Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-26 / 47. szám

A szüret befejezése után a legfontosabb teendőnk a jövő évi termés alapjainak lerakása. Mlejőbb gondoskodjunk a fiatalabb, de az idősebb szőlők befedéséről is. Ezzel védjük a tőkéket a fagykároktól. A fagy­ra legérzékenyebbek a rügyek és a vesszők, de erősebb hideg­ben a tőkefej is elfagyhat. Le­hetőleg sáros talajjal ne fed­jünk, mert veszélyeztetjük a rügyeket, azok kipálhatnak. Ahol nem végzünk fedést, ott lazítjuk a talajt, hogy a téli csapadékot elnyelje. A trágyázás is a legfonto­sabb munkák közé tartozik. A szőlő trágyázásának fontos fel­tétele, hogy a szerves anyag mélyebb rétegbe kerüljön. Ezért fedés után a sorközöket mélyítsük. A szőlő jól beérett istállótrágyát kíván. Előnyös harmadévenként 400 mázsás adaggal trágyázni. Az alaptrá­gyázást egészítsük ki ipari trá­gyákkal. A műtrágya adagolása fajtáinak megválasztása jó, ha a talajelemzés alapján törté­nik. Talajpróbákat 5—6 éven­ként küldjünk kivizsgálásra, mely fontos előfeltétele a táp­anyag helyes kiegészítésének. Fontos teendő a tőkehiány pótlása. Ezt immunisz homok­ban egyszerűen bújtással vé­gezzük, kötött talajon már kö­rülményesebb ily módon a pót­lás. Ahol több tő hiányzik, erő­teljes oltványokkal pótoljuk, míg egy-két tőke hiányában előnyösebb a gyökeres vessző­vel történő pótlás. A gyökeres alanyvesszöt azután a követke­ző évben föld- vagy nyakoltás­sal beoltjuk. Levélhullás után megkezd­hetjük a szaporításra szánt símavessző szedését, aminek vermelését azonnal elvégezzük. Vermeléséhez legjobb a homo­kos, illetve egyéb porhanyós föld. Az új telepítésekhez a talajt készítsük elő. Ha ezt a munkát időben elvégeztük és a talaj kellően megüllepedett, a szőlő telepítéséhez ősszel Is hozzá­foghatunk. A szőlőiskolában a kellő fej­­lődésű gyökeres vesszőt fel­­szpdjük s azonnal vermeljük, nehogy kiszikkadjanak. (-V-) Gépújdonság: a BRO—50 jelzésű forgősaraboló Mindeddig sok bosszúságot okozott traktorosnak, gépkezelő­nek egyaránt a köves, fás terület tökéletes talaf művelése. Ezt a kérdést igyekszik megoldani a Dolany-i szövetkezet dolga-, zója, Zdársky mérnök találmánya, a forgősaraboló, amely a BRO—50 jelzést viseli. Mint a képen ts látható, a Zetor 3011-es traktor jobb olda­lához van rögzítve az első és hátsó kerék közé. A kör alakú forgósarabolót úgy konstruálta Zdársky mérnök, hogy alkal­mas legyen gyümölcsfák és szőlő sarabolására, mostoha, köves, fás terepen. A forgősaraboló elé úgynevezett tapogatót szer­kesztett. llymódon lehetővé válik a gyümölcsfák közvetlen közelébe férkőzés — sarabolóval. A 6—10 cm munkamélységű saraboló nem tesz kárt a gyümölcsfák gyökérzetében. Kő ese­tében a tapogató kar jelez, s a traktoros a kezeügyében levő drótkötél segítségével felemeli a sarabolót, vagy kitér a na­gyobb kő, illetve gyümölcsfa út fából. A forgősaraboló mindössze fél méter széles, súlya 100 kiló. Teljesítménye 8 órás műszakonként 3—4 hektár. Vételára: 2400 korona. Gyártja: a HustopeCi Gépállomás. Magunk is gondoskodhatunk a telepítéshez szükséges néhány vesszőről, oltványról. Könnyű a helyzet, ha a kert talaja annyira homokos, hogy legalább 75 százalékban kvar­cot tartalmaz. Az ilyen talajban a szőlőt a filoxéra nem támad­ja meg. A homoktalajban a si­ma vesszők jól gyökeresednek, vagyis a vesszőt csak meg kell szednünk és tavasszal mélyen elmunkált talajba dugványoz­­zuk. A következő ősszel már gyökeres és telepítésre alkal­mas. Mi most a teendő? A kedvelt szőlőfajtákról sze­rezzünk sima vesszőt, a szom­szédból is kérhetünk, mert ta­vasszal a metszéskor amúgy is le kell vágni a tőkéről. Most, ősszel a következőképpen szed­jük a vesszőt. A metszési mód­tól függően a vessző alsó ré­szén megszámoljuk a tőkén ha­gyandó rügyeket, még két rü­gyet számítunk tartaléknak és afellett metsszük le a vesszőt. (Tavasszal a tőkét rendesen meg kell majd metszeni.) A le­szedett vesszőket körülbelül 42—45 cm hosszú részekre fel­vagdaljuk és kisebb csomókba kötegeljük. Ezt követőleg a kert száraz, partosabb részén a földbe vermeljük, úgy hogy a hegye kiálljon. A hideg be­álltával szalmázzuk le, vagy földdel takarjuk be. Leghelye­sebb, ha homok közé vermel­jük, a homokban jobban telel. Tavasszal az egészséges vessző­ket megfelelő előkészítés után eldugványozzuk. Más a helyzet, ha talajunk nem homok, hanem középkö­tött kerti talaj, vagyis ahol a tőkéket előbb-utóbb a gyökér­­tetű megtámadja és elpusztítja. Az ilyen helyen ne nemes sző­lőt gyökereztessünk, hanem vadszőlőt. Az eljárás ugyan­ilyen. Vadvesszőt a kötött ta­lajú szőlővidéken lehet kapni, mert az elpusztult nemes tő­kék tövéről a vad előtör. Az eldugványozot vadvesszőt majd be kell oltani, azzal a fajtával, amilyet kívánunk. A következő év őszén a gyö­keres vadvesszőket a tőke he­lyére ültetjük és egy év múlva helyben, tőkenyakban átoltjuk, vagy a hosszú vadhajtásait zölden oltjuk és a megeredt oltványokat bújtással gyökerez­­tetjük. így oltott, nemes vesz­­szőkhöz jutunk, amelynek vad gyökérzete ellenáll a filoxérá­­nak. Kis kertbe nem sok tőke kell. Szaporítsunk többet, mint amennyi szükséges, mert nem mind sikerül. HIRDETÉS Iskolázott, egyéves, gyö­keres szőlővessző eladó — darabonként hat koronáért. (Rtzling, Leányka, Ezerjó, Zöld Veltlin stb.j — Cím: július PiSár, SuSany C. 89, okres Rtm. Sobota. A SZŐLŐ feldolgozásának befejeztével fontos teendő a sajtolóház és annak gépeinek rendbehozása, konzerválása. A minőségi borok elérésének alapfeltétele a helyes erjedés, melynek két fokozatát ismer­jük: a zajos, és utóerjedést. A zajos erjedés folyamán a széndioxid (CO2) pezsgés és habképződéstől kísérve illan el a mustból. Néhány napon belül az alkohol növekvő mennyisé­ge csökkenti az élesztőgomba tevékenységét. Azután követke­zik az utóerjedés, melynek fo­lyamán a cukormaradék alko­hollá változik. Az erjedés be­fejezését nem tudjuk pontosan meghatározni. Ez körülbelül akkor következik be, ha a cu­kortartalom 0,5 grammra (lite­renként) csökken. Az erjedés folyamán hab képződik, amely a hordó üres részeit kitölti. Ezalatt a káros tényezők veszélye nem nagy, mert az elillanó gázok akadá­lyozzák tevékenységüket. Csak az erjedés után, amikor a CO2 nem védi a leendő bort, a ká­ros mikroorganizmusok hatá­sára bekövetkezhetnek bizo­nyos változások. Ezért a zajos erjedés befejezésekor a bort feltöltjük és ezt megismétel­jük, amikor a bor lecsendese­­det. Ekkor a hordót dugójáig töltjük és az erjedő dugókat fadugóval cseréljük fel. Súlyos hiba az erjedésnek Kép és szöveg: (nk)' vontatottsága, illetve akadályo­zása. A tökéletlen erjedés után visszamaradt cukor számos be­tegség elindítója lehet, s előse* gítheti a káros mikróbák elter­jedését. Mit tehetünk tehát a meg­akadt erjedéskor? Elsősorban megállapítjuk az erjedés meg­szűnésének okát. Ez többféle lehet: Leggyakoribb az ala­csony hőmérséklet. (Példa erre a tavalyi év.) Továbbá oka le­het a must magas cukortartal­ma, gyenge élesztőgomba, vagy pedig a savak lúgos tartalma, melyek a helytelen erjedés folytán keletkeztk. Ok lehet továbbá az erjedés magas hő­foka. A must erjedésének felújítá­sa érdekében a kívántra igazít­juk a hőfokot, majd fajélesztő­gombát teszünk a mustba. Számos termelő a bor felkava­­rásával igyekszik a must forrá­sát hosszabbítani, de ez csak akkor válik be, ha az élesztő még nem üllepedett le s nincs bomlásban. Fontos, hogy a bort állandó felügyelet alatt tartsuk. Ehhez azonban hőmérő és sűrűség­mérő szükséges. Az erjedés alatt a hőfok emelkedik, míg a sűrűség csökken. A fiatal borokat naponta kóstoljuk, mialatt figyeljük az utóerjedést, valamint egészségi állapotukat. Később hetenként kóstolunk. Vanek Gáspár, mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom