Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-09 / 27. szám

A szocialista kultúra szélessége és sokrétűsége A CSKP XIII. kongresszusának határozata A fejlett szocialista építés szaka­szában a társadalom előrehaladása lényegesen módosítja nemcsak a ter­melési folyamat szerkezetét, hanem az emberek munkájának, életmódjá­nak jellegét és az egyes társadalmi csoportok életstílusát is. Ez új kul­turális szükségleteket támaszt, első­sorban nagyobb szakmai felkészült­séget, kulturális színvonalat és sok­oldalúságot követel. Minden téren kialakítja a kultúra terjesztésének kedvező feltételeit és hatványozottan ösztönzi az alkotó tevékenységet. A kulturális-politikai program alapja a szocialista kultúra szélessége és sokrétűsége, ami a lakosság eltérő szükségleteire és érdeklődési körére épül. Ha a kultúra az emberi hala­dással összhangban akarja teljesíteni küldetését, akkor szocialista jelleget kell öltenie és nemcsak egy szűk társadalmi réteg, hanem a népi töme­gek tulajdonába kell átmennie, ré­szét kell képeznie alkotó tevékeny­ségüknek. A széleskörűen értelmezett kultú­rában a tudomány és a közművelődés mellett különösen fontos küldetése van a művészetnek. Sajátos módon hozzájárul az emberi megismerés fej­lesztéséhez, ösztönzi az ember alko­tóképességét, gazdagítja gondolatait, érzelmeit, fantáziáját. Kiveszi a ré­szét az emberek erkölcsi arcélének kialakításából. Pallérozza esztétikai felfogásukat, érzéseiket, Ízlésüket, jelentős mértékben tőle függ, hogy az emberek helyes képet alkossanak maguknak arról a világról, amelyben élnek, hogy mely eszméket és szabá­lyokat tartanak magukra kötelezők­nek, mit részesítenek előnyben és mit utasítanak el. Az emberre komplex módon hat, hozzájárul személyisége kialakításához, a társadalommal való egysége megalapításához. A művé­szetnek ezek a tulajdonságai alap­vető jelentőségűek az előtérbe lépő fiatal nemzedék viszonylatában. A szocialista képzőművész festménye, a szocialista költő szava jelentős sze­repet vihet a fiatal nemzedék szocia­lista öntudatának szilárdításában. Népeink történetében a művészet nemegyszer, mégpedig közvetlenül politikai értelemben nagyon jelentős szerepet vitt. Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának nagy hagyományai és tapasztalatai vannak abban, hogy forradalmi programjával serkentette a művészi irányzatokat és a művé­szeket a két háború között, egyesí­tette a kulturális színvonalat a fasiz­(III. rész) mus ellen, a szociális igazságosságért és a nemzeti szabadságért vívott harcban. A párt a szocializmus épí­tésének szakaszában is épít a haladó művészi erőkkel és áramlatokkal fenntartott kapcsolatának hagyomá­nyaira. A szocialista művészi alkotómunka pozitív programja az elveket és a célkitűzéseket öleli fel, nem pedig valamilyen előre meghatározott esz­tétikai szabályokat és alkotó eljárá­sokat. A művészet pozitív programjának gerince a szocializmus haladó esz­mei jellegét kifejezésre juttató alko­tás. Elválaszthatatlan része azonban az az alkotás is, amelyben átellene­sen nyilvánul meg ez az eszmei jel­leg, s amelynek jelentőségét a szo­cialista kultúra szempontjából azok a pozitív értékek határozzák meg, amelyek hozzájárulnak az ember sok­oldalú fejlesztéséhez. A művészet po­zitív programja rendszerint alkotó törekvésekben jut kifejezésre, ame­lyek közül nagyobb súlya lesz annak, amely jelentős vagy jelentősebb lesz a művészet és a társadalom szem­pontjából. G a ál Gabriella és Madarász Katalin, a Magyar Rádió és Televízió közismert és közkedvelt művészet, akik részt vettek a CSEMADOK éber* bárdi dal- és táncünnepélyén, szere­tettel üdvözlik a Szabad Földműves olvasóit. Szárnyalt a dal... r Épül az ipolynyéki kultúrház Borús, szeles csütörtöki délutánon jártam Ipolynyéken. A most épülő és állványokkal körülrakott, még vako­latlan kultúrház körül emberek sü­­rögtek-forogtak. öregek, fiatalok ve­gyesen. Körüljártam az emeletes épü­letet. A főbejárattal szemben baju­szos bécsi akkurátus mozdulatokkal csákányozta a földet. — Szép kultúrházuk lesz — je­gyeztem meg. — Lesz, lesz, de mikor... Talán mi már mee sem érjük. — Dehogynem, hiszen az idén be­fejezhetik ... — Ki tudja? Igaz, egy rész már rendben van, de még sok a munka. Kiváncsi voltam, hogyan véleked­nek az építkezésről a „hívatásos szervek“. Felkerestem Lekyr elvtár­sat, a HNB elnökét s a kultúrház kérdéséről kértem tőle tájékoztatást. Ö már derűlátóbban nyilatkozott. — 1960-ban kezdődött meg a kul­túrház építése. Ami azt illeti, a je­lenleginél alkalmasabb helyet is vá­hogy mi tetszik jobban, és mi nyújthat biztosabb jövőt. Én a te helyed­ben hazamennék. Elvégre négy évig tanultál. Minek tanultál, ha most nem tudod hasznosítani? Ferkó megtörölte izzadó homlokát. — Amit egyszer megtanul az ember, azt soha senki sem veheti el tőlel — Az igaz, de mi hasznod belőle? — Még lehet... Nem sajnálom én azt a négy évet. — Azt csak most mondod... Magad is jól tudod, hogy a betonkeve­rőt iskola nélkül is lehet kezelni. — Lehet, szó se róla, de nem csak azért tanul az ember, hogy köny­­nyebbsége legyen. — Hát miért? — Miért, miért? ... Hát azért, hogy tökéletesebb ember legyen ... Hogy többet lásson a világból... Hogy jobban megértse, mi történik körülötte ... — Ezek csak frázisokl... Magad sem hiszed el, amit mondsz... De ha elhiszed is, mire mész vele?... A gyakorlati élet egészen mást mutat és mond... Mennyivel érted te jobban az összefüggéseket a szakérettségiddel, mint én a nyolc általánosommal? Szabó Feri felpattant. — Annyival, hogy veled nem beszélhetek el sem politikáról, sem irodalomról, sem zenéről. Téged nem érdekel sem a film, sem a színház, az égvilágon semmi sem érdekel csak az, hogy beköpj egy két felet, megtömd a bendődet, aztán felcsíphess egy csinibabát, akivel eljátszo­gathatsz a Duna parton, és készl Varga Laci eltorzuló arccal kérdezte: — És te nem ugyanezt csinálod? — Nem! — Mondjuk, hogy nem ... De azt mondd meg, mennyivel boldogulsz jobban, mint énl? — Az más lapra tartozik, Lacikám. — Más lapra?... Dehogyis tartozik más lapra. Az a lényeg, pajtásl Arra megy most minden, ki hogyan boldogul. Fütyülök én egy nagyot a te lelki táplálékodra, elhiheted, engem csak az boldogít, ami kézzel­fogható! ... Különben nem érdekelsz, keress magadnak olyan barátot, akivel felszállhatsz a csillagokba azzal a fene nagy műveltségeddel! — Félreértettél, Laci! — Ne nézz engem hülyének!... Nagyon is jól megértettem, hogy mit mondtál... Megmondtam: nem érdekeleszl En ugyan le nem ülök veled egy asztalhoz ezután, arra mérget vehetsz! — mondta sértődöt­ten Varga Laci, azzal faképnél hagyta Ferkót. laszthattak volna erre a célra. Ta­valy végre gyorsabb iramban indul­tak meg a munkák. Háromszáznegy­ven ezer koronát fordítottunk az építkezésre. Egy terem már elkészült. A falu lakóinak nagy része megértet­te, hogy szükség van az ő segítsé­gükre. Összesen hatezer brigádórát dolgoztak le az elmúlt évben. Akad­tak ugyan egyének, akik húzódoztak a munkától és nem segítettek, de ezeknek a száma szerencsére nem nagy. — Milyen helyiségek lesznek? — Ide helyezzük a népművelődési otthoni, a könyvtárat, a szövetkezeti klubot, itt lesz a mozi és a torna­terem is. — Mikor készülnek el? — Őszre szeretnénk felavatni. Sok munka vár ránk addig is, de remél­jük, sikerül terveinket megvalósítani. — S ha elkészül a kultúrház, biz­tosítva lesz a kihasználása? — Feltétlenül. Hiszen Ipolynyék­­nek több mint 2300 lakosa van és ekkora faluban szükség van a kul­­túrházra. Befejezésül kívánjuk az ipolynyé­­kieknek, hogy az idén már az új kultúrházban művelődhessenek és szórakozhassanak. Major Lajos, Szécsénke Kávé és Taunus „Várjanak. Árut veszünk át!" uta­­sítottak rendre bennünket a pöstyént autószerviz falatozójában. Még szép, hogy nem tették hozzá: mi a fenének ilyen esős Időben kávét inni! Vártunk. Voltunk annyira szemtele­nek. Leültünk és vártunk. Elvégre egy áruátvétel nem tarthat a végtelen­ségig. A műhelybe kisvártatva egy hófehér Taunus gördült be. Nyugati számjelzésű, hangtalanul suhanó Tau­nus. A volán mögött egy unott ábrá­­zatú, az élettől nyilván idejekorán megcsömörlött turista. Nem szállt ki. Várt. Szóval ő Is vár. „Majd megta­nulod, hogy hálunk egyenlőség van" — dörmögtem magamban elégedetten. Taunus ide, Taunus oda, vársz mint annak a rendje. Csakhogy ő másra várt. Egy tolókocsira. Szép krómozott tolókocsi, fék is van rajta, négy keré­ken gördül, kézzel is, lábbal 'is lehet hajtani, a kisfiam nagyon örülne neki. A szerviz embere udvarias mo­sollyal nyitotta meg az autó ajtaját, s a négy keréken gördülő alkotmányt mé gudvariasabban a Taunus tulajdo­nosának a feneke alá tolta, majd mint eQV gutaütéses beteget, Óvatosan odébb tolta. Na és aztán egyszerre ketten is bőszen mosdatni kezdték a Taunust, porolták az üléseit, fényesí­tették az ablakait, simogatták, becéz­­gették, gügyögtek neki. Egyszeriben mindenki mosolygott, nagyon kedves, kedélyes emberré változott. Olyan­nyira, hogy talán még a vizet is fel­tették a kávénkhoz. A vendégünk pe­dig, akt „odaátról" jött, kocsizgatott, szórakozott s elégedetten szemlélte a nagy sürgést-forgást. Kinn még mindig esett az eső és sofőrünk defekter javított a szabad ég alatt. Végre megjött a kávé. Illetve érte kellett menni. A „nyugati" mosolygott és fizetett. Mi pedig rádöbbentünk, hogy tu­lajdonképpen udvarias, kedves, ven­dégszerető, előzékeny nép vagyunk! Amikor megálltam a lombokkal tetőzött éberhárdi parkban azok az évek jutottak az eszembe, amikor napokig kerestük azt a helyet, amely alkalmas, nagyobb szintű dal- és táncünnepély megrendezésére. Pedig itt volt Bratislava tőszomszédságában a jövő kertészeinek iskoláját körül­vevő tágas park és nem vettük észre. De hát jobb későn, mint soha. A CSEMADOK bratislavai járási veze­tősége rátalált a természetes amfi­teátrumra, s a június végi felhős, borongős vasárnap mintegy 1500-an gyönyörködhettek a tánccsoportok és szólisták színvonalas műsorában. Az ünnepély, rendezői, nagyon he­lyesen, nem arra törekedtek, hogy minden meglévő tánccsoportot, szó­lóénekest felsorakoztassanak. A cél­juk Inkább az volt, hogy színvonalas műsort lásson a felsőcsallóközi kö­zönség. A műsorban a délelőtt sikeresen szereplő gyermekcsoportokon kívül mindössze három együttes, a péri vendégek (győri járás), a Csallóközi Népi Együttes és újból a szárnyát bontogató pozsonypüspöki táncosok szerepeltek. Ezenkívül még a háziak, a kertészeti iskola növendékei léptek fel modern tánccal és táncjelenettel. Szólószámokkal a pesti vendégek, Gaál Gabriella és Madarász Katalin és a csallóközi együttes énekese, Szabó Magda, valamint Sárközi Pali bácsi, a pérl gárda népi elbeszélője léptek fel. Hát Pest az Pest. Tény, hogy a kö­zönségnek a két művésznő énekszá­mai tetszettek a legjobban és a meg­megismétlődő vastaps csak nehezen engedte el őket az emelvényről. A kulturált hangú énekesnők a cigány kettőseikkel arattak oszthatatlan si­kert. Sok tapsot kapott és nagyon sike­resen mutatkozott be magyar nó­táival és cigánydalaival, a csallókö­ziek üdvöskéje, Szabó Magda. Bátran állíthatjuk, hogy a művésznők mellett is helytállt a kellemes hangú leány. A péri népművészeti együttes, bár egész fiatal lányokból és fiúkból te­vődik össze, sikeresen mutatkozott be a pérí verbunkossal, a Rába-közi tánccal és a legjobban sikerült Egy­­lépéssel. Látni, hogy jő kezekben van az együttes és Szabó László ve­zető már egész fiatal kortól készíti elő a táncosokat. Kár, hogy a har­matgyenge zenekari kíséret inkább rontotta, mint emelte az együttes fellépését. A múltban nagynevű csallóközi népművészeti együttes utódai is Jő úton haladnak Quintter János vezeté­sével. A régi együttes kiváló tánco­sának irányításával újból az élvonal­ba kerültek. A szépen kidolgozott táncajk közül különösen a Legény­vásár című tánckompozíció emelke­dett ki. A pozsonypüspöki tánoegyüt­­tes még fiatal, de látni, hogy Czin­­ger László vezető, Strlezsenyec Ru­dolf segítségével a régi hírnévhez méltó együttest kovácsolt össze. Egy nagyobb szabású ünnepély megrendezése ezerannyi gonddal jár és nagy szükség van a helybeliek se­gítségére. Bátran állíthatjuk, hogy az éberhárdi HNB és a szövetkezet szív­ügyének tartotta a rendezést és rész-A csallóközi együttes cigánytánca ben az 6 érdemük, hogy minden zökkenőmentes volt az előkészüle­tekben. De nem lehet említés nélkül hagy­ni a magyarországi együttest és a többi vendégeket ellátó vőki szövet­kezetét sem. Az elnökkel az élen mindent megtettek, hogy a Dunán­túliak megemlegessék az igazi csal­lóközi vendégszeretetet. A gazdag aratás hajnalán találkoz­tak a felső-csallóközi emberek egy kellemes vasárnap délutánon. Ha az időjárás kissé mostoha is volt, a CSEMADOK járási bizottsága és a közreműködők jóvoltából egy színvo­nalas műsort láthatott a közönség, s így mindenki jól érezte magát a festői szép parkban. Tóth Dezső Szabó Magda ajkáról szárnyal a dal SZABAD FÖLDMŰVES ÍPOlák), ,!.i l,,| ;l...ll.li iI fi. I; |,!T|, !,;■ ,.! ^ | :í. (Folytatjuk.) 1966. július 9. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom