Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-16 / 28. szám

Bratislava, 1966. július 16. Ára 1,— Kős XVII. évfolyam, 28. szám. Az idei gabonatermés minőségéről Az idei termés előreláthatólag je­lentős mértékben behegeszti majd azokat a sebeket, amelyeket a tava­lyi kedvezőtlen év eredményezett. A gabonafélék esetében is fennáll ez. Ám csak azzal a mennyiséggel szá­molhatunk, amelyet idejében és jó minőségben fedél alá helyezünk. Ha arról beszélgetünk az agronó­­musokkal, hogyan birkóznak meg az idei aratással, nem egységes a fele­let. Valószínűleg azért, mert nem is szolgálhatnak ilyesmivel, hiszen szö­vetkezetenként, állami gazdaságon­ként is mások a feltételek. Némelyütt tömegesen csak kombájnok, másutt viszont rendvágók vehetők igénybe. A helyenkénti adottságok ugyanak­kor kévekötő-gépek, vagy más hagyo­mányos aratási módot is megkövetel­hetnek. Fő szempont az idén: a rend­kívül jó minőségű termés a lehető legkisebb veszteséggel történő beta­karítása. Kétmillió korona többlet a sörárpáért Nemcsak népgazdasági érdekről van szó, hanem arról is, hogy a jobb termésből jobb minőségű mag szár­mazik, amelyből a mezőgazdasági üzemeknek is nagyobb a hasznuk. A nagyobb jövedelemre való törek­vésüket fokozhatja — sőt kell is fokoznia! — a gabona új, minőség szerinti felvásárlási ára. Utóvégre nem mindegy, hogy például a sör­­árpáért 178, vagy csak 160 koronát kap-e a mezőgazdasági üzem. A hely­zet a búza esetében is hasonló. Az árkülönbség mázsánként az 50 koro­nát is elérheti. A minap, amikor az aratásról a szövetkezetesekkel, valamint J. Ber­nét mérnökkel, a Mladá Boleslav-i Járási Termelési Igazgatóság vezető­jének helyettesével beszélgettünk, önkéntelenül is oda lyukadtunk ki, hogy a szövetkezetek és állami gaz­daságok az új gabonafelvésárlási árak következtében csak sörárpából kétmillió korona többlettel gazda­godnak. Ezt azonban a rossz minő­ségű munkával éppúgy el is veszít­hetik. Az idei aratás tehát semmiképp sem lehet közömbös mindennapi do­log. De nem lehet a napi műszakban learatott hektármennyiség növelésé­nek hajszája sem. Az idén döntő: a mag minőségé és a legkisebb szemveszteség! Azért, mert évről évre ezen a téren „érjük el“ a leg­nagyobb veszteségeket. Márpedig ezek a veszteségek Jelentősen ki­egyenlíthetnék takarmányalapunk passzív mérlegét. Szabad kéz az aratásban Aligha panaszkodhatunk géphiány­ra. Gépekből nemcsak sok van, ha­nem korszerűek és hatékonyak is. De mi legyen a betakarított maggal? Tisztítsuk-e odahaza hatékonynak nem mondható tisztítógépeken vagy szállítsuk a kombájnoktól, cséplőgé­pektől egyenest az állami raktárak­ba? A nézetek különfélék. Egyes ve­zetők helyesebbnek tartják, ha a szárítás és tisztítás a házuk táján ÖNTUDATOSSÁG, SZÍVÓSSÁG, PÉLDAMUTATÁS Radványi nyár szárnyalják. Példaként említhető Patkó Lajos és Vargha József mű­helyvezető; önként vállalták, hogy az aratás zökkenőmentes befejezése érdekében éjjel-nappal készenlétben állnak, hogy a bekövetkezett üzem­zavarokat rögtön eltávolítsák. Ám, hiábavaló lenne a példás fel­az iáéi meieg, esős nyár nagy lei­­adatok elé állítja a dunaradványi szövetkezet tagjait, s vezetőit egy­aránt, A gyors gabonaérés, valamint a gyakori esőzés kitartó, öntudatos munkát követel. Minden épkézláb ember segítségére szükség van ah­hoz, hogy a 216 hektárnyi gabona rövid Időn belül fedél alá kerüljön, Milyen is a termés? Őszi árpából 22 iházsát terveztek hektáronként. Ezt bőségesen el is érték. A műit hónap 26-án fejezték be ennek az aratását. Már a tavaszi árpájukat is csaknem teljesen learatták, összesen 71 hektáron. A szövetkezet tagjai örülnének, ha valamennyi gabonájukat kétmenete­­sen tudnák betakarítani. Előbb az öntudatosságról esett szó. Ennek szép példáját szolgáltatják: Novotny Jenő és Janik Géza — a bognárműhely dolgozói. S ugyancsak a dicséret hangján szólhatunk ifj. Sándor Józsefről, Jakab Sándorról és Novotny Sándorról. Ök iskolai szünidejüket a gaboname^őkön töltik. Sürget az idő! Tehát jól nekigyűr­­kőztek a közös tagjai; gyors ütemben halad az aratás. Ha minden jól megy, e hónap 20-án a dunaradványiak je­lenthetik: befejeztük az aratást. Ter­mészetesen, csak akkor, ha nem szól közbe az időjárás, vagy az üzemza­varok. A gépészek és műhelybéliek úgy készítették elő a gépeket, hogy az előző évek eredményeit mind mennyiségileg, mind minőségileg túl­történik. Azt vallják: így ocsüt is nyerünk takarmánynak. Előnyösebb­nek tartják, ha aratás közben ezt a munkát saját munkaerőikkel végez­tetik el. Annak ellenére, hogy az ország mind a 36 járásának felvásárló szer­vei ma már képesek magukra vál­lalni a gabonatisztltás gondját. A tulajdonképpeni szállítást illetően pedig, ami különösen esős időszak­ban sok problémát okoz a gazdasá­goknak, elmondhatjuk, hogy a fel­vásárló üzemek képesek a szövetke­zetek és állami gazdaságok által na­ponta szállított 80 ezer tonna gabona tisztítására, szárítására is. Ha valaki azt his?l, hogy a felvá­sárlási szerveknek ezzel a segítségé­vel megrövidül, feltételezése alapta­lan, mert a tisztításra, szárításra be­szállított gabona átadásakor a szö­vetkezetek megbízottjainak lehetővé teszik, hogy az elemzésre vett min­ták révén a helyszínen meggyőződ­jenek az általuk beszállított gabona minőségéről. Az ocsüt a szövetkeze­tek az utolsó szemig visszakapják. Felvásárló szervük szolgálatának igénybevételével azonban megtaka­ríthatják az emberi erőt, amit ott használhatnak fel a csúcsmunkákban, ahol az a legsürgősebb. Végezetül: helyesen vélekedett J. Bernát, a Mladá Boleslav-i Termelési Igazgatóság igazgatóhelyettes mér­nöke, amikor azt mondta: „Ha az idei gabonatermésünket a legjobb áron akarjuk értékesíteni, a minő­ségre már a tarlón kell ügyelni. Ter­mészetesen, a takarmányalapról sem feledkezünk meg!“ ZE ajánlás a műhelybéliek részéről, ha a traktorosok, kombájnosok nem ügyelnének a gépekre, s azonnal nem jelentenék az előforduló géphi­bákat, mint az tavaly megtörtént. Remélhető, hogy a tavalyi eset meg­ismétlődésére nem kerül sor! A szö­vetkezet vezetősége bízik a tagság becsületességében, s kéz a kézben azon fáradozik, hogy a termés a leg­kisebb veszteséggel kerüljön fedél alá- TRENKÁ TERÉZIA, Dunaradvány A Mezőgazdasági Megbízotti Hiva­tal aratási értekezletén V e n d e 1 í n Péter föagronómus elégedetten ál­lapította meg, hogy a szlovákiai Já­rások több mint felében folyik az aratás. Amint az várható volt, az élen a dunaszerdahelyl, komáromi és ér­sekújvári járás halad és nyomban utánuk következik a lévai járás. Az aratási munkákat a múlt évhez ké­pest 16—18 nappal előbb kezdtük, ami biztosíték arra, hogy a gabona időben raktárba kerül. A kombájnok eddig elég jól dolgoznak és nincs komolyabb baj az alkatrészellátással sem. Ezzel szemben a szalma be­gyűjtése az előző évi rossz hagyomá­nyokhoz híven lemarad. A közép­­szlovákiai kerületben például a le­aratott területeknek az egyharma­­dáról gyűjtötték be a szalmát. Ezért jő lenne, ha a szalma begyűjtéséért A szemveszteség ellenőrzése a gabonatáblán Szódon minden szem gabonára vigyáznak is prémiumot kapnának a dolgozók. Nagy súlyt kell fektetni a szalma­­prések kihasználására is. Ennek ér­dekében a GTÁ-k, valamint az állami gazdaságok igazgatói, a járási ter­melési igazgatóságok és EFSZ-ek mechanizátorai pénzbüntetést kap­nak, ha hatáskörükben nem dolgoz­nak a szalmaprések. A hektárhozamok jók, csak a ta­vaszi árpa ad kevesebbet a vártnál. Igen gyenge a Dunavásár fajta, ezzel szemben a Valticei alig dőlt meg és jó hozamot Ígér. Repcéből rekord­­eredmények születtek. A koltai szö­vetkezetben például 30 mázsás hek­tárhozamot értek el. Az eladási tervet azonban csak 100 százalékra teljesítjük, mert egyes üzemek nem tartották be a vetéster­vet. Javaslat hangzott el, hogy a repce ellenében a mezőgazdasági üzemek a lehető legrövidebb időn belül azonnal kapjanak takarmányt. Bár az aratás még csak most éri el tetőfokát, helyes lesz, ha a mezőgaz­dasági üzemek elsősorban a vető­magalapot biztosítják, mert máris gondolni kell a jövő évi termésre. Az aratási munkákkal párhuzamo­san elég gyors ütemben halad a be­adás Is. A felvásárló szervek eddig már több mint 3000 vagon gabona­félét vásároltak fel. A szénaeladás tervét szlovákiai méretben már 104,4 százalékra teljesítettük. A burgonya­­eladással pedig 38,4 százaléknál tar­tunk. A Mezőgazdasági Megbízotti Hiva­tal felhívja a lakosságot, hogy a le­hetőségekhez mérten kapcsolódjon bele az aratási munkákba, mert mindannyiunk érdeke, hogy minél több gabona kerüljön a raktárakba. Tóth Árpáddal a szódói szövetke­zet agronómusával jókora porfelhőt kavarva robogunk motorkerékpáron a messzire sárgító gabonatáblák felé. A jól megtermett, szép szél ember ragyogó arccal beszél a nyár aján­dékáról. Minden szavából kicseng, hogy igazi, lzzig-vérig földműves. Most, a kenyérbetakarítás idején szinte egyforma hangsúllyal beszél a szálastakarmányok begyűjtéséről is. Ezt az igényes munkát egyenrangú­nak tartja az aratással... Jegyzet­füzet nélkül, pontosan mondja az adatokat. A here hektáronként 58 mázsát, a lucerna 42 mázsát adott. Jogos az agronómus öröme, hisz a múlt évben mindössze csak 13 va­gon szálastakarmányuk volt, idén pedig eddig már 48 vagont tartósí­tottak. Az egyik tábla végén maga­sodik a szénakazal, két táblán pedig számtalan boglyasorba gyűjtötték a lucerna második kapálását. Mégpe­dig jó minőségben. Már reggel négy órakor elkezdték a munkát, hogy ne törjön le sok levél. Jő szolgálatot tett a traktorvontatású agregát gereblye is. Ennek a gépnek nagyon örül az agronómus, mert sokkal gyorsabban dolgoznak vele, mint a lógereblyék­­kel. Az agronómus még elárulja, hogy ha lekerül a széna, máris fej­­trágyáznak a kiszemelt parcellákon és ha szükséges öntöznek is, hogy a tervezettnél jóval több heremagot fogjanak. A növényápolásról csak röviden szól. — Nincs már gaz a határban. Végre megérkezünk a tavaszi árpa­táblához. Tóth elvtárs morzsolgatja a kalászokat, elgondolkozik, majd nyilatkozik: — Egy kicsit bizony soványabbra sikerült, mint gondoltuk, de így is megadja hektáronként a 30 mázsát. Az őszi árpa viszont jobb volt; 38 mázsát gyűjtöttünk be minden hek­tárról. Idén a búza viszi a prímet: 35—40 mázsa között számítok. Hogy az agronómus szava nem könnyelmű felületes megállapítás, arról a búzatáblákon győződtünk meg. Sokat Ígér a Diana és a Be­­zosztája búza is. Feltűnt, hogy jó­formán egy szál sem dőlt meg a kiadós viharok után. Az agronómus elégedetten Indokolja az eredményt. — Gondoztuk a gabonát. Igaz, nem nitratáltunk, de háromszor fejtrá­gyáztunk, mégpedig olyan összetételű műtrágyával, amellyel a rostokat erősítettük. Jó tápanyag-adagolás kérdése az egész. A körút után újból visszatérünk a tavaszi árpatáblához. Épp szembejön velünk Roszik János kombájnos és Szokol László segédkombájnos, akik a múlt évben jó munkájukért jutal­mat is kaptak. — Ügyes gyerekek ezek — mondja az agronómus — megmutatták, hogy a 2M—330-as kombájnnal is lehet dolgozni. Amint hozzánk érnek, fiatal kom-, bájnos ugrik le a kombájn mellől. — Mi az, talán megérkezett a pré­mium? — tréfálkozik. — Még korán lenne. — Az igaz, de ez a kis bíztató jól esik. — Ha úgy dolgoztok, mint a múlt évben, nem csalódtok, — nyugtatja őt az agronómus. — Rajtunk nem múlik. A múlt év­ben ha kellett, este tizenegy óráig is mentünk, és 160 hektárt arattunk. Ezzel az új masinával — az SZK— 4-essel 400 hektárról akarom begyűj­teni a gabonát. Az agronómus láthatóan örül, hogy ilyen belemenős kombájnosa van. A múlt évben bizony kiváló munkát Végzett. A szemveszteség csak 2,4 százalékos volt és ezért a járástól 600, a kerülettől pedig 1050 korona jutalmat kaptak. De jól dolgozik Pampuch András, a másik kombájnos is. Hisz ő is 302 hektárt aratott SK—3-assal, hasonló csekély szem­veszteség mellett. Most mind a ket­ten versengnek, igyekeznek, hisz gépeik egyforma teljesítményűek. Csak attól félnek, oogy hamar el­fogy a gabonatábla. Roszik meg is jegyzi: — Nem tudom, hova megyünk, ha itt befejezzük. — Majd a szomszéd szövetkeze­tekbe mentek kisegíteni, ahonnan szalmapréseket kapunk. — Mi benne vagyunk, csak mi­előbb el kell intézni. Az agronómus a kombájnosokkal és segédkombájnosokkal együtt meg­nézi a tarlót. Elégedett, nem nagy a szemveszteség. Igaz, a prémiumot is úgy szabták meg, hogy minél több gabonaszem kerüljön a zsákba. A kombájnosok minden mázsa gaboná­ért 26 fillért kapnak, ha a szemvesz­teség nem haladja meg a 2,4 száza­lékot. Tehát érdekük a minél kisebb' szemveszteség. Szódón bebarangoltuk a határt. Bár nem sok ideig tartózkodtunk ott, mégis bátran kijelenthetjük, hogy mintaszerűen gazdálkodnak és úgy vigyáznak minden szál szénára, min­den szem gabonára, ahogy azt meg­követeli a paraszt • becsülete. BALLÁ JÖZSEfl Szakmelléklet: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ # • Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A MEZŐGAZDASÁGI dolgozók hetilapja NAPONTA MINTEGY 80 EZER TONNA GABONÁT SZÁRÍTHATUNK JÓL HALAD AZ ARATÁS # Már 3000 vagon gabonát vásároltunk fel 0 Rekordhozamok repcéből • Elsősorban biztosítsuk a vetőmagot 0 Túlteljesítettük a szénaeladás tervét A Elmarad a szalma kazalnzása A Élen n rinnaszprrinhplvi iárfie A gabonatábla végére érkezik a kombáln

Next

/
Oldalképek
Tartalom