Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-08-20 / 33. szám
Kevesebb tejjel eredményesebb borjúnevelés A Zselízi Állami Gazdaság híres az újításokról. A vezetők és főleg a központi javítóműhely dolgozói nagyon sokat tettek az új technológia meghonosításáért, főleg az állattenyésztésben. Nagy eredménynek könyvelhetjük el, hogy sok esetben kisebbnagyobb javítási munkákkal, öregebb épületekben Is megteremtik az új technológia érvényesítésének előfeltételeit. Ennek lehetünk tanúi a Iontól gazdasági részlegen is. Jó egy évvel ezelőtt Gregor Mátyás mérnök, a zselízi ÁG Igazgatója hívta fel a figyelmemet a készülő lontói borjúneveidére. Akkoriban a munkákkal még csak a kezdet kezdetén voltak. Igaz, már működtek a levegőt cserélő ventillátorok, de a kifutók még nem voltak befejezve. Tehát születőben volt az új mű. Amikor most, egy év leforgása után meglátogattam a gazdaságot, már két hasonló épületet láttam. Péli István zootechnlkus észrevette meglepődésemet és elégedetten Jegyezte meg: — Lassan, lassan fejlődünk ... Fejlődnek, mégpedig a helyi viszonyoknak megfelelően, a szakosítás felé. Az egész gazdaságból ide válogatják a továbbtenyésztésre megfelelő üszőborjakat és itt nevelik tovább. Mintegy 240 borjú kap korszerű nevelést. Hogy mennyire eredményes az új módszer, elég ha két adattal érzékeltetjük. Amíg a múlt évben 30 borjú pusztult el, idén az első félévben mindössze csak egy. Ezek a számok beszédesen bizonyítják az új technológia előnyeit. A zootechnikussal végigjárjuk mindkét borjüneveldét, és közben aprólékosan elmagyarázza a nevelési és etetési technikát. A borjak hat-hét napos korukban kerülnek ide, megfelelő állatorvosi vizsgálat és fertőtlenítés után. A fertőtlenítőgépet maga a zootechnlkus kezeli. Nagyon vigyáznak arra, hogy minden borjút fertőtlenítsenek, nehogy esetleg megfertőződjön az állomány. Nagyon helyesen teszik, hogy a borjak napi fejadagját — növekedésük figyelembe vételével — tíznaponként változtatják. Tíznapos korukig 7 liter teljes tejet kapnak. Tíztől húsz napig a fejadag öt liter teljes tej, két liter fölözött tej, 25 dkg keverék és 25 dkg széna. Húsztól-harminc napos korukig 4 liter teljesf tejet, három liter fölözött tejet, 50 dkg keveréket és 50 dkg szénát kap minden borjú. A 30—40 napos borjak napi adagja 3 liter teljes tej, 6 liter fölözött tej, 75 dkg keverék, 75 dkg széna a 40— 50 napos korú borjaké 2 liter teljes tej, 6 liter fölözött tej, 1 kg keverék és 1 kg széna, 50—60 napig 1 liter teljes tej, 7 liter fölözött tej, 1 kg keverék és 1 kg széna. Végül a 60— 70 napos borjak 8 liter 1:10 arányban hígított szárított tejet, 1 kg keveréket, 1 kg szénát kapnak. Meg kell jegyezni, hogy minden borjú naponta még 2 g galacitot is kap. A zootechnlkus számításai szerint ebben az istállóban egy borjú 70 nap alatt 220 liter teljes tejet, 240 liter fölözött tejet, 8 kg szárított tejet, 45 kg keveréket és 45 kg szénát fogyaszt. Ilyen takarmányozás mellett, és persze a jó gondozás következtében a borjak gyorsan gyarapodnak. Az első félévben például az átlagos súlygyarapodás 77 dkg volt. Persze, a szakszerű borjúnevelést lehetővé teszi az is, hogy a tejet helyben fölözik, melegítik, a minden követelménynek megfelelő higiénikus tejcsarnok-helylségben. A tejet 38—40 fokra melegítik és a mozgókocsi melegvízzel tartja a tej hőfokéi addig, amíg a borjak megkapják adagjukat a csűcsös edényekben. A borjak 70 napos koruk után az utóneveidébe kerülnek, ahol szintén minden előfeltételét megteremtették az új technológia érvényesítésének. A borjak kedvük szerint vaskorlátos kifutókban sütkérezhetnek a napon, vagy élvezhetik a szabad levegőt. A levegő tisztaságáról itt is ventillátorok gondoskodnak. A borjak napi fejadagjai már állandóak. Naponta 8 liter szárított tejet, 1 kg keveréket, 1 kg szénát kapnak és természetesen a 2 g galacidot. A súlygyarapodás itt is igen szép, hisz átlagosan 90 dkg volt az első félévben. A borjak 10 hetes korukban 110—130—140 kg-os súlyt érnek el. A borjúnevelde dolgozói, amint látjuk, eddig eredményesen működtek, pedig még nem rendelkeznek többéves tapasztalatokkal. De mindent megtesznek, hogy a rájuk bízott borjak gyorsan fejlődjenek. Igyekeznek, mert az anyagi érdekeltség is hajtja őket, és jobb kedvvel dolgoznak olyan környezetben, ahol még a levegő tisztaságáról is gondoskodnak. Lehoczky Borbála, Fábián Júlia, Hein Borbála, Török Margit és Medve Ilona minden nap odaadóan végzi munkáját. Mindannyian fiatal asszonyok, és kedvvel dolgoznak az állattenyész-Ásó helyett tranzisztor A gondozónők egyik kedvencükkel tésben. Persze, ehhez hozzájárul az is, hogy az állami gazdaság vezetőségének javaslatára bevezették a két műszakot. Így nem olyan terhes az állattenyésztési munka, jut idő az otthoni munkára, a gyereknevelésre is. A Zselízi Állami Gazdaság vezetősége amint látjuk, eredményesen szakosítja az állattenyésztést. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az új technológia bevezetése után sokkal nagyobb eredményekkel nevelhetők a borjak. Már a kezdeti eredmények is biztatóak, és valószínű, hogy a jövőben itt tenyésztik ki majd az egész gazdaság számára a továbbtenyésztésre minden szempontból megfelelő üszőborjakat, amelyek a különböző gazdaságokban gyarapítják a magas tejhozamú tehenek számát. Ezen a téren a lontói gazdaság máris utat mutat, hisz a szintén korszerűen berendezett tehénistállókban is eredményes munka folyik. A tehenek átlagos tejhozama naponta már elérte a 11 litert. A zootechnlkus és a fejők szerint idén minden tehéntől 2800 liter tejet akarnak fejni. Az eddigi fejési átlag azt bizonyítja, hogy ehhez meg van minden előfeltételük. Az új borjúnevelde tehát bevált, elérték a célt, mert kevesebb teljes tejjel eredményesebben nevelik a borjakat. BÁLLÁ JÖZSEF Munkadíjazási formák a szímöi EFSZ-ben Szövetkezetünkben a termelés minden ágában bevezettük a teljesítménynorma használatát. A mezei csoportoknál összesen 1056 mintanormaváltozatot ismerünk. Ebből a kertészetben 123, szőlőben 33, dohányban 73, a fogatos munkáknál 159, míg a gépek esetében 223 a munkafajták száma. A mezőgazdaság második fő ágazatában, az állattenyésztésben csupán 36 munkanorma létezik. Ugyanakkor a melléküzemágaknál nagyon széles a mintanorma-változat. Normakönyvünkben nem kevesebb, mint 901-et találhatunk. Az építőcsoportban 189-cel, szövetkezetünkben összesen 2182 féle teljesítmény-normával dolgozunk. Ily nagyszámú változat mellett nagyon nehéz a normák összehangolása. A munkák osztályba sorolása a következőképpen történik: Munka- Koeficient Munkaegység osztály jár. ME érték Kis Különbözet Órabér I. 1 32,80 — 4,07 II. 1,10 35,86 3,26 4,48 III. 1,25 40,75 8,15 5,09 IV. 1,45 47,27 13,87 5,90 V. 1,70 55,42 21,82 6,92 VI. 2 65,20 32,60 8,14 A régészetben a legmunkaigényesebb és leghosszadalmasabb folyamat a föld mélyében rejlő tárgyak felkutatása. Az ásatások fő eszköze az ásó, ennek segítségével állapítható meg: van-e a föld alatt valamilyen tárgy (edény, pénz, fegyver), vagy nincs. S a leletekért olykor igen nagy területet kell felkutatni. Nemrég Oxfordban az Archeológiái Tudományos Kutató Laboratóriumban olyan készüléket szerkesztettek, amely „bekukkant“ a föld alá és megállapítja: hol vannak emberi kéz készítette tárgyak. A műszer neve: protonmagnetométer. „Termelékenysége" sokkal nagyobb, mint az ásóé. Egy ember egy munkanap alatt csaknem egy hektárnyi területet képes segítségével átvizsgálni. Működése azon alapszik, hogy rendkívül gyenge mágneses teret is érzékelni tud. A legtöbb tárgy mágneses, csak rendszerint oly csekély mértékben, hogy ennek alapján eddig nem lehetett fellelni. Amikor az agyagedényt kemencében égetik, az agyag mágneses részecskéi a Föld mágneses erővonalai szerint helyezkednek el. Mikor az edény kihűl, a részecskék iránya rögzítődik. Minthogy pedig az A díjazási formák változatossága módot nyújt az esetenkénti munka igazságos jutalmazására. Ám az utóbbi Időben gyakori az olyan jelenség, hogy a munkával megbízott dolgozók egy-egy csoportja olyan díjazási (legtöbb esetben változó) forma bevezetését követeli, amely számukra nagyobb jövedelmet biztosít, természetesen a másik termelési ágazat rovására. Ebből következik, hogy az összkereset, valamint a díjazási formák aránytalanokká válnak. A munkák osztálybasorolása a katalógusban található mintanormák alapján némi változással történt. Több esetben azonban (főleg a gépesített munkáknál) nagy eltérés mutatkozik a szaktudással rendelkező és a kevésbé képzett dolgozók között. Ugyanis a dolgozók szaktudásuk szerinti beosztása még nem történt meg. Az a felfogás terjedt el, hogy a nagyobb szaktudású ember teljesítménye nagyobb, így keresete is több. Véleményem szerint ezzel az állítással háttérbe szorul a munka minősége, arait épp szakmunkásainktól várunk elsősorban. Ogy gondolom, jobb megoldás lenne, ha szakmunkásainkat tudásuk és munkateljesítményük 4 szasao földműves 1966. augusztus 20. után magasabb fizetési osztályba sorolnánk. Az állattenyésztés vonalán látszólag még nagyobbak a hiányosságok a díjazásban. Azonban ez csak látszat; sem munkájuk, sem maguk a dolgozók nincsenek osztályokba sorolva. Jutalmazásuk az elért eredményektől függ. Napi teljesítménynormájukat az év elején állapítják meg. Szerintem célszerűbb lenne, ha az állatgondozók díjazása nemcsak teljesítményük után, hanem a feletetett takarmány értéke szerint is történne. Ekkor igazán érvényre jutna az egyes állatgondozók szaktudása, iparkodása, mely az állati termékek növeléséhez vezetne. Az állattenyésztést hasonlítva a növénytermesztéssel, az előbbinél a munkaviszony nem olyan kollektív jellegű, mert a termelés nagysága az etető munkájától jobban függ, mint a növénytermesztésben. A hízósertéseknél kisebb mértékben már érvényre jutott a takarmányfogyasztás szerinti díjazás. Ezek után mégis az a véleményem, mivel az állattenyésztésben a díjazás nagyságát a végtermék dönti el, így igazságosabb, mint a növénytermesztésben, ahol a díjazás a munkateljesítmény szerint történik. Ajánlom, akárcsak az állattenyésztésben a növénytermesztésben is — főleg a kukorica- és cukorrépatermesztésnél — vezessük be a hektárhozam szerinti díjazást. Munkájuk után az egyének vagy csoportok olyan formában kapnának előleget, hogy a várt hektárhozam nagyságától függően fizetésük 60—70 százalékát a munka elvégzése után felvehetnék. A hátramaradt öszszeget a termés betakarítása után kapnák, míg a terven felüli termésből külön prémiumhoz is jutnának. Jelenlegi formájában nagyon sok munkát igényel a munkaegységek nyilvántartása. Minél szélesebb a teljesítménynormák száma, annál több papírmunkát követel. Szövetkezetünkben a munkaegység nyilvántartását kilenc személy végzi. A csoportvezetőknek például akkor van a kimutatással legtöbb dolguk, amikor ég a munka a földeken. Minden dolgozó teljesítményét vezetnie kell, így kevés ideje marad magára az irányításra, nem beszélve a munkájához szükséges szakkönyvek tanulmányozásáról. Sajnos, annyira szétszedtük a teljesítménynormákat, hogy a termelés egyes műveletei 10—15 szakaszra oszlanak, s előfordul, hogy egyegy személy esetében 5—8 teljesítménynormát kell beírni és átszámítani. Ajánlatos lenne elgondolkozni új díjazási forma bevezetésén, mely az akkordmunkán alapulna. Példaként vegyünk egy munkaműveletet. Az őszi mélyszántást ezerhúsz hektáron kell elvégezni. A szántásra megállapított norma 3,40 hektár az ötödik fizetési osztályban, mely pénzben 55,42 koronát tesz ki. A fent említett terület tehát összesen 300 teljesítménynormát emészt fel, melyért összesen 16 626 korona jár. Ha a munkát öt traktor végzi, hatvan nap alatt készülnek el a szántással. Amennyiben ez idő alatt a kívánt minőségben végeznek a munkával, akkor béralapjuk 10 százalékát, vagyis 1662 koronát kapnának prémiumként. Valamilyen formában a teljesítménynormákat összhangba kell hozni és egyszerűsíteni kell azokat. Fontos, hogy a díjazás igazságos legyen, a munka Jellege és a minőség elvégzése szerint történjék. Végeredményben a korszerű technika és technológiai eljárások bevezetésővel segítse elő a termelés növekedését. Horváth Lajos mérnök, a szímői EFSZ közgazdásza A^A A^A A^A A^A edény a föld mélyében sokféle helyzetben lehet, helyi, természetesen rendkívüli gyenge, mágneses terek képződnek. A magnetométer fő alkatrésze egy közönséges vízzel megtöltött műanyag-edény. A víz hidrogénjének protonjai igen érzékenyen reagálnak a mágneses tér változásaira. A műanyagpolcokat rézhuzalból készült sűrű tekercs veszi körül. Amikor a készülék mágneses térrel rendelkező tárgy fölé kerül, a tekercsben egymilliomod volt nagyságrendű feszültség keletkezik. Ezt a feszültséget természetesen csak felerősítése után lehet mérni. Hordozható készüléket ilyen célra a legutóbbi időkig nem szerkesztettek. De időközben „mentőangyalként“ megjelentek a félvezetők. Az új készülék tranzisztorokkal működik, és belefér egy kisebb útitáskába. A magnetométer még egy fontos feladatot lát el: meghatározza a mágneses tér irányát. Ennek alapján aztán meghatározható például, hogy a külön—külön található töredékek ugyanahhoz a tárgyhoz tartoznak-s, vagy sem. (M. Sz.) «J« •*« «$► «£► «$» ♦♦♦ «J» «J» Rekordtermelésü szimmentáli tehenek származása A tej és a tej-hús tenyészlrányú szarvasmarhafajták tökéletesítésénél mindenkor nagy jelentőséget tulajdonítottak a rekord termelésű tehenek és utódaik felhasználásának. A tsnyészérték megállapítására — a származás figyelembevételével — adatokat gyűjtöttek olyan 83 szimmentáli tehenekről, amelyek a laktáció 300 napja alatt legalább 8000 kg tejet termeltek. Ezeknek a rekord termelésű teheneknek 74,4 százaléka fajtiszta volt. Ebből arra következtettek, hogy a megfelelő viszonyok között nevelt fajtiszta állatok ugyanolyan életerejűek és termelőképességűek, mint a keresztezett állatok. Továbbá törvényszerűnek mutatkozott, hogy a nagyon nagy termelőképességűek rokontenyésztett egyedek voltak, kiváló tenyészbikák leányai. A rokontenyésztett, rekord termelésű állatok szüleinek életkora nem haladta meg a négy évet. Látszólag tehát a fiatal vagy a hasonló korú állatok párosítása bizonyos fokig gyengíti a rokontenyésztés depreszsziós hatását. Ismételten megállapították, hogy a legjobb tejelésű vagy kitűnő tenyészértékű egyedek nagyon gyakran bizonyos kiváló vonalból vagy hasonló kiváló vonalak keresztezéséből származtak. Figyelemre méltó az anyáknak (a szimmentáli fajtára való tekintettel) elég nagynak mondott — 3,9 százalék — tejzsír hozama. Meg kell jegyezni, hogy a rekorderek anyái és más ősei aránylag nagytestű állatok voltak. A rekorder tehenek és anyáik tejtermelése és tejük zsírtartalma között, ugyanabban a laktációban, aránylag gyenge (+0,2, + 0,3) a pozitív korreláció. Számításba kell azonban venni, hogy a rekorder tehenek anyái gyakran sokkal rosszabb takarmányozási viszonyok között tejeltek. Az egyenlőkép-A gabonamezőkön rövidesen elül a zaj, de máris új munka vár földműveseinkre. Az időszerű teendők közül egyik fontos lépés a talajerő fokozása. Tapasztalataink igazolják, hogy a nyári, illetve augusztusi istállótrágyázás eredménye felülmúlja a más időszakban végzett trágyázás hatását. Nyáron igen élénk a talajélet, s ennek következtében gyorsabb a trágya kedvező átalakulása. Az istállótrágyázás hasznosulásának egyik feltétele, hogy ne veszítsen értékéből. Ezért kihordását úgy szervezzük, hogy teregetését nyomon kövesse az eke. A szántás mélysége kötöttebb talajokon 14—18 cm, míg a lazább, homokosabb talajokon 18—24 cm. Ésszerűen cselekszünk, ha az istállótrágyával egyidőben a foszforos és káliumot tartalmazó műtrágyát is a földbe juttatjuk. A szerves és szervetlen trágyák együttes hatása kedvezően befolyásolja a talajerő fokozását. NE HALOGASSUK A REPCE VETÉSÉT. A repce fontos olajnövényünk. Bár ingadozó terméshozapen jó takarmányozási viszonyok között tejelő rekorder tehenek és anyáik legnagyobb tejtermelése között a korreláció lényegesen nagyobb ( + 0,5) volt. Ismeretes, hogy a jövendő ivadékok életerejét és minőségét nagymértékben befolyásolja szüleik életkora a pároztatás idejében. Kitűnt, hogy a rekorder tehenek anyáinak életkora a megtermékenyítéskor aránylag alacsony — 4 év és 11 hónap — volt, az apaállatoké pedig 4 év és 3 hónap. A rekorderek anyái 67,2 százalékban, apái pedig 77,5 százalékban 6 évnél fiatalabbak voltak a megtermékenyítés időpontjában. A rekorder tehenek 34 százalékának anyja a pároztatás idejében legfeljebb 3 éves, apja pedig 5 évnél fiatalabb volt. A vizsgált tehenek közül csak három származott aránylag idősebb szülőktől, anyjuk 9 évnél, apjuk pedig 8 évnél volt idősebb. Általában azt tartják, hogy az első borjazásból származó ivadékok termelőképessége és tenyészértéke aránylag kisebb, mint a későbbi borjaké. A vizsgált 61 rekorder tehén közül 20 volt elsőszülött. Így pl. a későbbi rekorder a IV. laktációban 9159 kg tejet termelő Szojka tehén anyja, Sznezsinka, az első megtermékenyüléskor, amelyből a Szojka származott, csak 17,5 hónapos, a Szojka apja pedig ugyanakkor 19 hónapos volt. A 20 elsőszülött rekorder tehén anyáinak átlagos életkora 23,5 hónap, apáiké 39 hónap volt. Az első borjazáskor rekordtejelésű, legalább 800 kg termelésű ivadékot ellő tehenek, további borjai nem érték el a rekord szintet; a nővérek és félnővérek átlagos termelése csak 5939,6 kg volt. Ezek az adatok azt igazolják, hogy az első ellésből is várhatók nagy termelőképességű, kiváló tenyészértékű utódok. Vaszifev mánál fogva több gazdaság vonakodik termesztésétől, számos mezőgazdasági üzemben szép eredményeket könyvelhetnek el. Nem ritkaság a 25—28 mázsás hektárhozam repcéből. Az értékesítés szempontjából tehát nem megvetendő növény, ugyanakkor a repcepogácsa a tehenek tápdús takarmányának egyike. A repce kiemelkedő terméshozamainak fontos előfeltétele a jókori vetés. Kísérleti eredmények alapján vetésének legkedvezőbb agrotechnikai határideje augusztus 10-től a hónap végéig tart. Túl korai vetés főleg a nyugat-szlovákiai síkságokon nem ajánlatos, mert kedvező ősz esetén a növény nagyra nő, sőt egyes példányai virágot is bontanak. Az ősz folyamán felnyurgult vagy elterebélyesedett repce rosszul telel, a jeges hótakaró alatt kipáliik. A későn földbe juttatott repce pedig gyengén megy a télbe, és a száraz fagyok „megeszik" Minden igyekezetünkkel azon legyünk hngy a repce vetőmagja legké**bb augusztus utolsó hetében a földbe kerüljön. _$á_