Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
így pörgettem rablás idején A múlt nyáron általános volt a panasz, hogy a méhek szokatlanul hajlamosak a kutatásra, rablásra. Ezt magam Is tapasztaltam. Egy alkalommal például a lakásomon egy kanna megikrásodott virágmézet olvasztottunk ki meleg vízbe állítva, pincehelyiségben. Kis idő múlva a nyitva hagyott kicsi pinceablakot be kellett csukni, mert a környék méhei elképesztő nagy tömegben tódultak a szagra a helyiségbe. Sokszor dolgoztunk már így, de eddig legfeljebb szóra sem érdemes méhszállingózást észleltünk csupán. Amikor elhatároztam, hogy szeptember 21-én kipörgetem a méhcsaládokat, nagy fejtörést okozott, hogyan tudhatnám kutatás és rablás veszélye nélkül lebonyolítani a pörgetést. Csak olyan kicsi épületet használhattam, amelyben a pörgetőgépen és a kannákon kívül alig néhány váltásnyi keret számára lehetett helyet szorítani. Az elszedett kereteket az esti órákban tervezett viszszarakásíg csak a 8—10 üres tartalék-kaptáramban tárolhattam. Minthogy valami 90 fiók elszedéséről volt szó, úgy terveztem, hogy a mézelszedést csak addig folytatjuk, amíg ezek az üres kaptárait meg nem telnek, a többi család mézét pedig majd csak a következő napok valamelyikén szedjük el. A nagy kutatási hajlam miatt közben legalább egy napi pihenőt szándékoztam tartani, hogy a már kipörgetett családok némiképpen megnyugodjanak. Engem azonban a kutatás megelőzésére még ez az egy napos megszakítás sem nyugtatott meg. Végre Is eszembe ötlött az a tanács, hogy vegyszeres permetezéskor vagy porozáskor a méheket zárjuk le egy, vagy akár több napra is. Ha ezt okkal-móddal a lefulladás veszélye nélkül megkockáztathatjuk a nyári nagy melegekben is, miért ne lehetne megtenni szeptemberben, amikor a nappalok megrövidülésével a veszélyessé válható felmelegedés időtartama is lényegesen megrövidült. Ilyenkor a családok népessége és a Hasítás is már jóval kevesebb. Hosszas töprengés után végre is úgy döntöttem, hogy a pörgetés napjára lezárom a méhcsaládokat. Minthogy elég meleg idő járt 25 °C-nál nagyobb nappali felmelegedéssel — gondot okozott a szellőzés kérdése. Végül is úgy határoztam, hogy a külön szellőztetést mellőzöm. Megjegyzem, hogy kaptáraim térfogata lényegesen nagyobb, mint az általánosan használt 24 keretes nagy Boczonádié, tehát több levegő áll a hasonló nagyságú népesség rendelkezésére. Egyanyás módszerrel dolgozom, így a kaptárak nem túlzsúfoltak. Szellőzőberendezésem nem sötétíthető, a levegővel együtt fény Is jut a belsejébe, ami a méhek törtetését, végső fokon pedig a belső hőmérséklet emelkedését vonja maga után. Hozzáteszem még, hogy a kaptárak diófák árnyékában voltak elhelyezve, tehát számításba vettem az árnyék hőségcsökkentő hatását is. Reggel korán, a méhek kiröpítése előtt az összes kijárőnyílásokat bőrlemezborítással sötétre zárattam, hogy ott se kapjanak világosságot. Ezt követően megkezdtük a méz elszedését éppen úgy, sorban haladva a kaptárakon, mint például akácmézpörgetéskor, tehát nem kihagyásokkal, nem szökdécselve távolabbi Naptárakhoz a kutatóméhek elől. És mindjárt raktuk is vissza a klpörgetett lépeket. Aggodalom nélkül megtehettük, mert hisz a kaptár továbbra is zárva maradt. A méz elszedése közben fölrepült és elszállt méhek sem válhattak kutatókká, még kevésbé rablókká, mert hazatérésükkor a kaptárt már ismét zárva találták, mézhólyagjuk kiürítése végett oda bejutni nem tudhattak, így hát többnyire a homlokfalon mászkáltak, vagy csomóba húzódva tétlenkedtek, amíg este — dolgunk végeztével — a kijárókat meg nem nyitottuk. így azután egyetlen nap alatt végeztünk az egész állománynyal, baj nélkül. Csak ebéd után kezdődött némi érdeklődés a pörgetőhelyiség bejáratánál. Ezt ekkor, de csak ekkor, el -Is függönyöztük, sőt később füstöléssel is védtük, mert a kutatás mindjobban erősödött. Ezek a kutatóméhek azonban távolabbi, körülbelül egy kilométernyire fekvő tanyákból származó „felderítők“ lehettek. Végül megemlítem még, hogy ez volt az első ilyen próbálkozásom. További tapasztalatom nincs még a módszerről. Nem is merném ajánlani minden esetben, legalább is nem módosítás nélkül. Hiszen erős kutatási hajlam adódhat nemcsak ősszel, hanem a nyár derekán is, a leghosszabb és legmelegebb nappalok idején is. Lehetnek a kaptárak olyan elhelyezésben, ahol semmi árnyékot sem kapnak. Ugyanakkor a népesség is túlzsúfolt lehet, különösen kétcsaládos kaptárakban. Ilyenkor pedig akár a mérgezés veszélye miatt, akár pörgetéskor, a kutatás elkerülésére a kaptárak lezárását csak a családok kellő előkészítésével és megfelelő szellőzéssel szabad megkockáztatni. K. I. Méhész tanonciskola és A Szénéről Diószegre vezető országúton a 10-es kilométert jelző kő közelében egy irányjelzőtáblát láthatunk, amely azt adja tudtunkra, hogy az úttól IhídtólI körülbelül egy kilométernyire található a Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottságának méhész tanonciskolája. Ez a tanonciskola a Szene melletti Királyfa határában van. Itt nyert otthont a Körzeti Méh-fajtenyésztő Állomás is, amely az „Elena 11“ törzs méhanyáinak kitenyésztésével foglalkozik. A méhanyákat nemcsak saját méhfarmjuk szükségleteire, hanem a méhészek igényelnek kielégítésére ts tenyésztik, sőt ez évben még a Német Szövetségi Köztársaságba is szállítanak belőle. Szlovákiában nem minden méhész ismeri aprólékosan ennek a méh-fajtenyésztő állomásnak tevékenységét, s így az itt nevelt anyák kiváló fajtulajdonságait sem ismerhetik. Ezért célszerűnek tartom, hogy e méhész szak munkahely tevékenységéről legalább néhány szóban beszámoljak. A Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottságának méhész tanonciskolája körülbelül 9 hektár szántóterülettel rendelkezik, amely területen túlnyomórészt gyümölcsfák vannak. A terület közepén helyezték el a 80 méhcsaládra méretezett méhest, jelenleg a méhész tanonciskolában 150 méhcsaládot tartanak. Ez lehetővé teszi azt, hogy itt az anyák nevelésén kívül méztermeléssel, pempő- és méhfulánkok összegyűjtésével ts foglalkozzanak. A tanonciskola ez évi terve 1300 kg méz, 1500 gramm méhpempő, 250 gramm méhfulánk nyerését, valamint 200 fiatal anya felnevelését írja elő. A fajtatenyésztést az összes körzeti fajnevelő állomáson módszertani téren a Méhtenyésztési Kutató Intézet irányítja. Meghatározza, mely családok szolgálják a továbbtenyésztés céljait és melyek legyenek a dolgozó családok. A körzeti tenyészállomás megtermékenyítő részlege a limbachi erdőben kapott helyet, ahová gépkocsin szállítják ki a megtermékenyítendő anyákat. A megtermékenyítő állomás öt km-es körzetben teljesen elszigetelt, közelében sehol sincs más méhes. így az anyák feltétlenül a Méhészeti Kutató Intézet által számukra kijelölt herékkel párosodnak. A királyfai körzeti tenyészállomáson nevelt anyákat nemesítik, és minőségüket a méhészek Igen dicsérik. Nyugodt kedélyűek, alig rajzanak és igen jó mézelők. Csupán az a kár, hogy a méhészek nem rendelik meg idejében a fiatal anyákat, hanem csak amikor azonnal rendeljék meg a királyfai tanonciskolában az anyákat. Előzetes rendelés híján nem számíthatnak arra, hogy a méhész tanonciskolában annyi anyát nevelnek, amenynyivel a méhészek igényéit bármikor és korlátlan mennyU ségben kielégíthetik. méh-fajtenyésztő állomás már sürgős, a legutolsó pillanatban nyújtják be igénylésüket. Megfeledkeznek arról, hogy az anyák kitenyésztését tervezni kell, és kizárólag anynyit nevelnek, amennyire szükség van. Lehetetlen nagy számú anyát neveint, ha nincs kellő biztosíték arra, hogy a méhanyákat el ts adják. Ezért ismételten felhívjuk a fiatal anyákat vásárolni szándékozó méhészek figyelmét arra, hogy Befejezésül hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy a méhészkedés sikerének alapját a fiatal, egészséges anya képezi. Nem elég azonban, hogy az anya fiatal legyen, ezen felül kiváló fajta- és tenyésztulajdonságokkal ts rendelkeznie kell. S ilyen méhanyákat szavatossággal csupán a körzeti méh-fajte* nyésztő állomáson lehet beszerezni. S1LN?, PAVOL, Bratislava
