Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
A vöröshere meleg és 28—32 °C közötti állandó meleg idő jár, akkor a nektár sűrűbb. Kevés gazdasági növényünkkel foglalkozott az irodalom annyit, mint a vörösherével. Vem csoda, hiszen kiváló takarmánynövény, magja pedig fontos kiviteli cikk. A vörösheremag és mézterinése szorosan összefügg egymással, de a méhészettel foglalkozókat elsősorban méztermése érdekli, mivel nagy kiterjedésű területeken termesztik, néha olyan tömegben, hogy a szántóterület 10 százalékát is meghaladja. A méhészeti szakirodalom kevesetérő mézelő növénynek tartja, és ezt azzal magyarázzák, hogy mélyen fekvő nektárját hazai méhünk átlagos 6,5 mm hosszú szipókájával nem tudja elérni. Ezért némelyek hosszabb szipókás méh, mások rövidebb csövű vöröshere kitenyésztésével vélték a kívánt nagyobb mézelési eredményt elérni. Figyelmet érdemlő törekvés, de nehezen valósítható meg. Tapasztalatom szerint a vöröshere mézelésének elmaradását mással kell magyaráznunk. Méhészkedő helyem jellegzetes vörösheretermő talaj. A takarmány kb. 80 százaléka vöröshere. Kb. 30 éves méhészkedésem alatt tehát volt alkalmam mézelését megfigyelnem és ellenőriznem. A vöröshere először legtöbbször az akáccal egyidőben szokott virágzani, de ha néha megelőzte virágzása az akácvirágzás kezdetét, akkor sokszor lehetett a vörösherén mehet mgfigyelni. Az első termést rendszerint takarmánynak szokták lekaszálni, ezért mint mézelő növény figyelmet nem érdemel. Tehát csak a magtermésre meghagyott második termés mézelésére számíthatunk. A második virágzás július közepén szokott indulni, 3—4 hétig tart az első kaszálás és az uralkodó időjárás szerint. Többéves megfigyelésem szerint, a vöröshere mézelése akkor szokott figyelemreméltó lenni, ha az első kaszálás után a talaj 2—3 héten belül jól megázoít, ntána a virágzás befejezéséig nem volt kiadósabb eső és a virágzás alatt 27—30 °C meleg volt. Ha a vöröshere virágzása alatt többször esett és a hőmérő nem emelkedett a 28 C fok fölé, a méhek talán járták a virágot, de a mérleges kaptár nem gyarapodott, vagy csak olyan gyenge hordás volt, hogy a méhek el is fogyasztották. Nagyon sokat foglalkoztatott, mi okozhatja legtöbb évben a mézelés elmaradását. Semmi esetre sem az, hogy a méhek a jól fejlett virág mélyen fekvő nektárját nem érik el. Volt ugyanis olyan év, hogy a magnak meghagyott, dús virág fejének átmérője a 3,5 cm t is meghaladta, mégsem volt ritkaság 30—32 C°-os melegben a napi 2—3 kg-os súlygyarapodás. Amire hosszú évekig nem jöttem rá, tavalyelőtt sikerült megtalálnom. 1984 nyarán a melleket községünk közelében raktam le, ahol kb. 100 kh vöröshere és 30 kh szarvaskerep virágzásával biztosítottnak láttam a telelőméz begyűjtését. A vöröshere közepes fejlődésével jó mézeiének ígérkezett. A talaj sem volt igen nedves arra, hogy a növény dús fejlődésével elrontsa a mézelést. A méhekkel július 4-én értünk a vándortanyára. Már este 40 mm esőt kaptam. Ez elég volt ahhoz, hogy a vöröshere mézelésbe vetett reményemet felére csökkentse. A virágzás július 4—5 táján kezdődött, de mindaddig, míg a hőmérő el nem érte a 28 C fokot, csak apadást lehetett észlelni. Ez azonban nem azt jelentette, mintha a méhek nem járták volna a vörösherét, hanem a hűvösebb napokban vagy esők alatt és után a képződött nektárban kevés a cukor. A méhek az igen híg nektárt nem gyűjtik, vagy csak nagyon bő gyűjtéskor látszik némi gyarapodás, mivel a nektár nagy víztartalmánál fogva rendkívül sok az elpárolgás. Ha azonban az időjárás elég A méhek kezelésekor a lépeket sem elfordítani, sem róluk a méheket lezökkenteni nem lehetett, mert a frissen gyűjtött nektár, mint a víz lottyant ki a sejtekből. A sok csapadék kedvezőtlen hatását a vöröshere mézelésére igen szépen bizonyítja a következő. Július 11-én 110 mm-es helyi jellegű csapadék volt körzetemben. Mérleges kaptáram 7,5 kg-mal gyarapodott. Tőlem nyugatra, 4 km-re az esőből csak szórványosan jutott. A mérleges kaptár súlygyarapodása 10 kg. Még távolabb, tőlem 14 km-re nem esett. A mérleges kaptár 22 kg-al gyarapodott. A föltételek különben azonosak voltak. Megfigyelésem szerint a vöröshere mézelésére legkedvezőbb: közepesen nedves kötött talaj, 28—32 °C közti csendes, meleg időjárás. Ha ez megvan, a vöröshere különösen melegebb nyarakon jelentősen hozzájárulhat a termelőméz kiegészítéséhez, néha pedig fölösleget is adhat. Mézeltetésre nem nagyon alkalmas, mivel nagy víztartalma miatt a méhcsalád idő előtt ürítkezésre kényszerül. Ez azonban inkább csapadékos nyár és hosszú tél után fenyeget. —Régé— A téli eleség kiegészítése 6 KI =181=1+4 Az USA északi részén legalább 27 kg méz vagy cukor kell a sikeres teleléshez. A világos méz jobb, mert kevesebb emészthetetlen anyag van benne. Ott, ahol a méz nem kifogástalan, jó későn 2—2,5 kg cukorszörpöt adnak a méheknek. Ezt a család utoljára kapja, és először fogyasztja el, az igazi télen ezzel táplálkozik. Legelterjedtebb a likacsos etető. Ez egy átlyuggatott fedelű fémdoboz. 2,2—4,5 kiló fér bele. Fedelével lefele a keretek felső lécére állítják az üres mézkamrába. A lyukakat vékony szeggel szúrják. Legalább 25 lyuk legyen, de lehet több is. Egy erős méhcsaládnak 3—4 nap alatt 4,5—9 kg eleséget kell elhordania. Ehhez néhány pici lyuk nem volna elég. Az is baj, ha nagyon tágak a lyukak, mert kifolyik az eleség. A felső keresztléceket le kelt kaparni az etető odaborítása előtt. A kaptár eléggé vízszintezve legyen, hogy az élelem ne follyék el. A méhek a meleg szörpöt gyorsabban elhordják. jó ha a dobozt letakarjuk zsákdarabbal, mert így sem az eleség, sem a fészek nem hűl ki. Az ilyen etetőnek az a hibája, hogy könnyen rozsdásodik és drága. Utána a keretnagyságú vályú következik. Ez egyúttal választó Is a szélső keret mellett. Az amerikaiak „etetős választódeszká“nak hívják. Egész évben a kaptárban maradhat szélről. Kedvelik a Miller-féle etetőt is. Ez két olyan nagy vályú, hogy a keretfedő helyére Illik. A méhek középen, a vályúk közt járnak fel. Egy borító úgy helyezkedik el a följárónál, hogy a méhek csak keskeny helyen szívogathatnak. Nyár végén korlátozza a használatát, mivel hűvös időben nehezen közelítik meg a méhek az eleséget. Teljesen fedett lépesmézzel nem helyes pótolni az élelmet a fészek közepén ilyen későn. A teljes mézeslép megbontja a telelőfészket. A méheknek üres sejtek is kellenek, melyekbe bebújhatnak. Lépesmézzel úgy lehet etetni, hogy azokat a sejtek felnyitása után a fészek alá helyezik, üres fiókban. A méhek fent megtűrnék a mézet, mert ott nem természetellenes. A fészek alatt, a kijáró közelében azonban nem találják helyénvalónak, és felhordják a fészekbe. A kijáróra illeszthető külső etető nem ajánlatos. Legnagyobb hibája, hogy a méhek csak enyhe időben használhatják. Magához vonzza a legyeket, hangyákat, bogarakat. Kicsi is. A családnak egyszerre sohasem szabad 4,5 kg-nál kevesebbet kapnia az etetőben. A száraz-cukros etetés nem ilyenkorra való. Hűvös már az idő ahhoz, hogy a méhek a cukrot oldják, elhordják. Tavasszal inkább megjárja, de akkor is ajánlatosab a folyékony eleség. | Fő ; hordás után I A fentt címet az idén » is, akárcsak az elmúlt i évben idézőjelben irhat> juk. Az akácvirágot a i méhek, dacára a szép • meleg és napos időnek, * még teljes virágjában 1 sem tgen járták, sőt voltak napok, amikor egyáltalán nem szálltak rá. . Természetesen a súlygya( rapodás ts tgen alacsony i volt. Alig 1—1,50 kg na- i ponta. Az egész idő alatt i 7 kg volt a sülygyarapo- i dás. Ez a mennyiség is i inkább a fészekbe, a fia• sítás köré került. Amikor * már az akác hullatta el- 1 száradt szirmait, kezdett 1 jobbnak látszani a hely' zet, de beállt az esős, ' hűvös idő, és mindent elmosott. A mérlegen lé( vő kaptáram súlya egész , nyáron át alig tudja tül, lépni mézűrrel együtt azt i a súlyszintet, amelyet i mézűr nélkül közepes i nyár végén betelelésre i készen szokott mutatni. 1 Pedig, ha a helyzet nem 1 javul, nem tudjuk meg> tartant állományunkat > cukoretetés árán, mert > már nincs hozzá pén' lünk. A méhészek bizony tanácstalanul néznek a jövőbe. Az idei nyár a , múlt évitől csak abban i különbözik, hogy míg ta- i valy tavasztól őszig ál- i landóan etettünk, az idén méhecskéink annyit mégis gyűjtenek, amenynyt létfenntartásukhoz szükséges. Legalább eddig még ennyit megtaláltak. De a méhészek kannát üresen maradnak már második éve. Itt az augusztus. A méhészek számára ezzel lezajlik a nyár és a remények lehetősége. Amíg a sokat megsiratott ttsztesfű virágozhatott, nem volt ilyenkor minden elveszve, de amióta ezt kiirtották, nincs mitől mézet várnunk. Nem marad más hátra, mint me- , gint az összegyűjtött i pénzecskéhez nyúlni és i a jövő reményében télire < cukorral etetni. Akinek < pedig nincs összegyüj- 1 tött pénze, az fájó szív- 1 vei, de előveszt a ként 1 és ősi szokás szerint le- 1 kénezi méheit, gödröt ás ' és szomorú temetést ren \ dez. Mert ilyenek is van- , nak. Tény, hogy a kispénzű 1 ember bevétel nélkül 1 nem bírja a cukoretetést. 1 N. f.
