Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-09-10 / 36. szám
Házinyúltenyésztés Romániában AZ ANGÖRAGYAPJÜ Iránti érdeklődés csökkenése a háború utáni években bizonyos fokú visszaesést idézett elő a romániai nyúltenyésztésben. A gyapjútermelésre beállított tenyészetek lassan felszámolódtak, vagy hús- és prémfajták tenyésztésére alakultak át. Időközben népszerűsödni kezdett a háztáji szükségletek nyúlhússal való ellátása. Az utóbbi években erőteljes fejlődés tapasztalható a nyúltenyésztésben mind mennyiségi, mind minőségi téren. A kialakulófélben levő, elsősorban húsnyúl termelési ág biztosítéka a Mezőgazdasági Főtanács 1946 áprilisában kiadott rendelete, mely rendszeresíti a tartományok és rajonok kisállattenyésztő egyesületeit. Romániában az egyesületek feladata a tenyésztés irányítása, a szaporulat értékesítésének megszervezése, a takarmányellátás gyakorlati végrehajtása, valamint a tagok szakmai színvonalának állandó emelése. Jelenleg a házinyúltenyésztés két irányban fejlődik. A hús és prémszükséglet fedezése az egyre nagyobb számot kitevő háztáji tenyészetekben az egyik feladat, a kísérleti nyúl előállítása kereskedelmi célokra pedig a másik. Néhány mezőgazdasági termelőszövetkezet nagyüzemi tenyésztésre is berendezkedett. Az 1964-es évben a Fogyasztási Szövetkezetek Központja minden rajonban létesítet házinyúltenyészetet, elsősorban azzal a céllal, hogy tenyészállattal lássák el az illető rajonokat a húsnyúlárutermelés biztosítására a következő években. Ösztönzően hat a nyúltenyésztésre az az állami támogatás, ami a magas felvásárlási árakon (12—13,50 Lei/kg élősúlyban) és a szerződött nyulak után juttatott élősúly kilogramonkénti 3,20 kg abraktakarmány alacsony árában nyilvánul meg. A felvásárlás — és bizonyos fokig a tenyésztés irányítása is, főleg vidéken — a Fogyasztási Szövetkezetek Központja rajonl kirendeltségeinek hatáskörébe tartozik. A 2,50 kg élősúlyt meghaladó nyulakat dróthálós ládákban, gyorsáruként szállítják Temesvárra. Ott egy erre a célra berendezett vágóhídon kerülnek a nyulak feldolgozásra, export csomagolásban. A nyúlszőrt ugyanott dolgozza fel a kalapipar és a szőrtelen bőröket egy vegyiüem használja fel enyvgyártásra. A gereznák feldolgozása még nem történik nagyüzemileg. örvendetes jelenség, hogy Bukarest és Kolozsvár divatárú üzleteiben ebben az évben már megjelentek a iiyúlprémkészítmények, igen elegáns kivitelben. Ami a fajtákat illeti, a legnagyobb számot a csincsilla képviseli, ami az állomány zömét alkotja. Utána következik a belga óriás vadas, majd a fehér óriás. Bécsi kék, bécsi fehér, angol tarka, alaszka, angóra és rex csak szórványosan található. Az új fajták közül 1963-ban újzélandi fehér és kaliforniai nyulakat importáltak és ezekből a fővárosban nagyobb tenyészet létesült a bakteriológiai intézet és a Pasteur intézet keretében, a sertéspestis elleni vakcina előállítására. E fajtákból egyes kolozsvári tenyésztők is kaptak. Hogy nem sikerült e fajtákat a lehetőségekhez képest elterjeszteni, annak elsősorban az az oka, hogy a tenyésztők körében bizonyos ragaszkodás tapasztalható a nagytestű fajtákhoz, ami még a sporttenyésztés időszakának maradványa. A másik ok pedig az, hagy a csincsilla fajta pillanatnyilag mint tenyésznyúl éá kísérleti nyúl jobban értékesíthető, mert ára lényegesen magasabb a húsnyúlakénál. A nagytestű nyulak Iránti érdeklődés eredményeképpen sikerült a csincsillák átlagsúlyát a szakirodalomban közölt adatok fölé emelni oly mértékben, hogy a kifejlett állatok egyes tenyésztőknél meghaladják a 6 kg-ot. Az újzélandi és kaliforniai nyulaknál nem sikerült elérni a 2,50 kg-os átlagsúlyt 3 hónapos korban és a nagytestű fajtáknál is csak ritkán. Ezt a lemaradást annak tulajdonítjuk, hogy egyelőre nem rendelkezünk gyárilag előállított nyúltápokkal, ásványi és vitamtnpremixekkel, melyek valószínűleg döntő módon befolyásolják az állatok növekedését. Addig is, amíg e termékek a kistenyésztők részére a hazai termelésből rendelkezésre nem állnak, egyesületünk keretén belül kilátásba helyeztük az ásványi- és a vitaminpremix előállítását és ennek, valamint a takarmányélesztőnek adagolását. Egyes jassii tenyésztők eredményesen alkalmazzák a penicillingyártás melléktermékeinek adagolását. Egy anyanyúl alatt 6—7—8 fiókát nevelünk a nyulak csecsbimbóinak számától függően. Általános az évi 3-szori fiaztatás. A tenyészév végén kb. a tenyészállatok felét szelektálják és fiatal állatokkal cserélik ki. A tenyésztési munkát tükrözik a téli hónapokban rendezett hagyományossá vált kisállatkiállítások, melyeket minden nagyobb városban megrendeznek. Ez év februárjában Kolozsvárott megtartott kiállításon a nyulak külön pavilonban kerültek bemutatásra. A kiállítás nemcsak az érdekelt tenyésztők, de a nagyközönség és a szakemberek tetszését is megnyerte. Jelenleg kísérletek folynak új fajták és változatok szelektálására, amelyek valószínűleg már ez év végén megrendezésre kerülő kiállításon megtekinthetők lesznek. További célkitűzéseink közé tartozik egy olyan iparilag elkészíthető, előregyártott elemekből összeszerelhető ketrectípus kidolgozása, amely könynyen szállítható, tetszés szerinti méretekre összeszerelhető, tartós, a higiéniai és technológiai követelményeknek megfelelő, emellett pedig könnyű és olcsó is lenne. Ez egyaránt megfelelne háztáji és nagyüzemi tenyészeteknek egyaránt. Meggyőződésünk, hogy az állami támogatás és az anyagi érdekeltség eredményeképpen rövidesen az egész ország területén sikeresen elterjed a házinyúltenyésztés, mint húsnyúl termelési ág és hogy egy esetleges nemzetközi kiállításon is — sporttenyésztői szempontból szintén megálljuk a helyünket. Kis László Német kiállítási postagalamb A német díszposta vagy kiállítási postagalamb bár a kiinduláshoz használt fajta páratlan röpképességét ás kitűnő tájékozódó készségét elvesztette, ma is kitűnően repülő galambfajta benyomását kelti. Kinemesítése évszázadunk elején ment végbe, s népszerűségét az is igazolja. hogy ma nálunk a német díszposta egyike a legelterjedtebb galambfajtáknak. A szemölcsös galambok csoportjába sorolják, mert jellegzetessége a hatalmas orrhártya, amely néha óriási nagyságú szemölcsszerű képződményekké alakul. Szemölcsök részben a káván is képződhetnek. Rendszerint a szemölcsös galambok szemgyürűje is nagyon széles, lapos és húsos. Tömött, jól testhezsimuló tollazatának színe lehet fehér, fekete, kék, sárga, fakó, vörös, kovácsolt, pacsirtarajzú, babos és foltos tarka. Fajtajegyek tekintetében eléggé eltérők a tenyésztői vélemények. Főleg a fej és a csőr alakja, valamint a szemek elhelyezése szempontjából különbözők a vélemények. A tenyészetekben előfordulnak rövidebb, hosszabb és középhosszú fejű galambok. A rövid fejű német díszposta galambfajta csőre a homlokkal szépen ívelt vonalat alkot, de a csőr, különösen az alsó káva gyengén fejlett. A hosszabb fejűnknél a nagyobb csőr az ívelt vonalat meghosszabbítja és kiugró tarkó benyomását kelti, míg az a valóságban szépen öblös. A középhosszú fejű típus szép fejvonalú, aránylag vastag és erős csőrű. Ez a típus felel meg a szabványnak (standardnak). A csőr egyébként a tövénél széles, hegyén tompa, jól záródó. Szemei nagyok, kissé kiállók, nagyon kifejezők, sötétvörösek. A fehér színváltozatúak szivárványhártyája sötét, a tarkáké a fej színeződése szerint sötétvörös vagy sötét. Képünkön V é g h Ferenc, a CSKSZ nyékvárkonyi helyi szervezetének elnöke bemutatja az 1963-ban Lipcséből, a nemzetközi kiállításról, hozott négy német díszposta galambja egyikét. Szerinte ez a fajta jól költ, szapora és mint a postagalamb eljár a mezőre. (Kucsera Szilárd felvétele)