Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-01 / 39. szám
Bratislava, 1968. október 1. Ára 1,— Kés XVII. évfolyam, 39. szám. Új lehetőségek a láthatáron MÁR NAPJAINKIG IS sok Jó példa tanúskodik arról, hogy a mezőgazdasági üzemek együttműködése nagyon fontos tényező a termelés folyamán felmerülő problémák megoldásában. A Jó tapasztalatok azonban arra is köteleznek, hogy a kezdetleges együttműködést, amely legtöbb esetben csak a kölcsönös segítségnyújtásra korlátozódott, mezőgazdasági üzemeink, elsősorban is az egységes földművesszövetkezeteink szüntelenül fejleszszék, új formák meghonosítása által gazdagítsák. Ehhez az igyekezethez kedvező előfeltételeket nyújt majd a mezőgazdaság irányításának tökéletesített rendszere azáltal, hogy nagyobb önállósággal ruházza fel az egységes földművesszövetkezeteket és az állami gazdaságokat, s így lehetőséget ad a mezőgazdasági dolgozók kezdeményező készségének kibontakozásához. Most már tettekre van szükség, vagyis arra, hogy szövetkezeteink az adott lehetőségek és szükségletek felmérése után kezdjenek olyan közös vállalkozásokba, amelyek gazdálkodásuk tiszta jövedelmét növelik, tehát • szövetkezeti közösségek gyarapodását szolgálják. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy nagyon előnyös lenne például a kisebb szövetkezetek részére — főleg ott ahol korszerűen berendezett javítóműhellyel és jó szakemberekkel nem rendelkeznek — ha közös gépjavítóműhelyeket létesítenének. Három négy szövetkezet, még olyan is, amely anyagi szempontból gyengébb lábon áll, különösebb erőfeszítés nélkül létesíthetne egy olyan műhelyt, amely alkalmasnak bizonyulna arra, hogy a kooperáló, tehát együttműködő szövetkezetek mezőgazdasági gépeit és munkaeszközeit karban tartsa, illetve azokon a szükséges javításokat jól és gyorsan elvégezze. Véleményem szerint az lenne helyes, ha ezek a közösen létesített gépjavítóműhelyek önálló gazdasági egységet képeznének, de ugyanakkor egyenlő felelősséggel is tartoznának a társtulajdonos szövetkezeteknek. A meginduláshoz szükséges beruházásokat, vagyis az együttműködő szövetkezetekkel szemben támasztott anyagi követelmények terjedelmét a birtokolt földterület nagysága alapján kellene meghatározni. Az így létesített javítóműhely fenntartásának költségeit pedig a javítási és karbantartási munkálatokért befolyt összegből fedezhetné a műhely önállósított vvezetősége. Tehát ez egyben kzt is jelenti, hogy a társtulajdonos szövetkezetek — annak ellenére, hogy beruházásokat eszközöltek — a gépjavításokkal kapcsolatos költségeket sajátos tarifa alapján minden esetben fizetnék. A z esetleges visszaélések elkerülése céljából és P' persze azért is, hogy a műhely működésében a társtulajdonos szövetkezetek egyenjogúsága és érdeke csorbát ne szenvedjen, az irányítást végző és felügyeletet gyakorló vezetőséget úgy kellene összeállítani, hogy azon belül az érdekelt szövetkezetek vezetősége képviselve legyen. Az ilyen javítóműhely dolgozhat nyereséggel, de ráfizetéssel is. Ez függ a dolgozók munkához való viszonyától, de attól is, hogy a társtulajdonosok képviselőiből létesült vezetőség milyen szintre emeli a javítási költségeket. Abban az esetben, ha a javítási költségek nem túlságos alacsony árban vannak megállapítva, feltételezhető, hogy a műhely haszonnal zárja az évet. A haszon természetesen a társtulajdonos szövetkezeteket illeti a befektetett összeg arányában és azt, hogy az egyes szövetkezetek mennyit kaphatnak a haszonból, haszonkulcs alapján lehet megállapítani. Abban az esetben, ha a műhely — az alacsony munkadíjak stb. következtében ráfizetéssel zárja az évet, a terhet a társtulajdonos szövetkezeteknek kell viselni. Ez, amit itt nagyvonalakban felvázoltam, egyik formája lehet a szövetkezetek együttműködésének. Persze ez nem olyan „recept“, amely minden esetben alkalmazható. Vannak például nagyobb szövetkezetek, amelyek saját erejükből képesek megoldani a gépek javításával kapcsolatos problémákat. De van nagyon sok olyan szövetkezet is, amelyik anyagi eszközök és szakemberek hiányában szinte megoldhatatlannak látszó problémákkal küzd, tehát ezeknek az Ilyen társulás csak segítene. A másik ilyen közös vívmány a gyümölcs- és zöldségértékesítö, tároló és feldolgozóüzem lehetne. Hálás lenne, ha azokon a vidékeken, ahol több szomszédos falu szövetkezete gyümölcs-, vagy zöldségtermesztéssel foglalkozik és a termés értékesítése évrőlévre gondot okoz — a szövetkezetek az értékesítés szakaszán szoros együttműködést építenének ki. Ez az együttműködés ( kooperáció) egy közös értékesítő, raktározó és tartósító vállalat létrehozásában bontakozna ki, amelynek elsősorban is a hegyvidéki járásokban, üdülőközpontokban és nagyobb városokban üzlethálózata lenne gondoskodna arról, hogy üzletel► ►►►► ben egész éven keresztül — tehát a tél folyamán is — a fogyasztó friss és szakszerűen gondozott áruhoz jusson. A hiánytalan árukészlet biztosításának egyik előfeltétele, hogy a társult szövetkezetek tervszerűen szakosítsák zöldségtermesztésüket, olyan mennyiségben termeljék a különböző zöldségféléket, ahogy azt az üzlethálózatuk vásárlóinak igényei megkövetelik, s hogy a téli időszakra raktárkészlettel Is rendelkezzenek. Az üzlethálózat kiépítését anyagi áldozatok nélkül Is meg lehet oldani: például bérelt helyiségekben. Üzletvezetőt pedig találnak helyben, aki a nyersbevétel bizonyos százalékáért fedezi az üzlet fenntartásával kapcsolatban felmerülő összes költségeket. Ebben az esetben Is az lenne a helyes, ha az ilyen vállakózás, vagy nevezzük vállalatnak, önálló gazdasági egységet képezne, amelynek meg lenne a saját költségvetése és könyvvitele, a társtulajdonos mezőgazdasági üzemek képviselőiből létesült vezetősége, áruösszpontosító központja és az áru szállításához szükséges teherautóparkja, s persze a személyzete, amely az áru összpontosítását, raktározását, tartósítását és árusítását végezné. Ez az önálló gazdasági egységként működő értékesítő vállalat a társtulajdonos szövetkezetektől felvásárolná — a vezetőség által megállapított felvásárlási áron — a gyümölcs- és zöldségféléket (a hodonini járásban például mindenkor 20 %-kal magasabb áron vásárolja fel, mint a Zelenina nemzeti vállalat), majd az év végén a társtulajdonos szövetkezetek haszonkulcs alapján részesülnének a létrejött tiszta jövedelemből, tehát a haszonból. Ebben az esetben a haszonkulcsot a felvásárlásra fordított összeg és a haszon aránya képezné. Illetve az, hogy a szövetkezetek által átadott áru értékére, vagyis a bevételezett egy koronára mennyi haszon jut. Ezen a téren még sok tapasztalatunk nincs. De a kezdeményezők eredményei azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek együttműködésének ez a formája is szép jövedelmet hoz. A szövetkezetek vezetőségének azonban nemcsak a termeléssel és a kitermelt áru értékesítésével kell törődni, hanem a közösségük tagjaival is. Már napjainkig is vannak nagyon szép jelenségek, amelyek arról tanúskodnak, hogy sok helyen élménydússá igyekszenek formálni a szövetkezeti tagok életét. Közismert, hogy egyes szövetkezetek évente 30—40 ezer koronát is áldoznak üdültetésre és kirándulásokra. Persze az is igaz, hogy ilyen kellemes élményekben a legtöbb helyen csak a tagok elenyésző kisebbségének van része. Ezért olyan megoldást kellene találni, hogy a szövetkezetek állandó dolgozói — lehetőleg minden évben — kellemes környezetben tölthessék szabadságukat. Szövetkezeti üdülőközpontokra van szükség! Milyen szép és hálás lenne, ha szövetkezeteinknek a Magas-, vagy az Alacsony-Tátrában, esetleg a fürdővárosainkban: Pőstyénben, Trenőianská Teplicén, vagy máshelyeken üdülő központja lennel? S egy kis leleményességgel párosuló akarattal meg lehetne oldani. Fogjon össze esetenként két-három, vagy több szövetkezet. Építsenek közös erővel szövetkezeti üdülőközpontot. A pénzt, amit kirándulásokra, üdültetésekre szántak, fordítsák erre a célra. Az építkezést meg lehetne oldani önsegélyes alapon, mert minden szövetkezetnek van építőcsoportja. S ha többen összefognak nem terhelnek meg nagyon1 senkit sem az építkezéssel és a berendezéssel kapcsolatos költségek. JV mikor pedig elkészül az üdülőközpont, biztosan nem okoz majd különösebb gondot a szövetkezeti tagok üdültetésének tervszerű megszervezése sem. Az ilyen üdülőközpontot, amely a szövetkezetek birtokában lesz egész éven keresztül lehet használni, s egy év alatt nagyon sokan megfordulhatnak benne. Tehát gazdaságosabban lehet majd felhasználni a pénzt is, amit üdültetési célokra szánnak. Az üdülők élelmezése és ellátása jóval kevesebbe kerül majd, mint a szakszervezeti, vagy más intézmények birtokában levő központokban, mert az üdültetésben kooperáló szövetkezetek, mint élelmiszertermelők saját termékeikkel is elláthatják a konyhát. Persze, az együttműködés e formájánál Is ügyelni kell arra, hogy a társtulajdonos szövetkezetek egyike se élősködjön a másik rovására. Tehát ha létesül Ilyen üdülőközpont, annak legyen majd olyan vezetősége, amelyben minden társtulajdonos képviselve lesz. A szövetkezetek együttműködésének három formáját említettem cikkemben. Ennél azonban jóval több lehetőség van. Használjuk ki — persze a törvényes keretek között — az együttműködés mindazon lehetőségeit, amelyek haszonnal kecsegtetnek. PATHÖ KÁROLY Az ekecsí szövetkezetben mindent elkövetnek azért, hogy a szántást Időben elvégezzék. Ezért a javítóműhely dolgozói is járják a határt és ha valami kiseb géphiba előadódik, a helyszínen rendbehozzák azt. (Foto: Tóth) Nem lesz különösebb gond Manapság sok a szóbeszéd arról, hogyan is lesz az állami gazdaságokban a mezőgazdaság tökéletesített Irányítási rendszerével. Bartos elvtárs, a Dunaszerdahelyí Járási Termelési Igazgatóság főmérnöke elég optimista és bízik abban, hogy nem lesz különösebb probléma. Persze néhány kérdést még meg kell oldani a zökkenőmentességhez. Mire Is gondolhat a kiváló szakember? Jelenleg a dunaszerdahelyí járásban négy állami gazdaság van és 13 ezer hektár földön gazdálkodnak. A legalapvetőbb kérdés, hogy ezt a földalapot tökéletesen kihasználják s ott a lehető legrentábilisabb növényeket termeszszék. Természetesen ez vonatkozik az állatok hasznosságának a fokozására is. Ennek az előfeltétele az összhang megteremtése a növénytermesztés és az állattenyésztés között. Ezért a jövőben semmilyen különleges termelési feladattal nem bízzák meg a gazdaságokat. Fontos kérdés még a gazdasági épületek rendbehozatala. Közismert, hogy amíg a szövetkezetek legtöbbje új gazdasági épületekkel rendelkezik, addig az állami gazdaságban sok a régebbi uradalmakból átvett épület. Ezeket állami alapokból minél előbb rendbe kell hozni, avagy ahol feltétlenül szükséges, újakat építeni. A következő gond a dolgozók lakáshelyzetének a megoldása. Több család lakik még rozzant épületekben, és ezért valamilyen formát kell találni a lakáskérdés megoldására. Lényegesen fontos, hogy ne utazó alkalmazottak legyenek az állami gazdaságban, mivel a szoros munkaidőben a családtagok bevonása is feltétlenül szükséges. Természetesen az is fontos, hogy hasonlóan, mint a szövetkezetekben, természetbenit és földet is kapjanak a dolgozók. Igaz, hallgatólagos beleegyezéssel már eddig is juttattak néhány ár földet az állandó munkásoknak. Jelentős még az adminisztrációs és irányítóapparátus tevékenységének felülvizsgálása. Itt nem is annyira létszámcsökkentésre gondolnak, hanem főleg arra, hogy a nem produktív munkaerők tevékenysége ne a papírháborúban merüljön ki, hanem a termelést segítse elő. A leggyengébb gazdaságuk ez idő szerint az 5000 hektáros gombai. Itt az javít legtöbbet a helyzeten, hogy rövidesen befejeződik a felső-csallóközi csatorna építése, s így áttérhetnek az öntözéses gazdálkodásra. A főmérnök szerint, ha lesznek is kezdeti nehézségek, rövid időn belül hasonlóan, mint az elmúlt napokban kitüntetett Tökési Állami Gazdaság, valamennyi rentábilisan gazdálkodik majd. (-tt-) A búzáé a jövő A kassai járásban fokozatosan a gabonatermesztési problémát a búza vetésterületének kiszélesítésével, valamint a hektárhozamok emelésével szándékszunk megoldani. Az előző évekhez viszonyítva már mostan ősszel tíz százalékkal növekszik a búza vetésterülete, a rozs és keverékek rovására. Ha az ősziek vetésterülete a 17 ezer hektár körül mozog, akkor ebből az őszi búza vetésterülete 11 ezer hektárt tesz ki, mi már a búza előtérbe helyezését támasztja alá. Persze fontos dolog az is, hogy vetésre megfelelő búzafajták legyenek kiválasztva, ami az itteni éghajlatban a legmagasabb hozamokat hozza. Bizonyos tapasztalatok már vannak, s ezért a búza vetésterületének 90 százaléka csakis magashozamú búzafajtákkal lesz bevetve. Ebből túlnyomó részt — 64 százalékot — a szovjet nagyhozamú búzák, a Bezosztája, Mironovszkája és a Belocerkevszká fajták képezik. IVÁN SÁNDOR » i. Ü -L aj S ° 5> 'S S 8 M £ 3 S ° >2 j Ji o •nt: 1'Si'll 1 s « g I « ß g T3 C g W O O Q) ^3 <*> p qJ a c ^ =s *í a Q) 5) O C c S J N ^ C <*5 CJ CO Q. Öi .Sí. g w N to Oi 5» ^ 0) — £ fc. o & Cb , -3 O Ü 3 © N o t> 3) Q ß Q Szakmellóklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA GYUMOLCS ZÖLDSÉG VIRÁG
