Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-10 / 49. szám

Hogyan lett országos első a dunaszerdahelyi járás a tejtermelésben Földünk lakossága évente kb. 85 millióval szaporodik, és 2000-re el­éri a 7 milliárd főt. Akadnak országok, ahol az állati fehérjével való ellátás szinte megoldhatatlan feladat. Pedig egy ország táplálkozási mércéjének szintjét az határozza meg, hogy a lakosság össztápláléká­­nak hány százaléka állati eredetű termék. Ezért az állattenyésztés je­lentősége szinte felmérhetetlen a népélelmezés terén. A magas életszín­vonalon élő népek táplálékának 35—40 százaléka állati eredetű termék, míg a primitív, alacsony életszínvonalú népeknél ez az arány mind­össze alig 15 százalék. AZ Állati TERMÉKEK fogyasztása terén hazánkban nagy javulás ta­pasztalható. Ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években nagyobb súlyt fektetünk az állattenyésztésre, minek következtében megnövekedett az állati termékek mennyisége. Saj­nos, még így is lemaradtunk az európai élvonaltól. Azonban akadnak gazdaságok, sőt járások is, — ilyen a dunaszerdahelyi járás, — ahol kö­rülbelül mintegy 15 tehenészet tava­lyi eredményeivel országos elismerést vívott ki magának. Köztudomású, hogy 1965-ben a du­­naszerdahelyl járás első lett az or­szágos tejtermelésben. Milyen ténye­zők játszottak közre, hogy a járás az utóbbi három év alatt tehenenként 1000 liter tejjel többet termelt, s ez évben elérik a 2900 liter átlagos tej­termelést tehenenként, efelől érdek­lődöm dr. Cséfalvai Gábor mérnök­től, a járási termelési Igazgatóság fő üzemgazdászától. — Első hallásra a kérdés egysze­rűnek tűnik, de mégsincs így “ vá­laszolja Cséfalvai elvtárs. Az elért eredményeknek sok ösztönzője van és többször késhegyig menő harcot kel­lett vívni a fejlődés kerékkötőivel, akik csak a száraz statisztikát látták, és a számokban gyönyörködtek. Mit sem törődtek azzal, hogy gyenge az állatállomány minősége, nekik csak az volt a fontos, hogy minden hek­tárra meglegyen a kiszabott állat­létszám. Ebből eredően a mezőgazdasági üzemek nem selejtezhették kedvükre az állatokat. Az újonnan épített istál­lókban elhelyezett tehenek egy része annyi tejet sem adott, mint egy Jóra­­való kecske. Igaz, a takarmányt an­nak rendje-módja szerint fogyasztot­ta, bár tudvalevő, hogy évről-évre kevés volt belőle. Egyszóval, a meg­levő keveset is felfalták, pedig a mé­szárszékben lett volna a helyük. A döntő fordulat 1962-ben érkezett ■ RAKJUK FEDÉL ALÁ A MŰTRÁGYÁT! Az elmúlt évek során mezőgazdasági üzemeink semmivel sem bántak olyan mostohán, mint a műtrágyával. Raktár híján számos szövetke­zet a szabad ég alatt tárolta az értékes, szervetlen tápanyagot. E téren a mai napig vajmi ke­vés változás történt. Pedig sok esetben aránylag kis befekte­téssel fedél alá hozhatnánk a műtrágyát. Hiszen egy fészer építése csupán a jóakarat dol­ga, mert ezt a munkát bárme­lyik szövetkezet saját emberei­vel minden kölcsön nélkül el­végezheti. Az ideiglenes sopák építési költsége egy-két év alatt meg­térül. Azonban, ha ezidáig nem rendelkezünk ilyen építmények­kel, a jövőben korszerű raktár­­helyiség építésére törekedjünk. Tartsuk szem előtt, hogy január elsejével a műtrágya megdrá­gul, s ez arra kötelezi mezőgaz­dasági üzemeink szakembereit, hogy az eddigiektől jóval na­gyobb gonddal tárolják, avagy hasznosítsák a műtrágyát. A műtrágya árának megvál­tozása serkentsen bennünket arra, hogy mielőbb vásároljuk fel a szerződésben lekötött mű­trágya-mennyiséget. Ha a raktározásra szánt mű­trágyát még ideiglenesen sem tudjuk fedél alá juttatni, takar­juk be kukoricakóróval, vagy cirokszárral. Ezzel sok tápanya­got megőrizhetünk és megme­nekülünk azon fáradságos mun­kától, mely az összeállt, meg­kövesedett műtrágya őrléséből adódik. Ha az elmondottak szerint tároljuk a műtrágyát, azokon a földterületeken is tárolhatjuk, ahol a tél folyamán vagy kora tavasszal felhasználjuk, (-sá-) 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 10. el. Akkor rendkívüli rossz termés volt takarmányból olyannyira, hogy az állatoknak csupán létfenntartó élelem jutott. Ez az állapot a tejter­melésben is megmutatkozott. Járási méretben ebben az esztendőben 1760 litert tett ki a tehenenként! tejho­zam. — Nehéz idők voltak azok — em­lékezik dr. Cséfalvai. A felsőbb szer­vek, látva a nagy takarmányhiárryt, kiadták a jelszót: nincs szükségünk a statisztikai tehenekre. Ekkor kez­dődött a selejtezés. Alapos bírálaton mentek keresztül az állatok. Ame­lyiknél nem láttak előfeltételt a ja­vulásra, a selejtezés listájára jutott. Természetes, ez csak az indulást je­lentette, lényegében mégis egyik elő­feltétele volt a mostani eredmények­nek. / Az emlékezetes dátumig az egyedi takarmányozást nem alkalmazták a járásban. Az a tehén is azt a takar­mánymennyiséget kapta, amelyik 3 litert, vagy 8 liter tejet termelt. A selejtezés után azonban a tehene­ket súly és hasznosság szerint cso­portosították, s ez néhány hét múlva éreztette hatását. A merész lépés erő­sen felkavarta a kedélyeket, s bizony ha a járási pártvezetőség nem nyújt segítséget, ez csak egy-két évvel ké­sőbb következik be. A szilárd, jó minőségű takarmány­bázis megteremtése érdekében az éve­lők vetésterületét 13 százalékról 19 százalékra növelték. Ezzel egyidőben megoldották az évelők magtermesz­tését, mert a bővített heretermesztés sok magot megemésztett. Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy amíg a já­rás pár évvel ezelőtt lőtott-futott a heremag után, addig ma nemcsak hogy önellátó, de adnak is el belőle. Az évelők mellett a gazdaságok nö­­sikerhez az is hozzájárult, hogy az vélték az őszi és tavaszi keverékek, majd a hüvelyesek vetésterületét. A 1963-as év, illetve ősz, nagyon kedve­zett. A hereféléket abban az eszten­dőben négyszer kaszálták, s ez szi­lárd takarmányalapot eredményezett. — Többen a premizálás bevezetésé­ben látták és látják ma is a tejter­melés emelkedését — mondom Csé­falvai elvtársnak. Mi erről a véle­ménye? — Az állami prémiumok bevezeté­se szükséges rossz volt. Ésszerű hú­zásnak bizonyult a felsőbb szervektől, de erősen terhelte az állami költség­­vetést. Az igaz, hogy az országos alacsony fejési átlagot kimozdította helyéből, de az is igaz, hogy a pré­miumot azok is élvezték, akik addig a fejőst, illetve a tejtermelést elha­nyagolták. Például Kiss János zoo­­technikus a premizálás bevezetéséig is mindent elkövetett a tejátlag eme­léséért, de a tehenészek is becsület­tel megdolgoztak ezért. Munkájuk eredményeként 2500 litert fejtek egyedenként a premizálás bevezetése előtt. Ezt a mennyiséget a legna­gyobb erőfeszítéssel sem tudták na­gyon magasabbra emelni, mert azt az akkori körülmények még nem enged­ték meg. Tehát amennyiben 50, eset­leg 100 literrel növelték az előbbi évi tejhozamot, csupán ezért a mennyi­ségért kaptak az említett prémium­­alapból. Ugyancsak a második számú Kiss János nem sokat törődött a tehenek­kel, az etetéssel, s még kevesebbet a fejési átlaggal. Egyszóval, a mos­toha körülmények közt tengődő te­henek átlagos tejhozama 1800 liter volt. Viszont a premizálással járó összeg buzdítólag hatott és 1800 liter­ről 2200 literre szökött a tejhozam. Ök tehát 400 liter többlet tejért kap­tak úgymond hatalmas összeget. Azonban ez a tejmennyiség gondos munkával mindenféle prémium nélkül is létrejöhetett volna. Lényegében tehát nem a premizálás bevezetése volt a döntő tényező a tejtermelés emelkedésének a duna­szerdahelyi járásban. Ez a véleménye dr. Cséfalvai Gábor fő üzemgazdász­nak. Ezek után a kíváncsiság elvitt a termelési igazgatóság fő állattenyész­tőjéhez, Mandák József elvtárshoz, aki a következőképpen: ismertette a helyzetet: — Csodák nálunk sem történnek, de lelkiismeretes munkát végzünk. Enélkül nincs, nem is lehet ered­mény. Sikerült megteremteni a kap­csolatot a Járás üzemeivel, s közös nevezőre Jutni a szövetkezetek szak­embereivel, illetve dolgozóival. Kitű­nő kapcsolatot teremtettünk elsősor­ban a növénytermesztési szakaszon dolgozó szakemberekkel, minek ered­ményeként ugrásszerűen emelkedett a takarmánytermesztés s ennek jó­voltából a tejtermelés. Amíg 1962-ben 1760 litert fejtünk tehenenként, 1964-ben már 2500 litert. Ekkor a felsőbb szervektől küldött­ség jött hozzánk, keresték titkát a nagy változásnak. Saját szemükkel akarták látni a csodateheneket, me­lyekkel két év alatt ily ugrásszerű eredményt értünk el. Nagy volt a csalódásuk, amikor nem tudtunk sem­mi bűvöset felmutatni. Egyikük meg is jegyezte: „Nem tudom elhinni, hogy valami különlegeset ne tettek volna. Hiszen egyenesen érthetetlen, hogy 2000 tehénnel kevesebb a járás tehénállománya, mint két évvel ez­előtt, a tejtermelés viszont 6 millió literrel több, mint annak előtte.“ Meg kell mondanom, a küldöttség kissé savanyú arccal távozott, mert a varázspálcát nem tudtuk nekik megmutatni. Az elmúlt évek ugrás­szerű fejlődését a tejtermelésben az alábbi táblázat hűen tükrözi: Ere dmények Megnevezés: 1962 1963 1964 1965 1966* összállomány 42 947 39 032 41 406 43179 42 375 Ebből tehén 16 806 14 435 14 716 15 571 16 409 Tejtermelés 1000 liter 29 434 30 076 35 766 36 759 33 747 Beadás 100 lit. 22 588 24 113 28 923 29 436 27 274 1 tehénre eső tejtermelés 1744 2 000 2 470 2 567 2128 1 ha mezőgazdasági földterületre eső tejtermelés 389 410 488 507 490 tejtermelés egy tehéntől 1 399 1 604 2 000 2 056 1722 beadás 1 ha mező­­gazdasági területre 1 tehéntől , 306 329 396 406 396 Egészségi állapo4fc> Banggal fertőzött tehenek száma 11066 15 351 10 098 2 716 0 TBC-vel fertőzött tehenek száma 26 418 22 049 16 912 12 061 5 211 Az adatok csak az EFSZ-ek és az ÁG-ok állományát ölelik fel, az egyéni tulajdonban levő tehenekét nem. * Háromnegyed év teljesítése 1966-ban. Egy évvel ezelőtt szigorúan szem előtt tartottuk a genetikai követel­ményeket. A tenyészállatok kiválasz­tását addig is komoly bírálat előzte meg, de a jövőben még szigorúbb mércével mérünk. A bangót már fel­számoltuk, míg a TBC-t előrelátható­lag a következő két esztendőben lik­vidáljuk. Számításunk szerint 1970-ig elérjük a 3500 literes fejési átlagot tehenenként. Ügy határoztunk, hogy 2700 literen aluli tehenet nem tar­tunk, vagyis tőlük nem nevelünk utó­dot. A járás mezőgazdasági üzemei az állatok származása szerint három csoportba sorolják az utódokat: a) Ide sorolják azokat az üszőket, melyek a legjobb tehenektől származ­nak. Cél a továbbtenyésztés. bj Rosz­­szabb küllemmel és származással ren­delkező üszők — melyek mint hízók kerülnek eladásra, c) Tejesborjak — választás előtt kerülnek levágásra. Az állattenyésztők szigorúan betart­ják a hasznosság után járó takar­mányadagot, s egyre több tehenészet­ben alkalmazzák az egyedi takarmá­nyozást. A termelési igazgatóság nagy gon­dot fordít az üzemek szakembereinek és tehenészeinek továbbképzésére. Számos kiváló szakembert hívnak meg külföldről előadások tartására, és élénk kapcsolatot tartanak fenn a Magyaróvár! Mezőgazdasági Főisko­lával, annak előadóival, tanáraival. Továbbá közös tanulmányi kirándulá­sokat szerveznek nemcsak belföldön, de külföldre is ellátogatnak. A járás szakemberei több ízben jártak Dániá­ban, a Német Demokratikus Köztár­saságban és Svédországban. Ezek az utak elég drágák, de amint az ered­mények mutatják, megérik a ráfor­dított kiadásokat. Az eredmények értékelésekor a fő­­zootechníkus szerényen elhallgatja, mennyi meggyőző munka, mennyi előtanulmány, éjjelezés, idegölő gyű­lések sorozata, töprengés volt az előzménye annak, hogy ma a duna­szerdahelyi járás a tejtermelés terén élre tört. Minden vezető s egyszerű dolgozó, aki részt vett ebben a gigantikus munkában, dicséretet érdemel, mert a tábornok hadsereg nélkül nem ér­het el eredményeket. Ezt vallják a termelési igazgatóság dolgozói. A csallóközi parasztember mindig ke­mény munkás volt, s nem hiányzott belőle az odaadás, az állat szeretete és a lelkiismeretes munka. Talán épp ez az, ami magyarázatot ad a kiváló eredményekre. MOLNÁR FERENC, Dunaszerdahely Elavulnak a traktorok ? A Mercedes-Benz közismert nyu­gatnémet cég Moszkvában a jelen­legi Mezőgazdasági Gépek és Mun­kaeszközök Nemzetközt Kiállításán olyan teherautó szerkezeteket mu­tatott be, amelyek állítólag a kö­zeljövőben fokozatosan kiszorítják majd a hagyományos formájú és szerkezetű traktorokat. Ugyanis a képünkön bemutatott UN1MOG 406 típusú, 45 lóerős motorú, mindenes teherautó menetgyorsasága a trak­torral egyforma üteműre lassítható s így a gép szántásra, sarabolásra, zöldtakarmány kaszálására és sok másra használható fel, természe­tesen az autó elején, vagy hátul­ján felszerelhető munkaeszközök segítségével. Képünk a mindenesautóra fel­szerelt gabonaszárító-f elszerelést mutatja be, melynek teljesítménye óránként 180—200 q gabona meg­tisztítása. ÍJKucsera Szilárd felvétele')' Hármas boci-ikrek NEM VAjSZlNÜ, szirénázó meni tőautón érkezett, csak egyszerű személyautón, de így is többen várták érkezését. Amikor kiszállt, rövid megbeszélést tartott, majd megmarkolta táskáját és elindult a megjelölt Istállók felé. Az állatorvos megérkezett a HU 'daskürti (galántai járás) Állami Gazdaság udvarába. „Az utolsó előtti ajtóhoz tessék menni“ — szólalt meg az egyik­dolgozó az új épület ajtajában. A megadott irányban elindultak hát az újonnan berendezett éltetőhöz. Itt huszonnégy tehén-mama várja külön-külön elválasztott, fehér csempével kirakott boxokban a bocibabák érkezését. A melegvizes zuhanyozó sem hiányzik, tehát teh . jes a komfort, és a tehenek töké­letes tisztaságban kerülnek ebbe az épületbe. Ennek a birodalomnak amolyan kiskirálya „A Miska" — így, nagy A-val, mindenki csak így ismeri. Sürgölődik, forgolódik a reábízott állatok között. Ennél az „utolsói előttinél" is leülte a maga éjszai káját alacsony székecskéjén. Várta a bocikát, de az csak nem akart megérkezni. Hajnaltájt a felesége cipelte öt haza. De most nincs idő gondolkodási ra sem. A „várandós" tehén el-el* bőgi magát, mint akt segítséget vár. Gyors vetközés, öltözködés, mosdás, s az állatorvos ott áll fe* hér, földigérö kötényben, beavati kozásra készen. Megemelt jobbke* zés és gyakorolt mozdulattal nyúl a tehénbe. A körülállók arcára kiül a várai kozás feszült izgalma, mely kíván- . csisággal vegyül. Mindjárt eldől vár-e rájuk jó félórás izzasztó munka, vagy rövidesen mehetnek egyéb dolguk után. „Egy fej és harminchat láb" — szólal meg az állatorvos, kissé éli túlozva a diagnózist — ikrek:.* de ... Csakhogy a de re sincs idő. Előkerülnek a húzózsinórok és ä szemkapcsok, elkezdődik a ven senyfutás a bocik életéért. „Meg* húzni, utánaengedni“ — hangzik az utasítás néhányszor egymás után. Es a „kapuban“ megjelenik ' két láb, egy fej bánatos boctsze­­mecskékkel. Rövid idő után a je­lenet megismétlődik a második fe­jecskével, a butácskán világba ~ptsi ’ lógó szempárral. Hát nyolc láb már kint volna. Ez tűnt volna olyan soknak? Le­hetséges. De mindenesetre ellen* őrizni kell. Az ellenőrzés eredmé­nye? főn a harmadik fej is. Tehát hármas ikrek. „Nézze meg, hátha van benne még egy" — szólal meg a szomszédos istállóból az egyik etető. De negyedik már nincs. Es ha nem is világszenzáció, de midenesetre ritkaság-számba megy, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mindhárom jól fejlett, élet­képes boci. Nagy a sürgés-forgás. „A Miska" — így nagy A-val, rohan ide-oda. Hozza a tiszta ágyneműt, bocsánat a friss alomszalmát. Es újra siet a jódért, Hygrosolért. Mindkét keze tele munkával. „Régen itt vagyok, de ilyen még nem volt — szólal meg, — és pont nálam" teszi hozzá. Ügy látszik végtelenül boldog. A boci-mama elégedetlen, hátra* hátranéz, elbőgi magát, mintha borjait hívná. De ez a bőgés már nem fájdalmas, és akármi legyek, még mosolyog is. Köszönik kérdésüket! A mama és a három kisbocl jól érzik ma­gukat. Dr. Mtkulík J, FEHÉRJEDÚS KUKORICA A Föld számos részén a lakosság gyenge táplálkozása abban nyilvánul meg, hogy nem jut elég állati fehér­jéhez (húshoz, tojáshoz, tejhez stb.J, márpedig ezt a hiányt még a fehér­jékben gazdag növényi táplálék sem pótolja. Egy amerikai agrártudományi kutatóintézetben most olyan kukori­ca fajtát nemesítettek, amelynek nagy a fízin (aminosav) tartalma. (A „kö­zönséges“ kukoricának csekély a U- zin-tartalma, ezért nem teljes értékű fehérjetápanyag). Az új kukoricával etetett patkányok azonos idő és azo­nos mennyiségű táplálék fogyasztá­sával háromszor akkora súlygyara­podást értek el, mint a „közönséges" tengerin tartott állatok. E kukorica sikere alapján most már gabonafélék lizindús változatát is szeretnék létre- 1,02nl- (VDI Nachrichten)

Next

/
Oldalképek
Tartalom