Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-15 / 41. szám

A határon túl is öregbítették hírnevüket CSALLÓKÖZI NÉPMŰVÉSZETI EGYÜT­TES. A név nem ú], s néhány évvel ezelőtt szerte az országban sokat tap­solt a közönség a CSEMADOK legjobb együttesének műsorán. Évekig az él­vonalban voltak, s aztán sem jót, sem rosszat nem hallottunk róla. Szétesett az együttes. Vajon miért? Egyesek azt vallják, nem volt gazdája, aki anyagilag erő­sítette volna a népművészeti együttes tevékenységét. Van ebben valami. Bár a CSEMADOK juttatott kisebb össze­geket népviselet és egyéb felszerelés vásárlására, ez azonban korántsem volt elegendő, s amellett a zenekart is honorálni kellett. Ezek és még né­hány személyi ügy miatt megszűnt létezni a népművészeti együttes. Mér lassai) el is feledtük őket, ami­kor újból szárnyrakapott a hír: duna­­szerdahelyi székhellyel megalakult a Csallóközi Együttes, a hajdani tánc­csoport szőlótáncosa Quittner János vezetésével. Oj gazdája is lett az együttesnek, a Dunaszerdahelyl Nép­művelődési Otthon. A táncegyüttest több falu tehetséges táncosaiból szer­vezték meg. Az énekkar Nagymegyer­­ről van, a zenekar Banyák István ve­zetésével a régi, akik több mint tíz évvel ezelőtt is kísérték az akkoriban a CSEMADOK pozsonypüspöki szerve­zete mellett tevékenykedő tánccsopor­tot. Ezen a nyáron minden nagyobb je­lentőségű járási rendezvényen és ter­mészetesen a népművészeti együttesek legnagyobb seregszemléjén is talál­koztunk a csallóköziekkel. Meglepő, de igaz, hogy a fiatal együttes egy­kettőre meghódította a közönség szí­cigánydal-énekesét jóidéig nem en­gedték le az emelvényről. De hasonló sikere volt az operettdalokat éneklő Horváth Évának és Záreczky József szlovák és magyar népdalainak. Valóban élményszámba ment a tánc­csoport énekkari kísérettel bemuta­tott regrutabúcsúztatója. De jól sike­rült a Szálkái lakodalmas, Cigánytánc és a szlovák táncfeldolgozás is. Persze, hálátlanság lenne megfeled­­• kezni Banyák István népi zenekará­nak verbunkosairól és a nagy tetszést kiváló füttyszóiéról, de a zenekar fő­érdeme mégis a kiváló kíséret. Nem véletlen ez. A zenekar legtöbb tagja gyermekkorától együtt nőtt az együt­tessel, s ez a titka, hogy a legjobbak közé tartoznak manapság Dél-Szlová­­kiában. A második fellépés az Eszterházy­­féle lovardából átépített Fertődl Mű­velődési Otthonban volt. Bár az együt­tes bemutatkozása sikeresnek mond­ható, a közönség kelkesedése mégsem közelítette meg a kapuvárit. Félre­értés ne essék, nem a közönségben volt a hiba, Az együttes néhány tag­járól van szó, akiknek egy kicsit fe­jükbe szállt a dicsőség a nagysikerű előző esti fellépés után. Fertődön kü­lönösen a Jarábik Imre által vezetett énekkart köszöntötte a vastaps. A Ba­latoni nóták című összeállítást három­szor is megismételtette a közönség. A kisebb kisiklások ellenére is csak azt mondhatjuk a két fellépésről: szép volt, jó volt és Magyarországon, ahol annyi kiváló népművészeti együttes van, a csallóköziek méltón helytáll­tak Az út során az együttes tagjai Sopronba ts ellátogattak. A Sopron közelé­ben levő történelmi nevezetességű kőbányát is megtekintették, annak tete­jéről szemlélik a közeli Fertő töt. vét és mindenütt hálás taps kísérte szereplésüket. Másodszor Győr megyében De nemcsak hazai környezetben állták meg helyüket a csallóközi róna táncosai, énekesei, hanem külföldön is. Legutóbb a Kapuvári Fölműves­szövetkezet vendégeként Sopron kör­nyékén léptek fel nagy sikerrel. Az első szereplésre a Kapuvári Művelő­dési Otthonban került sor. A fellépés színhelyéről csak ennyit: Aki színház-Szabó Magda szólóénekesnek oszthatatlan sikere volt. terem tervezéséhez fog, az előbb láto­gasson el a dunántúli kisvárosba, és nézze meg a 450 személyt befogadó helyiséget, ahol soha nincs szükség hangerősítőre. Ez a fellépés sokáig felejthetetlen maradt úgy az együttes, mint a ka­puvári lelkes közönség számára. Ré­gen láttam így együtt élni a műsor nézőit a szereplőkkel. A ritmusos vas­taps vissza-visszahívta a szólóéneke­seket, táncosokat, ismétlésre késztette az énekkart. Szabó Magdát, az együttes nép- és Igazi vendégszeretet Csak a legnagyobb megelégedés hangján írhatunk a Győr-megyei, ka­puvári és fertőd! körzeti földműves­szövetkezetek irányítóiról. Amellett, hogy tejben-vajban fürösztötték az együttes tagjait és a kísérőket, lehe­tőséget találtak arra is, hogy a fel­lépés helyének nevezetességei mellett Sopronba is ellátogathassanak a csal­lóköziek és megtekinthessék a barokk város történelmi nevezetességeit. A földmflvesszövetkezet dolgozói mellett a kapuvári közéleti vezetők is mindent megtettek, hogy felejthetet­lenné váljanak az ott eltöltött órák. Kik segíthetnének? Az órákig tartó utazás alkalmat adott arra is, hogy elbeszélgessünk Stekler Rezsővel, a népművelési Ott­hon vezetőjével, az együttes jelenéről s jövőjéről. — Egy negyedév van mögöttünk — nyilatkozik az igazgató. — Fiata­lok vagyunk, de már egy egész sor fellépés van mögöttünk. — Mivel magyarázható, hogy olyan gyorsan összeérett az együttes? — Talán azzal kezdhetném, hogy válogattunk. Ránk nagyon illik a csal­lóközi' elnevezés, mert tizenkét kör­nyékbeli községből vannak táncosaink és énekeseink. A másik, amely talán még fontosabb, nincsenek szakember­gondjaink. Az énekkart, amelynek hét tagja a Magyar Tanítók Országos Énekkarában is szerepel, az ismert karmester, Ag Tibor irányítja. A tánc­­együttest, a művelődési otthonban alkalmazott szakemberünk Quittner János vezeti. Nemrégiben még segítő­társat is kapott a vezető a régi tant tómesterében S. Horváth Rudiban, aki bár a színjátszást irányítja, nem tud elszakadni a népi tánctól. Szakembe­reink tehát olyanok, akik nemcsak tanítani, hanem gyűjteni és feldolgoz­ni is tudnak. — Ezek szerint nincsenek gond­­iaikl — Bár úgy lenne! Pénz és mégegy­­szer pénz kell, ha együtt akarjuk tar­tani a népművészeti együttest. Ezer­annyi a kiadásunk. Nálunk még a pró­bák, összpontosítások is jelentős ösz­­szegbe kerülnek, mivel a szélrózsa minden irányából utaznak Dunaszer­­dahelyre a tagok. De ez még a leg­kevesebb. Jelentősen többe kerülnek a népviseletek és a zenekar honorá­lása. — A zenekar fizetését hogy oldják meg? — Mindenféleképpen próbáltuk, de szerintem csak egy módon lehetséges, ha az alkalmazottaink lesznek bizo­nyos fix összegért. Nem megy ez más­képp, mert hol ez, hol az akadályozza őket a fellépésben, ha másutt dolgoz­nak. — A többi tagokkal is van hasonló probléma? — Akad. A mostani út előtt a Turek lánykával volt gondunk. Ponciustól Pilátusig telefonáltunk, míg végre megmagyarázták a nyakas vezetőnek, hogy a kultúra ápolása nem megy bizonyos áldozatok nélkül. — S az anyagi megerősödést ho­gyan képzelik el? — Valami okosat ki kell találnunk. Azt hiszem a népi fogyasztási szövet­kezet és az EFSZ-ek segíthetnének a legjobban. Itt arra gondolok, hogy leszerződhetnénk bizonyos mennyisé­gű előadást, amelyet előre megvenné­nek az említettek. Emellett várjuk a CSEMADOK szervező és esetleg anya­gi segítségét Is. ☆ Tény, hogy egy 60—70 tagú együt­tes fenntartása jelentős összegbe ke­rül, s annak fedezését nehezen tudja biztosítani a járási művelődési ott­hon. így hát a megértés és erkölcsi segítség mellett anyagiakra is szük­sége van az együttesnek. Azt hiszem Stekler elvtársik jó helyen kopogtat­nak és a Jednota vezetői minden bi­zonnyal nem zárkóznak el, s hason­lóan, mint a magyarországi földmű­vesszövetkezetek, ilyen vagy amolyan formában, anyagiakkal is hozzájárul­nak az együttes fenntartásához, amely az egész Csallóköz népi kultúrájának tolmácsolója. Gondolom a szövetkeze­tek sem zárkóznak el és különböző alkalmakkor szívesen veszik, ha az együttes ellátogat hozzájuk. Ami a CSEMADOK-ot illeti, azt hiszem azzal is Igazolta együttműködési szándékát, hogy ezen az úton is ők fedezték az autóbuszköltséget. Gondolom, máskor sem zárkóznak el, csak a népművelési otthon s a CSEMADOK járási bizott­ság vezető dolgozóinak még jobban meg kell találni a közeledés és a szoros együttműködés útját. Felejthetetlen két nap margójára írtam e sorokat. S talán azért oly őszintén, mert az együttes eddigi te­vékenysége és a magyarországi ven­dégszereplés még jobban meggyőzött, hogy a legmesszemenőbb törődést ér­demlik a tánccsoport, énekkar fiatal­jai, a dereshajű nagyapák és a lelkes népi zenekar, amelynek tagjai tűzön­vízen keresztül kitartanak a népi kul­túra ápolásában. Tóth Dezső Banyák István és népi zenekara a magyarországi vendégfellépés során Is kitünően szerepelt. A képen látható zenekar már közel másfél évtizede kísért a tánccsoportot. Czuczor-napok Érsek új várott Szeptember utolsó hetében jelentős kulturális esemény zajlott le Ersek­­újvárott. A CSEMADOK helyi szervezetének és a Honismereti Körnek fára­­dalmas, nehéz, áldozatos munkája érett gyümölccsé. A Czuczor-napokat az előre jól megfontolt és átgondolt tervek szerint, méltó keretek között ünnepelték meg. Az emléknapok alkalmával kiállítást rendeztek Czuczor Gergely életéről. A kiállításon sok-sok látogató jelent meg. Kiválóan sike­rült az ünnepi akadémia is. Az ünnepségek kicsúcsosodását Czuczor Ger­gely szobrának a leleplezése jelentette. A CSEMADOK helyi szervezete otthona előtti parkban nagyszámú közönség előtt Dráfi József, a városi nemzeti bizottság alelnöke adta át a szobrot a város lakosságának, majd dr. Turczel Lajos mondott nagyhatású beszédet. A szobor leleplezésénél közreműködött a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara. Az új szobor Melis György, fiatal újvári szobrászművész alkotása, s tegyük hozzá, hogy méltán megérdemli a közönség elismerését. Külön fejezetben kell megemlékeznünk a kiállításról is, amely feltűnt gazdag anyagával. Igaz, a Honismereti Kör tagjai valóban mindent elkö­vettek, hogy teljes és értékes anyagot gyűjtsenek össze. Külön elismerés illeti a kiállítás rendezőit, tehát, akik nemcsak szakmai ismereteikről, hanem jó ízlésükről is tanúbizonyságot tettek. Cjvári Győző 5}(utturahs fdreks 4 A Jelenkori Zene Nemzetközi Társasága (ISCM) Stockholmban ren­dezte ez évi fesztiválját. A magyar zeneszerzők képviseletében Maros Ru­dolf és Darvas Gábor vett részt. A fesztivál egyik hangversenyén bemu­tatásra került Darvas Gábor Improvi­zációk zongorára és zenekarra című kompozíciója is. 4 A szocialista országok film­folyóiratainak szerkesztői szimpóziu­mon találkoztak Moszkvában. A film­művészet és a filmsajtó időszerű kér­déseiről folytatnak eszmecserét. 4 Dokumentumfilm készül New Yorkban a Kennedy-gyilkosságot vizs­gáló Warren-bizottság munkájáról, a dallasi merénylet 18 szemtanújának közreműködésével. A film címe „El­hamarkodott ítélet“ lesz. 4 A Londoni világszínház évad so­rán a leningrádl Gorkij Színház is bemutatkozott az angol közönségnek. Az angol kritikusok az évad befejez­tével egyhangúan a Gorkij Színház produkcióját tartják a legjobban ren­dezett előadásnak.-4 A New Yorkban szeptemberben megnyílt Operát ékesítő két hatalmas falfestmény motívumait a zene és tánc történetéből merítette Chagall. 4- Olaf Rydbeck, a Svéd Televízió főigazgatója 8 csehszlovák televíziós filmet vett meg, és kérésére további 13-at Stockholmba küldtek bemuta­tásra. 4 Emil Zola emlékünnepeket ren­deznek Médan francia városban. Az ünnepségeken részt vesz Ilja Eren­­burg szovjet író is. ÜNNEP FÜLEKEN Az elmúlt napokban ünnepélyes keretek közt nyitották meg az új művelődést otthont Füleken. Az ünnepélyen részt vett a párt és a szakszervezetek küldöttsége is. Nos fél órával azelőtt, hogy az ünnepélyes avatásra sor került vol­na, terepszemlét tartottunk a mű­velődési otthonban. Tresztyánszky István, az otthon igazgatója kissé fáradtan ugyan, de készségesen állt rendelkezésünkre. — Azt hiszem, megbocsát a ve­zető elvtárs, de mindjárt az első kérdés anyagi jellegű. Mennyibe került az egész, az épület, a gyö­nyörű berendezés ... — Hat mtllió korona . — Sok, vagy kevés? — Hát nézze, a nagyterem 582 férőhelyes, a bálteremben 300 em­ber szórakozhat, azonkívül 20—25 ktsebb-nagyobb helyiség áll rendel­kezésünkre. — Ezekben a helyiségekben nyilvánvalóan a különböző, érdek­körök, klubok kapnak helyet. — Természetesen. Előrelátható­lag tíz érdekkör működik majd. Fényképészeti, képzőművészeit, fo­to, film, tánc, zenei kör, persze itt tartjuk majd a nyelvtanfolya­mokat, különböző iskolázásokat is. — Talán ktssé furcsán hangzik majd a következő kérdés: mikor lesz nyitva a klub? — Naponta. Ellenkező esetben, véleményem szertnt, nem ts lenne kellőképpen kihasználva. — Hány alkalmazottja lesz az otthonnak? — Kilencen leszünk összesen. — Ogy vélem, bevételi tervük is lesz, nemde? — Hát igen, lesz. Kétszázötven­­ezer koronát kapunk a Kovosmalt­­tól, százezret magunknak kell elő­teremtenünk. — Milyenek az elképzeléseik? — Helyi forrásokra gondolunk elsősorban. Szeretnénk, ha a klub mellett működne a város műked­velő színjátszócsoportja is. A ki­csinyeknek külön is bábszínház áll rendelkezésükre otthonunkban. Neves együttesek vendégszereplé­sével is számolunk. Ügy gondolom, a lehetőségek most már adva van­nak, rajtunk múltk, hogy valóban színvonalas kulturális tevékenysé­get fejtsünk ki. — Még egy legeslegutolsó kér­dés. Szívesen vállalja a vezetői posztot? — Igen. Szívesen. Búcsúzunk. Éppen az utolsó pil­lanatban. Az új művelődési otthon bejárata előtt már kifeszítették a szalagot. Az ajtó mögött a széken olló csillog. Az ünnepi hangulat a tetőfokára hág. Fülek ünnepel és emlékezik. Igen, emlékezik is, hi­szen a munkásmozgalmunk törté­netében is nevezetes füleki sztrájk harmincadik évfordulójáról emlé­keznek meg. Véleményem szerint méltóan, ahogy az a fülekíekhez illik! (—mre]

Next

/
Oldalképek
Tartalom