Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Á gyümölcs biológiai értéke és szerepe a táplálkozásban Századunk elején nem sokra értékelték a gyümölcsöt a táplálkozás szempontjából. Abból indultak ki, hogy nagy a víztartalma, fehérje, zsír és cukortartalma viszont jóval kevesebb. Elsősorban úgy értékelték, mint kellemes ízű, üdítő, ínycsiklandozó élvezeti cikket. Az orvostudomány azonban — már á középkorban is — diétikus jellegét figyelembe véve főleg anyagcsere jellegű betegségek esetében ajánlotta fogyasztásra. Csak az első világháborút követő kémiai elemzések eredményei hoztak döntő fordulatot a lényegében helytelen felfogásra. Bizonyítást nyert, hogy tápértéke a gyümölcsnek ugyan csekély, de gazdag olyan vegyületekben, amelyek az egészséges szervezet működéséhez nélkülözhetetlenek. Ilyenek a benne fellelhető vitaminok, ásványi sók, szerves savak és cukorvegyületek. Az egyes gyümölcsfélékben megtalálható vitaminok közül elsősorban a Q vitamin bír nagy jelentőséggel, hiszen ezt az anyagot szervezetünk tárolni nem tudja és belőle átlagosan 50 milligramm a napi szükséglet Ennek hiánya — ha ez hosszabb ideig tart — a sokszor halálos kimenetelű Skorbut betegséget okozza. Hiánya főleg télen és kora tavasszal mutatkozik, amikor nem lehet már friss zöldséghez jutni. Szervezetünk elveszíti ellenállóképességét és a szellemifizikai munkabírás csökken. Az ilyen részleges C vitaminhiányban szenvedő könnyen meghűl; náthát, influenzát kap. Télen ezt a hiányt főleg burgonyával, savanyúkáposztával és elsősorban jól tárolt körtével, almával pótoljuk. Vizsgálatokkal megállapították azt is, hogy ez a szervezetünknek olyan fontos kémiai vegyület nem egyformán tárolódik a gyümölcs valamennyi részében. Legtöbbet ..találunk a héj alatt. Azért helytelen eljárás, amikor az őszibarackot, körtét és főleg az almát fogyasztása előtt meghámozzuk, mert a C vitamin nagy része így veszendőbe megy. Még a gyümölcs héjának színe is öszszefüggésben állhat a nevezett vitamin mennyiségi felhalmozódásával. A végzett elemzések érdekesen azt bizonyították, hogy a piros színű héj alatt gyűlik össze a legtöbb vitamin, a sárga héjalatti része kevesebbet tartalmaz, míg a gyümölcs húsa a legkisebb vitamintartalmú. 100 g tömegű almagyümölcs vizsgálatánál a következő eredményeket kapták: piros héj vitamin-mennyisége 45—51 mg sárga héj vitamin-mennyisége 22—29 mg héj alatti hús vitamin-tartalma 4,5—7,5 mg A gyümölcs tetszhetősége és nem utolsó sorban a színnel kapcsolatos vitaminalakulás hatására az Amerikai Egyesült Államok két nagy gyümölcstermő vidékén a Golden Delicius sárgahéjú fajta mellett egyre jobban terjed a piroshéjú, kitűnő tulajdonságú gyümölcsfajták termesztése. Ilyenek például a: Red Delicius, Starking, Red King Delicius, stb. A C vitaminon kívül más vitaminértékek is fellelhetők az egyes gyümölcsfajtákban. A mellékelt táblázat 100 g-ra vonatkozó miligrammban fejezi ki az egyes vitaminok előfordulását; A vitamin Karotin Bi B2 C Alma 70 60 20 10 Körte 15 70 60 4 Cseresznye r150 50 20 10 Szilva 200 100 35 12 Kajszi 1500 30 100 10 Őszibarack 1000 45 50 9 Dió 800 500 300 — Köszméte 500 100 25 15 Ribizli 400 70 20 40 Fekete ribizli 70 25 43 Málna 350 . 30 70 30 Szamóca 70 20 50 60 A vitamintartalom természetesen fajták és az évi időjárás alakulásától is függ. Fajtánként ilyen eltérések mutatkozhatnak pl. az almánál: Ananász renet 16,5, Téli arany parmen 16,0, Jonathán 8,0, Batul 5,0 és Baumann renet 4,0 mg C vitamin-' ból. A gyümölcs biológiai-táplák kozási szerepe nemcsak a vita-! min és ásványi sókban van, de a benne fellelhető nyomelemek mennyiségében, ballaszt, aromatikus és savanyagaiban. Az ásványi anyagokból fontos szerep jut a másznék és foszfornak, amelyek a csont fontos elemei. A szervezetbe felvett tápanyagokból ezek 15 %-a a gyümölccsel és zöldséggel kerül a szervezetbe. A gyümölcsben előforduló nyomelemek közül ismert a vas, kobalt, réz, mangán, mo-: libdén, cink, jód és flór. Ezek közül a vérképzésnél a vas, réz és kobalt nélkülözhetetlen. A mangán az életfolyamatok összehangolását végző enzimek keletkezéséhez szükséges. Ä Svájcban végzett mérések azt bizonyítják, hogy a vidék la^ kossága a szervezet anyagcseréjéhez szükséges vasmennyi-! ség 45—50 %-át a gyümölcs és zöldség biztosítja. A vas napi fiziológiai szükségletét kb. fél kilogramm alma fedi. Savanyagok az ízalakulást segítik elő. Befolyásolják a szervezet vízgazdálkodását, ami a hízás elleni kúráknál fontos. A gyümölcs kalória tárták ma, mint azt már előzőleg em=? litettük, csekély a többi élek miszerrel való összehasonlítás!? nál. Pl.; 100 g szalámi '550 kalória egy tábla csokoládé 550 kalória egy szelet torta 500 kalória 100 g (nagyobb) alma 60 kalória A kalóriaértéket gyümök cseink nagy százalékánál főleg a cukortartalom határozza meg, a héjasgyümölcsöknél pedig a zsír-, fehérje-: és szénhidrát-? tartalom. Átlagos cukortartalom %-ban: alma 11,9 birsalma s 11,2 körte 13,6 cseresznye 12,2 meggy 9,5 szilva 13,4 kajszi 16,3 őszibarack 8,5 köszméte 8,5 ribizli 7,5 málna 6,8 szamóca 7,8 A héjas gyiimölcsűek zsír-, fehérje- és szénhidráttartalma zsír % fehérje % szénhidrát % dió 44,0 16,7 16,7 mogyoró 62,0 17,4 7,2 mandula 53,0 20,1 13,2 gesztenye 1,0 0,8 65,0 Ezek kalóriaértéke megköze-? líti a szalonna kalóriaértékét. A gyümölcsök étrendi hatásukat azzal is növelik, hogy a hüvelyesek és gabonatermékek emészthetőségét elősegítik, hatékony szerves savtartalmuknál fogva, A világ gyümölcsfogyasztása 1960—1965-ös évek között 40— 43 kg volt. Hazánkban a 30-as évek idején átlagosan 32 kg, míg napjainkban meghaladja az 50 kilogrammot. A tudomány mai állása szerint az élettanilag szükséges mennyiség 90 kg, tehát ennek érdekében még növelnünk kell gyümölcstermelésünket és a fogyasztást. Fogyasztásunk fajtánkénti százalékos elosztása a következő: Alma 3Ű % Barackfélék 16 % Szőlő 10 % Szilva 10 % Körte 8 % Cseresznye, meggy 8 % Málna, szamóca 2 % Ribizli, köszméte 1 % Dinnye 13 % Egyéb 2 % Amint látjuk gyümölcseink közül legkedveltebb az alma, főleg azért, mert természetes tárolása hosszú ideig lehetséges és ebben megelőz minden egyéb fajtát. Másik nagy előnye, hogy sok íz között válogathatunk, azért kedvezően élénkíthetjük vele étrendünket. Édes, savanyú, ananászízű, borízű, kesernyés zamat és azok árnyalatai csak az almánál találhatók. Az orvosok szerint előnyös, ha naponta kétszer éhgyomorra — reggel és este — fogyasztunk belőle. Ennek egészségügyi szempontból meg vannak a maga előnyei. A gyomorba került gyümölcs alkatrészei könnyen felszívódnak, á savak, magvak és a héj pedig erőművi ingereik segítségével elősegítik az emésztést, éléiíkítik a bélmozgást. A gyümölcs víztartalma pedig hasznosan hozzájárul a reggeli, illetve vacsora emésztéséhez. Ez az étkezési mód elterjedt a nyugati államokban, főleg Amerikában és Angliában. Azért célszerű táplálék a gyümölcs, mert a bélmozgást elősegítő tevékenysége miatt a béltartalom túlságos rothadásának állít gátat. Csökkenti a rothasztó baktériumok tevékenységét, mivel kevés a feihérjetartalma. A diétikus gyógymódban is szerephez jut, főleg a reszelt almapép, mert közrejátszik a bélzavarok kiküszö-; bölésében. Az almánál ismert,hogy jó regulátor, azaz szabályozó. Az almapép szabályozó szerepe abban nyilvánul meg, hogy esetleges hasmenés esetében elállító, székrekedéskor viszont serkentő hatású. Orvosok ajánlatára még lázzal járó bélhurutok esetében is alkalmazhatunk almapép kúrát. Persze más gyümölcsöket fs fel lehet használni a gyógyászatban, illetve a fogyó- és hízőkúra alkalmazásánál. SzáHH tálán betegség (vesebaj, köszvény, máj- és lépbajok) étrendjében találkozunk a szőlővel is. Leginkább azonban a fqgyó, vagy hízőkúrák alkalmazásánál hasznosítják a szőlőt. Édes, gazdag cukortartalmú szőlők kalóriadús étrenddel kiegészítve a hízásnál játszanak szerepet, míg a savanykás, kevés cukortartalmú szőlő savanyaga — csekély tápértékű étrend kíséretében — fokozza a bélmoz-' gást, így a szervezet nem tudja felszívni és hasznosítani valamennyi felvett tápanyagot, Persze, ilyen kúrák bevezetésénél előbb kérjük ki orvosunk tanácsát is. Juhász Árpád
