Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-09-17 / 37. szám

Állandóan hűvö­sebb, hidegebb az idő. A méhek lassan téli csomóba tömörül­nek. Okos megoldása ez a természetnek. A téli csomó felülete kisebb, ennek megfe­lelően kisebb a hő­kisugárzás is. Emellett azonban a meleg ter­jedése a sűrű tömö­rülés következtében méhtől méhig jobb. Ott készítik tartózko­dási helyüket a mé­hek, ahol októberben kel ki az utolsó fia­­sitás, tehát a röpnyí­­lás mögött. Kezdetben csak éjjel tömörülnek csomóba; nappal lazul a csomó, van még röplehetőség Is, amikor főleg a fiatal, kelő méhek tisztuló repülése történik. A telelőfürt nem egyenletesen sűrű. A mé­rnek egymáshoz szorulva fejük­kel befelé tömörülnek, egy ré­szük pedig az üres keretekbe bújik. Belül a fürt lazább, itt nagyobb a mozgási lehetőség. A megfigyelések szerint már az állandósult 15 °C körüli kül­ső hőmérsékletnél kezdenek csomóba tömörülni a méhek. A telelőfürt közepének melegét kutatásaink +13 °0 és a ter­melő fészek melege körül álla­pította meg, azonban a külső levegő 4—5 °C-ra való lehűlé­sekor következtében többet fo­gyasztanak a méhek és testük melegével fűtenek. A telelőfürt külső szélén levő méhek mele­ge kb. 9 °C. Itt nagyon előnyös­nek bizonyult a kettős falú kap­tár, amely tartja a meleget. A méhcsomó csak hátra és föl­felé vándorol élelem után az ellepett utcákban, s a csomó szélén telelő méhek előzőleg megmelegítik az élelmet. Hideg időjárás esetén nem változtat­nak utcát. A természetben lát­juk, hogy a méhek maguk gon­doskodnak közlekedési nyílá­sokról. Ezt akarják a méhészek utánozni azzal, hogy a lépeket vastag trónnal egy vagy két he­lyen átszúrják. Ez azonban téli időben csak akkor segít, ha a csomó a küllevegő felmelege­dése következtében meglazul. Tudjuk, hogy a magános méh + 9—1-7 °C hőmérséklet esetén mozdulatlan, +6 °C-nál már megmerevedik; +3 °C-nál és ennél hidegebb hőmérsékleten nem tudja felhasználni mézhó­lyagjának tartalmát és elpusz­tul. Ezért fontos, hogy a télire szánt eleség azokban a lépek­­ben legyen, amelyeken a méhek telelnek. A méhész gondja a nyugalom biztosítása. Minden rázkódás, ütődés, a kaptárak kopogtatása zavarja a méheket, lazítja a téli csomót, s a méheket újabb élelem felvételére izgatja. Ez nemcsak a fogyasztás terhére megy, de a fogyasztás követ­keztében a végbél-csatorna is megtelik. Tyúkoknak, macskák­nak, kutyáknak a méhek körül nincsen helyük. De éppen úgy távol tartjuk a cinkéket és har­kályokat is. Az éhes és hasz­nos cinkéket etessük faggyúval, védjük a röpnyílásokat dróthá­lóval, drótozással, és a hideg állandósulásakor a röpdeszka felhajtásával. Tudnunk kell, hogy a rendszeres, ismételt za­varás (mint a vágányok men­tén felállított méhészetek ese­tében a vonatok zakatolása) nem zavarja a méheket. A méhész utolsó telelési mun­kája, hogy a kátránylemezeket a fészek alá helyezi. Ezt egy méhésznek sem szabad elmu­lasztania. Amint már említet­tük, tavasszal a betéten talált hulladékok és törmelékek a család állapotáról adnak képet. Még egyszer ellenőrizzük, va­jon jói takartuk-e be a méhe­ket. A jól bemelegített csalá­dok a fészek hőmérsékletét ki­sebb fogyasztással tudják fenn­tartani. Ismételten felmerül a kérdés, vajon áttekinthetjük-e a csalá­dokat október elején? Ilyenkor akarja megállapítani a méhész, jól számította-e ki a fészek nagyságát, helyesen szűkítet­te-e le családjait. Én már az augusztusi hűvös estéken és reggeleken meg tudom állapí­tani, hol tömörül a méhcsomó, mennyire van szükség szűkítés­re. Erről nem szabad elfelejt­kezni. Ilyképpen a feletetés után már nem zavarjuk a méheket, nem tépjük szét ragasztásukat, csak takarjuk, hogy melegen födelezzék be az élelmet. Rend­kívüli esetben, ha késő ősszel van a harmatméz-hordás, vagy ha rendellenességet tapaszta­lunk a röpnyíláson, megtekint­hetjük a családot. A röpnyilá­­sokat állandóan figyelni kell. Vannak családok, amelyek a vi­rágport röplehetőségek esetén még október végén, sőt novem­berben is szorgalmasan hord­ják. Hiszen a közeli kertekben, földeken virít még a naprafor­gó, a kobakosok, a mályvafé­lék, az ászát sok fajtája, a bo­gáncs, kígyószísz, itt-ott virág­zik még a tisztesfű, a kanadai aranyvesszö, az üresen virágzó rózsák és az őszirózsák. A nagy szorgalomból arra következtet­hetünk, hogy nyílt Hasításuk van. A fiatal-anyás, a csende­sen anyát-váltó családban a későn váltott anya sokszor rendellenesen sokáig petézik, hogy saját ivadékaival menjen telelőbe. A vízhordás, a röpnyílásokon látható páralecsapódás ugyan­csak ennek a jele. Eltekintve attól, hogy sokszor ez nem kí­vánatos tulajdonsága a család­nak, ez mégis megtörténik, és ilyenkor vigyázni kell a család­ra, vigyázni a téli élelemre. Ilyen esetben lehet és szüksé­ges is 2—3 liter sűrű (3:2) cukoroldatot adni a családnak. Október jelenti az utolsó hó­napot, amikor elvégezhetjük a méhek egészségi vizsgálatát. A 30 mehet tartalmazó méhmintát beküldjük felülvizsgálásra, vagy ha már ezt nem tehetjük, ak­kor csak a kátránylemezeken talált téli hullákból küldünk. Dr. Novacky K. *o H in N ui oc jj gj ► *2 H u- 2 O-f A közelmúltban összeállított statisztika szerint Francia­­országban több mint 100 000 méhész működött. A kaptárak szá­ma 1 200 000 volt. Az évi méztermelés ugyanebben az időszak­ban 15 millió kilogrammot tett ki. A francia méhészeti szakemberek véleménye szerint a méz­termelés jövője elsősorban attól függ, hogy tudják-e javítani az áruméz minőségét és attól is, hogy tudnak-e minél több technikaliag jól felszerelt méhészeti szövetkezetét létesíteni vagy sem. A legújabb megfigyelések szerint a herék a zanyaméh meg­termékenyítésén túl kedvezően serkentik a viaszkiválasztást és a hordást is. Normális népességük a család egészséges álla­potának a jele. ★-4- TÖBB ÁLLAMBAN tetővel ellátott méhitatókat használnak. Az ilyen rendszerű méhitatókban • méhek vízzel átitatott spon­­gyára szállnak le. A spangyát egy miniatűr víztartályból táp­lálják vízzel. Nagyon meleg időben a nagypórusú, hűvösebb időjárás esetén az apró pórusó spongyát kedvelik a méhek. Érdemes felfigyelni erre különösen a rendkívüli száraz idő­járások esetén. ★ 4- A szovjet méhészeti szaklap a méhparalízisről mint vírus­betegségről ad hírt. A távolkeleti méhészetekben vírusos para­­lízist állapítottak meg. A betegség terjedését a magas hőmér­séklet, a forró, száraz időjárás is elősegíti. ★-4 A NEMET méhészeti szaklapja érdekes adatokat közöl a herék nászrepüléséről. Azt írja, hogy a herék kb. 8 napos korban repülnek ki először és kb. IC napos korban ivarérettek. Ötjük a levegőben kb. 20—40 percig tart és általában B méter­nél alacsonyabban nem repülnek, az optimális röpmagasság 10—30 méter. Az anyát csak 40 méter magasságig követik. A herék repüléskor rajképződésre hajlamosak. A raj ék alakó, hegye az üldözött anya felé irónyul. A párzis csak másod­perceket vesz igénybe. A herék a vízfelületeket elkerülik, víz­iszonyuk van. ★-4- Oj méhtörzsek kitenyésztéséről ad hírt a kanadai méhé­szeti szaklap. Azt írja, hogy Kanada méhnemesítő állomása az Erie tó egyik szigetén, a Pelee szigeten van elhelyezve. A kísérleti állomást ezelőtt 20 évvel létesítették. A szigetről a méhcsaládokat elszállították, a vadméheket pedig elpusztí­tották. A sziget 15 mérföldre van az anyaországtól, s így Ide idegen méhek nem juthatnak be. A kísérlett telepet Seidler, a híres méhnemesítő vezeti, több kanadai kutató támogatásá­val. Az állomás célja a jobban gyűjtő, szelíd és a hideget tűrő méhek kitenyésztése. Ennek érdekében a jámbor olasz, a hide­get jól tűrő orosz, és a szorgalmas gyűjtő balkáni méheket keresztezték egymással. Az új vérvonalakból nevelt anyákat kipróbálás végett az Egyesült Államokba és több európai or­szág nagyobb méhészeteibe küldik. ★ + NEMREGEN a mexikói öböl partján levő méhészetekből repülőgéppel csomagolt méheket szállítottak sikeresen Anglió­­ba. A méhek 4500 mérföldet tettek meg. ★-4 A LA NATURE francia természettudományi szaklap a mé­rnek rezgő táncát kísérő hangközlésekről Ír. A méhek táp­anyagforrást jelző rezgő táncát a kutatók eddigi vizsgálatai lényegileg tisztázták. Nehezen lehetett megmagyarázni, hogy a sötét kaptárban hogyan vesznek erről tudomást a többi méhek. A kutatók mikrofónok beállításával megállapították, hogy a méhek táncát hangok kísérik, amelyeknek hullámsajátságai a táplálék-távolságot jelzik. A hangokat egészen biztosan a szárnyak rezgése idézi elő, vagy legalábbis befolyásolja. Eze­ket a rezgéseket a méhek lábaik és csápjaik segítségével fog­ják fel. ★ 4. AZ OSZTRÁK méhészeti szaklap azzal foglalkozik, hogy a méhcsáp milyen sokoldalú érzékszerv. Amíg a méh összetett szeme 40 000, addig a méhcsáp kb. 90 000 érzősejtet tartalmaz. A hőmérsékleti különbségekkel szemben a csáp rendkívül érzé­keny. A csápok megkurtításával a méhek elvesztik hőmérsék­let-érzékelő képességüket. A repülési sebesség betartásában a csápoknak is szerepük van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom