Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-01 / 39. szám
ELÉGTÉTEL FORGÁCSOK 4 A szépséget a koz met! kíntól la taegszeresheted, ía a lóság ónmagadból kall, hogy fakadjon. 4- Nem biztoa, hogy Jó Is, ami szép, la 1 Jót népnek la látja ai ember. 4 Egyesek azérí nem Szeretik a tréfái, Inert félnek, hogy feeretaégeasé válnak, pedig éppen ezért lesznek nevetségesek. (Szöveg nélkül) A pulyka és a páva A pulyka és a páva, Együtt mentek a bálba. A szép pávát a pulyka. Utánozni próbálta. Kényesen lépdelt, pipiskedve, Senkinek sem telt benne kedve Hasztalan kellette magát, Nem rejthette el csúf nyakát. Gőgösködött hiába, Csak veres volt a tokája. Szebb lett volna egy szép melltű, Mint az az undok leffentyfi. Aki a bálban nem volt gyáva, így kiáltott; — Szebb a páva! A zenekar is ezt fújta; — Szebb a páva, mint a pulyka. SZENES ERI AUTÓK Vízszintes: 1. Olasz autó-márka. 4. Csecsemőhang. 5. Növény, főzete üdítő ital. 7. Togó fővárosa. 8. Battéria. 10. Régi súlymérték. 11. Cecília, Olga. 12. Amerikai autó-márka. Függőleges: 1. Növény, 2. Korunk hatalmas energiaforrása. 3. Temes része. 4. Német autó-márka. 8. Régebbi csehszlovák motorgépkocsimárka. 7. Szlovák nyár. 9. Vissza; az épület része. 11. A diplomáciai egyesület gépkocsiainak nemzetközi ismertető jelzése. Beküldendő a vízszintes 1., 12. és a függőleges 4. és 6. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 37. számában közölt kis keresztrejtvény helyes megfejtése: „Nárcis, Nefelejcs, Rózsa, Szegfű:“ Könyvjutalomban részesülnek: Tábor Valéria, Füs, és Celley György, Ipolybalog. — Lehet fényképezni!... (Dobiás Tibor, 9. oszt. tan. felv.'jj SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. október í. szelíd, szép ősz van. Szeptember. Az iskolában már javában folyik a tanítás. KI ne emlékezne arra a napra, amikor szülei féltő szeretetétől kísérve, először lépte át az iskola kapuját. Minden évben ilyenkor úgy érzi az ember, mintha kisdiák lenne. Diák, akitől sokat követel a tanító — az élet iskolája. Nemcsak a diák, de a pedagógus Is szívszorongva várja azt a napot, amikor újra ott állhat a katedrán s tiszta szívvel eleget tehet hivatásának. Kötelességtudatból — az életre, a munka megbecsülésére oktatja neveltjeit —, hogy amikor kikerülnek az élet girbe-görbe útjaira, mindenütt megállják majd a helyüket. Ülök az íróasztalomnál s gondolkodom. Hogy is volt? Felidézem magamban az elmúlt év szeptemberét, amikor szorongó érzéssel lestük, vájjon sikerül-e elhelyezni háromezer csallóközi gyereket, új környezetbe, s tudnak-e számukra megfelelő oktatást biztosítani? Sikerültl Sok fáradozás, lemondás, álmatlan éjszakák kellettek ahhoz, hogy a célt elérjük — de megérte a fáradságotl Tanítók, nevelők sokasága fáradozott azon, hogy Csallóköz nehéz Időket átélt népének nyugodt környezetben — a családtól távol — de Ismerős pedagógusok szárnyai alatt készülhettek a gyerekek nap mint nap az iskolába. Háromezer diák — s ki tudná megmondani hány felnőtt serénykedett naponta azért, hogy a megpróbáltatásokat, a nehéz napokat feledtessék, tíz hónapon keresztül. Talán sokan kérdezhetnék, miért írom mindezt egy év után? Csupán azért, hogy ne feledjünk, s történetesen oktalanul ne törjünk pálcát azon pedagógusok felett, akik vállalták a tíz hónap minden megpróbáltatását. Kezembe akadt a „Szocialista Nevelés“ augusztusi példányszáma, * nem tudok betelni a csodálkozástól. Egy rövid kis Írás — mindössze pár sor — ragadta meg a figyelmemet, mely olyan szülők tollából látott napvilágot, akiket elsőként érintett a tavalyi árvízkatasztrófa. Többek között ezeket olvastam: „ Ml, cslcsói szülők köszönetét mondunk az Itthon maradt tanítóknak“ ... stb. Majd tovább folytatva „Még az árvíznél is szörnyűbb lenne gyermekeinktől megválni“. S jópáran, dacára a felhívásnak, nem küldték el gyermekeiket a kihelyezett iskolába. Elhiszem, azokban a nehéz napokban sokakban a kétely, a bizonytalanság volt a nagyobb úr. De nehezen váltak meg gyermekeiktől azok is, akik másként határoztak mint a fenti köszönőlevél írói. Most nem is arról szándékoztam Írni, ki hogyan cselekedett helyesen, csupán annyit jegyzek meg, hogy azok a szülők is aggódtak gyermekeikért akik belátták, hogy otthon nem tudtak volna egészséges környezetet teremteni számukra. Az otthonmaradt pedagógusoknak is kijárt a megbecsülés, a köszönet. Nehéz körülmények között vállalták hivatásuk teljesítését. De úgy látszik a levél írójának (vagy Íróinak) talán a rossz szándék sugallta az alábbi fondorlatok papírravetését. Az otthon maradt pedagógusok „lemondtak az ingyen fűtés, takarítás, kosztolás előnyeiről. A különböző címen adott fizetéstoldalékról, a gyönyörű hegyvidék nyújtotta szórakozási lehetőségekről, ök tudatosan vállalták és ma már mondhatjuk végig is csinálták a nehézségeket.“ Szépen fogalmazott köszönőlevél, csak úgy érzem kissé elmarasztalja a kihelyezett iskolák tanítóit. Valójában, azokban a napokban ugyan ki gondolt volna a fent leírtakra? A pedagógus, ha valöban lelkiismeretes, szereti hivatását és a rábízott diákokat, az első pillanatban ilyenre nem Is gondoltak. Még azok a csicsól tanítók sem, akik 130 tanuló gondjátbaját vigyázták tíz hónapon keresztül. Hány pedagóguscsalád élete bomlott fel egy évre? Ki tudná ezt megmondani? Sokan közülük külön éltek — vagy éppen kisgyermeküket hagyták odahaza, hogy hivatásuk teljes tudatával vállalják felelősségüket a tanulókért. És Itt van a Szocialista Nevelésben megjelent írás szépséghibája. Egypár szülő ragaszkodott az otthoni oktatásért. De nem vették figyelembe azt, hogy milyen környezetben — napi gondolt mellett —. a szülői nevelés tapasztalathiánya a tanulók rovására ment. Nem lett volna szabad szem elől téveszteni, hogy a pedagógus a nevelésben jobb eredményeket érhet el ott is, ahol a szülői felügyelet nincs. Példa erre a csicsól iskola, ahol átlagosan jobb eredményt értek el a kihelyezett iskolában, mint az előző évben odahaza. Ami a pedagógusok fizetéstoldalékait érinti, higyjék el, rászolgáltak arra százszorosán! Az ingyen koszt, takarítás és kirándulásért feláldozták minden percüket tíz hónapon keresztül. Ismét itt az ősz, az iskolák megnyitották kapuikat, a tanítókra, nevelőkre újra gondok, küzdelmek várnak. A szülők, pedagógusok többet, jobbat akarnak egymástól. Éppen ezért ne marasztaljuk el azokat sem, akik egy évvel ezelőtt vállalták az otthontól való elszakadást. S néha úgy érzem magam is, hogy a tanítókat gyakran oktalanul bíráljuk, nem gondolva arra, hogy magunk is követünk el hibákat. Az elmarasztalás, a felesleges megbántás helyett inkább a köszönet és hála jár nekik. (—czb—) viselésével is — legyünk mérték♦ tartók. Néhány, a divatbemutatón is> mertetett modell: 1. Kordbársony sportos kosztüm. Kabátja zipp-zárral csukódik. 2. Érdekes karcsúsító varrással megoldott kosztüm. Viselőjét a kosztüm szoknyája anyagával azonos színű sapka fiatalossá teszi. 3. Chanel kosztüm. Ezt a ruhát már ünnepélyesebb alkalomra is felvehetjük. 4. Ünnepélyes alkalomra elkészítendő, érdekes nyakmegoldású ruha. Vékony teszil, terilén vagy más modern anyagból készítendő. 5. Fiatal lányoknak rakottszoknya és lemberzsek-kabát kombináció. Munkába vagy iskolába kiválóan használható. A rajzainkon bemutatott modellek a legtöbb ruhaüzletben kaphatók. Décsy Klára Az idei őszi divatra — az előző időszakok extravagáns vonását: a miniszoknya és a túlzásba vitt oppartosítás után — első sorban a mértéktartás és a nőiesség érvényesülése a jellemző. A divattervezők arzenáljukból elővették az előző évek — és nem egyszer évtizedek — „divatfegyvereit“, hogy az örök Éva újra szerepének megfelelően jelenhessen meg az utcán, a hangversenyteremben, a hivatalban. A nyárvégén tartott divatbemutatókon a tompább színek domináltak, melyek mintha az ősz hangulatát kívánnák aláhúzni. A brattslavai lányok, asszonyok körében nagy feltűnést keltett a hazai készruhaipar nemrég megtartott őszi, nagy divatbemutatója. Legnagyobb számban sportos kosztümöket mutattak be. Ezeket — meg kell mondani, hogy ötletesen — pulóverekkel, mellényekkel, blúzokkal egészítették ki változatosan. Divattervezőink mintha azt bizonygatták volna, hogy a szerényebb ruhatárral rendelkező nő is naponta meglepheti a környezetében élőket új megoldásokkal, új ruhaösszeállítással. Ami az anyagot illeti, a bükié, a tweed, a velúr, a teszil és a többi műanyaggal és hagyományos anyagtípussal egyaránt találkoztunk a bemutatón. Mindannyiunk számára bizonyára fontos körülmény, hogy ruhaiparunk már piacra is dobta a bemutatott modelleket, mégpedig úgy, hogy egy-egy ruhatípus bizonyos városban, járásban csak korlátozott számban kerül eladásra. Ezzel — úgy látszik — az untformizálódás veszélye ellen küzdenek. A nőiesség mellett az őszi divat egyik alapvonása a célszerűség. Megjelent a piacon a néhány évtizeddel ezelőtt viselt gyapotharisnya késet utóda, a szilonnal erősített, egyszínű — rózsaszín, világoskék és fehér — harisnya. Ezekkel enyhíteni lehet a divatos sportos kosztümök már említett őszies színeinek tompaságát. Persze mint mindenben — a síma szövésű, pasztelszínű harisnyák Saláta-különlegességek RIZSSALATA: hozzávalók — egy csésze rizs, olaj, ecet, só, cukor, két darab pirosparika, 4 darab paradicsom, egy fej hagyma, három dkg vaj, két-három tojás, egy doboz szardínia. A rizst forró vízben puhára főzzük, lehűtjük, összekeverjük a felszeletelt paprikával, paradicsommal, hagymával és ízesítjük. A vajban tükörtojást sütünk, a szardíniával és a salátával körítve tálaljuk. Gyors vacsorának több személy részére is bőven elegendő. • * • SZERBSALÄTA: hozzávalók — 25 dkg zöldpaprika, 25 dkg pirospaprika, 12 dkg alma, 12 dkg zeller, 3 evőkanál ecet, 3 evőkanál olaj, egy fej hagyma, só, bors, cukor. A paprikát megtisztítjuk, szépen felszeleteljük, az almát meghámozzuk, kockára vágjuk, a zellert finomra reszeljük, a hagymát szintén, ízesítjük, s a megadott mennyiségből készült salátaöntettel jól elkeverjük. • » » KEVERT PARADICSOMSALÁTA: hozzávalók — 40 dkg paradicsom, kéthárom db csemegeuborka, fél kiló főtt fehér kukorica, 3 evőkanál ecet, 3 evőkanál olaj, két kis hagyma, két gerezd fokhagyma, egy csomag zöldpetrezselyem, só, bors, cukor. A megmosott paradicsomot kockára vágjuk, az uborkát karikára vágjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, kukoricát és foghagymát, ízesítjük, a salátaöntettel jól elkeverjük, zöldpetrezselyemmel meghintjük. ■ür B. E. jeligére. A magas vérnyomás csökkentésére a sótlan étrendet feltétlen hatásosnak tartjuk. Az orvosok csak azért nem javasolják, mert rendkívül nehéz betartani.. Ma megelégszünk a sófogyasztás csökkentésével, és a felesleges só kihajtására úgynevezett vízhajtókat alkalmazunk. Ezzel kedvező eredményt biztosítunk anélkül, hogy a beteg életkedvét az élvezhetetlen étrenddel rontanánk. B. R. jeligére. A dohányzás és Idillt < hörghurut kapcsolata már rég bizo- < nyitott. Nemcsak az számít, ki meny- I nyit szív naponta, hanem még inkább az — mióta dohányzik. A napi elga- I retták számát megszorozva az évek ' számával, egy mutatót kapunk (pél- j dául napi 20 cigaretta 10 éven át 1 — 200, napi 15 cigaretta 20 éven át 1 —300). Minél nagyobb ez a szám, 1 annál több köpetet ürítő, köhögéssel, i nehéz légzéssel küszködő, idült hörg- i hurutos beteget találunk. ' Sokat ígérő az egyén számára, 1 hogy a javulás (gyógyulás) a do- < hányzás teljes elhagyásával még év- i tizedek után is bekövetkezhet. Ezzel 1 válaszoltunk olvasónk kérésére — akinek kételyei vannak, vajon 30 évi cigarettázás után érdemes-e kísérletet tenni annak elhagyására. O. D. jeligére. Alkoholista nagybátyját étrendjének megjavításával, vitaminok bőséges adásával meggyógyítani nem lehet. Igaza van abban, hogy az elégtelen fehérjebevitel és a vitaminok hiánya az alkohol által károsítot májat tovább rontja. A mértéktelen alkoholfogyasztást többnyire gyomorhurut kíséri, ami az étvágyat elveszi és az elfogyasztott ételek emésztését, felszívódását gátolja. A „májvédő étrend“, az Injekciók csak akkor hatásosak igazán, ha alkoholelvonókúrával kötik össze. (Dr. F. 1.) A tallóst szövetkezet jóvoltából — •L*- többen iskolások — a Német Demokratikus Köztársaságban, Rostockban nyaraltunk. Tavasztól, az indulás napjáig dédelgettem a gondolatot, külföldre utazom. Mégis, amikor társaimmal a bratislavai repülőtéren megpillantottuk az útrakész gépmadarat, úgy éreztük magunkat, mint aki álmából ébred. Itt van előttünk a gépóriás, s máris megindul a menet a lépcsőkön felfelé. Furcsa érzés a levegőben utaznt. Felszálláskor arcunkból kifutott a vér, de azután jól éreztük magunkat. A negyven perces lebegés alatt egyikünk sem lett rosszul. Néhány órát töltöttünk Prágában, majd újra repültünk. Berlin felé. Mi, egyszerű falusi diákok repülőgépen utazunk a német fővárosba! Régebben álmukban sem gondolhattak ilyesmire a magunkfajta gyerekek. Felejthetetlen élmény a magasból nézve a kígyózó utak sokasága, városok, falvak látképe. A gabonatáblákon mozgó kis pont- nem lehet más, mint kombájn. Akkora, mint egy hangya. Berlin repülőteréről a pályaudvarra hajtott autóbuszunk, majd délután vonatra ültünk és este kilenckor érkeztünk állomáshelyünkre, Rostockba. Másnap reggel „találkoztunk“ a tengerrel. A vasútállomástól az öböl partján vezet az út a fürdőhöz, mely mindennapi kirándulóhelyül szolgált. A part mellett hosszú sorokban halászhálók sokasága horgonyoz, hálók hatalmas tömege szárad, a sirályok ezrei vijjognak. A láthatáron fehérlö vitorlák és távolodó hajók. A mólón csendesen ülnek a horgászok, türelmesen várják a zsákmányt. Induló hajók kürtjei bömbölnek. Igazi ten- 1 ger. Eddig csak hírből hallottunk, tanultunk a tengerről, most szemtől szembe láthatjuk. Nap mint nap fürödtünk. Búvárszemüvegen keresztül bámultuk az öböl fenekének élőlényeit és a teknősöket. Csodás valami a tenger. A parton ülve figyeljük a hullámok verését. Egymás után jönnek, jönnek, csapkodnak, majd a parton megtörnek és a hullámsírba zuhannak. A két hét egyik napján alkalmunk nyílt hajókázni is egy kicsit. Az út próbára tett bennünket, mert amolyan kisebbfajta viharba kerültünk. Két hét az NDK-ban A hatalmas víztömeg úgy dobálta hajónkat, mint egy könnyű csónakot. Az arcokból újra kiszökött a vér, fejünk kóválygott, mint a részeg emberé. Kapaszkodott, ki hol tudott, de alig álltunk a lábunkon. Gyorsan teltek a napok, majd két hét után büszkeségtől dagadó mellel indultunk hazafelé. Ezúttal vonattal tettük meg az utat. Sok szépet, tanulságosat láttunk, hallottunk, amit sohasem felejtünk el. Köszönet a kirándulásért a tallósl szövetkezet vezetőinek! Szarka László, VIII. oszt. tanuló
