Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-09 / 27. szám

Iskolai micsurinkörők és kezdő kertészkedők segítségére Mint a neve is mutatja, ez az oltásmód és az oltóvessző­nek egyszerű összeillesztésé­ből, párosításából áll. Ez csak akkor sikerül, ha az alany és az oltóvessző egyforma vastag. A párosítás módja a követ­kező: Az alanyt az oltás helyén egy hosszanti — ferde irányú «— vágással elmetsszük. Azután az oltóvesszőt is ugyanilyen módon lemetsszük. A kést a vesszőre hosszanti irányban fektetjük, a metszést a kés pengéjének tövénél kezdjük el, és a penge hegyénél fejezzük be. Tehát a kés élét a vesszőn végighúzzuk, mintegy elfűré­­szeljük. Csak ilyen módon le­bet sima felületű és egyenes sebet ejteni. A metsz lap körülbelül há­­fcomszor olyan hosszú legyen, Ne faragjuk a vesszőt, hanem egyetlen húzással, teljesen egyenesen vágjuk le. A közép­tájon se mélyedjen be a seb­felület, mert ez esetben össze­illesztéskor a két vessző a kö­zépen nem érintkezik majd egymással. Az ilyen hibás met­szést felismerhetjük arról, hogy az összeillesztésnél a két metszlap között keresztül lehet látni. Nem helyes, ha a kötö­zésnél igyekszünk ezt a hibát jóvátenni úgy, hogy a kötelé­ket szorosabbra húzzuk. Ehe­lyett inkább az oltóvesszőt többször metsszük meg, míg megfelelő nem lesz. Helyes, ha kezdők az oltás módját előbb nyait lehet pótolni vagy fiatal fák koronáját átoltani. Hasz­nálható kézben oltásnál is. Gyakorlatban elterjedt oltás­mód. Hátránya azonban, hogy a sima metszési felületek egy­máson könnyen elcsúsznak, ami az oltás pusztulását okoz­za. Ezt a hibát a következők­ben említett nyelves párosítás­sal küszöböljük ki. NYELVES PÁROSÍTÁS Angol nyelves párosításnak is nevezik. A metszési lapokat ugyanúgy készítjük, mint a párosítás ese­tében, azonban a két metszési Párosítás ' TSyelves párosítás, aj alany, fjr) oltóvessző metszése. A ínetszlap homorú, a behasítás befelé görbülő, c) az oltás be-* fcötése előtt. taint amilyen a vastag vessző. Ha a metszlap ennél hosszabb, úgy nehezebb egyenes vágást ejteni. Rövidebb metszlapon a sebek felfekvése bizonytalan 6a az összekötözés is nehéz. Nagyon fontos, hogy mind a két metszési felület hosz­­sza és szélessége egyforma legyen. Az egyforma vastag vesszők sebe is egyforma széles lesz, ha a seb hossza is egyező. így a két metszési felület tökéle­tesen egymásra illeszthető. Ha a metszlapok elkészültek, az oltóvesszőt kétrügyes darabra szabjuk, majd a sebeket ösz­­szcillesztjük és összekötözzük. Jó, ha az alanyon és az oltó­vesszőn a metszlapot egy-egy rügy mögött készítjük; ezen a helyen biztosabb a forradás és a kötés is tartósabb, mert a rügy melletti levélnyél-ripa­­csoknál, dudoroknál a kötelék megakad, és nem csúszik el. Előbb az alanyt metsszük meg, és azután készítjük el az oltóvesszőn a hasonló méretű metszlapot. begyakorolják. Erre a célra nagyon jól megfelel valamilyen cserjének a vesszeje, amelyben ha kárt teszünk is, nem jelent áldozatot. Az oltóvesszőn a szőlőnél egy, gyümölcsféléknél két rügyet hagyunk meg. Koro­namagasságba oltásnál öt rügyet is hagyhatunk a vesszőn. A szőlő-oltóvesszőt két íz (rügy) között vágjuk el, a gyümölcsfélék oltóvesszőjét közvetlen a felső rügy felett kissé ferdén metsszük le. Bekötés után az oltást ken­jük be oltóviasszal — vigyázva, nehogy a vesszőt helyéből ki­mozdítsuk. A viaszt vékony rétegben kenjük fel. Fontos, hogy a metszési la­pok szélénél, tehát a sebek érintkezésénél a viasz tel­jesen zárjon, sem az eső, sem a levegő ne férjen hozzá. Az oltóvessző tetején a met­szési lapot is megkenjük viasz­­szal. A rügyet nem szabad viasszal bekenni. A szabad­földi szőlőoltást agyagos sár­ral kenjük be, ennél nem hasz­nálunk oltóviaszt. A magcsemete alanyokat a gyökérnyakhoz minél közelebb oltsuk be, azután az oltást földdel felhantoljuk, „felcsir­­kézzük“ úgy, hogy a vesszőnek csak a felső rügye lássék ki, és mellé gallyat szúrunk le. Párosítással faiskolában tél végén az alvó szemzések hiá­lapot a felső harmadánál be­vágjuk. Így az alanyon is, az oltóvesszőn is 2—2 nyelv ke­letkezik, amelyeket azután egy­másba tolhatunk. A nyelvek megszorulnak és így az oltás sokkal feszesebben áll. A nyelves párosítás módja a következő: A metszési lapokat gyümölcs­­féléken az egyszerű párosítás szerint, a szőlőn viszont lénye­gesen rövidebbre készítjük, mégpedig úgy, hogy a metszlapok hossza a vesz­­szű szélességének másfél­­szerese legyen, a szabálytól eltérően kissé homorú for­mát mutasson. Mind az alanyon, mind az ol­tóvesszőn (csapon) a metszlap felső harmadánál egy-egy be­vágást készítünk. Ez a bevágás a metszlap felé haladjon úgy, mint az ábra mutatja. Ha a metszési felületek egyforma nagyok, akkor a két vesszőt erős szorítással alulról felfelé összetoljuk úgy, hogy a két nyelv egymásba akadjon. Az összeillesztésnek egy mozdulatra sikerülni kell, mert ha sokszor próbálgat­juk, úgy a nyelvek éle ki­rojtosodik és az összeillesz­tés többé nem sikerül. Ez esetben a metszést meg kell ismételni. Ha sikerült az oltás, úgy az oltóvessző olyan feszesen ül az alanyon, hogy megsuhintáskor nem esik le. Az oltást bekötözzük, és ol-Szölö angol nyelves párosí­tása. a) az alany és az ol­tóvessző (csap)' metszése, b) összeillesztése, c) bekötözés és d) a raffiaszá-: lak elhurkolása. Párosítás, a)' oltóvessző met­szése, b) alany metszése, c) az oltás bekötés előtt. tóviasszal bekenjük. A szőlő­oltásokat nem kenjük be oltó­viasszal, mert a szabadföldi oltásnál a földtöltés (csirké­­zés) alatt, vagy kézben oltás­nál az oltóházban a párás me­leg közegben a forradás via­szolás nélkül is tökéletes. Elő­­hajtatás nélküli szőlőoltásokat agyagos, sáros pépbe is szukás mártani. Nagyüzemekben sző­lőnél a nyelves párosítás ese­tében a kötözést elöhajtáskor elhagyják. A Szőlőszeti Kutató Intézet kísérletei szerint, a kész oltást olvasztott, kb. 80— 70 C° meleg parafinba 15 cm hosszúságban hirtelen bemárt­juk. A parafin bevonja a vesz­­szűt és iskolázáskor csirkézni sem szükséges, a harmatgyöke­­rezés is elmarad. Egyes kísérletek során az előhajtatás befejeztével a rü­gyező oltásokat mártották for­ró parafinba. A levelek kissé megpörkölődtek. Mindkét esetben kb. 10 %­­kai jobb eredést értek el, mint a kezeletlen oltásokkal és a munka is kevesebb volt. Nyelves párosítással üzem­ben 35—40 % I. oszt. oltvány előállítása jó eredménynek mondható. A parafinozott oltá­sok ezt az eredményt megha­ladják. Ez az oltásmód a gyakorlat­ban igen elterjedt; elsősorban a szőlő kézben oltásánál hasz­nálatos, miután többféle kéz­mozdulatot kíván. ÄZ IDŐPONT-DÖNTI E£ Tanulmányozták a mandüla­­virágzás és a bibe fogékony­sága időtartamát. A korona egyik részén a virágokat kaszt­rálták és mesterségesen poroz­ták, a másik rész kontrollként szerepelt. A mesterséges be­porzásból 30,2 %-kal nagyobb termést nyertek. Megállapítot­ták, hogy a mandula a kali­forniai viszonyok között gya­korlatilag önmeddő, a bibe vi­rágnyílás után egy-két nappal a legfogékonyabb, tehát a fő fajta és a porzó-partner egy­­időben virágozzék és megfelelő méhcsalád jelenlétéről gondos­kodni kell.

Next

/
Oldalképek
Tartalom