Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-26 / 47. szám

AZ ÉV UTOLSÖ NEGYEDÉBEN Európa politikai porondján a legpo­zitívabb diplomáciai sikereket kétségen kívül a Szovjetunió éri el. A hét legfontosabb külpolitikai eseményei közül mindenekelőtt Podgor­­nij elnök és kíséretének ausztriai látogatása és Michel Debré francia gazdaság- és pénzügyminiszternek moszkvai tárgyalásai álltak az álta­lános érdeklődés előterében. 4 A szovjet államfő beutazta * • egész Ausztriát és hosszabb eszmecseréket folytatott Klaus oszt­rák kancellárral. Mind Podgornij el­nök, mind Klaus kancellár nyilatko­zott a bécsi rádióban és televízióban és kifejtették, hogy a kölcsönös ér­dekű kérdéseken kívül az európai biztonság, a leszerelés, valamint a délkelet-ázsiai agresszió problémáit is megtárgyalták. Podgornij azonban az osztrák nyilvánosság részére tar­tott beszédében erősen hangsúlyozta: a Szovjetunióban az a nézet uralko­dik, hogy amennyiben Ausztria bár­mily formában is lép közvetlen kap­csolatba az EGK-vel, nemcsak gazda­sági, hanem nnlitikai függőségbe is kerülne a NATO államaival szemben és ezáltal óhatatlanul eljátszaná sem­legességét. A szovjet államfő és kísérete mé^ el sem hagyta Ausztriát, amikor ott bizonyos reakciós körök máris újabb bizonyítékot szolgáltak arra nézve, hogy a jelenlegi osztrák kormány köreiben egyáltalában nem veszik nagyon komolyan az 1953-ben garantált osztrák semlegességet, sőt még az 1919. évi St. Germain-i béke­­szerződés határozatait sem. E napok­ban volt 50 éve, hogy meghalt I. Fe­renc józsef, az osztrák-magyar mo­narchia utolsóelőtti uralkodója, le­gitimista körök a bécsi kormányt alakító Népnárt buzgó segítségével ezt az évfordulót arra használták fel, hogy újabb propaganda-hadjáratot indítsanak a számkivetésben élő, de már osztrák útlevéllel rendelkező Habsburg Ottónak. Az osztrák tele­vízió a jubileum alkalmából a volt uralkodóról és koráról sugárzott programot, amely keretében néhány még élő kortárst is megszólaltatott, a Habsburg-ivadékkal külföldön ké­szült interjút a TV-vezetőség tudta (?) nélkül csempészték be a filmbe. Érthetetlen az osztrák jobboldali köröknek az erőlködése. Ausztriában az első világháború után alkotmány­törvény által nyilvánították trónfosz­tottnak a Habsburg-uralkodéi; és an­nak litődait és ma minden józanul gondolkodó osztrák polgár is tisztá­ban van azzal, hogy Ausztria szom­szédai sem törnék el a Habsburgok restaurációját. Szinte anakronizmus­nak tűnik ma Európában, hogy míg néhány még létező királyságban is erős áramlatok követelik a köztársa­sági államformát, Ausztriában még mindig akadnak javíthatatlanok, akik visszasírják „a régi szép időket“. Bebré francia miniszter moszkvai tárgyalásai után a sajtónak adott nyilatkozatában hang­súlyozta, mennyire elégedett a Koszi­gin miniszterelnökkel folytatott hosz­­szabb beszélgetéssel. Moszkvában egyébként közös közleményt is ki­adtak a francia—szovjet kereskedel­mi, valamint tudományos és műszaki együttműködésről. A tárgyaló felek megegyeztek abban, hogy a szovjet és francia vállalatok és cégek kö­zött, de a kutatásban és a tudomá­nyos eredmények ipari értékesítésé­ben is az eddiginél élénkebbé tegyék az együttműködést. Ennek az együtt­működésnek az összehangolása érde­kében egy vegyes bizottságot szer­veznek, amely a közeljövőben már meg is tartja első ütését. A francia miniszter kijelentette, hogy látogatá­sának egyértelmű, konkrét célja az volt, hogy a de Gaulle elnök moszk­vai látogatásával kapcsolatos közös nyilatkozat szellemében bizottságot hozzanak létre, amely a francia­­szovjet együttműködés részleteivel foglalkozik majd. A A hetek óta tartó bonni kor­­mányválság ügye a bajororszá­gi tartományi választások után űjabb bonyodalmakkal bővült. A szövetségi köztársaság legnagyobb tartományá­ban a kereszténydemokrata unióval már kezdettől fogva együttműködő bajor keresztényszocialista unió kissé megerősítette pozícióját a nyugat­német politika „fenegyerekének“ F. J. Straussnak vezetése alatt, a szociál­demokraták helyzete nem változott, ezzel szemben a liberális szabad de­mokraták a bajor parlamentből kies­tek és helyettük a neofasiszta NDP szerzett 15 mandátumot. Az új fasisz­ta párt előretörését Nyugat-Németor­­szágban az Erhard-kormány több éves meddő politikájának következménye­ként kell elkönyvelnünk. Megjelené­sük a nyugat-német nyilvános politi­ka fórumán érthető felháborodást keltett mind Németországban mint külföldön. A fejlemények szerint Bonnban egyre Inkább tért hódít az ún. nagy koalíció gondolata, azaz az új kor­mányt valószínűleg a keresztény-de­mokraták és a szociáldemokraták ala­kítják meg. Ebben az irányban foly­nak már napok óta a tárgyalások is a két legnagyobb párt vezető embe­rei közt. Az ellentéteket a két párt között nem is annyira külpolitikai, mint inkább gazdasági problémák képezik. C A moszkvai Pravda feltűnést keltő vezércikket közölt a kommunista világmozgalom problé­máiról, amelyben a szerző hangsú­lyozza, hogy a kommunisták eddigi nemzetközi találkozói a tapasztalatok szerint még mindig a kommunista mozgalom egységének szolgáltak. A közvetlen kapcsolatok, a nemzetközi helyzet időszerű problémáinak közös megvitatása mindig elősegíti a jobb megértést egymás között, a közös stratégia és taktika irányvonalainak meghatározását. Érthető tehát, hogy az utóbbi időben több ország kom­munista pártja annyira időszerűnek tartja egy új nemzetközi konferencia összehívását. A nemzetközi helyzet alakulása napjainkban is a már is­mert tapasztalat értékesítését köve­teli: ha a szocializmus erői össze­fognak, az imperializmus szándékai csődöt mondanak! Erre a legjobb bi­zonyíték az európai helyzet, mert az imperializmus erőivel szemben itt a Varsói Szerződés államainak szilárd, egységes frontja áll. Ahol viszont az agresszív, imperialista erők a szocia­lista egység gyengülését érzik, ve­szély fenyegeti a népek szabadságát és békéjét. Minél vadabbul utasítják el a kínaiak a kommunista egységnek még a gondolatát is és szítják a gyű­löletet a Szovjetunió és más szocia­lista állam ellen, annál több kárt okoznak a világszocializmus ügyének és annál nagyobb örömet szereznek a felszabadító mozgalmak ellenfelei­nek... SOMLŰ KÁROLY A Vietnami Felszabadításí Front megsegítésének egyik fontos részét képezi a függetlenségért harcoló szabadságharcosok ellátása modern fegy­verekkel és a kiképzés e fegyverekkel. Képünkön egy szovjet instruktor vietnami repülőknek a kitűnő MIG-vadászgépek irányításáról tart mai gyarázatot. Pillantás a nagyvilágija @1 A Kennedy-gyilkosság hátteré­nek leleplezését követelik. A dallasi merénylet harmadik évfordulója élén­ken foglalkoztatja különösen az Egyesült Államokban mindazokat, akik kételkednek a Kennedy-gytlkos­­ságról kiadott hivatalos Warren­­jelentés korrektségében. Russel de­mokrata szenátor, aki tagja volt a Warren-bizottságnak az Atlanta Jour­nalnak adott interjújában elégedet­lenségét fejezi ki a jelentés szövegé­vel és különösen azt a szövegezést kifogásolja, mely szerint Kennedy meggyilkolása nem tekinthető ösz­szeesküvésnek. Q Az angol külügyminiszfer a Szovjetunióban. Brown külügyminisz­ter Moszkvában folytatni kívánja azo­kat a politikai megbeszéléseket, ame­lyeket néhány héttel ezelőtt' Wilson miniszterelnök kezdett meg a szovjet vezetőkkel. © Gjra napirenden Kína tagsága az ENSZ-ben. Olaszország megbízott­ja javaslatot nyújtott be az ENSZ-köz­­gyűléshez, amely bizottság megalakí­tását sürgeti a KNK ENSZ-jogainak igazságos rendezése érdekében. A ja­vaslatot több állam támogatja. Szóba kerültek olyan tervezetek is, amelyek mind Kína, mind Taiwan ENSZ-tag­­ságát ajánlják. A Szovjetunió ezt a tervet elutasítja és a KNK felvételével szemben Taiwan kizárását sürgeti. Köztársasági elnökünk hazatéri nagy útjáról ANTONIN NOVOTNÍ, köztársasá­gunk elnöke és kísérete gazdag úti programja keretében — mint isme­retes, először az Egyesült Arab Köz­társaság államfője. Gamál Abdul Nászer meghívásának tett eleget. Öt­napos látogatásának során mindvégig és mindenütt a barátság és tisztelet lelkes megnyilvánulásában volt ré­sze. A program — a hivatalos tár­gyalásokon kívül a természetesen különféle üzemek, létesítmények és történelmi műemlékek megtekintésé­vel is számolt. így Novotny elvtárs­nak és kíséretének bővebb alkalma nyílt, hogy megismerkedjék az egyip­tomi nép életével is. Maguk a két államfő közti kairói tanácskozások, melyeken mindkét ol­dalról vezető politikai és közéleti személyiségek is résztvettek, kiter­jedtek a világpolitika számos problé­májára. Megítélésükben általában a kölcsönös barátság és megértés szel­leméből fakadó közös álláspont alakult ki. Ez egyaránt vonatkozik a nemzetek függetlensége ellen irá­nyuló növekvő imperialista interven­ciók elítélésére, a Vietnam ellen el­követett agresszió megbélyegezésére és az Indokínáról szóló 1954. évi genfi egyezmények betartásának, va­lamint egy, a leszerelésről tárgyaló nemzetközi értekezlet összehívásának szükségességére. Az európai bizton­ság szavatolásáért síkra szállva, a két államfő többek közt kidomborí­totta az afrikai népek egységének jelentőségét. Megelégedéssel állapí­tották meg, hogy politikai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális téren előnyösen folyik a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és az Egyesült Arab Köztársaság közötti együttműködés, amelynek elmélyíté­sére minden előfeltétel adva van. A szívélyesség légkörében véget ért egyiptomi látogatás után Novotny elvtárs kíséretével Etiópia fővárosába, AUSZTRIA- a háborús bűnösök paradicsoma Mi áll a náci háborús bűnösök felmentése mögött? Nemzetközi panaszt emeltek Ausztria ellen. Joa­chim Prinz, az American Jewish Congress elnöke, azzal vádolta Ausztria vezető személyiségeit, hogy ígéreteikkel ellentétben nem számolták fel az antiszemitizmust. Követelte a nácik áldozatainak fokozottabb kártalanítását és a háborús bűnösök elleni perek gyorsabb lebonyolítását. A nyilvánosság még aznap megtudta a hivatalos választ: Josef Klaus szövetségi kancellár erőtelje­sebb harcot jelentett be az antiszemitizmus ellen. Novak felmentése Két nappal később azonban megérkezett Ausztria nem hivatalos válasza is: Franz Novak, Eichmann munkatársa, aki több mint 400 000 embert szállí­tott a gázkamrákba, szabad emberként diadalma­san mosolyogva távozott a bécsi törvényszék épü­letéből. A bécsi esküdtszék hat szavazattal egy ellenében bűnösnek nyilvánította Franz Novakot, mert „ren­geteg zsidó férfi, nő és gyermek életét, egészségét és testi biztonságát veszélyeztette“. Ugyanakkor azonban a bíróság kimondta, hogy az a férfi, aki a legnagyobb pontossággal ás odaadással szervezte meg a zsidószál iítmányokat Budapestről Aus­­schwitzba, úgynevezett „parancskényszer“ alatt cselekedett. Ez pedig felmentést jelentett. Franz Novak széles mosollyal mondott köszönetét. Elég­tétellel vette át ezután dr. Erich Rajakowitsch, háborús bűnös társának virágcsokrát, majd büsz­kén, emelt fővel taxiba ült és hazahajtatott. Az ítélet — sajnos — egyáltalán nem volt meg­lepő. Elmondhatjuk, hogy az effajta eljárás már szabvánnyá vált. Ausztriában már évek óta egyet­len háborús bűnös ellen sem folytatnak pert anél­kül. hogy mélységes nyugtalanságot ne keltettek volna. Az 1960 óta lebonyolított 15 eljárás közül is 8 érthetetlen felmentéssel végződött. S a haladó közvélemény, valamint a lapok minden egyes al­kalommal űiabb megdöbbenéssel vetették fel a kérdést: Lehetséges ez? Megtörténhet ez? Százhúszból csak hármat állították bíróság elé Röviddel a háború befejezése után mind a két nagy osztrák párt felismerte, hogy fej fej mellett haladó versengésüket csak a náci szavazatokkal dönthetik el. Az 567 000 regisztrált osztrák náci párttag nem sokáig maradt kiközösítve — s minél fontosabb személyiség volt, annál rövidebb ideig. Gorbach és Helmer kancellár egyaránt békülé­­kenységet prédikált. Az államosított ipar hazafia­sán menedékjoggal szolgált. „Felső-Ausztria majd­nem egész náci vezetősége a VOEST-nél és a Stick­­stoffwerken-nél dolgozik“ — állítja és bizonyítja Simon Wiesenthal, Eichmann kézrekerítője. A német koncentrációstábor-parancsnokság fele az „Ostmark“-ból származott. Az új Ausztria nem nagyon akar tudomást venni erről. 1945 és 1957 között a népbíróságok rendkívül önkényesen ítélkeztek. Sokkal kevésbé volt szó jogról. Mert mi mással magyarázható, hogy dr. Otmar Trnka Gestapovezért —aki később a kül­ügyminiszter apósává avanzsált — először 18 hó­napra, majd az ellenállási mozgalom tiltakozása miatt 5 évi börtönbüntetésre ítélték, amelynek kétharmad részét kitöltötte, s utána csendben sza­badon engedték? Amikor a Szovjetunió az államszerződés meg­kötésekor 120 háborús bűnöst azzal a feltétellel engedett haza Ausztriába, hogy ott pert indítanak ellenük a szövetségi elnök erősen igénybe vette kegyelmezési jogkörét: 120 eljárás helyett csak hármat folytattak le. Ezek is elsősorban demon­stratív jellegűek voltak. A háborús bűnösök paradicsoma Számos csattanós felmentéssel végződő per után Ausztria ország-világ előtt a háborús bűnözők paradicsomává lett. Richard Hochrainert, akit kilenc zsidó kényszer­­munkás meggyilkolása miatt helyeztek vád alá, a fellebviteli eljárás során felmentették. Frank Murert, a „vilniusi hóhért“ ugyancsak felmentették, annak ellenére, hogy a vilniusi kör­zeti parancsnokság zsidő-referense volt, és a get­tó 80 000 lakosa közül csak néhány százan marad­tak életben. Becs legfelsőbb bírósága később helyt adott ugyan az államügyész fellebbezésének, de Murer ellen csak egyetlenjl) gyilkosság miatt indítanak újabb eljárást. t Dr. Erich Rajakowitsch, Adolf Eichmann barátja és a megszállott Hollandiában egy ideig a zsidó­­ügyeletet intéző osztály vezetője, megúszta két és fél évi börtönbüntetéssel, s ezt is majdnem teljes egészsében letöltöttnek nyilvánították a vizs­gálati fogsággal. A belga Jan Verbelen SS-Sturmbannführer és az egyik gyilkos kommandó vezérének ugyancsak si­került elhitetnie, hogy „parancskényszer“ alatt cse­lekedett. Az esküdtek őt is felmentették. „Parancskényszer“ alapján felmentették a Willi és Hans Maurer testvérpárt, akik részt vettek a stanislawi agyonlövetésekben. Mivel kifogást emel­tek a felmentő Ítélet ellen, ügyüket újratárgyal­ták. A perújítás a külföldi sajtó felháborodásának nyomására a vádlottak ügye 8—12 évi fegyház­büntetésével zárult. A legbotrányosabb ítélet Franz Novak felmentése volt. Képzeljük csak el: megrögzött illegális náci, júliusi puccsista, az úgynevezett „osztrák légió“ tagja, 1940-ben előlép és Eichmann legközelebbi munkatársa lesz. Már meginogtak a német fron­tok. Nincsenek vagonok. A bombák megrongálták a síneket, az utakat menekültek áradata zárja el. Ennek ellenére Novak tökéletes szervezési munkát végez. Pontosan minden négy órában indít egy vonatot ártatlan' emberekkel a megsemmisítő tá­borba. Üzemzavart nem ismer. Halálgépezete meg-, bízhatóan működik a káosz közepette. S ezt a nagyra törő barnaingest, aki maximális szorga­lommal, mindent belevetve, fanatizmussal szolgálja Führerjét, az 1966. évben egy bécsi esküdtszék „parancskényszer“ indokkal szabadon engedi... Hagyja, hogy bebeszéljék neki: Novak akarata ellenére küldött százezreket a gázkamrákba, mert különben saiát életéi kockáztatta volna. Az es­küdtszék megható együgyűsége valóban jogi abszur­dum. Talán elöljáróikra gondoltak. A demokratikus Ausztriának ugyanis nem kevesebb, mint 9 vezető igazságügyi tisztviselője valamikor Hitler vérbírái közé tartozott. A Maurer-fivérek újrafelvételi pere folyamán az államügyész kijelentette, hogy a vádlottaknak a „parancskényszer“-re valő hivatkozása teljesen alaptalan, mivel alapos kutatások ellenére a né­met hadbíróságok aktáiban evvetlenegy adatot sem találtak, amely Igazolta volna, hogy a gyilkolásra adott , parancs megtagadását halállal büntették volna. A barna homok keservesen csikorog az osztrák jogszolgáltatás fogaskerekei között. (Die Weltwochef A4disz Abebába repült, ahol I. Haile Szelasszie császár fogadta vendégeit, akiket a lakosság ezrei is lelkesen üdvözölték. Már önmagában az a tény, hogy a két ország földjét fa­siszta agresszorok tiporták, különös nyomatéket ad Etiópia és Csehszlo­vákia kölcsönös rokonszenvének és barátságának, közös békeharcuknak. Négy napos etiópiai útja alatt No­votny elvtárs és kísérete mélyebben megismerkedett a vendéglátó ország népének kultúrájával, népgazdasági sikereivel és a kialakult szívélyes légkörben termékenyen bontakoztak ki a tanácskozások. Kölcsönös egyet­értés jellemezte az égető nemzetközi problémák megítélését, melyek ten­gelyében mindenekelőtt a koloniaiiz­­mus és az imperializmus felszámolá­sának feladata, a Vietnamban folyó agresszió megszüntetése és nem utol­só sorban az afrikai elnyomott né­pek szabadságharcának felkarolása állt. Ezzel kapcsolatban joggal került előtérbe I. Haile Szelasszie császár tevékeny szerepe az Afrikai Egység­szervezet létesítésénél és megszilár­dításánál. Örvendetes tényként szö­gezhető le, hogy a barátság, az egyenjogúság és a kölesül" tisztelet jegyében előnyösen bon*- ak fel a két ország kapcsolati- ápiából azután Bombay-n kér 1 rövid megszakítással India fővárosába, Dillibe repült kíséretével Novotny elvtárs, akit vendégeként a hatalmas ország elnöke, dr. Sarva­­palli Rádhakrisnán és számos ki­emelkedő politikai személyiség foga­dott. A lelkes üdvözlés és a főváros népe által megnyilvánult forró ro­­konszenv, valamint a fogadás alkal­mából elhangzott beszédek bíztató mozzanatok abban az irányban, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdések­ben, a békés együttélés, a leszerelés, az erőszak alkalmazásától való tar­tózkodás és sok más jelentős prob­léma tekintetében — nem szólván az indiai—csehszlovák kapcsolatok to­vábbi fejlesztéséről — azonos vagy legalábbis egymáshoz közelálló fel­fogás alakul ki, és hogy Novotny elvtárs útja hatékonyan előmozdítja a két állam baráti együttműködését, ahogy azt Indíra Gandi asszonynak, India kormányfőjének szavai is tanú­sítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom