Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-12 / 45. szám

módszereim a nagy elfoglaltság a szaporo­dási ösztönt közömbösíti. Mégis, egy hét múlva meg kell a fészket újra vizsgálni, mert megtörténhet, hogy a sza­porodási ösztön túl erős volt és a család újra rajzani kíván. Ekkor az anyabölcsőket esetleg még egyszer megmenthetjük. Az ötnapos felosztás a hordást nem gátolja, sőt elősegíti, mert az anya elválasztása, azaz a fiasítás hiánya a fészek kijáró méheit erős hordásra ösztökéli. Megtörténik, hogy öt nap alatt jócskán meggyűlik a méz a fé­szekben. Ilyenkor egyesítés előtt a kereteket kivesszük és azokat üresekkel pótoljuk, hogy az anya tudja a petézést foly­tatni. Műraj készítése E művelet végrehajtásával meg kell jegyezni, ha jófajta „törzscsalád“ rajzik következ­ményeként a szaporítás köte­lességünk. Ekkor az ismert mó­don, még a bölcsők befedése előtt söprött rajt készítünk. Ez azt jelenti, hogy a család felét az anyával együtt rajládába sö­pörjük, melyet egy napra hűvös helyre állítunk és híg szörppel etetjük. A család másik fele, műrajzás után is, teljesen ele­gendő ahhoz, hogy a bölcsőket tovább gondozza. Következő nap kezdődik a bölcsők befedése és kb. 5—6 nap múlva azok fel­­használása vagy pároztatókba helyezése. Magával a rajjal új családot létesítünk. Néhány liter szörp beadása után a műlépeket ki­építik. Ha szaporítani nem akarunk, akkor egynapi fogság után a fészekre hálót teszünk. Feltesz­­szük a röpnyílásos mézkamrát is. Ebbe fele kiépített és fele műlépes kereteket teszünk és a rajt belezsongatjuk vagy szór­juk. Ilyenkor csak egy liter szörpöt használunk, mert ele­gendő a napi hordás. Öt nap múlva következik a fészek böl­csőinek a kivagdosása és azok párőztatókba helyezése, majd a család újraegyesítése úgy, amint azt a csapolásnál csinál­tuk. Az egyesítést erős füstölés előzi meg, hogy az zavartalan legyen. Itt Is nagyon fontos, hogy minden bölcsőt kivágjunk, mert a szaporodási ösztön eset­leg feléledhet. A család rend­szerint hamarosan hordásba kezd és többé rajzásra nem gondol. Szirmai István [A MŰANYAGOK diadalmasan bevonultak életünkbe. A mé­hészetben is jelentkeznek. Ná­lunk talán még szerényen kér­nek helyet, mert idegenből kell behoznunk, de külföldön sok­féle méhészeti eszköz, pl. anya­kalitka, etető, keretfedő kap­ható műanyagból, és évek óta műanyag kaptárokat is árulnak. A műanyag használata kaptár­gyártásra még nem forrt ki. A kaptárokat szilárdaknak, ván­dorlást kibírónak kell lenniök, nem szabad, hogy a méhek ki­rághassák. Elterjedésükre pe­dig csak úgy lehet számítani, ha egyúttal olcsók is. Az eddigi kezdeményezések még nem ér­tek el mindent, mégis nagy fi­gyelmet érdemelnek. Korsós István marseille-i mé­hész ismertet egy francia kap­tárt, mely a tavalyi nemzetközi méhészeti kongresszus kiállítá­sán is szerepelt Bukarestben.) Műanyag rajszállító. A = a lá­da, B = rovátkák a kereteknek, C = távolságtartó, D = tető, E = rosta, F és G = szellő­zők, H = kijárónyílások, I = csavarok helye. A poliésztert fölhasználható ipari társaság (Sociéte Indust­rielle des Applications Poly­ester, rövidítve SIAP) poliész­terből készült rakodókaptárt árul. Egyelőre csak Dadant- Blatt keretméretre készül — 43,5X30 cm —, a fészekben 12 egész kerettel, a mézkamrában fiókonként 11 hizlalt lépnek való félkerettel. A vékony falú rajszállító ki­vételével a falat három réteg alkotja: középen habos poli­észter, két oldalán pedig ja méhek felé és kívül) üvegrost­­vázra öntött vastag poliészter­réteg. így a falak nagyon szi­lárdak, a vizet nem engedik át, és légmentesek. A fiókok nem külön falakból vannak össze­illesztve, hanem egybeöntve ké­szülnek. Hasonlóképpen a tető és a kaptár alja is. A fiókok külső pereme rugalmas mű­anyag tömítő-réteggel érintke­zik, s a méhek nem juthatnak az érintkezéshez. Különben is a méhszurok alig ragad meg a műanyagon. A kijáró alul van, a kaptár teljes szélességé­ben. Egyelőre csak egyszerű szállőkás aljával került forga­lomba. A kaptár nagyon könnyű. Ki­tűnően véd a hőmérséklet inga­dozása ellen. A most gyártott 35 mm vastag, három rétegű Műanyag kaptár kaptárfal jobban szigetel az egy méter vastag fánál. A készítő az 1964/1965-ös télre kaptára­­kat adott próbaképpen a zord Francia Alpok méhészeinek. Azt állítja, hogy a méhek alig hú­zódtak télire fürtbe, s az anyák még a pároztatókban sem hagy­ták abba a petézést. Egy mé­hész szerint 1965 nagyon hideg februárjában, amikor kinn mí­nusz 2—20 fok közt ingadozott a hőmérséklet, a műanyag kap­tárban a fiasításnál 29 fok me­leg, az üres léputcákban 17 fok meleg volt. Az éjjeli és nappali hőmérséklet különbsége is alig érzett meg a belső hőmérsékle­ten. A méhek szabadon mász­káltak a kaptárban. A családok sokkal kevesebbet fogyasztot­tak, mint ahogy várni lehetett, s tavasszal olyan népesek vol­tak, hogy több mesterséges rajt kellett készíteni belőlük. (Ez a túlzónak látszó beszámoló szükségessé tenné a vizsgálat megismétlését. Nem tudjuk, ho­gyan mérték a belső hőmérsék­letet, a mérés mennyire zavar­hatta a méheket, ugyanakkor pedig nem volt összehasonlítás­ra közönséges kaptár. A szaka­datlan fiasítás méz- és virág­porfogyasztással jár, a beszá­moló mégis kevés fogyasztással dicsekszik. A korai kiterjedt fiasítás következménye a mé­hek vastagbelének megtelése, ez pedig veszélyes lehet, ha a külső hideg miatt nem repül­hetnek ki tisztulásra.) A kaptár ára borsos: egy-egy mézkamrával 162 Frank, ez kb. 40 kg méz ára nagyban, Fran­ciaországban. A gyár azzal vi­gasztal, hogy a kaptár elnyühe­­tetlen. Néhány részlet bővebb tár­gyalást érdemel. A vállalat szerint a kaptár falának szilárdsága megközelíti a fémekét. Ütődésnek jól ellen­áll. A kaptár 110 fok meleget és 70 fok hideget kibír, jól tűri a sósavat, 30 %-os kénsavat, salétromsavat, benzint, xilolt, klóros vizet, 1 %-os marószó­dát, konyhasót, etilacetátot, elég jól a 10 %-os szalmiákszeszt is. Az aceton azonban megtá­madja. A festéket gyártáskor a kap­tár anyagába keverik. A kaptár a szemnek kellemes, szép vilá­gos krémszínű. Szállőkája és alja többféle színű is lehet, évenként az anyák jelzésének megfelelően. Ha éppen akarja valaki, acetonban oldott lakkal lehet mázolni a kaptárt. Az etetős keretfedő nagy tál­ca. Közepén kiemelkedő „ké­mény“ van a méhek föltárásá­ra. A „kémény“ recés, hogy a méhek jól kapaszkodhassanak. Tágasabb, átlátszó, csipkés pe­remű kupak borul rá. így a szörp a méhekhez juthat, de azok nem szabadulhatnak. Az etető a „kémény“ felé lejt, a szörp akkor is eléri a „ké­ményt , ha a kaptár kissé fér dán áll. A feljárót takaró ku pakba átlátszó anyabölcső-tar­­tót lehet csavarni. Ez a bölcső oldalát védi, hegyét szabadon hagyja. Az etetős keretfedő pe­remeinek keskeny résein a me­leg a tetőig fölhúzódik, tehát a szörp a kaptár hőmérsékletén marad, akár napokig. A ter­melőkaptár etetőjébe 5, a raj­nak valóéba 2,5, a páraztatóéba 1,25 liter szörp fér. Ha cukor­lepénnyel etetnek, a fedőkupa­kot le kell venni. A fészek és a mézkamra közé méhszöktetős választót lehet tenni pörgetés előtt és a lépek lenyalatása után. A mézkamrá­kat télre a szabad ég alatt rak­tározzák az üres lépekke), egy­másra tornyozva, legalul aljjal, fent tetővel. A kaptárnak egész sereg kü­lönleges berendezése van, pl. virágporszedő, hereszöktető, al­só szellőző. A hereszöktetőnek fésűfogakhoz hasonlóan csüngő fémbillentyői csak kifelé moz­dulhatnak. A heréket kibocsájt­­ják, de nem engedik vissza. Vándorláskor külön tetőt használnak. Sajtolt poliészterből készül. Közepén széles, de kes­keny szellőzőrostája van. Szállí­táskor a méhek alulról is kap­nak levegőt. A rajszállítóba 5 keret fér. Könnyű, mégis nagyon szilárd, majdnem törhetetlen. Kitűnően Etetős keretfedő. 1 = etető, 2 - feljáró, 3 = kupak, 4 = anyabölcső-tartó, 5 = levegő­rések. szellőzik. Egymásra tornyozva lehet raktározni. Főrésze üveg­­rostsávra öntött poliészterből készül. A keretek mozdulatla­nok benne, mert fülüknek és alsó sarkaiknak hely marad az öntéskor. A fedő ugyanebből való, 2 mm szemű fémrostélyt szorít le. A levegő a fedél két nagy nyílásán jut a rostához, s kényelmes fogantyúja van. A kiálló, gömbölyített fogantyús rész megakadályozza, hogy szál­lításkor más csomagot rakjanak rá. A rajszállító alja lyukacsos, a méhak alulról is kapnak le­vegőt. Két kis kör alakú, szállí­táskor műanyag dugóval csuk­ható kijárónyílása van. Korsós István mníi*5I 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom