Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-17 / 37. szám
A meatsszet szerepe a szűz- és parlagföldek meghódításában Kazahsztánban 2 év alatt 18 millió hektár szűz- és parlagföldet vontak művelés alá. Ebbe a munkába 360 000 dolgozó kapcsolódott be. Munkájukat 112 000 traktor, 26 000 kombájn és 22 000 tehergépkocsi segíti. Az új földek meghódítása azonban akkor lesz teljes, ha a rovarkedvelő növények megporzására elegendő mehet is biztosítanak. E téren még nagy hiányok vannak. A napraforgó vetések megporzásához például az északi kerületben legalább 50 000 méhcsaládra volna szükség. A méhállomány ezzel szemben csak 6000 család. Hasonló a helyzet a gyümölcsösökkel és baltacímmel is. Ezeknél a növényeknél nagy a terméskiesés az elégtelen megporzás miatt. A kazahsztáni sztyeppés területre 1936—39-ben és 1949—Síben vittek nagymennyiségű méhet. A méhészet azonban fejlődés helyett visszaesett, pedig a feltételek a legtöbb helyen kedvezőek. Ezt bizonyítják az élenjáró méhészetek eredményei. Legfontosabb mézelő itt a napraforgó. Egyik kolhozban a mérteges kaptár súlygyarapodása napraforgón 13 év átlagában 29 kg volt. Fontos mézelek ezenkívül a somkóró, baltacím, gyümölcsösök, kobakos növények és több vadon termő mézelő. Az irányító mezőgazdasági szervek feladata, hogy a meghódított szűz- és parlagföldek méhészetét párhuzamosan és azzal összhangban növeljék. Postán érkezett anyák „raktározása“ Weaver R. S. a postán érkezett anyákat mézkamrában raktározza, ha nem tudja azonnal beadni. Egy népes család fészkéből 2 vagy több fiatal fiasításos lépet tesz fel a rakodó kaptár anyaráccsal elválasztott mézkamrájába. A szállító kalitkákat a kísérő méhek kibocsátása után két ilyen lép közé állogatja úgy, hogy a család a rostához hozzáférhessen, a kibocsátó nyílás cukros pépjéhez ne. A méhek etetik az anyát a kalitka rácsán. [Alkalmas erre az építtető keret felső része is.j A nyár végéhez közeledünk. Mind több és több az elvlrágzó növény, szárukon érő magtokok jelzik életük közelgő végét. A nyárelejl virágok nagy része már elnyílott. A nedvességben gazdagabb talajokon a szlvósabb évelő és kétnyári növények hozhatnak még újabb hajtásokat, oldalágakat, és adhatnak szerényebb utóvirágzást. A júliusban nyíló növények tömegvirágzása augusztus végéig is elhúzódhat és harmatos éjszakák után még jó hordást is adhat. De ha még oly gazdag is a tisztesfü virágzása, . augusztusban lassacskán megváltozik a tarlók és szántók virágállománya. Sok-sok más, igénytelenebb, a forróságot és szárazságot jobban tűrő növény növekedik az elvirágzó korábbiak között. Megjelenik a tarlókon a bokrosán növekedő vadrezeda. A kerti, illatos rezedához hasonló. Szárai vékonyabbak és virágai is kisebbek, haloványabb zöldes-sárga színűek és illatnélküliek. A méhek szorgalmasan látogatják és hosszasan időznek egy-egy kis virágon. Nektárt és virágport gyűjtenek róla. Szeptember végéig, sokszor még októberben is virágzik. A közönséges gyújtoványfű a kiöregedett tarlókon néhol tömegesen terem. A kerti oroszlánszájhoz hasonló, de karcsúbb virágai élénksárga színűek. Vetések szélén, utak mellett, parlagokon már korábban, Júliusban virágzik. Mézelése szeszélyes, némely évben erősen járják, míg más években nem látni rajta méheket. Tapadós virágpora a méhek hátára ragad, s élénk sárga virágporpúp jelzi, hogy gyújtoványfűre járnak. A herehura-fű vagy macskahere , inkább csak a szárazabb és homokosabb tarlók növénye. Apró, pillangós virágai tömött fejecskében állanak. Az elöregedett virágok szürkék, sűrűn bozontosak, a nyúl farkához hasonlítanak. Rövid életű, két-három heti virágzás után magot érlel és elszárad. Tömeges előfordulásakor a méheknek némi nektárt és virágport ad. A hölgymálfélék változatos, nagy családjába tartozó növények általában a nyár közepétől kezdve virágzanak. A legelterjedtebb ernyős Tiölgymál tömeges virágzása augusztus-szeptember hónapokra esik. Augusztus közepe felé mind feltűnőbb a tarlókon, száraz legelőkön és kopárosokon a nagytömegű, sárga, sugaras és teljesen el nem terülő szirmú, fészkes virágú növény. Egyenesen felálló szára többszörösen elágazó és így virágai mintegy ernyőt képeznek. Mézel is, bár sokkal számottevőbb a virágpora, ami a családok augusztusi fiasítása szempontjából nagy jelentőségű. Barangolás a mézelő növények között Árokpartok, parlagok, elhanyagolt kertek és legelők gyakori növényei a bogáncsfélék. Fészkes virágúak és mind jól mézelnek. A legelterjedtebb és legnagyobb az útszéli bogáncs vagy szamártövis. Szabálytalanul elágazó szárain és levelein tüskés levél-képletek vannak. Virágzata tüskésen pikkelyes fészekből kiálló, pirosasán rózsaszínű bojtocska. Nagytömegű virágzásával számottevő hordást biztosít. Ugyancsak nagyon elterjedt, s néhol a nyirkosabb erdőszeleket ellepi a nagy bojtorján vagy keserű lapu. Hatalmas, széles és hosszúszárú tűlevelei közül magasra nő fel a virágzat szára. Lilás virágain minden időben élénk méhjárás észlelhető. A nedvesebb szántók, rétek, nyirkos erdei tisztások, mocsarak jó mézelő növényei a ménták. Különböző változásaik más-más időszakban virágzanak. Mézelés szempontjából számottevő volt a mocsaras vidékek vízi ménta állománya, amelyre sokan vándoroltak is. Általában augusztus közepétől szeptember közepéig szoktak virágozni. Mézelésük feltétele a csendes, meleg idő. Hűvös, ködös időben, vagy ha lisztharmat lepte el, a hordás megszűnik. A nedves, mocsaras helyeken, árokpartokon termő vízi peszérce is jó mézelő, önálló, nagyobb állományban ritkán fordul elő. A kertekben Aster néven ismert gebercsin vadontermő változatai az ország minden részében fellelhetők. Még a szikeseknek is megvan a jellegzetes gebercsin fajtája. Apróbb margarétákra emlékeztető, de kék vagy lilás szirmú virágai szeptember közepéig vagy végéig virágzanak. Mézet ugyan nem adnak, de virágporukért a méhek szívesen látogatják. A korai aratású tarlókba vetett pohánka vagy hajdina jelentősen mézel, ha megfelelő a talaj és a bőséges csapadék biztosítja a kifejlődését és mézelését. Nem tűri a forróságot és a szárazságot. Talán az egyetlen növény, amely hűvösebb időjárásban jobban mézel. A vetés idejétől függően augusztus elejétől szeptember közepéig virágzik. Nyirkosabb tarlókon, korai nyári szántásokban és a régebben megművelt kapások között augusztus végén sok olyan rövid tenyészidejű növény kezd virágzani, amely egyébként a tavaszi időszakban nyílik. Általában a vadrepce gyűjtőnév alá foglalt repcsény, mustár és vadrepce-félék mind kedvesek a méheknek. Ha nem is mézelnek olyan kiadósán, de a méhcsaládok téli virágporkészletének biztosításához nagyban hozzájárulnak. Díszkertjeinkben, falun és városon egyaránt sok olyan nyári virág van, melyet a méhek látogatnak. Rendszerint ritkán van belőlük számottevő, így a kerti virágokat komoly méhlegelőnek nem tekinthetjük. Ősz felé haladva, mindinkább csökken a nektárt adó virágok száma és helyüket a virágport adók többsége foglalja el. A tavasz kezdetén is főleg csak virágporos növények virágzanak. Méhcsaládjainknak ez időszakokban valóban nagyon fontos a virágpor. Tavasszal a nagyobbmérvű fiasítás felneveléséhez, ősszel a telelésre készülődő fiatal méhek zsírtestében felhalmazódó tartalékalap-anyagok képzéséhez szükséges. Az a méhcsalád, amely a nyár folyamán télire bőséges virágpor készletet raktároz, még a mostoha tavaszi időjárásban is szépen kifejlődhet, mert a gazdag tartalékból mindenkor táplálhat fiasítást. A A kassai járásban Bállá János komaróci méhész huszonhat régi szalmakaptára még mindig jó szolgálatot tesz. (Foto: Kucsera Sz.) 6
