Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
KORSZERŰ HÍZQKACSA-TERMELÉS A kiskacsákat 10—12 napos korukig emeletes nevelőketrecekben tartják, majd rekeszekre osztott istállóban, műanyagrácsos padlón hizlalják. Ilyen istállóban m2-enként 12—14 növendékkacsa tartható 4 hetes korig. A ketreces nevelőben 10 napos korig 55—60 kiskacsa tartható. A hízóistállóban, melyben 5 hetes kortól levágásukig vannak az állatok, mz-enként 3 kacsánál többet nem ajánlatos tartant. Az indítótakarmányuk 20 % nyers fehérjét és 2800 kcal (a hízótakarmány 18 % nyersfehérjét és 2900 kcal) kg átalakítható energiát tartalmaz. Az állatok 8 hetes korukban átlag 2,5 kg élősúlyt érnek el. (Dt. Geflwirt., Stuttgart) A LIBÁK GÉPESÍTETT GYORS TÖMÉSE Egyszerű tömőberendezést ismertetnek, melynek segítségével egy dolgozó 40 liba tömését tudja elvégezni óránként. A berendezés szemeskukorica használatára készült. Ez mintegy háromszoros teljesítményt jelent a kézi töméssel szemben. Pépesített kukoricára alkalmazott tömőberendezéssel a gyakorlott tömőnők 300 libát tömjiek meg egy óra alatt. A pépesített kukorica értékesülése lényegesen kedvezőbb, mint a szemeskukoricáé. A máj nagyságát befolyásoló tényezőkre vonatkozó megfigyelések szerint a legfontosabb tényező az örökletes hajlam. A hizlaltság foka csak kisebb mértékben érezteti hatását. {Drűbeznictví, Praha) TEJPÖTLÖ TÁP A BÁRÁNYNEVELÉSBEN A dán eredetű KIP tejpótló borjútápot próbálták ki a báránynevelésben. A táp 72,5 % sovány tejport, 9 % laktózét, 15 % állati és növényi zsírt, 2 %-nyi emulgeátort és stabillzátort, ásványt sókat és vitaminokat tartalmaz. A bárányok hamar hozzászoktak a táphoz, különösen, ha egyidejűleg szophattak is. Napi 210—252 g táp, amit 1500—1800 ml vízben oldanak fel, teljesen kielégíti a bárányok takarmányszükségletét. A napi súlygyarapodás 160 g volt. A testméretekben a tápon tartott és a kontroll bárányok között jellemző különbség nem mutatkozott. /Med. Wet.) Postagalambok felkészítése versenyre Galambjaimat versenyutónként készítem fel. A rövidtávú versenyekre 4 galambom készült csúcsformával; természetesen ezek egy-kétéves madarak. A leglényegesebb távokra, a közép- és hosszútávokra már sokkal több és gondosabban előkészített galambot küldök, hiszen ez a csapatverseny szempontjából szükséges. A párosítástervet szövetségünk versenykiírásához igazítom. Ennek megfelelően március elején párosítok a rövidtávú versenyekre és március 10-e után a közép- és hosszútávú versenyekre. Az utóbbiak március 20-a után tojáson ülnek és április 6—10-e között már előbújnak az első fiókák, amelyeket szüleik fel is nevelnek. A következő — a második — letojás április 22—24-én történik, majd kb. 10 nap múlva eldobják a belső elsőrendű evezőtollukat. A második kelés idején vedlik ki galambjaink második evezőtollukat és ettől az időponttól kezdődik a „formábajövés". Ilyen felkészítéssel három versenyre lehet — megfelelő fészekállapot mellett — küldeni galambunkat. A tollvedlést mindig nagy figyelemmel kell kísérni és olyan galambot, amelynek az újonnan növő tolla nem érte el még a fele nagyságot, nem szabad kosárba tenni. Úgyszintén nem szabad kosárba tenni letojás előtt álló tojót, fészekre hajtó hímet és erősen pépelő galambot. A fészekből lehetőség szerint mindkét galambot versenyre küldöm, mivel így kevesebb gond van az itthonmaradőkra a fészekre üléssel kapcsolatosan. Előfordul, hogy a versenyről hazatérő galambunk nem üli tovább tojásait. Ilyenkor néhány órára különzárjuk a dúctól a madarat, majd újra a fészkére engedjük, de alárakunk egy fiatal galambot. Erre már nagyobb a valószínűség, hogy ráül. A versenyidény alatt versenygalambjaim egy fiókát nevelnek és ezt addig nevelhetik, míg a fióka olyan nagyságot nem ér el, hogy további etetése túlságosan igénybe venné a szülőket. Ilyenkor a fiókát elveszem. A pépelés első hetében két fiókát hagyok a szülők alatt, majd 5—6 nap után a gyengébbet élpusztítom. Azért szükséges két fióka a pépelés első hetében, hogy a galambszülők „ki tudják pépelni magukat“, mivel ellenkező esetben az károsan hat a vedlésre. Az eleségkeverékem nem áll különösebb anyagokból. Arra törekszem, hogy lehetőleg minél több magból álljon. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy a magók csíraképesek legyenek, mivel a minőség utáni felár megtérül galambjaink eredményeiben. Tavasszal a takarmánykeverékben megemelem az árpa arányát, hogy a tél folyamán felszedett esetleges zsírfelesleget leadják. Galambjaimat valamikor naponta edzettem. Egyik napon házkörüli repülést végeztettem velük, másodnap pedig elvittem őket 15—20 km-re. Három év óta már nem alkalmazom ezt az eljárást, hanem a reggeli etetés után szabad repülést engedélyezek, az egyébként egész napon át zárva tartott galambjaimnak. Megfigyelés sem szerint galambjaim ilyenkor jól kirepülik magukat és erőnlétük megfelelő. Nos, mindezek, amelyeket elmondtam különkülön „titkok“, de együttes alkalmazása olyan módszer, amely biztosítéka a jó eredmények elérésének. HALUF KÁROLY (Bp.) Új irányzatok a házinyúltenyésztésben A legutóbbi két esztendő folyamán a külföldi szakfolyóiratok mind gyakrabb témája a házinyúltenyésztés és a nyúlhúsfogyaszlás. Míg nálunk, Szlovákia területén bizonyos ellenszenv uralkodik a nyúlhús fogyasztása iránt, addig a nyugati államok vendéglátó üzemeiben, élükön Franciaországgal, nélküle az étlapot el sem tudják képzelni. Ezért számos vállalkozó jelentős befektetéssel nyúltenyésztési nagyüzemeket épít. Ezek saját kutatóállomásokat létesítenek, képzett kutatókkal és korszerű felszereléssel. A jelenlegi követelmények közé elsősorban a gyors növekedés, valamint a húsos testforma tartozik. Ilyen tulajdonságokkal rendelkezik például az újzélandi fehér, a dán fehér és a kaliforniai házinyúl-fajta. Bár e fajták számos előnnyel rendelkeznek az eddig ismert középnagy testű fajtákkal szemben, mégsem állítható, hogy minden esetben sikerül elérni a kéthónapos növendéknyúlaknál a két kilogrammos testsúlyt, amely súly, mint ismeretes, jelenti a vágási érettséget. Éppen ezért a legjobb fajta keresése, illetve kialakítása továbbra is folyamatban van. A növendéknyúlak elválasztása rendszerint nyolchetes korban történik. Ha ebben a korban elérik a két kilogrammos testsúlyt, ez számos előnyt jelent, elsősorban azt, hogy közvetlenül a leválasztás után felhasználhatók vágási célokra. Ebben az a lényeges, hogy a súlygyarapodás legolcsóbb az elválasztás idejéig, mivel még fontos szerepet játszik az anyatej, amely gyorsítja a növekedést. Ezen kívül nem szükséges az elválasztott növendéknyúlak részére a nevelőtér, valamint a takarmányozás és a gondozás. Pedig ezek a költségek még a nagyüzemi termelési forma esetén is igen jelentősek. A házinyólhús iránt különösen megnövekedett kereslet a nevelőtér és felszerelés kérdéseinek rendezését kívánja. A nyúlházak és rekeszek eddigi kistenyésztői formája nagyüzemi termelés esetén nagyon költséges lenne. Könyen kiszámíthatjuk, hogy mennyi gondozóra lenne szükség egy 3000 nyulat tenyésztő farmon az eddigi elhelyezési módszer alkalmazása esetén, amikor 75—100 állatra számolunk egy gondozóval. Ezért csakis az önműködően üzemelő gépesítés jöhet számításba. Kisüzemi viszonyok közepette naponta kétszer-háromszor etetünk és legalább egyszer itatunk. Ez elvitathatatlanul előnyös, azonban a nagyüzemben túlságosan emelné a költségtételt. Ezért a nagyüzemekben önműködő gépek segítségével oldják meg az itatást és az etetést. A ketrecek egyes fülkéibe szerelt vízvezeték csapjának megérintésével a nyúl szájába folyik a víz, amire az állat hamar rászokik. A takarmánykészletet néhány napra a tartályba készítik, ahonnan a vályú szintén önműködően töltődik fel. Egyúttal meg kellett oldani a takarmány kérdését is, mert ilyen rendszer esetén nem adagolható zöldtakarmány, répa vagy széna Az összes nagyüzemekben szemcsézett takarmány etetését vezették be, amely az összes szükséges tápanyagokat tartalmazza. A takarmányösszetétel receptje vállalatonként különböző. Alapvető különbség azonban összetételükben nincsen. Hazánkban ilyen takarmányt egyelőre csak a létező nagyüzemek részére készítenek. A szemcsézett takarmánynak egészségügyi szempontból az az előnye, hogy a házinyulak mixomatózisa nem jut oly könynyen a tenyészetbe, mivel ez tudvalevőleg a mezőről behozott és a vadnyulak által fertőzött takarmányféleségekkel kerül a nyulak elé. A szemcsézett takarmányok alkalmazása a fertőzés terjedését meggátolja. Bizonyára már közel az az idő, amikor a szemcsézett takarmány a kistenyésztők nyúlállománya részére is kapható lesz. Ugyancsak lehetővé válik az egyes önműködő gépi felszerelések munkábaállítása kistenyésztői körülmények között. MAAR ISTVÁN, a CSKSZ Szlovákiai Választmányának fő szakelőadója
