Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-24 / 38. szám
A nyomdászok atyja A losonci nyomdában egy hófehér hajú, sápadt, keskenyarcú, koros férfi hajlong a betűtenger felett. Hosszú, vékony ujjai gépiesen mozognak és boszorkányos gyorsasággal nőnek az ólomsorok. A kissé fáradt kék szempár mereven figyel, nehogy hiba csúszszon a szövegbe. Az ország legöregebb, mai dolgozó nyomdásza Róka József, 63 évvel ezelőtt jegyezte el magát a betűtengerrel. Bár már régen a megérdemelt nyugdíjat élvezi, az év jó részében ott találjuk, ahol hosszú évtizedekig szorgoskodott. Közismert, hogy az újságírás és a nyomdász elválaszthatatlan volt tegnap és lesz holnap. Az ügyeskezű embereken múlott és múlik, hogy szép, ízléses kivitelezésű, hibanélküli legyen az újság. A múltban azonban nemcsak ez múlott Józsi bácsin. A munkásmozgalomban sokszor kulcsszerepük volt a bátor nyomdászoknak. A röpiratok, körlevelek ezreit nyomták, amely harcba szólította a dolgozókat a kizsákmányolás ellen. Bár a rendőrség állandóan a sarkukban volt, a betű mesterei túljártak az eszükön. Több nyomdából szedték össze a betűket, hogy ne állapíthassák meg a rendszer kiszolgálói, hol nyomták a „röpcsiket“. A losonci nyomdászok atyja sok újság születésének és halálának volt szemtanúja. Az első igazi baloldali újságot, a „Népakaratot“ 1919-ben nyomták. Később megjelent a „Magyar Szó" napilap ts. Ezt azonban Kompis rendőrfőnök öt hét után betiltotta. 1926-tól Bratislavában, majd később Zsolnán dolgozott. Egyaránt szedett magyarul és szlovákul abban az időben. Bár nyomdász kollégáinak többségével jó barátságban élt, mégsem sokáig tűrték meg a Szlovák Állam alatt Józsi bácstt. — Elég volt a magyar kommunistákból! — jelentették ki. A sötét évek és a pusztító háború után öt bízták meg a losonci nyomda irányításával. Még dúltak a harcok, de ők már nyomták a Novohradsky hlas című lapot. Józsi bácsi azóta is ott serénykedik, és a fiatal nyomdászok példaképe. Tavaly, a 75. születésnapján a poligráfia legjobb dolgozója címmel tüntették ki a példás nyomdászt, akinek egész életútjára a becsületesség és a munkája iránti odaadás jellemző. f-tt-j Az ut6bbi esőzések következtében a normálisnál jóval feljebb emelkedett a Duna vízszintje. Olyannyira, hogy a Duna gátját építő VÄHOSTAV nagyteljesítményű gépei sem tudtak dolgozni. Egyrészt azért, mert a gát közelében levő bányák megteltek vízzel. Így csupán Dunaradvány környékén négy autóbáger szorult ki munkahelyéről. Ugyancsak a magas vízszint miatt volt kénytelen beszüntetni munkáját a kotrógép, amely kavicsot bányászott ki a Duna medréből. Már-már úgy tűnt, hogy a Csehszlovák Teherfuvarozási Vállalat komáromi üzemének tehergépkocsi vezetői is huzamosabb időre munkanélkül maradnak. Ez mintegy másfélszáz gépkocsivezetőt érintett; olyan sofőröket, akik földszállítással foglalkoztak. Am jóval nagyobb gond szakadt a nyakába Rácz Bélának, a teherfuvarozási vállalat diszpécserének. Mivel tudta, hogy a dunaradványi szövetkezetben megértő emberekre talál, rögtön ide sietett. Székely Andrással, a közös gazdaság elnökével megtárgyalta szorult helyzetüket, s kavicsbánya megnyitására kérte őket olyan terepen, ahol talajvíz nem fenyeget, közel legyen a főúthoz, s a bekötőút is járható legyen. A rövid beszélgetést határszemle követte. Találtak is megfelelő helyet kavicsbánya nyitására. Mostmár csak a szövetkezet vezetőségének beleegyezésére volt szükség. Egyhangú szavazás volt a vezetőség válasza. Gyors intézkedés követte a villámbeszélgetést. Nagy teljesítményű autóbágerek érkeztek a helyszínre, s azóta olyan forgalmas ez a környék, mint tán még soha: naponta közel száz tehergépkocsi hordja a bányából a nyersanyagot, amely a megrongálódott utak karbantartására, valamint mezőgazdasági építkezések céljára használódik föl. Az ily módon nyitott kavicsbánya nemcsak a fuvarozó vállalatnak biztosít huzamosabb időre munkalehetőséget, hanem a szövetkezetnek is némi haszna származik belőle. TRENKA TERÉZIA (Dunaradvány) A GAZDASÁGI RÉSZLEGRE új vezető került. Az Igazgatóság dolgozói szokás szerint be akarták mutatni a munkásoknak. Varga tiltakozott. — Majd én, egyedül... Másnap délután az istállókat járta, ismerkedett az emberekkel. Már a harmadikba kukkantott be, amikor meglátott egy korosabb jérfit, aki kissé dülöngélve tólta a talicskát. — Csak nem beteg? — lépett utána Varga. — Mi köze hozzá? — állt meg az öreg. — Törődjön a maga dolgával. — Ez részeg! — villant át a vezető agyán. — Hát idefigyeljen öregem — kezdte emeltebb hangon Varga. — Ezentúl én vagyok itt a hajóskapitány, és nem tűrök meg olyan matrózt a fedélzeten, aki tengeribetegségben szenved. — Részeg az öreganyjaI — próbált kiegyenesedni Török János. — Szóval nem?! — szűrte a szót fogai között az új vezető. — Akkor menjen végig ezen a szál deszkán! Török nem mozdult. — Induljon, a kutya nemjóját!! Az öreg ijedten pislogott és bizonytalan léptekkel elindult. Közben le-lelépett a deszkáról. — Jöjjön csak vissza! Török visszafelé tett néhány lépést. — Tudja mit szoktak csinálni a részeg matrózzal? — .. .Szóval nem? Kikötik!... Hát ehhez tartsa magát. Különben Varga a nevem. Még aznap este megtudta a telepvezető, hogy Török János az egyik legrégebbi fejő rendes ember, csak ha néhanapján felhajt a garatra, nehéz vele szót érteni. Török bá este még jobban leitta magát, és amúgy magyarosan szidta a jöttmentet, aki így megleckéztette. Reggel kábult fejjel arra ébredt, hogy a nap vakítóan besüt az ablakon. — Elkéstem a keserves mindenségit! — dörgölte ki szeméből az álmot és korát meghazudtolva, egyszerre két lábbal lépett a nadrágba. Deres üstökét meg se fésülte, csak rányomta a zsíros ka-, lapot... Az istálló végétől már látta a tejesautót. Ott állt mellette az intéző, aki magyarázott, bizonyára csillapítgatta a sofőrt. Török bácsi még jobban behúzta a nyakát és besomfordált az istállóba, s máris kapta a fejőszéket. Gépiesen dolgozott, s egy röpke negyedóra után már erősen gyöngyözött a homloka. Gyorsan telt a veder és a tej habja majdnem a széléig ért. Máskor szerette a friss tej illatát, de most nem érezte. — Megint megkapom a magamét — gondolta fejés közben. Megtelt a kanna. Mielőtt el akarta cipelni a tejházba, körülkémlelt, nincs-e ott Varga. Nem látta, és így megkönnyebbülten felsóhajtott: — talán megúszom. Estére már el is felejtette a késést, s nyugodtan csöpögtette a tejet, amikor valaki hátulról rászólt. — Fejeget, Török bácsi? Az öreg feltekintett. A telepvezető állt ott. — Láthatja, ha van szeme, — válaszolt mogorván. — Azt tudja, hogy a kapitány nem elégedett a matrózzal?! — Mi baja már megint, ma még tejet sem ittam. — Az lehet... de azért máskor idejében jöhetne. Maga miatt minden részlegen türelmetlenkedhettek a tejesautó miatt. A fejőnek megállt a keze és megremegett a szája széle. — Magának minden baj? — Nem éppen, csak az, ha valaki megfeledkezik magáról. — Más is elkésik — mondta ingerülten. — Tudja mi történik azzal a matrózzal, aki elkési a hajó indulását? — Vigye el az ördög a matrózait ... — Otthon marad, munka nélkül — folytatta Varga. — Szóval fenyegetőzik?! — ugrott fel piros arccal az öreg. — Hát akkor fejjen maga. Engem ebben az istálóban többet nem lát!... — Dehogy fenyegetőzöm. Csak nem akarom, hogy ezt a farmot továbbra is elrettentő példaként emlegessék. — Majd ha a süllyedő hajón maga marad a kapitány, jobban megy minden — vágta oda gúnyos keserűséggel és kérges keze ökölbe szorult. — Nézze Török bácsi... — Fütyülök a prédikációjára! — kiáltotta vörös arccal a fejő, és faképnél hagyta Vargát. Otthon nem szólt semmit a menyének. Az csodálkozva ■ látta, hogy az apósa ünnepi gúnyába öltözik. — Hová készül? — kíváncsiskodott. — A városba. — Este? — Még a hét húszast elérem. — Mikor jön vissza? —Sohanapján. Ott maradok a kisebbik fiamnál. — S mi lesz a tehenekkel? — szaladt ki az asszonyka száján. — Fejtem én már eleget — mondta, s makacsul összeszorította a száját. • • • JZESÖRE JÁRT az idő, amikor betoppant a harmadik emeleti lakásba. — Ez aztán meglepetés — fogadta a fia. — De hát miért nem írt? — Hát... hirtelen jött... Ügy gondolom fiam, itt maradok... — Hűha! — ugrott Pisti a nyakába. Az öreg meghatottan szorította magához a kisfiút, és szeme fátyolos lett... Az öreg nem mondta meg. mi szél hozta htrtelenében. Fia kissé csodálkozott apja elhatározásán. Azelőt már többször hívta, de az öreg nem állt kötélnek. Már éjfél is elmúlt, mire a vendég ágyba került. Otthon alighogy letette a fejét, máris aludt. Az új ágyban soká nem jött álom a szemére. Azon töprengett, hogyan él majd ezután... Hajnal felé szenderedett el, de mire a család mozgolódni kezdett, már ott pipázott a konyhában. — Miért nem pihen, édesapám? — köszönt rá a fia. — Elég volt belőle! — Persze, otthon megszokta. Ilyenkor talán már meg is fejtek. — Már el is vitték — mondta komoran. — Hallom, mostanában jóval többet fejnek, mint az elmúlt években. — Kilenc liter volt az átlagom a múlt hónapban. — Ez már szép. — Kétezerkettőt kerestem. — En ha megüdvözölök sem keresek annyit a gyárban. — Pedig elkelne otthon egy jó szerelő — csúszott ki véletlenül az öreg száján. — Akár hiszi, akár nem, már gondolkoztam rajta. Különben tegnap találkoztam az igazgatóval. Hallom, új telepvezetőt kaptak. Milyen ember? — Az ördög tudja — mormolta az öreg. —- Az igazgató dicsérte. Benne bíznak, hogy rendbehozza Kisszállást. — ö tudja ... — Lehet, hogy rövidesen megismerkedek vele. Az igazgató nagyon csalogat. Az öreget hirtelenében valami melegség öntötte el, és szíve hevesebben kezdett dobogni. Bíznak az új vezetőben? ... A fia hazakészül ... és ő meg ... Végeredményben neki is igazat mondott. Minek is kellett neki elszaladni?. .. Kicsit restelkedve pislogott a fiára, aztán feltápászkodott és vette a kalapját. — Hát akkor én megyek. — Hová? — kérdezte csodálkozva a fia. — Haza. — De hát? ... — Mennem kell. A Zsemlyét biztosan reggel sem félték meg rendesen. Az csak nekem ereszt le. — Majd elmegy holnap ... — Kevés az ember. Ki fej meg este helyettem? • • • A Z ÖREG EGY KICSIT restelkedve ült le a fejőszékbe. De ahogy belelendült a munkába, el is felejtette a történteket. — JÓ estét — köszönt rá a telepvezető. Török bácsi összerezzent és homlokát elöntötte a hideg verejték. Az arca erecskéiböl mintha eltűnt volna a vér. — Reggel tíz literrel adtak kevesebbet. Ogy látszik, hiányzott a gazdájuk keze — mondta Varga. A barátságos hangtól az öreg arcába visszatódult a vér. Valami fojtogatta a torkát. — Hát akkor csak fejegessen — állt odébb elégedett arccal a „hajóskapitány". TÖTH DEZSŐ A XIII. pártkongresszus tiszteletére dern kávéház és étterem építését, tett szocialista munkafelajánlásokkal A város peremén, éspedig az Eperjesi a Népi Fogyasztási Szövetkezet ()ed- úton, a Hernád menti dzsungelben és nóta) helyi felügyelő bizottságai a a Kálvária hegy alatt további üzletefigyelmet a kassai járásban különféle két és vendéglátó üzemeket építenek, önsegélyes akciók megvalósítására Azonkívül a Szovjet Hadsereg útján fordították. Járási viszonylatban 104 rövidesen megnyitják a közkedvelt szervezet az apró karbantartási mun- mezőgazdasági terményfeleslegek üzkákra vonatkozó felajánlását már letét. Hasonló üzletet nyitnak még teljesítette. E munkák értéke meg- Tornaváralján, Szepsiben és Mecenhaladta a 68 448 Kcs-át, a megtaka- zéfen. rítás összege pedig a 24 490 Kfis-át. A község kultu- A járás 21 községében a felajánlások rális-népnevelő tea kereskedelmi hálózat további kiépí- vékenysége vonatésére és más beruházási jellegű Ián az NFSZ és munkák elvégzésére vonatkoztak. CSISZ szervezettel Ezek még nincsenek befejezve, de karöltve többhemár így is elértünk kb. 30 000 koro- lyütt vezető Szeréna megtakarítást. pet tölt be. Ezál-A szövetkezeti kereskedelemnek tál a kulturális Kassán már több üzlete van. Borozó élet fejlesztéséhez a Lenin utcában, élelmiszerbolt a és az ifjúság sza- Kupecky utcában és tejcsarnok a Ku- bad idejének kikucin utcában. Most építik a város használásához megdéli részén az új áruházat a Szovjet teremtik az anyagi- Hadsereg útján, melynek 1967-ben technikai feltételeken elkészülnie. Ugyanabban az év- két. A téli időben a Teraszon megkezdik egy mo- szakra a kassai járás 35 községében különféle tanfolyamok megrendezését tervezik. Ezek varró-, főző- és tánctanfolyamok lesznek. A tanfolyamok díjtalanok, csak egy feltétellel, hogy a jelentkező a NFSZ tagja legyen. A tánctanfolyamok külön érdekessége lesz, hogy tíz nyegesen hozzájárul községeink kulalapóra után minden vasárnap közös turális életének fellendítéséhez, táncot rendeznek, ahol csak alkohol- ANDREÄS SÄNDOR, Kassa A IÁRÁSI KONFERENCIA UTÁN mentes italokat szolgálnak fel. A tánctanfolyam végén bált rendeznek, ( melyen csak előírt ruhában jelenhet- < nek meg. A téli időszakban megrendezett 1 különféle tanfolyamokkal a Népi Fo- 1 gyasztási Szövetkezetnek lehetősége lesz, főleg az ifjúság soraiból, a ta- ( gok számát az év végéig 19 000-re ( növelni. Emellett szoros kapcsolat- ( ban a CSISZ Járási Bizottságával és ( a népművelődés házával a fogyasz- ( tási szövetkezeti mozgalom hagyomá- { nyának a szellemében a Jednota lé- i • Űj üzletek a városban • A téli időszakra a j'árás 35 községében különféle tanfolyamokat szerveznek • 1970-ig a taglétszámot 19 000-re növelik • Nemcsak a kelet-szlovákiai metropolisban, hanem Bratislavában is vendéglátókat nyit a Jednota. Az első nyári vendéglőt az Obchodná utcában helyezték üzembe. Nem bánta meg Sok mezőgazdasági iskolát végzett fiatal igyekszik irodában vagy laboratóriumban elhelyezkedni az érettségi után. Nagyon kevés azok száma, akik kint, a mezőn akarnák érvényesíteni az iskolában szerzett tudásukat. | Egy a kevés közül Pásztor Mafgit, aki a Nagykaposi Mezőgazdasági Kö- ( zépiskola érettségizettje, s aki azért választotta a mezőgazdaságot, mert ( érzi, hogy ott van rá legnagyobb szükség. Most mint csoportvezető műkő- , dik a szirénfalví EFSZ-ben. Az egésznapi munka után beszélgettem vele. | Első kérdésem: i — Miért választotta épp a mezőgazdaságot? i — Megvallom őszintén, amikor a kötelező iskolát elvégeztem, más szak- i mát akartam választani. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy mezőgazdász i leszek. Kezdetben még nem tudtam értékelni a mezőgazdasági iskolát, de 1 amikor a második osztályba léptem, valami kötött már a mezőgazdaság- 1 hoz. A gyakorlatok a földeken, valamint a szakkönyvek megszerettették ' velem a mezőgazdaságot. Minél többet foglalkoztam vele, annál közelebb kerültem hozzá és most már szebb, jobb munkaszakasz nem is létezik a ' számomra. Jelenleg mint csoportvezető dolgozom ebben a szövetkezetben és elégedett vagyok. Kezdetben voltak némi nehézségeim, de most már ( a rendes kerékvágásban megy minden. ( — Miben látja azt, hogy a fiatalok zöme nem vágyik a mezőgazdaságba? ( — A falvakon nincsenek meg a megfelelő szórakozási lehetőségek. A fia- ( talok, főleg 18—20 éves korban, vágynak valami új után és ezt legtöbb i esetben nem találják meg falun. A másik, ami a mezőgazdaságtól való ( idegenkedést illeti az, hogy nincsenek meg a megfelelő kereseti lehetősé- i gek úgy, mint az iparban. Viszont itt is figyelembe kell venni a természet- < beni járandóságokat, ami még a fizetéshez jön és rájövünk, hogy nem < csalódtunk. Épp ezt nem akarják megérteni a fiatalok. ( — Tapasztalatai szerint hogyan lehetne több fiatalt bevonni a mezőgaz- { daságba? — Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Sokat hallunk róla a rádióban, olvasunk róla a sajtóban. Szerintem biztosítani kellene a fiatalok szabad idejének kellemesebbétételét, nagyobb gondot fordítani a fiatalok ( kezdeményezéseire. Sok fiatal azért is húzódozik a mezőgazdaságtól, mert , nincs megértés az idősebbek részéről. Csak a munkaerőt látják a fiatalok- , ban és nem veszik figyelembe kezdeményezéseiket, javaslataikat. így csak , természetes, hogy nem vágynak a mezőgazdaságba. Jó lenne, ha ifjúsági , kollektívákat alakítanának számukra, ahol a fiatalok megmutathatnák i tehetségüket, ahol versenyezhetnének a jobb közösség címért. No és nem i utolsó sorban, biztosítani a nagyobb kereseti lehetőségeket számukra. i — Végül, mit üzen azoknak, akik még pályaválasztás előtt állnak? i — Csak ennyit: Jelentkezzenek minél többen mezőgazdasági pályára. < Vegyék figyelembe, hogy nagy szüksége van a mezőgazdaságnak a fiata- ' lókra! Pásztor István (Nagykapos) Üiabb nyersanyag- és pénzforrás
