Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Vi rág hajtatás a lakásban TULIPÁN A tulipán- és Jácinthagymákat a virágkedvelők otthon is hajtathatják. Ennek első feltétele, hogy az arra alkalmas fajták kellő nagyságú, kifogástalan hagymáit szerezzük be, a tulipán 10, a jácint 16 cm körméret feletti legyen. A hajtatásra szánt hagymákat cserépbe, agyagtálba vagy kis ládába ültetjük, úgy, hogy a hagymák az edény szélétől 1—2 cm távolságra legyenek. A beültetéshez az edényeket egészséges, homokos kerti vagy melegágy! földdel töltsük meg. A használt föld tápanyagtartalma alárendelt jelentőségű, mert a virágos hajtás felépítéséhez szükséges tápanyagok a hagymában felhalmozott készletekből kerülnek ki. A hajtató-kőzeg lehet apró kavics vagy nedves moha. A hagymákat a hajtatóedényekbe olyan mélyen ültetjük, hogy a csúcsuk a földből kiálljon (1. rajz). A beültetés egyik legfontosabb tennivalója a cserepek, illetve a tálak talajának alapos megöntözése. Ennek elmulasztása hiányos gyökérképződéshez, majd a hajtatás kudarcához vezet; a hajtatáshoz szükséges hőmérsékleten ugyanis a növények által elpárologtatott vizet csak erőteljes gyökerek képesek pótolni. A minél tökéletesebb gyökérképződéshez a kellő nedvesség mellett egyenletes, alacsony hőmérsékletről is gondoskodnunk kell. A gyökérképződéshez legkedvezőbb a 8—10 C°-os hőmérséklet. Ennél magasabb hőmérsékleten (11—14 C°-on) a gyökérzettel együtt fejlődik a hajtás is s így a későbbi virágképződésben zavarok mutatkozhatnak. Még magasabb hőmérsékleten (14—17 C°-on) a hajtás növekedése gyorsabb, mint a gyökéré, s a hiányos gyökérzet a tápanyagok feltárásához nem tud elegendő vizet szállítani, ezért a virág „ülve" marad vagy elpusztul. A gyökérképződést elősegítő alacsony hőmérséklet elérése céljából ültetés után a hagymákat tartalmazó edényt a kertben, északi fekvésű helyen (pl. fal tövében) ásott gödörbe vermeljük (2. rajz) olyan mélyen, hogy betakarás után 30 cm földtakaró kerüljön fölé. A vermelő betakarása előtt az alapos öntözésről ne feledkezzünk meg. Akinek nincs szabadföldi vermelésre lehetősége, elhelyezheti a cserepet vagy tálat sötét, hűvös pincében vagy kamrában Is, amelynek hőmérséklete a 10—12 C°-nál nem magasabb. Az edény tetejére ezúttal 5—6 cm vastagon homokot vagy Lőzegkorpát terítsünk és az edény talaját — a vermelés idején — szükség szerint többször öntözzük meg. Amint a hagymák jól meggyökeresedtek és a hajtások elérték a 6 cm hosszúságot, a kívánt virágzási idő előtt 3—4 héttel az edényeket felszedjük a vermelőbői vagy a pincéből, megtisztogatjuk, majd mérsékelt (17—18 C°), de egyenletes hőmérsékletű helyiségbe visszük, ahol néhány napig sötétbe (pl. szekrénybe) állítjuk vagy sötét papírból készített sapkával borítjuk. Ha a hajtás a kellő hoszszúságot (12—15 cm-t) elérte, a sötétből kivéve, növényeinket fokozatosan szoktassuk a fényhez, végül ablak közelében elhelyezve (de nem közvetlen napfénynek kitéve) várjuk meg a virág nyílását. Eközben természetesen a hajtó növények szobahőmérsékletű vízzel való öntözéséről szükség szerint gondoskodjunk. Az ilyen módon hajtatott tulipánok kedves ékességei a lakásnak. Mérsékelten meleg (18 —20 C°-os) szobában 7—8 napig díszítenek. Ezt az időt meghosszabbíthatjuk, ha a növényeket éjjelre hűvösebb helyiségbe visszük. JÁCINT A hagymák hajtatását a tulipánéhoz hasonlóan készítjük elő. A most beültetett hagymák hajtatása (a teljes begyökeresedés és 5—6 cm-es hajtásfejlődés után) legkorábban december végén kezdődhet azzal, hogy a jácintokat 18—22 C° hőmérsékletű hejyiségben sötét íelyre (szekrényben vagy fekete bura alá) állítjuk. Ha a szár már elég hosszú és a virágok fejlődése megindul, a növényeket fokozatosan szoktassuk fényhez. A hajtó növények öntözése a tulipánéval azonos módon történik. A jácinthajtató üvegeket 9— 10 C° hőmérsékletű sötét szekrénybe, pincébe vagy kamrába állítjuk. A vízbe — hogy tiszta maradjon — dobjunk mogyorónyi, diőnyi faszéndarabot. Az üveg fölé helyezett hagymák gyökérképződése megindul, s amikor a gyökerek az egész üveget megtöltik, 18 G° hőmérsékletű helyiségbe viszszük. Az első napokban a növényt — fekete papírsapkával fedve — sötéten tartjuk mindaddig, amíg a lassan kiemelkedő hajtás legvastagabb része is kinőtt a hagymából. Amikor a tojásdad alakú hajtás 6—8 cm magas és a virág már kitapintható benne, fokozatosan fényhez szoktatjuk a növényt. Ha korábban tesszük fényre, a hajtatás kudarccal végződik. Sipos Elek A rózsa téli takarása Rózsáinkat a megfagyás veszélyes folytán megjelelő védelem nélkül nem teleltethetjük. A takarást azonban minél későbben végezzük, hogy a rózsa vesszői és rügyei beérjenek. A legkényesebb rózsafajták is elviselnek néhány fok hideget — a takarást tehát a tartósabb fagyok beállta előtt végezzük el. Sokáig várni viszont szintén nem érdemes, mert fagyott földdel a takarás tökéletlen. Ha takaráskor a rózsa vesszőin még levelek vannak, azokat szedjük le, mert a takaró alatt a levelek elrothadnak, s a vessző héja és rügyei elpusztulhatnak. A bokorrózsákat porhanyós földdel kupacoljuk fel, olyan magasan, hogy a veszszők a szemzés fölött egy arasznyira takarva legyenek. Trágyát ne rakjunk a tövekre. A magastörzsü rózsákat leghelyesebb szintén földdel takarni. A rózsafa koronáját lehajlitjuk, a hajlítás felöli oldalon a rózsa tövét kissé ki kell bontani. A hajlítást lassan és óvatosan végezzük. Ha fiatal korától kezdve állandóan egy irányba hajlítjuk le a törzset, ez könnyebben végrehajtható. A lehajlított fát a korona alatt fakampóval rögzítsük a talajhoz. A koronáról az éretlen hajtásokat és a fennmaradó leveleket távolítsuk el. A koronát töltsük ki száraz lomblevéllel vagy törekkel, majd takarjuk vékonyan az egészet földdel. A rózsa tövét is kupacoljuk fel Ha a rózsa törzsét nem lehet meghajlítani, a koronát rajfiával szorosan kössük össze és szalmával vagy vastagabb papírral csomagoljuk Be, rögzítsük karóhoz. A papír ne legyen sötét színű Ipéldául kátránypapír I, mert télen napsütésben nagyon felmelegszik, megindul a rózsa nedvkeringése és a takarás ellenére elfagy. A takarás után a sorok közé szórjuk ki a szükséges mennyiségű istálló- és müfrágyát, majd forgassuk be n talajba. '(B. J.’f Védjük szobanövényeinket! A téli időszak általában megviseli szobanövényeinket. Gyakori jelenség, hogy az ablak párkányára vagy az ablak közelébe helyezett virágos növények pl. einerária, viola, ciklámen, azalea, hirtelen lankadni kezdenek. Leveleik foltosodnak, lehullanak, pedig biztosítottuk számukra a vizet, világosságot, meleget stb. Ennek oka abban rejlik, hogy az ablakok közelébe állított virágok földje, az alacsonyan elhelyezett virágcserepekben, erősen lehűl s ilyenkor csökken a gyökerek víz és tápanyag felvevőképessége. A Vízfelvétel ugyanis a gyökérzet legvékonyabb részein, a hajszálgyökerek végén levő nagyon finom szőrzeten keresztül történik. Ha a talaj lehűl, a gyökérszőrök nem képesek a talajból a vizet felvenni, ezáltal a talaj szemcséinek tápanyagait feloldani, s emiatt maguk is elpusztulnak. Minél több hajszálgyökér pusztul el, annál hiányosabb a tápanyagfelvétel. így következik be a virágok lankadása, levelek hullása. Továbbá a növények meghűlhetnek akkor is, ha a szoba hőmérsékleténél hidegebb vízzel öntözünk. A téli időszakban tehát langyos vízzel locsoljuk a virágokat. A meghűlt növényen csak a gyors átültetés segít. A virág gyökereiről lerázzuk a földet, az elhalt, korhadó gyökereket egészen az egészséges részig levágjuk. Az ültetést új cserépbe végezzük úgy, hogy kevés faszéntörmelékkel bővített friss földkeverékbe ültetjük. Néhány hétig mérsékelt öntözés mellett zár helyen tartsuk a növényt, majd fokozatosan szoktatjuk a szoba levegőjéhez. Szobanövényeink akkor fagynak el, ha a teleltető helyén, szobában, a hőmérséklet fagypont alá süllyed. Szellőztetés közben is megfagyhat, ha néhány fokos hideg levegő éri. Ilyenkor a levelek, a szárak sejtjeiből a sejtnedv a sejtközötti járatokba megy át és ott jégkristályokká fagy. A megfagyott növény levelei nem sárgulnak, hanem sötétzölddé válnak, majd megüvegesednek, csörgő szárazak lesznek. Többnyire a szárral együtt lehullanak. A fagyott növényeket is megmenthetjük, ha tövük, illetve gyökerük él és egészséges. A növény gyökerei nem mindig pusztulnak el fagy hatására. A megfagyott ágakat, hajtásokat visszavágjuk. A cserepet hűvös helyre állítjuk. Az ép gyökerekből bizonyos idő múlva szép hajtások törnek elő. LŰRINCZ L. (Berencs)
