Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
VÁRJUK az idősebb méhészek segítségét Kell-e forralni a cukorszörpöt? (Szovjetunió) A fenti cím alatt a „MÉHÉSZ“ októberi számában Földes József arról ír, bogy a szakkönyvek és folyóiratok mellett az idősebb, tapasztaltabb méhészektől is jó lenne némi tudományt elsajátítani. írásában felveti a mézlegelő javításának kérdését és ajánlja, hogy a méhészek az eddigi kézlegyintés és sóhajtozások helyett lépjenek szorosabb kapcsolatba a mezőgazdasági Üzemek vezetőivel, és barátságos beszélgetések közepette hívják fel figyelmüket a méhek mezőgazdasági jelentőségére. Második gondolatként a cik kirója a korai virágpor pótlásával kapcsolatban felveti, hogy egy kezdő méhész márciusban, a szar badban helyezett szójaliszttel kedveskedett méheinek. Amikor a környék méhészei megtudták, hogy méheik egy „teknőből“ potyán szerzik a virágport, kinevették, majd elmarasztalták a fiatal méhészt. Erre ő feldühödött, és beszüntette a szöjaliszt etetését. A cikkíró végkövetkeztetésként leszögezi: „Üdvös lenne, ha a fiatal méhészek több konkrét segítséget kapnának az idősebb méhészektől.“ Eddig a levél tartalma. Most lássuk az idősebb méhészek hozzászólásait, ítéljük meg hogyan reagálnak leveleikben a felvetett kérdésekre, milyen segítséget nyújtanak a rászoruló kezdő méhészeknek. A BETEGSEG terjesztője lehet Nem tudok egyetérteni a cikk írójával. Nem! Már csak azért sem, mert aki bármilyen formában a szabadban eteti, vagy serkenti méheit, fogalma sincs mily kárt Okozhat a környékbeli méhészeknek, sőt népgazdaságunknak. Jó magam 1940-ben szemtanúja voltam Rahón egy begyepesedett fejű méhész hasonló cselekedetének. Tavasszal ő is kitett a szabadba méheinek lisztet, hogy erősödjenek, fejlődjenek a családjai. Viszont azt már nem tudta, azért gyengültek le a méhei, mert költésrothadásban szenvedtek. Ezek után feltételezhető, hogy az ilyen méhész nincs tisztában a méhek betegségével, sem azzal, hogy a fertőzés az egész környéken elterjedhet. Ez történt Rahón is. Nemcsak a faluban levő méhek fertőződtek meg, de az egész környék méhcsaládjai megkapták a betegséget. A méhészek színe-java, majd kutatóintézetünk egész sora azon fáradoznak, hogy a méhbetegségeket felszámolják, a fertőzött méheket, illetve egész területeket lezárjunk, hogy a betegséget elszigeteljük, ugyanakkor fiatal méhészeink tudatlanságból terjesztik vagy elősegítik a bajt. Méhésztársi üdvözlettel: Czucz Károly (Patonyi rétek) Szójalisztes cukorlepényt Nem akarok az egész írás tartalmával foglalkozni, csupán a szabadban történt virágporpótlással kapcsolatban szeretnék megjegyzést tenni. Bizony részünkre kissé szomorú dolog — ha kezdő méhészről is van sző — ha úgy serkenti méheit, hogy az egész falu döngicsélő bogarai hozzáférhessenek. Ügy gondolom azt nem kell magyaráznom, miért. Tudvalevő, hogy az első kirepülések alkalmával a méhek ürítkeznek, s azt is tudjuk, hogy ez a folyamat nem minden családnál egy és ugyanazon a napon az első kirepüléssel történik. Hiszen tapasztalhattuk, főleg tavasszal, hogy a vízre szálló méhek a vályú szélén ürítkeztek. Nyár folyamán ilyesmi kevésbé fordul elő. Ugyanez a helyzet a különböző edényekben kirakott szójaliszt esetében. Bizony a méhek bele ürítkeznek. Ha elgondoljuk, hogy csupán egyetlen faluban 100 méhcsalád méhei röpködnek, ezek között bizonyosan lehet hasmenéses (Nozémás) család talán nem is egy. Az is tudvalevő, hogy minden faluban akad egykét méhész, aki méhcsaládjaitól nem küld mintát vizsgálatra. Ezek után mi történhet az ily felelőtlen etetéskor? Az, hogy az egészséges családok széthurcolják a Nozémát és odahaza megfertőzik a többi családokat is. Államunk súlyos ezreket áldoz azért, hogy az országban — ha nem is tudjuk a Nozémát teljesen felszámolni — akadályozzuk annak terjedését. Egyébként szaküzleteinkben bőven kapható szójalisztes cukorlepény, melynek használata kényelmes, higiénikus, ugyanakkor sokkal jobban betölti serkentő hatását, mint a virágpor pótlásaként használt szójaliszt. (Számos eset előfordul, különösen fiatal méhészek körében, hogy túlbuzgóságból olyan területeken is használnak virágpótlót, ahol erre semmi szükség. Erről sem ártana vitatkozni. A szerk. megjegyzése.) Az a méhész, aki méheit szereti és féltő gonddal ápolja, egy csöppet sem örül a „potya“ hordásnak. Tehát abban a bizonyos faluban, amelyet a cikk írója említ, véleményem szerint hiba volt, hogy az idősebb méhészek csak gúnyolódtak és nem leckéztették meg a serkentés káros módszerének alkalmazóját. Tisztelettel: egy idősebb méhész. Szóljanak tapasztalataikról az idősebb méhészek! Nagyon szívesen vennénk, ha a jövőben az idősebb méhészek az egyes kérdések felvetése nélkül is megírnák az élet iskolájában szerzett tapasztalataikat mind a méhtenyésztés, mind a méhlegelő tekintetében. Hiszen köztudomású, hogy a méhészek a magas mézhozam érdekében mindent elkövetnek, s kine-kinek más és más mesterfogásai vannak. Nem célunk, hogy azokat a mesterfogásokat, amelyeket egy idősebb méhész, mondjuk négy-öt évtizedes tapasztalatai folytán megszerzett, kicsalogassuk, de a méztermelésben ma már nincs és nem is lehet konkurrencia, hiszen bármennyit eladhatunk belőle. Véleményünk szerint mind a fiatal, mind az idősebb méhészek hasznára válna, ha kicserélnék egymásközt tapasztalataikat az immár eléggé megváltozott méhészkedésről, valamint a mézlegelő körülményeiről. Hisszük, hogy a felvetett kérdésekhez nemcsak az idősebb, de a fiatalabb méhészgeneráció is hozzászól. Várjuk méhészeink tapasztalataikról szóló írásait! (Szerkesztőség) Mihajlov K. J. és Szvedkova N. A. a méhészeti kutatóintézet munkatársai tíz kísérleti családot tavasszal és ősszel hideg vízzel készített, tizet pedig forralt szörppel etettek. A két csoport tavaszi fejlődése és telelése között lényeges különbséget nem észleltek. A szörp készítéséhez használt víz, vagy a szörp forralása tehát fölösleges. Hideg víz használatával munkát és fűtőanyagot takaríthatunk meg. Harrison óriás pörgetője (Ausztrália) Harrison olyan hatalmas pörgetőt szerkesztett Kaliforniában, mely egyszerre 72 rakodó mézkamrafiókból üríti ki a mézet anélkül, hogy a lépeket ki kellene szedni a mézkamrákból. A kaptárakból levett méh nélküli fiókok lépeit a léputcákba nyúló különleges, gőzzel fűtött forgókések nyitják fel. A pörgetőben a fiókok többesével egymásra helyezve függnek, alattuk kúpos tartály van. Az egész készülék átmérője 16 láb jkb. 4,87 m). Működésekor a fiókokat a centrifugális erő kimozdítja függőleges helyzetükbői, a csúcsos aljrész kifelé kerül, és összegyűjti a mézet. A szokásosnál nagyobb lendület szükséges. Harrison műanyagbetétes, heresejtes műlépet használ a mézkamrában, hogy a lépek elbírják a hatalmas igénybevételt. Az eddigi pörgetők hiányossága, hogy a sejtekből kirepülő méz apró cseppekre bomolva levegővel keveredik. Idő kell rá, míg a méz megtisztul, s a levegő hab alakjában a felszínre emelkedik. Harrison azt állítja, hogy az ő pörgetője elkerüli ezt a hibát. A feltaláló bérbe adja berendezését a méhészeknek. A gyapjas gyűszűvirág mézelése (Ausztria) A gyapjas gyűszűvirág, tudományos Digitalis lanata nevezetű gyógynövény. A mértéken felül szervezetbe jutott hatóanyaga nagy méreg. Kutiak és Wohanka egy gyógyszergyárban méheket használt a gyűszűvirág megporzására, hogy a magtermést növelje. Fél hektáron kb. 30 000 kétéves gyűszűvirágról volt szó. Főként poszméhek gyűjtöttek róla. A méhek csak gyengén látogatták, míg illatosított szörppel rá nem szoktatták őket. Egy kg cukorból és 1 liter vízből készült szörpbe főzték evégett a virágokat. Augusztus végén kipörgették a mézet. Az öt kísérleti családból csak kevés mézet kaptak. A családok azonban jól fejlődtek, népesek voltak. A szerzők a mézben nem találtak Digitalis■> mérget ( gllkozidátf.
