Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-08-27 / 34. szám

A közeledő új iskolaév fokozott gondot Jelent a gyerekes anyáknak. Már a vakációban gondolnak arra, milyen ruhában küldjék iskolába a gyerekeket. Tavalyi ruhájukat ki­nőtték, s bizony ahol három, négy gyerek van, öltöztetésük komoly problé­ma. Ezért azt ajánljuk, nézzék át kislányaik ruhatárát időben, s két-három kinőtt ruhából varrjanak egy-egy „újat". A felnőttek régi ruháiból is át­alakíthatnak részükre. Képünkön régi hurákból kombinált, csinos és pratkikus öltözékeket lát­hatunk. Az első ruha sötét- és világoskék vékony szövetből készült. Az ujjakkal egybeszabott vállrész és a szoknya oldalrészei sötétkék színűek, a blúz eleje, háta és a szoknya szembehajtással bővülő középső része világoskék. A második modell készülhet mint kötényrhua, kockás blúzzal, övvel és zebpánttal, de lehet egészruha is, ez esetben a kockás anyaggal kombinál­ható. A harmadik kisruha, amint látjuk, sztntén kétféle kelméből készült. Ezt a ruhát ősszel, szép időben kabát nélkül is viselheti a gyerek, ha régi ka­bátszövetek maradékából varrtuk. A világos rész lehet vékonyabb flasszö­­vet, a tarka pedig tweed. —P]~ KI EM BÍRUNK A TIAMMAL. Való­­* ^ Sággal zsarnokoskodik fölöttünk. Érettségi előtt otthagyta az Iskolát. Azóta nem tanul, nem dolgozik. Tele van igényekkel. Az apjának egy pár cipője, egyetlen rend ruhája van, neki viszont szmokingot kellett csináltat­nunk, mert ő olyan társaságba jár, ahol erre szükség van. Az uram fize­téséből persze nem telt volna erre, a mennyasszony lányom adta oda megtakarított pénzét, azon vettük meg. Most pedig motorkerékpár a rögeszméje. Tudja, hogy van egy kis telkünk, azt akarja, hogy eladjuk és megvegyük neki. Félek, hogy meg is tesszük, mert az apja egyetlen kíván­ságát sem tudja megtagadni. A há­rom lányához szigorú, de a fiában istent lát. Fáj ugyan neki, hogy nem tanul, nem dolgo­zik, de ezért még szólni sem mer ne­ki. Ha pedig én próbálok a lelkére beszélni, még ő ve­szi védelmébe. Azt mondja: nem értem meg a fiamat.“ — írja egy elkeseredett anya. Hogyan vált ilyenné ez a fiú? Mi minden történhetett 17 év alatt, amíg a kedves, szelíd kisfiú zsarnokká fej­lődött? Már három lány volt a családban, amikor megszületett. Az apa mindig fiút várt, a lányok születése csalódás volt számára. Nem is sokat törődött a kislányokkal, nevelésüket egészen a feleségére bízta. Derék, szorgalmas, jő tanuló gyerekek lettek belőlük. A legidősebb hivatalnoknő, a középső fodrász, a legkisebb gyárba jár. Ko­moly, kötelességtudó, szülőtisztelő mind a három. A fiú nem várt aján­dék volt a sorstól. Az apa születésé­től kezdve kisajátította. 0 pólyálta, fürdette, etette, és mérhetetlenül el­kényeztette. A gyerek szép volt, jól fejlett és értelmes. Ennyi és semmi több. Az apa azonban kivételes lényt látott benne. Abban a hitben ringatta magát, hogy amit ő nem ért el az életben, azt a fiú pótolni fogja. „Az én fiam valaki lesz. Nekem mindig mindenki parancsolt, de a fiam bez­zeg másoknak fog parancsolni!'1 — mondta gyakran a fiú előtt. Elhitette vele, hogy szebb, okosabb, tehetsé­gesebb másoknál. Ennek a következ­ménye volt, hogy már kisiskolás ko­rában sokat bajlódtak vele a tanítók. De ha intőket hozott haza, az apa nem öt okolta, hanem az iskolát szid­ta. Ahelyett, hogy rászoktatta volna a tanulásra, instruktort vett melléje, így sikerült eljutnia nagy nehezen az érettségiig, de annak már nem mert nekimenni. Az anya és a nővérek látták, hogy hogy az apa vak szeretete vesztébe, sodorja a fiút, de felszólalni ellene nem mertek. Sőt, úgy igyekeztek az apjuk kedvébe járni, hogy ők is ké­nyeztették a fiút. Előbb talán csak megalkuvásból tették ezt, később A nátháról Orvosi rendelőkben, rendelők váró­szobáiban sokat beszélnek az influen­záról. Az egyik azt mondja: semmi az egész, egy-két napi láz, egy-két napi fekvés, azután rendbejön az ember. A másik azt tartja: a tavaszi és az őszi megfázás tökéletesen egyforma: mind a kettő tavaszig tart. Ha a hideg időjárásra gondol az ember, nyilván igaza is van. De a megfázás még nem fertőzés, a tavaszi influenzát, náthát, hurutot pedig min­dig valamilyen fertőzés okozza. És amennyire tisztázott egyes fertőző betegségek keletkezésének az oka és a mődja, amennyire ismert a teta­nusz, a torokgyík, a dizentéria vagy a tífusz kórokozója, annyi vita van az influenza, a nátha és a hurutos betegségek körül. Először úgy vélték, hogy valami­lyen baktérium okozza. Azután rá­jöttek, hogy nem baktérium, hanem vírus. Később: hogy még a vírus sem sgységes. Ahány, annyiféle. Nemcsak a törzse, de még a fajtája is. Ma ott tartunk, hogy többféle baktérium és vírus okozhat hurutot, náthát, in- Eluenzaszerű betegséget, és a kór­okozó egyéni tulajdonságain kívül az amberek hajlamossága, szervezetük érzékenysége és számos más belső és külső körülmény összetevője dönti sl, melyek lesznek a betegség leg­szembetűnőbb tünetei. Talán ez ma­gyarázza azt, hogy ugyanannak a ví­rusnak ugyanaz a törzse az egyik ambernél csak felületes náthát, a másiknál súlyosabb légcsőhurutot, a harmadiknál influenzaszerű lázas be­tegséget, a negyediknél pedi gólyán betegséget okoz, amelynél nem Is a légzőszervi, hanem emésztőrendszer panaszai vannak. Még a betegség neve sem határozott. Nátha, grippe, influenza, garat- vagy légcsőhurut néven emlegetik. Hogy melyik, azt a szakember is csak akkor tudja eldön­teni, ha megvizsgálja, vagy kitenyész­ti a kórokozót, amire sem Idő, sem mód nincs. Tegyük fel fordítva a kérdést: min­den tavaszi náthának, hurutnak fer­tőzés az oka? Tavasszal megmozdul a határ. Meg­színesedik, kizöldül és virágbaborul. Virágzani kezdenek a gabonafélék is. A szél hordja, viszi a gabonafélék virágporát. Ez a levegőben szálló vi­rágpor nagyon sok tavaszi nátha, ta­vaszi hurut okozója. Az ilyen, nem megfázás és nem fer­tőzés kövekeztében keletkezett, ha­nem a szervezet egyéni érzékenysé­gére és a széna, a gabonafélék virág­pora izgató hatására épülő náthát nevezzük szénanáthának. A széna­nátha allergiás betegség. Kísérheti köhögés, orrváladékolás, de még láz Is. Am a tünetek lényegesen enyhéb­bek és addig tapasztalhatók csak, amíg a virágzás tart. Lám, a tavaszi hónapok alatt mi minden okozhatja a felső légutak, az orr, a garat, a légcső felső szakasza furcsa, egymásbafonódó és nehezen szétválasztható betegségeit. Mit mond ilyenkor a tanácsadó or­vos? Az esetek legnagyobb részének lefolyása enyhe. Pár tabletta, acil­­pirin megszünteti az enyhe lázat, pár csésze hársfatea oldja a nyálkát és a rendszeres langyos kamillateás öblögetés szünteti a heveny gyulladá­sos tüneteket. Aggodalomra tehát csak akkor van ok, ha a panaszok elhúzódnak vagy nagyobb kellemet­lenséget okoznak. Ilyenkor persze orvoshoz kell fordulni. Erre azonban a legtöbb esetben nincs szükség. Már csak azért sem, mert az erősödő nap­sütés, az ételek C-vitamintartalmának növekedése segíti a szervezet talpra­­állását. De minek tűrje valaki, minek várja bárki a náthát, amikor elkerülheti? Mindenekelőtt a hőmérsékletingado­zás kiegyensúlyozásával, ésszerű ru­házkodással, óvatos öltözködéssel. A déli meleg órákban könnyebb ruhát vegyünk, de a reggeli és az esti hű­vösebb órák alatt feltétlenül mele­gebben öltözzünk, hogy a megfázást elkerülhessük. Óvakodjunk a csepp­fertőzéstől. A köhögő, tüsszögő in­fluenzás tünetekről panaszkodó bete­gektől. Végül, aki a tavaszi virágzá­sok idején makacs náthát, garafpana­­szokat, tüsszögési ingert tapasztal, kérjen orvosától érzékenységet eny­hítő gyógyszert, mert a szervezet de­­szenzibilizásával, — az érzékenység céltudatos csökkentésével még az allergiás tavaszi szénanátha is meg­előzhető. SZABAD FÖLDMŰVES $ 1966. augusztus 27. Sztár a családban Éviké és a többiek Augusztus végére jár az idő, rövidesen véget ér a vakáció, ami­kor iskolai kötelezettségeik híján a gyerekeknek annyi jó szórako­zásban és üdülésben volt részük. Ezekben a napokban tért vissza üdüléséből Éviké, a vékonyka, nagy barnaszemű, bátortalan kis­lány is. Évivel még tavasszal találkoz­tam, a szüleit látogattam meg akkor, családok szociális körül­ményeinek vizsgálata folyamán. Félénk meghunyászkodásnak mondhatnám a kislány legjelleg­zetesebb jellemvonását és meg­ígértem neki akkor, hogy elküld­jük üdülésre. Borzasztóan örült a kicsike, hiszen még sohasem volt rekreáción. Irigyelte is ezért nem egy iskolatársát. Aztán újra találkoztam vele. Az Iskolából rajzottak ki éppen a gye­rekek, fel sem ismertem köztük eleinte Évikét. De aztán felfigyel­tem halkszavú köszöntésére. „Csó­kolom — néni kérem, igazán el­visznek rekreációra?...“ Nagy, barna szemei kutatőan függtek ajkamon. Mennyire vágya­kozik elutazni valahová ez a bá­tortalan gyerek, ha így felbátoro­dott és megszólított! De részt vett ezen az üdülésen Évikén kívül Ilonka, Karcsi, Ru­­zsenka és sok más gyerek is. Most érkeztek vissza egy hónap múltán, 50 megelégedett emberke. Büszkén beszámolhatnak már ők is, mint annyi sok más gyermek élmények­ben dús, szép környezetben töltött napjaikról. A maga nemében első ilyen gyer­mek-üdültetési akció volt ez a Ke­rületi és Városi Egészségügyi In­tézet rendezésében Bratislavában, alkoholista szülők gyermekei szá­mára, akik alacsony szociális szín­vonalú környezetben és átlagon aluli lakásokban élnek. Mária Stixová azonban már beléjük idegződött a tudat, hogy a fiú különb mint ők: nagyra hivatott. Ök szerények, igény­telenek voltak. Magukhoz illő szerény lányokkal és fiúkkal barátkoztak, de magától értetődőnek találták, hogy fivérük „előkelő“ társaságba jár, és az ő fizetésük nagy részét is szóra­kozásra költi. Ma már terhűkre van a fiú. Szenvednek zsarnokoskodása miatt. Restellik henye életét, de már késő, nem tudnak segíteni rajta. Fél­tik a nyugalmukat, ezért úgy véde­keznek ellene, hogy táplálják igényeit. Hagyják, hogy uralkodjék felettük. Kiszolgálják őt, mint elnyomott rab­szolgák urukat. Áldozatnak érzi magát az egész család. Valóban az is, de legfőbb áldozat mégiscsak a fiú, akkor is, ha ma már az egyetlen bűnösnek látszik. Öt a helytelen nevelés, az apa majom­­szeretete nemcsak a család zsarnoká­vá tette, hanem semmitérő, felelőtlen emberré is. A fiú esetével azért foglalkozunk, mert nem ő az egyedüli, aki a rosszul értelmezett szeretet a család sztár­jává tett. Számos esetben látjuk, hogy a gyermekek közül egyet-egyet ki­emelnek a szülők, hogy a többiek ro­vására elkényeztessék. Miért teszik ezt? Néha azért, mert elsőszülött, máskor mert a legkisebb, a leggyen­gébb, a legszebb, a legértelmesebb, vagy csupán azért, mert jó és rossz tulajdonságaival legjobban emlékeztet rájuk. Ha ezt teszik a szülők, súlyos hibát követnek el. A család volta­képpen önmagától adódóan demokra­tikus intézmény. A szülők jogai és kötelességei egyformák minden gyer­mekükkel szemben, és a család egy­sége és a gyerekek jövője ellen véte­nek, ha szeretetüket, gondoskodásu­kat nem egyenlő mértékkel mérik. H. Lányi Piroska, NSZV Miért alszanak nappal a denevérek? Valamikor nagyon régen az erdő lakót — a négylábú állatok és a ma­darak is — tanácskozásra jöttek ősz­­sze, hogy az emberekhez hasonlóan megválasszák királyukat. Minden ajánlaton elgondolkoztak, de meg­egyezésre nem jutottak. Egyszercsak a leopárd állt fel és csendet kért: — Azt javaslom — kezdte dörmög­­ve —, hogy az oroszlánt válasszuk meg királyunknak, ö a legerősebb, legügyesebb, legokosabb, legkomo­lyabb. — Éljen, éljen — ujjongtak a négy­lábú állatok, mire a fülesbagoly is szólásra emelkedett s huhogva ter­jesztette elő a madarak javaslatát. Harkály Fáról-fára röppen fürgén, Ö a kertek orvosa — öreg erdő öreg tölgyén van az ő kis otthona. Ott lakik egy odú mélyén, de korán kel — messze száll — beteg fáknak repedt kérgén késő estig kalapál. Hosszú csőre nagyot koppan, és a kukac tudja már: Nincs menekvés, s azon nyomban harkály-doktor rátalál. Ügy kell neki — bitang fajta, nem érdemel kegyelmet — nem fog ő már rágni soha fákon fájó sebeket. Nagy Olivér — Az állatok királya olyan állat legyen, amely nemcsak a földön tud járni, de a levegőben is tud repülni. Mi, madarak elismerjük, hogy óz oroszlán nagyon becsületes, ügyes és erős — de becsületességét, ügyessé­gét és erejét csak a földön tudja be­bizonyítani. Repülni nem tud. Olyan királyt válasszunk tehát, aki a földön és a levegőben is tudna uralkodni. Ezért a sast kell megválasztanunk. A madarak között ő a legerősebb, legkomolyabb s ő tud a legmagasab­ban repülni. A földön is járhat. Szú­rós karmaival minden négylábú, állat ellen tud védekezni. A madarak egyetértve hangos kele­pelésbe kezdtek — de a négylábú állatok kitartottak az oroszlán mel­lett. Nagy vita kezdődött, s irgalmaU lan verekedésre került sor. A négy­lábú állatok a madarakra csaptak — többet véresre ts martak. A denevér nem tudta elhatá­rozni, hogy melyik fél oldalára áll­jon. Hiszen kicsinyeit tejjel táplálja, akárcsak a négylábúak — de a mada­rakhoz is hasonlít, hiszen szárnyai vannak s repülni is tud. Amikor lát­ta, hogy a győzelem a négylábúak felé hajlik, hozzájuk csatlakozott s így szólt: — Engem ti madárnak néztek? Tu­dok ugyan repülni, de máskülönben semmi közöm sincs a madarakhoz. A négylábú állatok a győzelem má­morában maguk közé fogadták a de­nevért. A legyőzött madarak közben elre­pültek. Egy erdet'tisztáson gyűltek össze s arról tanácskoztak, hogyan tudnák visszaszerezni megtépázott becsületüket. A kánya lépett elő s így szólt: — Azért vesztettünk most a négy­lábú állatokkal szemben, mert a föl­dön hadakoztunk velük. Így sohasem győzzük le őket. Csak akkor győzhe­tünk felettük, ha a levegőből támad­juk meg őket. A madarak egyetértettek az aján­lattal. A sas vezetésével megtámad­ták a négylábú állatokat. Éles kar­maikkal tépték testüket . Amikor a denevér látta, hogy a győ­zelem a madarak oldalán van, hozzá­juk repült s esdve könyörgött: — Vegyetek magatok közé. A kicsi­nyeimet ugyan tejjel táplálom, de máskülönben semmi közöm sincs a négylábú állatokhoz. Hiszen látjátok, hogy repülök, mint ti. A madarak a győzelem tudatában szótlanul maguk közé vették a dene­vért. A négylábú állatok és a madarak közti hadakozás még hosszú ideig el­tartott. Egyszer a négylábúak, más­szor a madarak győztek. A denevér nagy hitszegőnek mutatkozott, mert mindig a győztesek oldalára állt. Amikor már a hosszantartó harcban mind a két fél kimerült, békét kötöt­tek. A békekötés után újra egy nagy tanácskozást hívtak össze. Ezen az összejövetelen a tudós bagoly azt ajánlotta, hogy a levegőben a sas, a földön az oroszlán legyen a király. Az állatok ujjongva egyetértették az ajánlattal. A megbékélést és a királyválasztást tánccal ünnepelték, A denevér is részt szeretett volna venni a vígságon, de sem a madarak, sem a négylábúak nem vették maguk közé. Hitszegése miatt elzavarták. Szégyenében sötét barlangba bújt. Attól az időtől kezdve nappal a denevérek rejtekhelyükön tartózkod­nak. Csak szürkületkor bújnak elő, amikor a négylábú állatok és a ma­darak is nyugovóra térnek. Budai Ernő fordítása, Szécsánke Atlörejtvény VÍZSZINTES: 1. Földrész. 2. A sem­mittevés következménye. 3. Kabát — ferdén szabott ujjakkal. 4. Léggömb. 5. Szintétikus anyag. 6. Állam Észak- Amerikában. Ha helyesen töltitek ki a vízszin­tes sorokat, akkor a vastagabb átló­ban egy európai nagy szigetország nevét kapjátok. MEGFEJTÉ« EK — NYERTESEK A Szabad Földműves 31. számában közölt rejtvény helyes megfejtése: „Az üres fej nem fájhat.“ Könyvjutalomban részesültek: Madarász Ili, Bátorkeszi és Pankovics Béla, Rád. A 32. számunkban közölt kisrejt­­vény helyes megfejtése „KANCSŐ“. Jutalomban részesülnek: Lőríncz Zoli, Gömörújfalu és Nagy Etelka, Teáedíkovo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom