Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-27 / 34. szám
A süllő és a harcsa ivadéknevelése Sokan szeretnék, ha szálkátlan, (ehérhúsú ragadozókból, a fuga.süllőből és a harcsából több jutna piacra. Külföldön is szívesen vásárolják a ragadozóhalak ivadékait. Nyugat-Európában sokmillió sporthorgász várja a jobb fogást, ha halasvizeit rendszeresen népesíti. A FOGASSÜLLOT eddig úgy szaporították, hogy tavasszal kihelyezték az ikrával teli fészkeket a tavakba és ősszel vagy volt süllöivadék, vagypedig csalódtak a lehalászáskor. Most Szarvason kétféleképpen próbálják (Kísérleti Halastavak) javítani a kis fogasok ivadéknevelésének módszerét. Az ivadékneveló tavat monokultúrásán népesítik be, de az ivadékot már 2—3 centis kortól kezdve lehalásszák, mielőtt éhségében áttérne a kannibalizmusra, testvérfalásra. Ilyenkor még gazdag a tó termése: a fogóládában tízezrével gyűlik össze az apró süllőivadék. Ezeket aztán már a megmaradás sokkal nagyobb esélyével lehet áttelepíteni egyéb tavakba és halasvizekbe a korszerű halivadék-szállítás módszereivel. Kísérleteznek a süllőivadék nevelésével medencékben is. Ez már az ikra-korban is kezdődhet, és az ivadékot a táplálócsatorna átfolyóvizet megszűrő, parányi nyílású selyemszitával kiszűrt planktonnal, a csak mikroszkóp alatt látható parányi rákocskákkal etetik. Bíztató az az eljárás is, amelynek során az ikrából az ivadékot néhány centiméteres nagyságig tavakban nevelik elő, majd medencékben nevelik tovább. Ezekben a medencékben is eleven táplálékkal történik az ezernyi kis ragadozó továbhnevelése vízibolhával, vagy tubifex-szel, az akvaristák közkedvelt haleleségével. A vízi bolhát (daphnia) külön tavakban tenyésztik. A rendszeres szerves- és műtrágyázás hatására oly tömegesen szaporodik el, hogy a vizet elszlnezi és egy merítéssel néha liternyi is fogható belőle. A tubifex szaporítására bevált a kacsatelepi trágyázott víz árokrendszere. A földcsatornából csordogáló sekély vízréteg alatt az iszapot sötétvörösre festi a benne imbolygó állatkák tömege. s/vz«/jr/sr/jrzsr/v/sr/zv/v/vzsr/sr#v Mindkét szervezet tömény ivadéktáplálék: szárazanyaguknak több mint a fele teljes értékű fehérje, de más anyagokat is tartalmaznak, melytől a medencében tartott kis süllők súlyukat gyorsan megduplázzák és így kereskedelmi értékük is legalább megkétszereződik. A HARCSA főleg a magyar tógazdaságok specialitása. Az utóbbi időben azonban már több országban, elsősorban Jugoszláviában tenyésztik. Már 12 éves a harcsaivadék intenzív nevelésére, kizárólag mesterséges táplálására Szarvason kidolgozott eredeti módszer. A harcsaikrát szintén medencékben keltetik és az átfolyóvizes medencéket beárnyékolják, mert a kikelő harcsalárva irtózik a fénytől, árnyékban viszont szétszéled a planktonrákok keresésére — és gyorsabban fejlődik. Egyhetes korában előnevelő tavakba kerül. Holdanként 50—100 ezret is kihelyeznek, mert az előnevelés csak néhány hétig tart. Amint ujjnyira nőttek, az egyforma kisharcsákat további tavacskákba helyezik át és ettől kezdve őszig naponta kétszer etetik darált halakból, vágóhídi hulladékokból és egyéb anyagokból összeállított gombócokkal. Bevált a tavaly kikísérletezett „harcsaivadéktáp“ is. A kisharcsák az etetőhelyet a megszokott időben azonnal ellepik és a mozdulatlan takarmányt — ki gondolta volna erről a veszedelmes ragadozóról — mohón elfogyasztják. A módszer elterjedését a kezdeti sikerek után a sűrűntartás nyomában fellépő két betegség kártétele nehezítette, a kopoltyúférgessége és a darabetegsége. Már mindkettőnek megvan az ellenszere. A harcsákat nem is kell kivenni a vízből. Ha a megelőző szabályok ellenére e betegség valamelyike jelentkezik, az ivadéknevelő tavat a féregölőszer, vagy a véglényekre ható szer igen híg oldatával közvetlenül kezelik. E szerek gyorsan hatnak és teljesen ártalmatlanok a harcsákra. Dr. Sütő Kálmán Két évtized számvetése. Húsz évvel ezelőtt hatan voltak mindössze, akik megalakították Dunaszerdahelyen a horgászegyesületet. Olyan emberek jöttek össze a Bibis vendéglőben, akik örömük javát a horgászatban lelik. Az egyesület elnökéül akkor Grnács elvtársat választották. Alapító tagok Varga Dezső és Dr. Kellesi elvtársak voltak. A taglétszám gyarapodása mutatja, hogy az alapítók szüntelen munkálkodása nem volt hiábavaló: 1947-ben már 17-re, s rá egy évre pedig már 40 tagja van az egyesületnek. Ezt az eredményes nekibuzdulást bizonyos stagnálás követi — a bratislavai horgászegyesület fiókszervezeteként működik. Persze, csöppet sem lelkendeztek a dunaszerdahelyi szervezet tagjai ezért a kiskorúsításért. 1958-ban önállóságot harcoltak ki. Ekkor az évzáró taggyűlés új vezetőséget is választott, s az elnöki tisztséggel Varga Dezső elvtársat bízták meg, aki szenvedélyesen, nagy ügybuzgalommal látott muhkához. 1954-ben már 90 tagot tartanak nyilván, s 1960-ban pedig 150-et, két esztendővel később 170-re szökik föl a tagok létszáma. Ehhez még meg kell jegyezni, hogy ötvenkilencben fiatal elnök, Sárkány János került az r VADASZ 0 * HALÁSZ egyesület élére. Ekkor az egyesület nagy fejlődésnek indult ... Nagy elfoglaltságára hivatkozva Babasics Pál veszi át tőle a vezérpálcát. 1964-ben a titkári poszt is megüresedett, s Hazuch elvtárs helyébe Rácz István kerül, aki mindmáig sikeresen tevékenykedik. A tagok sora állandóan bővül. A hatvannégyes kétszáz fő 1965-ben 270-re szaporodik. Ebben az évben Simon Sándornak jut az elnöki tisztséggel járó lőtás-futás, gond, felelősség. Ebben az évben kerül sor a horgászegyesület első báljának megrendezésére. Tehát a húsz évet nyomon követve öten kóstoltak bele az elnöki tisztségbe. A leghuzamosabb ideig Varga Dezső elnökösködött, 1950-től 1957-ig. Az 1965. január 23-án megtartott évzáró taggyűlésen a vezetőség létszáma 19 főre emelkedett, tekintettel a sokrétű feladatok elvégzésére és a taglétszám szaporodására. Az idei taggyűlés a vezetőséget egyhangúlag újraválasztotta, jó munkája elismeréséül. Ez év májusában került sor az 5. horgászverseny megrendezésére, amely jó eredménnyel zárult. A szüntelen tagszervezés következménye, hogy a felnőtt tagok létszáma 310, ehhez jön még 65 Ifi-horgász tag. Az egyesület fennállásának 20. évfordulóján már ily népes horgász-taglétszámmal büszkélkedhettek. Ki vonhatja tehát kétségbe, hogy a húsz esztendő tétlenül múlt el? Úgy gondoljuk: senki. Ez a nagy taglétszám a szorgos, kitartó szervezőmunka eredménye. A jubileumi ünnepi ülésre a járási nemzeti bizottság tanácstermében került sor. Ezen az ünnepi összejövetelen részt vettek az alapítótagok, a szomszédos egyesületek vezetői, valadunaszerdaheíyi horgászegyesületnek nincsen anyagi fedeze-* te. Itt kerületi összefogás jlF- hetne számításba. Ha a kerület horgászegyesületei anyagi hely-: zetükhöz mérten támogatnák ezt az ügyet — s tegyük hozzá, hasznos ügyet —, mind a hor* gászegyesületek, mind a társa-« dalom javára válhatna. Ez csupán egy probléma a sok közül, mégis jellemző a bor-s az ígéretes jövő mint a Szlovákiai Központi Tanács tagjai. A helyi szervezet fennállásának 20. évfordulója alkalmából a központi tanács képviselője, Gecző Béla mérnök nyújtotta át az emlékérmeket. Ha a két évtized munkásságát mérlegre tesszük, feltétlenül az utóbbi évtized mondható eredményesebbnek. Am ez a jubileumi ülés nem volt csupán a két évtized számvetése, csupasz ténymegállapítás. Felmérték az elkövetkező évek lehetőségeit. Természetesen a munka közben elkövetett hibákból kellő tanulságokat vontak le. Felvetették: mi lesz a tőkési vízzel? Akkor kimerítő válaszra nem került sor. Ennek a rendkívül ideális, haltenyésztésre kiváló víznek a behalasítása napirenden van. Ám úgy lenne eredményes ez a munka, ha zsilippel is ellátnák, ott, mielőtt a Kis-Dunába torkollna, így a halállomány, amely felnevelődne, nem volna kitéve a „megszökés“ veszélyének. A zsilip megépítése azonban a gászegyesület tenniakarására, igyekezetére. Reméljük, hogy a felvetett probléma nem lesz pusztába kiáltott sző! Az újabb sikeres húsz esztendő attól is függ, hogyan éra tik meg egymást a helyi szer-« vezetek. Hiszen közös együtt-t munkálkodással sokkal többre vihetik I Ehhez a munkához kívánunk sok sikert, erőt, egész-: séget a közel négyszáz tagú dunaszerdahelyi horgászegyesü-1 let valamennyi tagjának! (kovácsi OTT IS? Minthogy Nagy-Británniában a lazac-orvhorgászat nagyon jól jövedelmező üzletnek bizonyult, a bíróságok — tettenérés esetén — jó kiadós bírságokat, 50— 100 font sterlinget rónak ki a tettesekre. (Toute la péche)
