Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-19 / 46. szám
Mit játsszunk? Carlo Goldoni: MIRANDQLlNA Vígjáték három felvonásban. Történik az 1750—60-as években, Firenzében. Szereplők: 6 férfi és 3 nő. Kezdő csoportok részére nem ajánljuk. Nem véletlen, hogy a La Locandierá-t, azaz a Mirandolínát igen sokan Goldoni egyik legsikerültebb színműveként emlegetik. Mint mondani szokás, ez a mű is maga magáért beszél. Hatásos eszközei közé leginkább a realitást, remek korrajzot és nem utolsó sorban magát a haladó szellemű eszmei mondanivalót sorolhatjuk. Goldoni mindezt pompás humorral nyújtja a közönségnek. A vígjáték főszereplője, a csinos Mirandolína fogadójába egy alöalommal előkelő vendégek érkeznek: Forlipopoli őrgróf, Albafloríta gróf és Ripafratta lovag. A grófok beleszeretnek Mirandolínába, de az kineveti őket, és kacérkodásból a nőgyűlölő lovagot igyekszik „meghódítani“. A kísérlet sikerrel Jár: a lovag él-hal Mirandolínáért, aki azonban őt sem veszi komolyan, és végül is a társadalmi állásban is hozzáillő Fabrizió pincérrel köt házasságot. Gyárfás Miklós: LÄNGESZÜ SZERELMESEK falusi levegő. Vigasztalni próbálja Danit, mondván, hogy gombház sej, ha leszakad... dehát ez mit sem ér. Közben Mihály egy demizsonnal újra visszatér. A két férfi magára marad. Mihály bizalmasan elmondja Daninak bánatát. A fiú tudja Jól, mitől sajog a szomszéd szíve, és egy kis férfi terefere után közösen ki is sütik a tervet. Közben Fodorné is visszatér. Dani jobbnak látja, ha a két öreget magára hagyja. Mihály már most tudja szerepét. Ogy megjátssza a beteget, hogy valóban megesik rajta Fodorné szíve, és ágyba dugja a vén salabaktert. Azonban, amikor ápolásra kerül a sor, kiderül az igazság. S míg a történteket Fodorné meséli fiának, odakint kutyaugatás veri fel a Csendet. Danit, mintha tűszúrás érné. Megérkezett Marika. S míg a mama odakint uzsonnát készít, a fiatalok boldogan ölelik meg egymást. Közben Mihály is visszatér, persze újra egy demizsonnal. Ogy sejti, ma még itt eljegyzés lesz. Azt azonban még a küszöbön gondolni sem merte, hogy özvegy Fodornénál ma kettős ünnep lesz. Mindezt Egri Viktor köjinyedén, Jóízű humorral tárja elénk. A komédiát mind kezdőknek, mind haladóknak egyformán ajánljuk. Tóth Miklós: JEGYGYŰRŰ A MELLÉNYZSEBBEN „A NÉMA LEVENTE“ előadásain a Komáromi Magyar Területi Színházban Zília szerepét Budiás Ida vette át és játsza nagy sikerrel. Felvételünkön az új Zília, Tóth Lászlóval. 16 nap története két részben, történik napjainkban. Szereplők: 4 férfi és 3 nő. A bolondos történet egy Duna-szigeten Játszódik le, idősebb Oktáviusz János családi vikendházában. A ház, valamint ennek berendezése, az öreg munkáját dicséri. Az 57 éves Oktáviusz ma éppen családját várja — a fiatalokat, akik Június 1-től 15-íg a szigeten töltik szabadságukat. Az író vállalkozik arra, hogy mint diszkrét megfigyelő megörökítse ezeknek az embereknek mindennapi életét, boldog és ha olykor apróbb viszontagságokkal is színezett perceit, melyek azonban koncepcióvá alakítva nagyon is Jellemzők társadalmunk mai életére. A látottakat Gyárfás Miklós remek humorérzékkel tárja a közönség elé, így gondoskodva a biztos sikerről. (Tapasztaltabb csoportok részére ajánlink.) Egri Viktor: FÉRJHEZ ADOM AZ ANYÁMAT Komédia egy felvonásban. Történik napjainkban egy napsütéses augusztusi szombat délután. Szereplők: 2 férfi és 2 nő. Kezdő csoportok részére alkalmas. özvegy Fodoréknál nagy a sütés-főzés. Fodorné fiát, Danit meg jövendőbeli menyét várja haza. Fodorné 45 éves; olyan asszony, akinek formás alakján még szívesen pihen meg a férfiak szeme. Ezt mi sem bizonyítja Jobban, mint a szomszéd... 50 éves Mihály =—• elszórt bókjai, no meg saját temperamentuma. Mihály, akinek senkije sincs e világon, valóban komolyan gondolja Fodorné asszonnyal, csakhogy úgy látszik megöregedett ember létére már elfelejtette a leánykérés módját. Közben megérkezik Dani, azonban nagy meglepetésére menyasszonya nélkül. A helyzetet megmentendő, azt lódítja, hogy Marikának rengeteg a dolga — emiatt nem Jöhetett. Fodorné azonban, mikor Mihály becsukja maga mögött az ajtót, kiszedi fiából az igazságot. így tudja meg, hogy a lánynak nem tetszik a Alázatos sorok az „llletékesek"-hez Az „Illetékesek“ általában nem kedvelik, ha az általuk kifejtett tevékenységgel kapcsolatosan, teszem azt, bizonyos kételyek merülnek fel, illetve ha bárki is kifogásolni, ne ad] isten bírálni merészeli munkájukat. Mert ugye hogy jövünk ahhoz mi „némilletékesek“, hogy mindenbe beleüssük az orrunkat?.... Mi, a dilettánsok, a szűklátókörűnk, a rosszmájúak ... Felháborító! Hát igen, elismerjük, felháborító. S ha a továbbiakban mégis lenne néhány ... izé ... megjegyzésünk az „Illetékesek“ felé, előre is bocsánatért esedezünk. Es ígérjük, hogy már jó fiúk leszünk S most töredelmesen bevalljuk, hogy a továbbiak során a nagy megyeri „Illetékesek“-ről lesz szó. Pontosabban mindazokról az „Illetékesekéről, akik a nagymegyeri könyvesbolt ügyében illetékesek. Fájlaljuk, de hivatkoznunk kell a lapunk 40. számában megjelent cikkre amelyben már elejtettünk néhány „fúró“ megjegyzést az üggyel kapcsolatban. Äm úgy látszik, hogy az „Illetékesek“ ezúttal taktikát változtattak. Kitoltak velünk. Ugyanis egyszerűen észre se vették a „fúrást“. Nyilván nem ért fel hozzájuk, nem érdemesítették figyelemre, méltóságon alulinak találták, hogy visszautasítsák, esetleg magyarázatot adjanak. így aztán nem marad más hátra, minthogy tovább provokáljunk. Hátha az ilyen piszkálódások is előmozdítják némileg a könyvesbolt ügyét. Mert ugye a helyzet nem nevezhető éppen rózsásnak. Kétszázötvenháromszázezer korona értékű raktári készletet összezsúfolni egy kis kulipintyomban, mégpedig oly módon, hogy az elárusítás is zavartalanul folyhasson s a tetejében még rend is legyen — hát ezt talán próbálják meg az „Illetékesek“. Lehet, hogy nekik sikerül. A könyvesbolt dogozöinak kevésbé. Az ő figyelmük a terv teljesítésére, az előzékeny kiszolgálásra irányul. Vagy például arra, hogy minden új kiadvány kapható legyen a boltban ... és hogy mindezt megvédjék az időjárás viszontagságai elől... Mert tény, hogy ebben az üzletben nem elég, ha az elárusító ismeri az irodalmat, az üzlet vezetésével járó adminisztrációs munkát. Sok minden kell még ide kérem. Először is jó orrai, akarom mondani szimattal kell rendelkezni. Ki kell tudni puhatolni például, hogy egy bizonyos kiadvány, amely fél évvel ezelőtt érkezett, vajon melyik polcon, hányadik sorban stb. található. Ez után következik a dolog fizikai része. Esetleg fel kell mászni a magasba. A könyvért. Tehát szédülékeny ember nem is pályázhatna erre az állásra. Ide erőnlét kell. Na és idegek! ... Legalább olyan jó idegek, mint amilyenekkel az „Illetékesek“ rendelkeznek, őket ugyanis egy cseppet sem bosszantja a sok noszogatás, panasz, kárvényzés stb. Megőrzik nyugalmukat. Es ez nagyon fontos kérem a mai infarktusos világban. Talán mi is jobban tennénk, ha ehhez tartanók magunkat. Igenám, de miképpen lehetne megnyugtatni a könyvesbolt dolgozóit, akik kulturált környezetben szeretnének dolgozni? A vásárlókról persze nem is szólva! ... legalább erre vonatkozóan, ha nyújtanának az „Illetékesek“ némi felvilágosítást!... (polák) Vígjáték három felvonásban. Történik napjainkban vidéken (hely, meghatározás relatív, alapjában véve azonban vidéki vagy kisvárosi szobában Játszódik le mind a 3 felvonás). Szereplők: 4 férfi, 1 fiú és 3 nő. Egy pesti vegyi kombinátot vidékre helyeznek, pontosabban Pászt-óra. Az áthelyezéssel egyidejűleg új emberek is érkeznek a faluba. Ezeknek első dolguk, hogy lakást szerezzenek maguknak. Addig, míg az üzemi építkezés keretében felépülnek a lakások, legalább albérletet. így kerül le Budapestről Bars! Pál is. Barsi fiatalember, és egyelőre semmi szándéka sincs megnősülni. Azonban olykor a szükség nemcsak törvényt, de akaratot is bont. Barsi Pált összehozza a sors Csóriékkal. Itt érdeklődik albérlet után. A ház ura, Csór! Antal ugyanis Pesten dolgozik, és csak ritkán Jár haza. így egy szobát Csőriék valóban kiadhatnának a jómegjelenésű fiatalembernek. Barsi azonban az előszobából megpillantja Katót, Csórlék egyszerű lányát, aki mint később megtudjuk, éppen az érettségi vizsgákra készül. Mint mondani szokás, Barsi Pállal fordul egyet a világ. Gazdag szókincsével megcáfolja Csórt mama valamennyi ellenvetését, és míg a „háziak“ észbekapnak, Barsi Pál lakótársuk, azaz „albérlőjük“ lesz. A 300 forint lakbért is előre lefizeti. Közben megérkezik Csórt Antal, aki útközben már odaígérte a szobát kollégájának. Soltész kartársnak, aki szintén a vegyi kombinátban fog dolgozni. Soltésznak azonban nincs olyan remek beosztása, mint Barsinak, meg aztán a fiatalember már Csórt néni szimpátiáját is megnyerte, így nem marad más hátra, Soltésznak máshol kell szerencsét próbálnia. Egy napon Barsi Katival is megismerkedik. A mama kérésére a „kislány* nak" segít megoldani egy-két számtanpéldát. Csórt néni mit’ sem sejt, de talán maga Kati sem merne gondolni arra, hogy Barsi épp a Pitagorasz* tétel megmagyarázása alatt fogja pár napi ismeretség után megkérni a kezét. Kati, mint érettségiző menyasszony büszke arra, hogy a lányok közül ő az első, akinek Jegygyűrűt húznak aú ujjára. A papának persze vannak némi kifogásai a fiatalok gyors ismeretsége és elhatározása ellen, de ha-marosan kénytelen lesz lemondani érveiről, mivel közben Irmuska, azaz Kartalné kartársnő személyében, rendkívüli látogató érkezik Csóriékhoz Budapestről. Mint kiderül, ő a Pesten dolgozó Csórl Antal, vagyis „Titi“ főbérlője, azé a Csóri Antalé, aki eltikolta előtte családját, hogy albérlet* hez Jusson. Mivel azonban Kartalnénak „komoly" szándékai vannak Antallal, így hét most teljes a csalódás. Közben kiderül az is, hogy Barsi Pál is nős, sőt ml több, családja is van... Legalábbis ez áll a lakásigénylők névjegy* zékében. De hát valóban nős-e a fiatalember, vagy csak azért mondta és akarta Katit feleségül venni, hogy többszobás lakáshoz jusson, a végén kiderül. Csórl néninek azonban megvan minden oka, hogy ne higgyen többet a férfinépnek. A harmadik felvonás végén Barsi visszavonja lakáskérelmét és továbbra is Csóriéknál marad, mondván, hogy albérlőt nem lehet egykönnyen ki* tenni. Remek vígjáték, azonban az egyes figurák megszemélyesítése rutinnal rendelkező rendezői; és szereplőket kíván. Szakonyi Károly: ÉLETEM ZSÚKA Dráma két részben, 10 képben, történik napjainkban, Budapesten. Szereplők: 8 férfi, 3 nő. Az Életem Zsókát nyugodtan nevezhetjük társadalmi drámának is. Ma Játszódik le, rólunk szól, minket érint, még akkor is, ha Szakonyi Károly a szöveget nem átlagemberekkel mondatja el. Köves Ferenc dramaturg családi boldogságának felbomlásán keresztül igyekszik bonckés alá venni egy olyan kényes kérdést, amellyel ma sokszor találkozunk. Az emberek egymás iránti közömbösségét, nosztalgiáját állítja pellengérre. Az elidegenülés és ridegség korunk betegsége. E téren külön figyelmet érdemel a társadalomnak az a rétege, melyet művészek, bohém lelkek népesítenek be. A szerző Köves családján keresztül ezt a világot remekül érzékelteti. A művet mondanivalója, valamint karakterisztikus és válogatott szereposztása miatt kezdő csoportok részére nem ajánljuk. A TÉLI IDŐSZAK ELŐTT A falu kulturális életenek fellendítésében nagy szerepük van a népművészeti csoportok működésének. Ezek a kultúrcsoportok csak a mezőgazdasági munkák befejeztével, azaz a téli időszak előtt kezdik meg aktívan tevékenységüket, és csak a tél folyamán működnek egyes tömegszervezetek mellett. Az öntevékeny együttesek működésével megkezdődik a falu kulturális élete is. A tapasztalat azt ' mutatja, hogy ezek a csoportok színdarabok, esztrádműsorok, népi táncok és énekek betanulására, valamint előadására szorítkoznak, tehát olyan műfaj továbbterjesztésére, melyek közvetlen kapcsolatban vannak a falu érdeklődésével. Ez helyes is, mert a népi szokások és motívumok csakis falun fejleszthetők tovább, aktív és fáradságos szervező munkával. Sajnos, falun igen ritkán akad olyan egyén, aki kézbe venné a népművészet továbbfejlesztésének irányítását. A másik probléma, hogy ezek az aktív szervezők megfeledkeznek az egyén továbbfejlesztéséről, felkarolásáról. Ennek viszont objektív okai is vannak, egyrészt a helyiséghiány, másrészt az egyén zárkózottsága. A klubok létesítésével — amely egyre aktuálisabbá válik, talán ez a probléma megoldódik, és érdeklődés szerint csoportosulhatnak a műkedvelők. Ezzel elérjük, hogy a dolgozók széles rétegei is részeseivé válnak a népművelés fejlesztésének. A múltban, de még most is előfordulnak olyan téves nézetek, intézkedések, amikor a falu kulturális életének felmérésénél csupán a televíziós vevőkészülékek és rádiók számát veszik figyelembe, mert ez egyszerűbb és statisztikailag könnyebben kimutatható. Nem veszik figyelembe a falu kulturális megmozdulásait, ennek erkölcsi oldalát, amikor a csoport tagjai szabad idejüket a kultúra továbbfejlesztésére, önmaguk művelésére fordítják, csakhogy szórakozhassanak és szórakoztassák a falu lakosságát. A sikeres szereplés a csoport tagjainak és a nézőknek is egyaránt új lendületet, munkakedvet ad, ami egy fejlődő szocialista társadalomban szükséges. Sokan felvetik a kérdést, hogy ki törődik a falukban működő népművészeti együttesek fejlesztésével, irányításával. Evek óta irányítja és szervezi a csoportok munkáját az ifjúsági és dolgozók alkotóversenye, melyet minden évben a Szakszervezetek Központi Tanácsa, az Iskolai és Kulturálisügyek Minisztériuma és a CSISZ Központi Bizottsága hirdet meg azzal a céllal, hogy elősegítse az a művészileg tevékeny csoportok és egyének fejlődését, lehetőségük legyen verseny formájában összemérni tudásukat, újabb tapasztalatokat szerezni más, fejlettebb csoportoktól. Ez a verseny már több mint egy évtizedes gazdag múltra tekinthet vissza, és mégis azt kell mondani, hogy csak részben teljesíti küldetését. Ennek oka az, hogy a csoportok megelégednek azzal, hogy a betanult műsorral fellépnek falujukban és a szomszéd falvakban, anyagi hasznot hoznak a csoport további működéséhez, de már nincs annyi bátorságuk, hogy vélekedjenek egy másik, velük egyszinten levő csoporttal, és kölcsönösen tanuljanak egymástól. Tehát nem tartják fontosnak bekapcsolódni a versenybe, mert ez nagyobb igényeket támaszt a csoport vagy az egyén elé, és nem utolsó sorban az a téves nézet uralkodik, hogy nem éri meg a fáradságot, mert úgysem lehetnek az elsők. Arra már nem gondolnak, hogy a versenyen nemcsak versenyeznek, hanem a szakemberek metódikal utasításai alapján növelhetik tudásukat. A dunaszerdahelyi járásban Is fennállnak ezek a hiányosságok annak ellenére, hogy a múlt évi alkotóversenyben már több felnőtt csoport is szerepelt, de még mindig nem reális ez az arány a létező együttesekhez viszonyítva. Például a járás területén az elmúlt tél folyamán 48 színjátszó csoport működött, de az alkotóversenybe csak 16 jelentkezett. Ugyanez a helyzet a tánccsoportoknál vagy az irodalmat kedvelőknél is. Az iskolai tánccsoportokon kívül nem vettek részt felnőttek a versenyben. A szavalóknál és prózamondóknál már megtört a jég, de ez csak parányi része annak, ami tartalék még van. Sorolhatnánk tovább is a hiányosságokat, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hiányosságokból okulhatunk, az elért eredményekből pedig erkölcsi erőt meríthetünk, amely már fél sikert jelent. Most, a téli időszak beállta előtt, amikor a csoportok működése új lendületet, vérkeringést kap, gondolkozzunk el ezek fölött már csak azért is, hogy kellemes szórakozást nyújthassunk a falu lakosságának a hosszú téli estéken. MÄCSAI GYULA, Dunaszerdahely VIHAR UTÁN (Foto: —es—1
