Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
LAKÁSKULTÚRÁNK Felszabadulásunk óta sokat fejlődtek kulturális lehetőségeink és igényeink. Azonban sok esetben tapasztalhatunk igénytelenséget is, amikor maradiság vagy tudatlanság miatt nem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket! Legjobban tükröződik ez az Ízléstelen lakberendezésekben, kultúrátlan lakásokban. A múlt rendszerben a cselédházakban, ahol két családra jutott egy konyha, vagy a munkásszállásokon, ahol ágyrajárók zsúfolódtak össze, bizonyára nem esett szó lakásművészeti kérdésekről. Annál inkább került sor erre a polgárság életében. A múlt század elején hatalomra jutott polgárság tevékenysége a vagyongyűjtésben csúcsosodott ki. Ez a gyűjtőszenvedély mindent felölelt, beleszámítva a képzőművészeti alkotásokat is. A polgárság gyűjtési szenvedélyét utánozták a kispolgárok is. Persze, ezeknek már nem telt igazi értékek gyűjtésére, Így megelégedtek hamis utánzatokkal is. A -kispolgárok lakáskörülményeinek hatása még ma is érződik lakáskultúránkon. Társadalmi fejlődésünk felkeltette az érdeklődést a szép otthon iránt. Tudatosítanunk kell azonban egy fontos tényt: nem az ember van a lakásért, hanem fordítva: a lakás kell hogy alkalmazkodjon az emberhez. Falun még ma is hagyományos a „tiszta“ szoba. Miközben a család a konyhában, vagy nyáron a nyári konyhában szorong, a lakás többi része kihasználatlanul hever, teletömve Ízléstelen holmival. Menjünk be egy átlaglakásba és próbáljuk meg szővátenni azokat a lehetőségeket, amelyek kis áldozatok árán lakályossá és ízlésessé tennék környezetünket. Lehet, hogy nem lesz könnyű az út, mert sok esetben szembekerülünk olyan tárgyak eltávolításával, amelyeket a megszokás kapcsol hozzánk. A kellemes otthon kialakítása érdekében le kell küzdenünk ezeket a gátló érzéseket. Vegyük szemügyre a konyhát. Először is szemünkbe tűnik a tűzhely fölé akasztott festett falvédő, amely rikító színekkel és érdekes szöveggel hirdeti a jó gazdasszony tulajdonságait. Mennyivel Ízlésesebb és praktikusabb a tűzhely mellett csempével kirakott fal, vagy ha erre nincs lehetőség, az olajfestékkel lefestett fal is megfelel a követelményeknek. Könnyen tisztán tartható és nem szolgál porfogóul, mint a falvédő. Vagy vegyük figyelembe a konyha falára sablonnal festett ízléstelen gombákat és törpéket. Mennyivel esztétikusabb az egyszínűre meszelt fal ezeknél a giccses selejttermékeknél. Általánosan elterjedt érv, hogy az egyszínűre meszelt fal jobban piszkolódik, mint a hengerezett. Valójában mind a ' két falfelület egyformán szennyeződik, csakhogy egyiken jobban látszik a piszok, mint a másikon. A védekezés ellene a falak rendszeres leporolása és a takarítás, ami gondolom, minden háziasszony szívügye. Ha tovább folytatjuk utunkat a lakás többi részébe, itt is szóvá kell tennünk a fal festését. Festessük a szobákban is hengerezés nélkül. Természetesen mérlegelni kell, hogy a színváltozás hol történjék. A logikusság követelménye, hogy a színeket a saroknál és az éleknél, vagy pedig a mennyezet és a fal között váltsuk. Általánosan kialakult vélemény, hogy az ablakkal szemben eső fal jobban elbírja a sötétebb színt, mint az árnyékban lévő, amelyen a világos szín alkalmazása előnyös. Nem feltétlenül fontos, hogy a mennyezet fehér legyen, az egyik oldalfal színének folytatásával is igen kellemes hatást érhetünk el. Ne használjunk feltétlen pasztell színeket, hanem alkalmazzunk bátran friss, telt, tiszta színeket, mint a sárga, vörös, szürke és kék színösszeállítás is ízléses és korszerű. Folytassuk lakásszemlénket a szőnyeg elbírálásával. Sokszor tapasztalhatjuk, különösen falun, hogy a szőnyegre még szőnyegvédőt terítenek. Ezek az emberek nem ismerik a cikkem elején megállapított tényt, hogy nem mi vagyunk a lakásért, hanem a lakás van miértünk. A szőnyegvédőt alkalmazó emberek önmaguktól óvják a szőnyeget és helytelen életforma az, amikor valaki saját otthonában önmagától félti a használati tárgyakat. Mire szolgálnak akkor az ilyen embernek a lakberendezési tárgyak? Nem arra, hogy szabadon, kényelmesen éljen a lakásban, hanem, hogy vendégei előtt reprezentáljon vele. Tudnunk kell, hogy a szőnyeg feladata színével, elhelyezésével a lakás összharmóniájának gazdagítása és a járásnál keletkező hang tompítása. Ezekből a következményekből kiindulva kell keresnünk lakásunk hangulatához és összképéhez illő szőnyeget. Nem praktikus egyetlen nagy szőnyeg alkalmazása a szobában, mert nehéz a tisztántartása. Sokkal célszerűbb, ha több kisebb szőnyeget helyezünk el. Lehet különböző színű is, de kell hogy a szőnyegek színe összhangban legyen egymással és a szobában előforduló többi textilanyaggal. A szőnyegek elhelyezésének a bútorok elhelyezéséhez kell alkalmazkodniuk. A lakás berendezésénél és átrendezésénél legyen célunk, hogy olyan kellemes és meleg otthont alakítsunk ki, amelyben minden egyes családtag jól érzi majd magát. Bencsik Jenőné Ookan Ismerik őt a környéken. Sőt, még távolabbi vidékeken is. Amikor még nem ment nyugdíjba, „aranykezűnek" is nevezték. Így be* széliek róla azok, akik megbecsülték született tehetségét és szorgalmas, jó munkáját. De nemcsak erről volt ne* vezetes az öregember. Fiatalabb korában olyan jól és szépen tudott játszani a „kőműves-zongorán", azaz a harmonikán, hogy a legsietősebb járókelő is megállt miatta legalább pár percre. Énekelni is szeretett. Evekig volt dalárdatag. Később, amikor felvitte az isten a dolgát és több pénzt keresett, az italra s a nőkre, is rákapott. Innen kezdve rossz családi életéről vált Ismertté. Orhatnám és goromba zsarnokot csinált belőle a pénz. A hangja mint az ostor, a szava mint az éles kés. úgy vágott, ha otthon szóvá merték tenni viselt dolgait. Elmaradt a harmóntka, a dalárda, munka után leginkább csak a tivornyázás járta. Otthon pedig félelem és elkeseredés uralkodott. Sok év pergett így le. Felnőttek a gyerekek és a béketűrő mártír feleség fellázadt, ha sokára ts. Megmondta az öregembernek: elmegyek dolgozni, különválunk. Egyik szoba a tiéd, má-AZ ÖREGEMBER sík az enyém. Nem ismerjük egymást. Először csak fenyegetés volt ez. Az öregember fel sem vette. Még kevesebb pénzt adott haza, még jobban gorombáskodott. Ám egyszer csak — tíz esztendővel ezelőtt — betelt a mérce. Magára maradt az öregember. Sokáig nem hitte. Megszokni nem akarta. Hiszen neki eddig a cipőjét is kitisztították. Nem főzött egyedül még egy teát sem. Dühöngött, kért, fogadkozott... Minden hiába. Betelt a mérték. Magára maradt. Rettenetes évek voltak. Az idén tavaszon, a hetedik X-en túl, megismerkedett Vilmával.,, Özvegyasszony. Szintén nyugdíjas. Egymásba szerettek. Vilma megsajnálta az elvadult, elhanyagolt öreget. Rendbeszedte a lakását. Sütött, főzött rá. Kijavította, kitisztította a holmtját. Az öregember húsz esztendőt fiatalodott. Fütyörészve, legényesen járta az ismerős utcákat. Széltében-hosszában elmesélte alkonyi boldogságát. Volt, aki megmosolyogta, volt, aki vele örült, hogy legalább nem maradt magára. Ígéretes, szép tavasz volt. Vilma fáradhatatlanul pártfogolta. Kirándulás, szórakozás, mint a galambok. Így ment ez kerek két hónapig. Mostanában az öregember megint sokat bolyong magában. Lesi a postást, írt-e Vilma? Mert mostanában ritkán látja. Már nem is kérdezi a tervezett házasság felöl. Amikor egy esős délutánt végre együtt töltöttek, hosszas faggatás után végre nyilatkozott Vilma: — Többet veszítenék, mint nyernék ezen a házasságon. Odahaza van egy szoba-konyhás lakásom, tele szekrény, tele kamra. Szép a nyugdíjam ts. Nem messze laknak a lányomék is, minden vasárnap elvisznek autóval, az 0 révükön gyakran jutok mellékkeresethez. Ha ez a ház, amiben laksz, egyedül a tiéd volna, az más... De így, minek? ’ Az öregember szégyenli önmaga előtt, s a barátai előtt ts a kudarcot. A porba hullt remények visszaöregítették. Még a járása is más lett. Szinte összeráncosodott. Egyedül bolyong ismét. Már nem fütyörészik. Vajon mire gondol? Vajon kit hibáztat? ... R. E. (NPSZVj Aztán a táborozáson jól vigyázz magadra, ktslányoml MANDULA — jeligére: Kérjük a levélíró pontos címét. Orvosi tanács ügyében külön levélben szeretnénk válaszolni. A szerk. jobb félni, mint megijedni A tudományos néven tetanuszként ismert fertőző betegség aránylag ritkán fordul elő éghajlati viszonyaink között. Európában nagyjában véve visszamenőben van a merevgörcs. Ez viszont bizonyos adottságok mellett távolról sem zárja ki a fertőzés lehetőségét. A tetanusz inkubációja, vagyis a fertőzés időpontjától a betegség kitöréséig terjedő lappansági időtartam felette eltérő. Minél gyorsabban jelentkezik az étvágytalanság, rosszullét, láz, esetleg az arctorzító fintorokat kiváltó rángatózás, annál súlyosabb a betegség lefolyása. Hosszabb lappangási időtartam esetében viszont általában enyhébb lefolyású és kevésbé veszélyes kimenetelű betegeskedés követekzik. A merevgörcs emberről emberre nem terjed. Kórokozóját az állati vagy emberi belekben többnyire már meglévő baktérium képezi, amely — elég különös módon — kizárólag oxigénmentes környezetben képes szaporodni. A baktérium spórája azonban évekig életképes marad és az ürülékkel együtt kerül a talajba. Ha a spóra valamilyen seben keresztül behatol az emberi szervezetbe, a számára kedvező környezetben újból szaporodásnak indul. Ilyen alkalmas környezet lehet a seb elégtelen oxigénellátása, a sebcsatorna elzáródása stb. A súlyosabb természetű sebesülés rendszerint kevésbé veszélyes, mert a beteg ilyenkor amúgy is orvoshoz fordul, aki fertőtleníti a sebet. Annál végzetesebbé válhat a jelentéktelennek tűnő sérülés, horzsolás, szúrás, amelyet úgyszólván fel sem veszünk és elhanyagolunk. Ha a tetanusz egyszer kitört, nehezen gyógyítható és életveszélyessé is válhat. Mezőgazdaságunknak egyre tökéletesedő gépesítése ellenére számos munkát még mindig kézileg végeznek dolgozóink, jól teszik, ha munka közben védőkesztyűt használnak. Sérülés esetén pedig a legjelentéktelenebbnek látszó sebet is ajánlatos kivéreztetni vagy kiszívni, mert a fertőzés veszélyét más tényezők, többek között a talajösszetétel specifikus fajtái is növelhetik. Es ez a különös talajösszetétel egyúttal megmagyarázza a tetanusznak úgynevezett helyi, vagy területi előfordulását. Jóllehet köztársaságunk számos foglalkozási ágazatában kötelező a tetanusz elleni védőoltás, jegyezzük meg összefoglalásképpen: amilyen bonyolult és bizonytalan a merevgörcs gyógyítása, olyan biztosan elejét vehetjük, ha időben kellő védőoltásnak vetjük alá magunkat. Jobb tehát félni, mint megijedni! Feljegyezte: K. E. VÍZSZINTES: 1. Ismert ifjúsági regényíró. 5. Kibogoz. 6. Galy betűi felcserélve. 8. Tánc. 10. V. A. 11. Menni — angolul. 13. Hullat. 15. Halotti lakoma. FÜGGŐLEGES: 1. Motor eleje. 2. Hegylánc a Szovjetunióban. 3. Község Kassa mellett (Y — I). 4. ÄAG. 7. Ismert orosz író (A revizor). 9. Asszony, lány. 10. Kedvelt ifjúsági író. 12. Időmérő. 14. Bizalmas megszólítás. 15. Szovjet repülőgép jelzés. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 10. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 26. számában megjelent kis rejtvény helyes megfejtése: BULGÁRIA — SZÓFIA. Könyvjutalomban részesülnek! Csuzi Erika, Oborín és Hahula yalika, Bar1, Már úton vagyunk Mi, a szécsénkei kilencedikesek is izgatottan vártuk a tanév utolsó napját. Nagy nap volt a számunkra, hiszen búcsúztunk iskolánktól, tanítónktól, az osztálytól. Kirepültünk a régi megszokott „fészekből“. Először az utcára, majd onnét búcsúénekszóval, a falun keresztül a kultúrházba. Itt a tanítóinktól, diáktársainktól, a szövetkezettől és a pártszervezettől köszöntünk el. A tantestület nevében Budai tanító elvtárs búcsúzott tőlünk. Köszönet a nyolcadikosoknak, akik nagyon szépen előkészítették a ballagás napját. Akkor, a búcsú napján éreztük a legjobban, hogy mily nehéz a válás tanítóinktól, az iskolától. Hiszen úgy összeszoktunk. Könny szökött a szemünkbe ... A kék tengeren hajónk még pihen című búcsúénekben hangzottak el e szavak: „Már úton vagyunk, s rátok gondolunk ...“ Bizony, máris úton vagyunk. Fájó szívvel gondolunk vissza Rád öreg iskolánk, Rátok diáktársaink, s Önökre, szeretett tanítóink. Milyen jó lenne még együtt, legalább egy évet eltölteni, de már nem lehet. Sokat fáradoztak értünk tanítóink, mint szülők a gyermekért, Önök is mindent megtettek, hogy szorgalmas, helytálló, becsületes polgárokként kerüljünk ki az életbe. Köszönjük! Köszönjük! Már úton vagyunk .., Az osztály nevében: Csáky Károly PISTIKE Jő FlO VOLT. Ha haza* ment az iskolából szépen megebédelt, elkészítette a másnapi leckét. Utána segített az anyukának. Iskolában a legjobb tanulók közé tartozott. Rendszeresért készült az órára, sohasem fordult elő, hogy nem készítette el a házi feladatot. A tanítónéni is na* gyón szerette őt. Lassan végefelé közeledett az Iskolaév. Már a vakáció kellemes pillanataira gondoltak a diákok. No meg arra, ki milyen jutalmat kap a jó bizonyítványért. — No, kisfiam, mit szeretnél ajándékba az évvégén — kérdezte anyuka. ; Sokáig gondolkodott, mit is kérjen. A szélpuska Kerékpárt? Az egy kissé sokba kerül, gondolta, örát? Azt a születésnapomra ígértek. MegvanI — kiáltott fel örömében. — Szélpuskát kérek, olyat amilyen a Lacinak van. Anyuka elgondolkodott. Lacinak nem voltak barátai. Rossz fiú hírében állt. Kötekedő természete végett nem kedvelték. Amint hazament az iskolából, rendszerint gyorsan megebédelt, és már szaladt ts a kertbe a madarakat lövöldözni. — Miért kell neked szélpuska, kisfiam? — Szeretnék megtanulni lőni! — Baj lesz abból — aggódott anyuka. — Ugyan, — legyintett Ptstika. Elérkezett a vakáció, megkapta a szélpuskát. Kis műhelyében elkészítette a céltáblát. Eleinte örömét lelte abban, hogy feoppant a deszkatábla. A sörét mint a villám fúródott a kör kellős közepébe. Telt, múlt az idő, s egyre gyakráb* ban járt az eszébe, ml lenne, ha egy* szer élő célpontra irányítaná a puska csövét? Kertjük végében állt egy tea rebélyes nagy fa. Már régebben ész* revette, hogy sok madárnak nyújt bés kés otthont az öreg fa lombja. Egy na* pon Ptscta gerlepárt látott az egyiH ágon. Mint a villám szaladt a szobába. Le* akasztotta a puskát, megtöltötte. Kint a szabadban messze szállt a gerlicék búgó hangja. A „jó fiú" vállához emelte a fegyvert és célzott. A sörét szíven találta az ártatlan kis állatot. Pista ujjongott örömében. Aznap este két szomorú kis gerlice hiába várta haza anyukáját. Egyre gyakrabban vette célba az éneklő madarakat. Mire letelt a va* káció, a környéken elnémult a madár* csicsergés. A barátok is lassan elma* radoztak. Egy szép napon az édesanyja észre* vette, hogy szomorúság ült fia szemé* be. Ügy tett, mintha észre sem venné, Pista sírva fakadt. — Nem kell a szélpuska! Soha töb* bé a kezembe sem veszemI Minden* nek az az oka. Elköltöztek a mada* rak, elhagytak a pajtások. Nem aka* rok olyan lenni, mint a Lacii — Látod, látod — dorgálta meg az édesanyja. — Az ember sose csele* kedjen olyat, ami mások ellenszenvét váltja ki. Ezután keresd a szépet, az életben megleled az örömet és a barátok sem hagynak el... Czita Béla SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. július IS.
