Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-01 / 39. szám

ELÉGTÉTEL FORGÁCSOK 4 A szépséget a koz met! kíntól la taegszeresheted, ía a lóság ónmagadból kall, hogy fakadjon. 4- Nem biztoa, hogy Jó Is, ami szép, la 1 Jót népnek la látja ai ember. 4 Egyesek azérí nem Szeretik a tréfái, Inert félnek, hogy feeretaégeasé válnak, pedig éppen ezért lesznek nevetsé­gesek. (Szöveg nélkül) A pulyka és a páva A pulyka és a páva, Együtt mentek a bálba. A szép pávát a pulyka. Utánozni próbálta. Kényesen lépdelt, pipiskedve, Senkinek sem telt benne kedve Hasztalan kellette magát, Nem rejthette el csúf nyakát. Gőgösködött hiába, Csak veres volt a tokája. Szebb lett volna egy szép melltű, Mint az az undok leffentyfi. Aki a bálban nem volt gyáva, így kiáltott; — Szebb a páva! A zenekar is ezt fújta; — Szebb a páva, mint a pulyka. SZENES ERI AUTÓK Vízszintes: 1. Olasz autó-márka. 4. Csecsemőhang. 5. Növény, főzete üdítő ital. 7. Togó fővárosa. 8. Bat­téria. 10. Régi súlymérték. 11. Cecília, Olga. 12. Amerikai autó-márka. Függőleges: 1. Növény, 2. Korunk hatalmas energiaforrása. 3. Temes része. 4. Német autó-márka. 8. Ré­gebbi csehszlovák motorgépkocsi­­márka. 7. Szlovák nyár. 9. Vissza; az épület része. 11. A diplomáciai egye­sület gépkocsiainak nemzetközi is­mertető jelzése. Beküldendő a vízszintes 1., 12. és a függőleges 4. és 6. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 37. számában közölt kis keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „Nárcis, Nefelejcs, Rózsa, Szegfű:“ Könyvjutalomban részesülnek: Tábor Valéria, Füs, és Celley György, Ipolybalog. — Lehet fényképezni!... (Dobiás Tibor, 9. oszt. tan. felv.'jj SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. október í. szelíd, szép ősz van. Szeptember. Az iskolában már javában folyik a tanítás. KI ne emlékezne arra a nap­ra, amikor szülei féltő szeretetétől kísérve, először lépte át az iskola kapuját. Minden évben ilyenkor úgy érzi az ember, mintha kisdiák lenne. Diák, akitől sokat követel a tanító — az élet iskolája. Nemcsak a diák, de a pedagógus Is szívszorongva várja azt a napot, amikor újra ott állhat a katedrán s tiszta szívvel eleget tehet hivatásának. Kötelességtudatból — az életre, a munka megbecsülésére ok­tatja neveltjeit —, hogy amikor ki­kerülnek az élet girbe-görbe útjaira, mindenütt megállják majd a helyü­ket. Ülök az íróasztalomnál s gondol­kodom. Hogy is volt? Felidézem ma­gamban az elmúlt év szeptemberét, amikor szorongó érzéssel lestük, vájjon sikerül-e elhelyezni három­ezer csallóközi gyereket, új környe­zetbe, s tudnak-e számukra megfe­lelő oktatást biztosítani? Sikerültl Sok fáradozás, lemondás, álmatlan éjszakák kellettek ahhoz, hogy a célt elérjük — de megérte a fáradságotl Tanítók, nevelők sokasága fárado­zott azon, hogy Csallóköz nehéz Idő­ket átélt népének nyugodt környe­zetben — a családtól távol — de Ismerős pedagógusok szárnyai alatt készülhettek a gyerekek nap mint nap az iskolába. Háromezer diák — s ki tudná megmondani hány felnőtt serényke­dett naponta azért, hogy a megpró­báltatásokat, a nehéz napokat feled­tessék, tíz hónapon keresztül. Talán sokan kérdezhetnék, miért írom mindezt egy év után? Csupán azért, hogy ne feledjünk, s történetesen ok­talanul ne törjünk pálcát azon peda­gógusok felett, akik vállalták a tíz hónap minden megpróbáltatását. Kezembe akadt a „Szocialista Ne­velés“ augusztusi példányszáma, * nem tudok betelni a csodálkozás­tól. Egy rövid kis Írás — mindössze pár sor — ragadta meg a figyelme­met, mely olyan szülők tollából lá­tott napvilágot, akiket elsőként érin­tett a tavalyi árvízkatasztrófa. Töb­bek között ezeket olvastam: „ Ml, cslcsói szülők köszönetét mondunk az Itthon maradt tanítóknak“ ... stb. Majd tovább folytatva „Még az ár­víznél is szörnyűbb lenne gyerme­keinktől megválni“. S jópáran, da­cára a felhívásnak, nem küldték el gyermekeiket a kihelyezett iskolába. Elhiszem, azokban a nehéz napok­ban sokakban a kétely, a bizonyta­lanság volt a nagyobb úr. De nehe­zen váltak meg gyermekeiktől azok is, akik másként határoztak mint a fenti köszönőlevél írói. Most nem is arról szándékoztam Írni, ki hogyan cselekedett helyesen, csupán annyit jegyzek meg, hogy azok a szülők is aggódtak gyermekeikért akik belát­ták, hogy otthon nem tudtak volna egészséges környezetet teremteni számukra. Az otthonmaradt pedagógusoknak is kijárt a megbecsülés, a köszönet. Nehéz körülmények között vállalták hivatásuk teljesítését. De úgy látszik a levél írójának (vagy Íróinak) talán a rossz szándék sugallta az alábbi fondorlatok papírravetését. Az otthon maradt pedagógusok „le­mondtak az ingyen fűtés, takarítás, kosztolás előnyeiről. A különböző cí­men adott fizetéstoldalékról, a gyö­nyörű hegyvidék nyújtotta szórako­zási lehetőségekről, ök tudatosan vállalták és ma már mondhatjuk vé­gig is csinálták a nehézségeket.“ Szépen fogalmazott köszönőlevél, csak úgy érzem kissé elmarasztalja a kihelyezett iskolák tanítóit. Való­jában, azokban a napokban ugyan ki gondolt volna a fent leírtakra? A pe­dagógus, ha valöban lelkiismeretes, szereti hivatását és a rábízott diáko­kat, az első pillanatban ilyenre nem Is gondoltak. Még azok a csicsól ta­nítók sem, akik 130 tanuló gondját­­baját vigyázták tíz hónapon keresz­tül. Hány pedagóguscsalád élete bom­lott fel egy évre? Ki tudná ezt meg­mondani? Sokan közülük külön él­tek — vagy éppen kisgyermeküket hagyták odahaza, hogy hivatásuk tel­jes tudatával vállalják felelősségüket a tanulókért. És Itt van a Szocialista Nevelésben megjelent írás szépség­hibája. Egypár szülő ragaszkodott az ott­honi oktatásért. De nem vették figye­lembe azt, hogy milyen környezetben — napi gondolt mellett —. a szülői nevelés tapasztalathiánya a tanulók rovására ment. Nem lett volna sza­bad szem elől téveszteni, hogy a pe­dagógus a nevelésben jobb eredmé­nyeket érhet el ott is, ahol a szülői felügyelet nincs. Példa erre a csicsól iskola, ahol átlagosan jobb ered­ményt értek el a kihelyezett iskolá­ban, mint az előző évben odahaza. Ami a pedagógusok fizetéstoldalé­­kait érinti, higyjék el, rászolgáltak arra százszorosán! Az ingyen koszt, takarítás és kirándulásért feláldozták minden percüket tíz hónapon keresz­tül. Ismét itt az ősz, az iskolák megnyi­tották kapuikat, a tanítókra, neve­lőkre újra gondok, küzdelmek vár­nak. A szülők, pedagógusok többet, jobbat akarnak egymástól. Éppen ezért ne marasztaljuk el azokat sem, akik egy évvel ezelőtt vállalták az otthontól való elszakadást. S néha úgy érzem magam is, hogy a tanító­kat gyakran oktalanul bíráljuk, nem gondolva arra, hogy magunk is kö­vetünk el hibákat. Az elmarasztalás, a felesleges megbántás helyett inkább a köszönet és hála jár nekik. (—czb—) viselésével is — legyünk mérték♦ tartók. Néhány, a divatbemutatón is> mertetett modell: 1. Kordbársony sportos kosz­tüm. Kabátja zipp-zárral csukódik. 2. Érdekes karcsúsító varrással megoldott kosztüm. Viselőjét a kosztüm szoknyája anyagával azo­nos színű sapka fiatalossá teszi. 3. Chanel kosztüm. Ezt a ruhát már ünnepélyesebb alkalomra is felvehetjük. 4. Ünnepélyes alkalomra elké­szítendő, érdekes nyakmegoldású ruha. Vékony teszil, terilén vagy más modern anyagból készítendő. 5. Fiatal lányoknak rakottszok­nya és lemberzsek-kabát kombiná­ció. Munkába vagy iskolába kivá­lóan használható. A rajzainkon bemutatott model­lek a legtöbb ruhaüzletben kap­hatók. Décsy Klára Az idei őszi divatra — az előző időszakok extravagáns vonását: a miniszoknya és a túlzásba vitt oppartosítás után — első sorban a mértéktartás és a nőiesség ér­vényesülése a jellemző. A divat­tervezők arzenáljukból elővették az előző évek — és nem egyszer évtizedek — „divatfegyvereit“, hogy az örök Éva újra szerepének megfelelően jelenhessen meg az utcán, a hangversenyteremben, a hivatalban. A nyárvégén tartott divatbemu­tatókon a tompább színek domi­náltak, melyek mintha az ősz han­gulatát kívánnák aláhúzni. A bra­­ttslavai lányok, asszonyok köré­ben nagy feltűnést keltett a hazai készruhaipar nemrég megtartott őszi, nagy divatbemutatója. Leg­nagyobb számban sportos kosztü­möket mutattak be. Ezeket — meg kell mondani, hogy ötletesen — pulóverekkel, mellényekkel, blú­zokkal egészítették ki változato­san. Divattervezőink mintha azt bizonygatták volna, hogy a szeré­nyebb ruhatárral rendelkező nő is naponta meglepheti a környezeté­ben élőket új megoldásokkal, új ruhaösszeállítással. Ami az anya­got illeti, a bükié, a tweed, a ve­lúr, a teszil és a többi műanyag­gal és hagyományos anyagtípussal egyaránt találkoztunk a bemuta­tón. Mindannyiunk számára bizo­nyára fontos körülmény, hogy ru­haiparunk már piacra is dobta a bemutatott modelleket, mégpedig úgy, hogy egy-egy ruhatípus bizo­nyos városban, járásban csak kor­látozott számban kerül eladásra. Ezzel — úgy látszik — az untfor­­mizálódás veszélye ellen küzde­nek. A nőiesség mellett az őszi divat egyik alapvonása a célszerűség. Megjelent a piacon a néhány év­tizeddel ezelőtt viselt gyapotha­risnya késet utóda, a szilonnal erősített, egyszínű — rózsaszín, világoskék és fehér — harisnya. Ezekkel enyhíteni lehet a divatos sportos kosztümök már említett őszies színeinek tompaságát. Per­sze mint mindenben — a síma szövésű, pasztelszínű harisnyák Saláta-különlegességek RIZSSALATA: hozzávalók — egy csésze rizs, olaj, ecet, só, cukor, két darab pirosparika, 4 darab paradi­csom, egy fej hagyma, három dkg vaj, két-három tojás, egy doboz szar­dínia. A rizst forró vízben puhára főzzük, lehűtjük, összekeverjük a felszeletelt paprikával, paradicsommal, hagymá­val és ízesítjük. A vajban tükörtojást sütünk, a szardíniával és a salátával körítve tálaljuk. Gyors vacsorának több személy részére is bőven ele­gendő. • * • SZERBSALÄTA: hozzávalók — 25 dkg zöldpaprika, 25 dkg pirospaprika, 12 dkg alma, 12 dkg zeller, 3 evő­kanál ecet, 3 evőkanál olaj, egy fej hagyma, só, bors, cukor. A paprikát megtisztítjuk, szépen felszeleteljük, az almát meghámoz­zuk, kockára vágjuk, a zellert finom­ra reszeljük, a hagymát szintén, íze­sítjük, s a megadott mennyiségből ké­szült salátaöntettel jól elkeverjük. • » » KEVERT PARADICSOMSALÁTA: hoz­závalók — 40 dkg paradicsom, két­­három db csemegeuborka, fél kiló főtt fehér kukorica, 3 evőkanál ecet, 3 evőkanál olaj, két kis hagyma, két gerezd fokhagyma, egy csomag zöld­petrezselyem, só, bors, cukor. A megmosott paradicsomot kockára vágjuk, az uborkát karikára vágjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagy­mát, kukoricát és foghagymát, ízesít­jük, a salátaöntettel jól elkeverjük, zöldpetrezselyemmel meghintjük. ■ür B. E. jeligére. A magas vérnyomás csökkentésére a sótlan étrendet fel­tétlen hatásosnak tartjuk. Az orvosok csak azért nem javasolják, mert rendkívül nehéz betartani.. Ma meg­elégszünk a sófogyasztás csökkenté­sével, és a felesleges só kihajtására úgynevezett vízhajtókat alkalmazunk. Ezzel kedvező eredményt biztosítunk anélkül, hogy a beteg életkedvét az élvezhetetlen étrenddel rontanánk. B. R. jeligére. A dohányzás és Idillt < hörghurut kapcsolata már rég bizo- < nyitott. Nemcsak az számít, ki meny- I nyit szív naponta, hanem még inkább az — mióta dohányzik. A napi elga- I retták számát megszorozva az évek ' számával, egy mutatót kapunk (pél- j dául napi 20 cigaretta 10 éven át 1 — 200, napi 15 cigaretta 20 éven át 1 —300). Minél nagyobb ez a szám, 1 annál több köpetet ürítő, köhögéssel, i nehéz légzéssel küszködő, idült hörg- i hurutos beteget találunk. ' Sokat ígérő az egyén számára, 1 hogy a javulás (gyógyulás) a do- < hányzás teljes elhagyásával még év- i tizedek után is bekövetkezhet. Ezzel 1 válaszoltunk olvasónk kérésére — akinek kételyei vannak, vajon 30 évi cigarettázás után érdemes-e kísérle­tet tenni annak elhagyására. O. D. jeligére. Alkoholista nagy­bátyját étrendjének megjavításával, vitaminok bőséges adásával meggyó­gyítani nem lehet. Igaza van abban, hogy az elégtelen fehérjebevitel és a vitaminok hiánya az alkohol által károsítot májat tovább rontja. A mértéktelen alkoholfogyasztást több­nyire gyomorhurut kíséri, ami az ét­vágyat elveszi és az elfogyasztott éte­lek emésztését, felszívódását gátolja. A „májvédő étrend“, az Injekciók csak akkor hatásosak igazán, ha al­koholelvonókúrával kötik össze. (Dr. F. 1.) A tallóst szövetkezet jóvoltából — •L*- többen iskolások — a Német Demokratikus Köztársaságban, Ros­tockban nyaraltunk. Tavasztól, az in­dulás napjáig dédelgettem a gondo­latot, külföldre utazom. Mégis, ami­kor társaimmal a bratislavai repülő­téren megpillantottuk az útrakész gépmadarat, úgy éreztük magunkat, mint aki álmából ébred. Itt van előt­tünk a gépóriás, s máris megindul a menet a lépcsőkön felfelé. Furcsa érzés a levegőben utaznt. Felszálláskor arcunkból kifutott a vér, de azután jól éreztük magunkat. A negyven perces lebegés alatt egyi­künk sem lett rosszul. Néhány órát töltöttünk Prágában, majd újra repültünk. Berlin felé. Mi, egyszerű falusi diákok repülőgépen utazunk a német fővárosba! Régebben álmukban sem gondolhattak ilyesmire a magunkfajta gyerekek. Felejthetet­len élmény a magasból nézve a kí­gyózó utak sokasága, városok, falvak látképe. A gabonatáblákon mozgó kis pont- nem lehet más, mint kombájn. Akkora, mint egy hangya. Berlin repülőteréről a pályaudvarra hajtott autóbuszunk, majd délután vonatra ültünk és este kilenckor ér­keztünk állomáshelyünkre, Rostockba. Másnap reggel „találkoztunk“ a ten­gerrel. A vasútállomástól az öböl partján vezet az út a fürdőhöz, mely mindennapi kirándulóhelyül szolgált. A part mellett hosszú sorokban ha­lászhálók sokasága horgonyoz, hálók hatalmas tömege szárad, a sirályok ezrei vijjognak. A láthatáron fehérlö vitorlák és távolodó hajók. A mólón csendesen ülnek a horgászok, türel­mesen várják a zsákmányt. Induló hajók kürtjei bömbölnek. Igazi ten- 1 ger. Eddig csak hírből hallottunk, ta­nultunk a tengerről, most szemtől szembe láthatjuk. Nap mint nap fürödtünk. Búvár­­szemüvegen keresztül bámultuk az öböl fenekének élőlényeit és a teknő­söket. Csodás valami a tenger. A parton ülve figyeljük a hullámok verését. Egymás után jönnek, jönnek, csap­kodnak, majd a parton megtörnek és a hullámsírba zuhannak. A két hét egyik napján alkalmunk nyílt hajókázni is egy kicsit. Az út próbára tett bennünket, mert amo­lyan kisebbfajta viharba kerültünk. Két hét az NDK-ban A hatalmas víztömeg úgy dobálta ha­jónkat, mint egy könnyű csónakot. Az arcokból újra kiszökött a vér, fe­jünk kóválygott, mint a részeg em­beré. Kapaszkodott, ki hol tudott, de alig álltunk a lábunkon. Gyorsan teltek a napok, majd két hét után büszkeségtől dagadó mellel indultunk hazafelé. Ezúttal vonattal tettük meg az utat. Sok szépet, tanul­ságosat láttunk, hallottunk, amit so­hasem felejtünk el. Köszönet a kirándulásért a tallósl szövetkezet vezetőinek! Szarka László, VIII. oszt. tanuló

Next

/
Oldalképek
Tartalom