Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
A Magyar Területi Színház már augusztus közepétől újra Járja városainkat és falvainkat, hogy nézői elé vigye a színház sikeres darabjait, s a nehéz nyári, őszi munkák befejezésekor pihentető színházi élményben részesítse közönségét. Komáromban már megvolt a kapunyitás, a Szakszervezetek Házában ismét nagy sikerrel került színre Heitat Jenő verses vígjátéka, A néma levente. A komáromi kapunyitás után a színház kelet-szlovákiai körútra indult, melynek állomásai: Ragyolc, Rozsnyó, Feled, Pelsőc, Tornaija, Kassa, Szina és Losonc. Mikszáth Kálmán nagysikerű regényének színpadi változatát, a Szent Péter esernyőjét mutatta be kőrútján a MATESZ, melynek hivatalos bemutatójára október 14-én került sor Komáromban. A komáromi bemutató után a darabot a Nová Scéna színpadán is sikerrel mutatta be a színház. A színház őszi műsortervében természetesen megtaláljuk a tavalyi évad sikeres bemutatóit. Továbbra is műsoron marad A néma levente, a Bernards háza, a Haramiák és a Rókák Jó éjszakát című színmű. Természetesen a színház munkájában nincs „megállj!“ Ojabb erőt merítve a nyári pihenő után, nagy munkakedvvel lát-Mai magyar festészet Az elmúlt napokban nyílt meg Bratislavában a Szlovák Múzeum kiállítási termében a „Mai magyar festészet“ című kiállítás. Tizenkét ma élő és alkotó élvonalbeli magyar festőművész legjobb alkotásaival ismerkedhetünk meg. Talán mondanunk sem kell, hogy a kiállításnak valóban nagy sikere van. Hiszen Czóbei Béla, Domanovszky Endre, Kádár György, Kmetty János, Kohán György nevét immár hosszú évek óta ismeri a közönség. Kellemes meglepetésként hat az ifjabb nemzedék erőteljes felsorakozása. Kokas Ignác, Lakner László, Németh József, Patay László, Somos Miklós, Tury Mária és Vecsési Sándor vásznaival ismerkedhetünk meg. Szüreti dal- és tánciinnepély Lédecen A közelmúltban tartották meg Lédecen az Immár hagyományos szüreti dal- és táncünnepélyt. Már a délelőtti Órákban összesereglett a környék aprajanagyja. A falu ünneplőbe öltözött, a lányok népviseletbe, mindenki nagy izgalommal várta a felvonulást. Mikor már minden együtt volt, megindult a menet. Elöl vitték a híres lédeci létrát, természetesen keresztben, majd lovasbandérium és népviseletbe öltözött legények, lányok következtek. A vidám felvonulást a nézőközönség zárta be. A szőlőhegyen szabadtéri színpad várta a felvonulókat. A hivatalos beszédek elhangzása után kezdetét vette a tarka népművészeti műsor. A műsor fénypontja és egyben zárószáma a lédeci létratánc volt. A népművészeti bemutató után Drázskovics Dezső népi zenekara húzta a talp alá valót. A kisebb hibákat, fogyatékosságokat leszámítva, végeredményben elmondhatjuk, hogy az idén is jól sikerült a hagyományos lédecí szüreti ünnepély. Motesíky Árpád (Nagycétény) Talán mindannyian emlékszünk még a régi falusi mulatságokra, a füstös, szűk kocsmahelyiségekben rendezett bálokra. És nyilvánvalóan emlékezünk késhegyre menő verekedésekre, ízetlen jelenetekre is. Sajnos, időnként még ma is előfordul az ilyesmi. Ami örvendetes viszont: egyre ritkábban. S talán érdemes lenne néhány szót szólni azokról a tényezőkről, amelyek a falusi ifjúság kulturáltabb szórakozásához vezettek, illetve vezetnek. Elsősorban, véleményünk szerint, a környezet erős befolyásáról van szó. Művelődési otthonok tágas, ízlésesen díszített báltermeiben rendezik manapság faluhelyen a mulatságot, s már maga ez a tény megpecsételi a szórakozás jellegét. A közelmúltban módomban állt meglátogatni néhány falusi mulatságot. Hagyományos „regruta-búcsúztató“ bálákról volt szó. Mindenekelőtt talán a Zalabait említeném meg, s ezzel kapcsolatban is azt a tényt, hogy bár már későré járt az idő, egyetlen fiatalembert sem láttam „nyomás alatt“. Ízlésesen öltözött, jókedvű fiatalokkal találkoztam, kellemes környezettel, kitűnő zenekarral, megható ünnepélyességgel. Pál Elemér, a szövetkezet ökonőmusa búcsúztatta a regrutákat, s természetesen a lányok ... virágcsokorral, s talán könnyekkel is. A kedves kis ünnepség után újra felcsendült a zene, táncra kerekedtek a párok, mi pedig még elbeszélgettünk egy kicsit a fiúkkal s a szintén fiatal Pál Elemérrel, aki olyan finom borral kínéit bennünket, hogy bizonyára ennek a hatására „Őszi körkép“ című írásunkban kissé össze is kevertük a zalabai fiatalok famíliáját. (így lett a Pál Györgyből Tuxhoffer Lajos és Pál Elemérből Tuxhoffer Elemér. Ezúton is bocsánatot kérünk!) A bevonulandó és a tényleges szolgálatukból már hazatért fiúk s természetesen a bál rendezői is elmondták, hogy falujukban bálok, közös szórakozások alkalmával hosszú évek óta nem Bál, ifjúság kultúra kerül sor incidensekre. A fiatalemberek illedelmesen viselkednek, kitűnően táncolnak, a lányok csinosak, divatosak — senki sem' mondaná meg, hogy nem „városi színvonalon“ szórakoznak. De ugyanezt tapasztaltuk Marcellházán is. Az igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy itt jobbak a lehetőségek, tágasabb, talán szebb is a terem, ám a lényegen ez mitsem változtat. Két valóban jó példát említettünk. De említhetnénk ettől jóval többet. S örömmel könyvelhetjük el, hogy még a hagyományosan „bicskás“ falvakból is kiveszett a régi csúnya szokás. Lám, a népművelő munkája most érik gyümölcscsé. Az „illik, nem illik“ estek, előadások, tánciskolák mégsem voltak hiábavalók. A tömegszervezetekben végzett nevelőmunka nyilvánvalóan érezteti hatását. Nem áll szándékunkban a helyzetet túl rózsásra festeni, hiszen tudjuk, hogy sok esetben serdülő fiatalok, iskolások is ott settenkednek még késő este a bálterem körül, sőt nem kívánatos jelenségek is előfordulnak. Ám ott, ahol erre szükség mutatkozik, már biztos „recept“ áll a népnevelők rendelkezésére. Mert a példák bizonyítanak, szívós, kitartó munkával elérhetjük, hogy falusi ifjúságunk is kellemesen, színvonalasan, művelt emberhez méltóan szórakozzon. Ha nem tévedünk, ez is hozzátartozik a falu és a város közötti különbségek kiegyenlítéséhez. Ugyanakkor számos esetben előfordul olyasmi, hogy ugyanaz a fiatal, aki, bocsánat a kifejezésért, teli szájjal ócsárolta faluját, a hazai lehetőségeket, s városban keresett magának foglalkozást, otthon mulatságok alkalmával, nyilván idült feltűnési viszketegségbő'l kifolyólag, minősíthetetlenül viselkedik. S ilyenkor bújik ki a szög a zsákból, ilyenkor derül fény arra, hogy a városba nem a színház, a mozi, a hangverseny, a kulturált szórakozási lehetőség miatt ment az illető, hanem inkább azért, hogy minél messzebb kerüljön a szülői ellenőrzés, a falu szeme elől. Dióhéjban talán ennyit azokból a gondolatokból, amelyek a már említett regurta-búcsúztatók alkalmából felmerültek bennünk. S hozzátehetjük még: köszönet mindazoknak, akik fáradhatatlanul munkálkodnak falvaink kulturális felemelkedésén! p. I. iunK nozza uj szmnazi evaaunxnoz, és rövidesen újabb bemutatókkal lépünk kedves közönségünk elé. A színház együttese két csoportban tanulja be a következő műveket: Konrád József rendezésében Móricz Zsigmond: Őri muri című színműve van előkészületben, míg Lukács Viktor vezetésével Moliére: Dandin György című vígjátéka. Az utóbbinak november végén, a Mőricz-darabnak december közepén lesz a bemutatója. Bízunk benne, hogy törekvéseinket, munkánkat az új évadban is szeretett közönségünk ragaszkodása és elismerése kíséri majd. (Sj) További ifjúsági klub A? elmúlt napokban ünnepélyes pillanatokat éltek át fánok község lakói. A Népi Fogyasztási Szövetkezet és a CSISZ JB küldöttei átadták a falu lakosságának az ifjúsági klubot. Az ünnepélyen több mint 150 polgár vett részt. Még aznap este telt ház volt a klubban. Gazdag kultúrműsorra került sor, majd utána a fiatalság vidáman elszór akozott. A klub élére kilenctagú tanács került. Körültekintő, alapos munkát kell végeznünk, hiszen a klub berendezésére összesen 11 ezer koronát fon dítottak az illetékesek. S az ilyen lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagyni. A kassai járásban ez már a harmadik ifjúsági klub, s az év végéig még egy továbbit adnak át Szina községben. Matti Pál fKassfl 1 lyoznaio meg, na a mezogazaasagot az ipar színvonalára emelve megszűntetjük a különbséget falu és város között. Ma még sokan nem tudják értékelni az egészséges falusi levegőt, a vitamindús, friss ételeket, a jóízű, tiszta ivóvizet, a csendet, a természet szépségeit. Pedig olyan előnyök ezek, amelyekkel a legkorszerűbb, legszebb város sem kelhet versenyre. Az elégedettség legfőbb feltétele a kellemes otthon. Erről az állami terv egyelőre 70 000 új lakás építésével gondoskodik. Ezzel párhuzamusan biztosítani kell a szolgáltatásokat is faluhelyen, hiszen minden csekélységért nem szaladhatnak az emberek a városba. Legfontosabb természetesen, hogy kulturális téren és a szórakozást illetően is „önellátók“ legyenek falvaink. Emellett azonban egyes pszichológiai szempontok sem hanyagolhatok el. Tauber professzor szerint olyan légkört kell teremteni a szövetkezetben, hogy mindenki érezze, hasznos és jó munkát végez, munkatársai megbecsülik és bizalommal vannak iránta. Ez a tudat kezdeményezésre ösztönöz, sőt arra is, hogy tovább képezzük magunkat és még jobban dolgozzunk, még jobb eredményeket érjünk el. Ahol egyetértés van a dolgozók között, ahol racionálisan tervezik a munkát, ott ismeretlen fogalom a munkaerő-hiány. Ez a helyzet például a Kutná Hóra melletti Suchdolban is. Az ottani szövetkezet vezetőinek már régen nem okoz problémát a fiatalok elvándorlása. Azt is csak hírből tudják, hogy sokhelyütt a helytelen munkaszervezés következtében még mindig gyakori jelenség az úgynevezett kétlaki munkás, aki az iparban és a mezőgazdaságban egyidejűleg vállalt kötelezettségei folytán sem itt, sem ott nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A tapasztalatok arra mutatnak, hogy ha a dolgozók elégedettek és jól érzik magukat környezetükben, ha szívesen és kedvvel végzik teendőiket, akkor többnyire ellenállnak a kísértésnek, sőt a munkahely változásával járó esetleges nagyobb keresetnek is. A szociológusok a közvéleménykutatás alapján kidolgozott javaslataikkal megkönnyítik a szövetkezetek munkáját ezen a téren is. További fontos teendő a haladó munkamódszerek népszerűsítése és természetesen bevezetése. Az UNESCO közvetítésével több szocialista és kapitalista állam szociológusai együttműködve arra is rávilágítanak, melyik társadalmi rendszerben fejleszthető leghatékonyabban a mezőgazdaság. Nem vitás, hogy a pálma a tudományos alapokon felépített tervgazdálkodásé. — Ezzel azonban tevékenységünk nem ér véget — jelenti ki a profeszszor. — Munkánkban rámutatunk az elmúlt húsz esztendő során elért eredményekre is. Népszerűsítjük a mezőgazdasági üzemek egyesítésének előnyeit, a racionális nagyüzemi termelés feltételeinek lehetőségeit. A jól dolgozó szövetkezetekről készített monográfia-gyűjtemény — az intézet dolgozóinak műve — okulásul szolgál mindazoknak, akik szívükön viselik üzemük sorsát és ezzel a szocializmus építését. KARDOS MÁRTA Vásárúti tudósítás A közelmúltban nagy sikerrel vendégszerepeit Vásárúton a füzesgyarmati népművészeti együttes. Az egész estét betöltő műsor keretén belül kiváló énekesek léptek fel. Nagy sikert aratott az együttes tánccsoportja is. Dicséretet érdemel a Bognár József vezette népi zenekar. A közönség több ízben vastapssal jutalmazta a magyarországi vendégegyüttest. Androvics J. (VásárútJ ŐSZI TERVEK. nem ismerte fel teljesen a kollektív gazdálkodás, a közösségi élet előnyeit, még nem érzi át a közös munka örömét. De hát ne feledjük, hogy a földművesek évszázadok során önállóan gazdálkodtak, „a maguk urai voltak“. Ma más a helyzet. A társadalom érdeke, hogy többet termeljenek. Ez viszont csak kollektív munkával érhető el, és hogy ezt megbecsüljék, megszeressék, ahhoz ma még erkölcsi és anyagi ösztönzésre van szükségük. Ezekkel a problémákkal ma már nemcsak az ökonómia foglalkozik, de a szociológia is — véli Tauber professzor. A legtöbb gondot a fiatalok türelmetlensége okozza. Ha csak tehetik, hátat fordítanak a falunak. Menekülnek a visszamaradottság, a kezdeti nehézségek elől. Ez egy cseppet sem kedvező jelenség, s csak úgy akadá-A falu szociológiája ■XÖóEL EGY ESZTENDEJE léte**sült a falu szociológiáját és a mezőgazdaság történetét kutató intézet. Vezetője dr. Ján Tauber profeszszor, a nagytudású szociológus. Hoszszú évek során összegyűjtött gazdag tapasztalatait a prágai Mezőgazdasági Főiskolán is érvényesíti, ahol a múlt évben vezették be tantárgyként a falu szociológiáját. Tauber professzor helyesli az új tantárgy bevezetését. — A fiataloknak idejében meg kell ismerniök a szövetkezeti demokrácia előnyeit. Még diákkorukban kell tudatára ébredniök annak, mennyire fontos, hogy a szövetkezeti tagok mind résztvegyenek az irányításban, hogy valamennyien a sajátjuknak tekintsék üzemüket. Tehát erre is előkészíti őket a főiskola, hogy kikerülve a gyakorlatba, felelősségük teljes tudatában érvényesítsék a szövetkezeti demokrácia alapelveit. A falu népe ugyanis sokhelyütt még lednyánszky László: „Favágó a nagyőri erdőben" — egyike a képtár legértékesebb szerzeményeinek. JUBILÁL a Kelet-Szlovákiai Képtár Tizenöt évvel ezelőtt létesítették Kassán a Kelet-Szlovákiai Képtárat. Az elmúlt másfél évtized alatt ez az intézmény sok számottevő eredménnyel, sikerrel, széles tömegeket mozgató kiállítások létesítésével hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Ma már valóban komoly helytörténeti képtárrá épült ki. Gyűjteményében valamennyi kelet-szlovákiai festőművész képviselve van. Czauszig Józseftől kezdve, Markó Károly, Rombauer János, Müller János Jakab, Benczúr Gyula, a Klimkovics-család, Éder Gyula, Mednyánszky László, Katona Nándor, Bauer Szilárd, Kővári Szilárd, Mousson Tivadar és természetesen a ma Kelet-Szlovákiában alkotó festönemzedék tagjai is. Meg kell még jegyezni, hogy a Kelet-Szlovákiai Képtár évente mintegy 250 000 koronát fordít gyűjteménye bővítésére. (tä) Epul az uj művelődési otthon Régi vágyuk teljesült a szesztaiak nak (kassai járás), ha a faluban fel épül az új művelődési otthon. A falu népe a Z-akció keretében még a múli évben hozzálátott építéséhez. Az elő zetes tervek szerint 500 ezer kora nába kerül majd a 250 férőhelyet művelődési otthon. Természetesen a: épület valódi értéke ennél jóval töbl lesz, hiszen a lakosság társadalm munkával járul hozzá az építkezés hez. Eddig nem kevesebb, mint 10 13‘. órát dolgoztak le és az elvégzet munka értéke 60 804 Kós. Igyekeze tűkkel különösen kitűntek Jenigá János, Sztropkó Mihály, Szaniszlt Endre és még sokan mások. Sajnos, akadnak olyanok is, akik kisujjukat sem mozdították. Ezek közé tartozik a helyi nemzeti bizottság egyik kép-, viselője is, akitől a község lakosai és választói bizonyára elvárják, hogy jó példával járjon elő. Az új épületben otthonra talál a községi népkönyvtár, sőt a helyi nemzett bizottság is. Az építkezés fáradhatatlan szervezője a HNB elnöke Abosi András, aki tapasztalatokkal rendelkezik e téren. Reméljük, hogy a sok igyekezet és kitartó munka hamarosan gyümölccsé válik. Kapás Ferenc
