Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-09 / 27. szám
Július a gyümölcstermesztésben Folytatjuk a nem kívánatos irányban növő hajtások visszacsípését. Hozzálátunk az alakfák vezérhajtásainak alakításához és lekötéséhez. A hajlítás és kikötés hasznos a többi, nem alapfáknál is, mivel elősegíti a termés gyorsabb beérését és a nagyobb terméshozamot. Fő-! ként azokat a mellékhajtásokat húzzuk le, amelyeket másképp kénytelenek lennénk metszéssel eltávolítani. A vízszintes helyzetbe lehúzott és lekötött hajtás hosszanti fejlődése megszűnik, a termőrészek kialakulását ez a tény elősegíti és így a következő évben a fa gazdag termést hoz. A letermett termőgallyakat azután lemetszünk. A hajtások lekötésére zsineget, faháncsot vagy fűzfavesszőt használunk. Ha fiatal gyümölcsfák törzsén fattyúhajtások fejlődnek, akkor ezeket eltávolítjuk. Befejezzük a kései cseresznye betakarítását és folytatjuk a meggy és a kajszibarack szedését. A gyümölcsöt mindig a szárral (kocsánnyal) együtt szakítjuk le. A lehullott almát, körtét és szilvát nem hagyjuk elrothadni a fák alatt, hanem összegyűjtjük és a gyümölcsösből eltávolítjuk. Elvégezzük a bogyóstermésüek betakarítását, A 3—4 éves szamőcaültetvényeket a termés betakarítása után leszántjuk. Az ennél fiatalabb ültetvényeket műtrágyával fejtrágyázzuk és a talajt porhahyítjuk. Az indanövényeket további kiültetésre hagyjuk meg, vagy pedig eltávolítjuk, hogy az anyanövényeket ne gyengít-sék. A ribiszke és a köszméte betakarítása után a bokrok körüli talajt porhanyítjuk és trágyázzuk. A letermett vesszők helyett meghagyott buján fejlődő hosszú hajtásokat júliusban enyhén lekurtitjuk és a fölösleges hajtásokat teljesen eltávolítjuk. Hasonlóképpen távolítjuk el a betakarítás után a málna öreg, letermett vesszőit is. Az alvószemzést rendszerint július második felében végezzük el. Rendkívüli aszályos időjárás esetén az alanyokat 3—4 (Folytatás az 1. oldalról.) A csonthéjas termésűek telepítésének helye a folyóktól, csatornáktól távolabbi helyen saa, hol kevesebb költséggel, kevesebb vízzel is célt lehet elérni 1—2-szeri öntözéssel. A csonthéjas termésűek általában a csontmag kifejlődése előtt — mikor az még szétnyomhatő — igénylik a legtöbb vizet. Később csak nagy szárazság idején igényelnek kisebb 10—30 mm-es felfrissítő esőztető öntözést. A gyümölcsfák vegetációs időben igen há-2 GYÜMÖLCS • ZÖLDSÉG • VIRÁG nappal szemzés előtt öntözni kell. Ha mindezek ellenére a szemzést mégsem sikerült idejekorán elvégezni, vagy a meg nem fakadt szemzés helyett pótszemzést akarunk végezni, akkor Forkert-féle módszerrel végezzük el a szemzést. A szemzőhajtást korareggel a legalkalmasabb megszedni, a levélnyeleket azonnal el kell távolítani, és nedves rongyba vagy papírba kell csomagolni. Szemzésre kizárólag jól kifejlődött, érett, a hajtás középső részéről származó szemeket (rügyeket) használunk. Nem szabad tűző napfényben elvégezni a szemzést. Kötözésre műanyagból (polietilén) készült szalagokat, vagy pedig faháncsot használunk. Az őszibarackot saját magoncra, a szilvaféléket különféle szilvamagoncokra vagy myrabolánra, az almát és a körtét vadonéra vagy típusalanyokra szemezzük. Június első felében aránylag száraz időjárás uralkodott, ami fékezte ugyan a gyomnövények fejlődését, de annál fenyegetőbb a gyomnövények magvainak gyors beérése és szóródása. Ha nem volt időnk a gyomnövények kapálással vagy sarabolással eltávolítani, akkor legalább beérés előtti kaszálással akadályozzuk meg a gyommagvak beérését. Készítjük a talajt a szamóca telepítésére. Tudatosítanunk kell, hogy minél hamarabb készítjük elő talajt, és minél hamarabb ültetjük ki a szamócát, annál nagyobb termést érünk el a kiültetést követő első évben. Az ültetést július végén kezdjük meg. A betegségek és kártevők ellen július második felében permetezéssel védekezünk. Az alma és körtefákat férgesedés ellen a Fosfotion 0,3 %-os oldatával, valamint a Dykol 0,4 %os oldatával permetezzük. Egyúttal a Sulikol 0,4 %-os, vagy a Novozir N 50 készítmény 0,6 %-os oldatát is hozzáadjuk a lisztharmat és a varasodás ellen. Melegebb körzetekben a férgesedés elleni permetezést 14 nap múlva megismételjük. lásak a felüdítő kisebb esőztető öntözésért, amit az éjszakai órákban kell végezni, amikor a hőmérséklet lecsökken. A gyümölcsfák öntözésének következtében a környezet páratartalma emelkedik, ez kedvez a gombakártevóknek. A gyümölcsösök öntözésének kalkulációjánál mindenképpen kell gondoskodni a szakszerű, úgymondván túlzásbamenő megelőző védekezésről, mert a belterjes öntözéses gyümölcstermelésnek csakis a kifogástalan, első osztályú gyümölcs termelése lehet a célja, csakis ez hozza meg a várt jövedelmet. Ruttkay Béla, agromérnök Túltus’második felében a szilvaféléket is permetezzük a férgesedés és a takácsatkák ellen a Dykol 0,4 %-os és a Fosfotion 0,3 %-os oldatával. Megismételjük az összes gyümölcsfa Fosfotionos permetezését a levéltetvek ellen (a 21 napos biztonsági időszak letelte után, esetleg a levéltetvek koraibb előfordulása esetén korábban is), s ilyenkor az előzőnél na-! gyobb töménységű (0,4 %-os— A diófa leghosszabb életű gyümölcsfánk, aránylag a legkevesebb gondozást igénylő, mégis, azt a kis gondozást is elhanyagolják. Pedig egy egy szép alakú diófa a lakóház kertjének legszebb dísze, árnyéka menedéket ad a forró nyári napokban, azonkívül eléggé rendszeresen terem. Falvakban legtöbb helyen az évekkel ezelőtti fagykár következtében elszáradt ágak még most is a fán vannak, pedig az ilyen elszáradt farészek sok gomba- és rovarkártevőnek adnak búvóhelyet, ahonnan átvándorolnak az egészséges farészekre is, és nem csak a termés mennyiségét csökkentik, hanem a fa életét is veszélyeztetik. Sokán akkor kérdik, mit tegyenek a diófájukkal, mikor már az elhanyagoltság következtében a fa kihalóban van, sárgul, nem terem, a régi áglevágás helye odvasodik, fuzáriumos sebek éktelenkednek az ágakon. Ilyenkor már nehéz a segítség és meg kell válni egy régi, talán gyermekkori baráttól, melynek árnyéka az egész családnak nyugodt pihenést adott, s valószínű, hogy életünkben nem tudunk még egy olyan nagyságú diófát nevelni. A diófát ne nézzük a ház mellett csak haszonhajtó gyümölcsfának, üzleti szemmel. Ha némelyik évben nem is hozza meg a várt termésmennyiséget, ne mondjuk ki rá a kivágási ítéletet. Lombjának szagát sok rovar nem szereti, a legyek, bolhák stb. környékét elkerülik. A diófa koronáját átültetéskor nem szabad megmetszeni, koronaalakító metszésben nem részesítjük, mint a többi gyümölcsfánkat, az magától is szabályos koronát fejleszt. A diófa a nyesegetést nem szereti, fiatal korban legfeljebb egykét szabálytalanul nőtt, vagy túl sűrű ógát távolítjuk el tőből, de csakis augusztusban. A fiatal diófa nehezen viseli el az átültetést, átültetés után pár évig csak vegetál. Fejlődését meggyorsíthatjuk, ha nyár folyamán többször, így augusztusban is, egy-egy alkalommal 4—5 vödör vízzel megöntözzük, s ha felszikkadt, a tányérját felkapáljuk. A többi gyümölcsfán eszközölhetünk metszést úgy nyáron, mint télen, a termő diófán 0,5 %) permetlevet használunk. A ribiszke termésének betaka-> rítása után a bokrokat Arafosfotionnal, esetleg Intrationnal permetezzük. Az őszibarackfákat júliusban 3—4-szer permetezzük a lisztharmat és a varasodás ellen a Sulikol 0,5 %-os oldatával. ANDREJ BERDÄK mérnök, Gyümölcsnemesítő Állomás, Prievidza azonban csak augusztusban, amikor a nedvkeringés szűnőben van. Ekkor átvizsgáljuk a koronát és eltávolítjuk a törött és száraz ágakat s azokat, melyek a koronát sűrítik. Az ágakat mindig élő farészen, közvetlenül elágazás felett vágjuk le, hogy ágcsonk ne maradjon. Ha törzsnél kell levágni nagyobb ágat, a vágás mély ne legyen, az ágat körülvevő forradásos ágkoszorút megsérteni nem szabad, mert azon rejtett rügyek vannak, amik elősegítik a gyors behegedést. Ha a fagykáros vagy száraz ág részei a metszés alá is benyúlnak, akkor a metszést egy ággal alább kell ejteni, ahol a teljes felületen élő metszlapot kapunk. A metszési lapot, ha az nem teljesen sima, éles kacorral lesimítjuk és oltóviasszal vékonyan bekenjük. Ezzel a sebet elzárjuk a levegőtől és nem engedjük, hogy a fusárium és más gombabetegségek a fa szövetébe hatoljanak. Diófánál az augusztusi vágás még abban az évben hegedni kezd. Ha télen vágnánk le a diófa ágait, a vágási seb nem hegedne be, hanem beszáradna, később beodvasodna. Sok fainban az a nézet uralkodik, hogy a diófa elfagyott ágait nem kell levágni, azok őszig, a dióverésig elszáradnak, s akkor a dióverőpózna ütései alatt letöredeznek. Aki így gondolkozik és cselekszik, az a saját fájának az elpusztítója. Csapadékos évben mindenütt nagy mértékben fellép a diófa levelein és termésének zöld burkán a barna foltosság. Ezt három betegség okozza, melyeknek jelenségei, kártételük sokban hasonlít egymásra: a Marsooniella jnglandis, a Gloeospórium, a Pseudomonans jnglandis. Ezek ellen ősszel már nem lehet védekezni, ezeknél a preventív, vagyis megelőző védekezést kell alkalmazni. Télen a diófákat 2 %-os bordóilével vagy Kuprikollal lemosásszerfien kell megpermetezni. — Tavasszal és nyáron 1 %-os bordíilével vagy 1 %-os KuprikoJJal. — Augusztusban a beteg fáról levágott ágat, hulladékot, úgyszintén levélhullás után a lehullott gyümölcsöt és levelet össze kell gyűjteni és elégetni. R. B. Á ss ■■ I § » I ■■ in m gyümölcsfák öntözésé A DIÓFA nyári gondozása
