem terjed lényegesen a náthalóz, sőt Kelet- Szlovákiában már szűnőfélben vau. A nyugat-szlovákiai kerületben csak a legutóbbi napokban változott a helyzet kedvezőbbé. Az észak-morvaországi kerületben a legutóbbi hét folyamán mint egy 33 ezer náthálázas beteget tartottak nyilván, közülük a legtöbbet az ostravai, az olomouci, a sumperki és a kravinái járásban. Hasonló a helyzet a dél-morvaországi kerületben is. Szövetkezezeti boltokat építünk - önsegély alapon A JlCÍNI JÁRÁSBAN (kelet-csehországi kerület) a polgároknak igen Jé tapasztalataik vannak az önsegély alapon végzett „Jednota“ szövetkezeti boltok építése terén. A kezdeményezés a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusára kiadott tézisek megvitatása idején keletkezett és terjedt el. Miért építik a polgárok maguk a Jednota boltjait? Erre röviden és velősen azzal lehetne válaszolni, hogy' Jobban és kényelmesebben vásárolhassanak, mint eddig. A Jiőíni Járásban sem felelnek meg a falusi boltok a modern kereskedelem, a higiénia alapvető követelményeinek; a meglevő boltok többségükben kicsik, elavultak. Az emberek Jogosan bírálják e hiányosságokat a nyilvános gyűléseken. Ezekkel a régi boltokkal természetes, hogy nem lehetnek elégedettek a helybeli lakosok, nem elégítik ki mindennapi szükségleteiket. így aztán az emberek bosszankodnak, a városokba Járnak bevásárolni, amivel az áru Jelentékenyen megdrágul, sok időt veszítenek feleslegesen ... Hogyan Jussanak azonban új boltokhoz, falusi áruházakhoz, amikor a Jednota hiába ostromolja a Járási építői vállalatot, hogy a boltok építését vegye fel a tervébe? Így a falusi üzlethálózat kiépítése évről évre húzódik. A jiőíni Járásban szerették volna felhasználni a Tuf-Butoves községben szerzett tapasztalatokat, ahol a polgárok társadalmi munkában építettek fel egy ú] boltot a Jednotának, ahogy mondani szokás, kulcsátadásra. A tervdokumentáció körül fennálló és egyéb nehézségek miatt azonban ezt a módszert nem lehet szélesebb körben alkalmazni. Ezért most a Roveft községben szerzett tapasztalatokat igyekeznek felhasználni. Az üzletházat a „Z“-akció keretében a nemzeti bizottság építi fel a polgárok segítségével. Az anyagot, a szállítási költségeket és a mun-2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 31. kabéreket az állami takarékpénztártól felvett hitelből fizeti ki, s az építkezés befejezése után az egész üzlethálózatot eladja a Jednotának. A tényleges költségek és az épület költségvetési értéke közti különbség a helyi nemzeti bizottság haszna lesz, amit további községfejlesztési céldkra használhat fel. Az igénybe vett hitel az építkezés gyors befejezésére fogja serkenteni a nemzeti bizottságot. HoSek mérnök, a Jiőíni JNB építésügyi szakosztályénak vezetője ezeket mondta: „Nem Jár ez az építkezés minden gond nélkül. Előbb tisztázni kellett a Jednota és a HNB egymás közti viszonyát. Kezdetben több problémát közösen próbáltak megoldani, de aztán kiderült, hogy külön kell választani a feladatokat. A Jednota, mint invesztor, választja ki a megfelelő házhelyet, biztosítja a beruházási feladatok feldolgozását és a szükséges tervdokumentációt, valamint az építkezés felügyeletét. A HNB gondoskodik az építkezés kivitelezéséről, mégpedig felelős építésvezető útján, akinek a Javadalmazása az építkezés tervszerű lefolyásától függ. A mi szakosztályunk építési technikusainak útján és az anyagbeszerzéssel nyújt segítséget.“ Simek és Drbohlav elvtársak, a rovefli HNB tisztviselői ezt a felvilágosítást adták: „Először mindenkinek az volt a véleménye a községben, hogy építse fel a boltját a Jednota, hiszen kiskereskedelmi tevékenységet folytat, eleget keres, gondoskodjék hát megfelelő üzlethelyiségről. Amikor azonban sok-sok tárgyalás után kiderült, hogy pénz is van, meg anyag is az építkezéshez, csak éppen a munkaerő hiányzik, nem maradt más hátra, mint hogy „beszéljük meg a dolgot az egész faluval“. Akkor az emberek azt mondták, Jól van, fogjunk hozzá magunk. Persze, nem ment minden csak úgy, egyik napról a má síkra, meg aztán féltünk is, hogy vajon a végén tényleg megveszi-e a Jednota az üzletházat, nehogy aztán a helyi nemzeti bizottság nyakán maradjon az adóssággal együtt. És mi lesz a szakmunkákkal, aminek az elvégzésére nem kapunk embert a faluban? A JNB, az állami takarék meg a Jednota azonban türelmesen megmagyarázták, hogy minden rendben lesz a szakmunkákkal, aminek az ellad a munka, mint ahogy képzeltük. Áprilisban kezdtük el az építkezést azzal, hogy egy éven belül kell befejezni. Az emberek azonban fogadkoznak, hogy képesek befejezni még az idén. 25 ezer korona hitelt vettünk fel, s ez az épület már eddig 80 000 koronát ér.“ Soltys elvtárs, a Jiőíni JNB elnöke ezeket mondotta: „A roveűi polgárok és a helyi nemzeti bizottságuk példás kezdeményezését, érthető módon, a Járás többi községében is népszerűsítjük. így aztán rövid időn belül 15 kérelem futott be azokból a községekből, ahol szintén sürgős szükség van üzlethelyiségre. Akkora visszhanggal nem is számoltunk. Előszöris a Jednotával közösen felállítottunk egy sürgősségi sorredet. Még ebben az évben elkezdik kettő, a Jövő évben pedig nyolc további üzlethelyiség építését. Ez, a megrendelésre épülő többi üzlettel együtt, nyilván visszatükröződik majd járásunk falusi üzlethálózatának a fejlődésében. Próbáljuk saját erőből megoldani az épületelemek gyártását is, mert az emberek kezdeményező kedvét erősen fékezik az anyagbeszerzési nehézségek. A jiőíni HNB nagyra értékeli a Jednota példás hozzáállását az önsegély alapon megvalósulásra kerülő falusi üzlethálózat-építkezésekhez. Közösen döntünk ez ügyben, mert célunk az, hogy az eredmények aztán megmutatkozzanak a Jednota fogyasztási szövetkezet gazdasági eredményeiben. A Jednota dolgozói rendelkezésünkre bocsátották a község nagyságának megfelelő típusbolt-terveket; ezek a típusboltok azonkívül, hogy megfelelnek a kereskedelem igényeinek, azzal az előnnyel is rendelkeznek, hogy1 felépíthetők önsegély alapon, ami szintén igen lényeges szempont...“ A jiőíni járás feltételei között példásan megvalósítják a CSKP XIII. kongresszusának határozatait. Miroslav Martoű—Frantiáek Hylmar a Jiőíni JNB dolgozói jogvédelmet mind a panasztevőnek, mind a rágalmazottnak A nemzeti bizottságokra és a közigazgatási eljárásra vonatkozó törvény kidolgozásával kapcsolatban sok szó esik arról is, hogy jogilag szabályozni kellene a dolgozók panaszainak, bejelentéseinek és javaslatainak intézését. Ezzel kapcsolatban a törvény nagyon eltérő módon ítéli meg a panasztevő védelmének, a bírálatot kiváltó döntést hozó dolgozó felelősségének, illetve a panasztevő részéről sértegetett, rágalmazott és meghurcolt dolgozó védelmének kérdését. / Az érvényben levő Tt. 150/1958 sz. kormányrendelet rögzíti a panasztevő meghurcolásának megakadályozását célzó biztosítékokat. A 7. paragrafus 1. bek. értelmében tilos fellépni a panasztevő ellen. Továbbá a 6. paragrafus 1. bek. értelmében a panasz felülvizsgálása során annak tartalmából kell kiindulni, tekintet nélkül arra, hogy ki teszi és ki ellen irányul. Ilyen biztosíték a 7. paragrafus 4. bek., amely nem engedi meg a panasz kivizsgálását azon szervek és intézmények dolgozói által, amelyek ellen irányul. Végül a panasztevő joga kérni, hogy az ügy kivizsgálása során nevét ne tüntessék fel. A kérdés másik oldala az illetékes szervek, funkcionáriusaik és dolgozóik védelme a panasztevőkkel szemben, illetve a panasztevők bizonyos felelőssége a panasz tartalmáért és következményeiért. A rendelet 14. paragrafusának 2. bek. feladatul adja a szervezet, esetleg a fölérendelt szerv vezetőjének, hogy vonja felelősségre a panasz felvételével, kivizsgálásával és rendezésével kapcsolatban hibát elkövető dolgozót. Felelősségre kell vonni akkor is, ha ilyen vagy amolyan módon helytelenül Jár el a panasztevővel szemben. Többnyire megdorgálják vagy megbírálják, de előfordul fegyelmi eljárás Is. Ez teljesen jogos és helyes. Más azonban a helyzet, ha a panasz jogtalan, főleg ha sérteget, rágalmaz, meghurcol. Az indokolatlan panaszok esetében azonban nem lehet felelősségre vonni a panasztevőt, mivel a panasz jogosságát vagy jogtalanságát szubjektívan másképp ítéli meg a panaszos, mint a panaszt intéző szerv. Nem tartoznak ide azonban az olyan még mindig gyakran előforduló panaszok, amelyek sértegetnek, rágalmaznak, hamis adatokat tartalmaznak stb., főleg a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban, amelyek a polgárok közvetlen ügyeinek a zömét intézik. A gyakorlatban az ilyen panaszt ismétlődőnek könyvelik el, vagyis nem kell igazolni átvételét és felülvizsgálata nem szükséges. Szerzőiket azonban gyakorlatilag semmivel sem sújtják. Az ilyen eljárást elsősorban az indokolja, hogy a további következtetések levonása az ügy kárára lenne, megbéklyózná a polgárok kezdeményezését, akik a panaszban főleg pozitív eszközt látnak, stb. Ennek megfelelően az új jogi rendezés sem ajánlja, hogy az ilyen panasztevőket felelősségre vonják a panasz tartalmáért. Nézetem szerint ez az álláspont nincs sem elméletileg, sem gyakorlatilag alátámasztva. A panasztevés kérdésének általános jogi rendezése mindenkinek lehetővé teszi álláspontja, nézete, követelménye, javaslata vagy panasza tisztességes és legális formában való kifejtését minden sértegetés és rágalmazás nélkül. Egyes panaszok olyan adatokat és vádakat is tartalmaznak, hogy ha igazaknak bizonyulnának, akkor azt, akire vonatkoznak nemcsak azonnal le kellene váltani posztjáról és eltávolítani munkahelyéről, hanem büntető eljárást kellene indítani ellene. S mégis, ha a panasz adatai hamisaknak bizonyulnak, ez nem jár semmiféle következményekkel a panasztevőre. Más körülmények között az ilyen rágalmazás alapját képezné a büntethető kihágásnak, sőt a bűncselekménynek. Nyilvánvalóan nem igazságos, hogy a jogi norma biztosítja az állami és gazdasági apparátus becsületes funkcionáriusai és dolgozói különben büntethető sértegetésének és rágalmazásának bűntelenségét. Ez elsősorban a nemzeti bizottságok funkcionáriusait és dolgozóit sújtja, mert itt fordulnak elő a leggyakrabban az ilyen esetek. Nézetem szerint önmagában már az ilyen panasznak a tartalma is arról tanúskodik, hogy a panasztevőnek nincs pozitív viszonya ehhez az intézményhez, mert irigységből, ellenségeskedésből inkább ártani akar neki, mintsem a közös ügy szolgálatának szándéka vezérelné. Ettől eltekintve, ha a jogrend, illetve közvetítésével a társadalom jogvédelmében részesíti a panasztevőt, tekintet nélkül panaszának jogosságára vagy jogtalanságára (a kormányrendelet 1. paragrafusa 3. bek. tiltja a panasztevő elleni közvetlen vagy közvetett eljárást, lényegében védelmében részesít minden kverulánst és aljas szándékú embert) ugyanilyen védelemben kellene részesítenie az állami és a gazdasági apparátus funkcionáriusait és dolgozóit is. Végső soron ezt megköveteli a polgárok egyenlősége is. Az ily jellegű panaszok túlzott idealizálása, jelentőségük elnagyolása és szerzőik túlzott védelme nincs arányban sem a társadalomnak hajtott hasznukkal, sem az általuk okozott károkkal. Ezért az új jogi rendezés folyamán fontolóra kellene venni az olyan panasztevők elleni fellépés lehetőségét is, akik célzatosan, tudatosan és becstelen indoktól vezérelve panaszaikban hamisan vádolják, sértegetik és rágalmazzák az állami és gazdasági apparátus funkcionáriusait és dolgozóit. Kétségtelen, hogy ezek a dolgozók megérdemelnék a védelmet, hiszen túlnyomó többségük becsületesen, áldozatkészen és lelkismeretesen teljesíti kötelességeit olyan feltételek között, amilyeneket az ilyen „panasztevő“ el sem tud képzelni. Dr. Frantisek Cerveőansky, a nyugat-szlovákiai KNB szervező osztályának dolgozója
